recenzió
Cserjés Katalin, Hoványi Márton és Varga Réka, szerk. A téboly menyasszonya: (Elme)betegség és terápia Hajnóczy Péter életművében. Interdiszciplináris Hajnóczy-tanulmányok. Budapest: ELTE–MűGond, 2023.
Mészöly Miklós A pille magánya című kötetében publikált nekrológban a következőképpen nyilatkozott 1981-ben elhunyt pályatársáról: „Ha volt és marad »ködlovagja« a ’70–80-as években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiuk közül az élen fog maradni. A tudat metszet-hűvös szakadékaiba ezidőben ő ereszkedett le a legvakmerőbben, leggyümölcsözőbben és legkilátástalanabbul. Eleve olyan határok közé internálta magát, ahol kis eséllyel lehetett a szakadékok magas mélységeivel találkozni. Ő »egyszerűen« e mélységek felületébe ásta be magát, és ott rendezkedett be hideglelős következetességgel, kartéziánus fegyelemmel.”[1] A műfaj sajátosságainak eleget téve az emlékbeszéd a Hajnóczy-életmű felértékelését hajtja végre, a kultikus felhangot erősíti – mégsem túloz. Hajnóczy Péter termékeny alkotói éveiben csekély számú publikációt közölhetett, életében mindössze négy könyve jelent meg (A fűtő [1975], M. [1977], A halál kilovagolt Perzsiából [1979], Jézus Menyasszonya [1981]), a szerző korai halálával rövidre zárt írói pálya fajsúlyos darabjai mégis máig ható visszhangot képesek kiváltani.
» Tovább a teljes szövegre «