recenzió

Tér(v)iszonyok és tér-kép(zet)ek, szerk. Bíró Csil­la, Visy Be­at­rix, Bu­da­pest, Bib­li­ot­he­ca Na­ti­o­na­lis Hungariae–Gondolat Ki­adó, 2014 (Bib­li­ot­he­ca Sci­en­tiae & Artis).

Va­jon az egy-két év­ti­ze­de zaj­ló tér­be­li for­du­lat in­ten­zí­veb­bé vá­lá­sa ér­zé­kel­te­ti ha­tá­sát ab­ban, hogy a 2014-es év fo­lya­mán két fon­tos tér­kon­fe­ren­cia is le­zaj­lott Ma­gyar­or­szá­gon, s ezek anya­ga szép­mí­vű kö­te­tek for­má­já­ban im­már kéz­be is fog­ha­tó? Az egyik ilyen kö­tet az ál­ta­lam re­cen­ze­á­lan­dó Tér(v)iszonyok és tér-kép(zet)ek, amely az OSZK és a Gon­do­lat Ki­adó kö­zös gon­do­zá­sá­ban lá­tott nap­vi­lá­got, a má­sik a Ki­já­rat Ki­adó Ap­ro­pó so­ro­za­tá­nak idén meg­je­lent első da­rab­ja, amely Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­te­men meg­tar­tott Térérzékelések–térértelmezések című kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­it tar­tal­maz­za ki­bő­ví­tett, szer­kesz­tett formában.

Az el­ső­sor­ban Fo­u­ca­ult ne­vé­hez köt­he­tő tér­be­li for­du­lat – to­ur­nant spa­ti­al, spa­ti­al turn – mely sze­rint a tem­po­ra­li­tás he­lyett a spa­ci­á­lis vi­szo­nyok ke­rül­nek elő­tér­be, azok sze­re­pe nyer na­gyobb fon­tos­sá­got – ti­pi­ku­san olyan pa­ra­dig­ma­vál­tás, amely igen sok tu­do­mány­te­rü­le­ten be­kö­vet­ke­zett, in­ter­disz­cip­li­ná­ris je­len­ség. Ezért is jó, hogy a Tér(v)iszonyok és tér-kép(zet)ek (szerk. Bíró Csil­la és Visy Be­at­rix) meg­szü­le­tett az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ban meg­ren­de­zett tu­do­má­nyos ülés­szak elő­adá­sa­i­ból. Az OSZK-ban, ezen ha­tal­mas in­téz­mény gyűj­te­mé­nye­i­ben, kü­lön­gyűj­te­mé­nye­i­ben, spe­ci­á­lis tá­ra­i­ban ti­pi­ku­san a kü­lön­bö­ző tu­do­mány­ágak (és nem mel­les­leg mű­vé­sze­tek) do­ku­men­tu­mai lel­he­tők fel, rá­adá­sul itt dol­goz­nak ezen anya­gok, gyűj­te­mé­nyek ku­ta­tói, a könyv­tár mun­ka­tár­sai, akik­nek rész­vé­te­lé­vel a kon­fe­ren­cia le­zaj­lott. (Részt vet­tek az ülé­sen más in­téz­mé­nye­ket kép­vi­se­lő ku­ta­tók is, így pél­dá­ul a ple­ná­ris elő­adá­so­kat meg­tar­tó kül­sős elő­adók, Fa­ra­gó Kor­né­lia és György Pé­ter, a téma or­szá­go­san el­is­mert kép­vi­se­lői, akik a tér­gon­dol­ko­dásról és tér­po­é­ti­káról, il­let­ve a nem­ze­ti könyv­tár teréről ér­te­kez­tek.) Min­den­eset­re a mun­ka­tár­sak nagy­részt az itt őr­zött do­ku­men­tu­mok alap­ján vizs­gál­ták a tér rep­re­zen­tá­ci­ó­it, je­len­tés­vi­szo­nya­it, iden­ti­tás­kép­ző funk­ci­ó­it, to­váb­bá el­gon­dol­kod­tak a könyv­tár (en­nél is pon­to­sab­ban: a nem­ze­ti könyv­tár) mint je­len­ko­ri in­téz­mény és fo­ga­lom mi­ben­lé­tén, il­let­ve en­nek térbeli/térhasználati/építészeti következményein.

Ha va­la­ki meg­né­zi ezt a köny­vet – ér­de­mes, mert va­ló­ban igé­nyes a bo­rí­tó­ja, a tör­de­lé­se –, rög­tön meg­akad a sze­me a zá­ró­je­le­ző, já­té­kos cí­men, s szin­te egé­szen biz­to­san el­gon­dol­ko­dik raj­ta, külön-külön fellelhetők‑e va­jon az e fo­gal­mak­hoz kap­csol­ha­tó ok­fej­té­sek a könyv­ben. Mert per­sze a tér­ké­pekről szó­ló – vagy in­kább azok di­gi­ta­li­zá­lá­si le­he­tő­sé­ge­i­hez köt­he­tő – ta­nul­mányt nem ne­héz ta­lál­ni (és köz­ben pél­dá­ul Bu­da­pes­tet is „fel­tér­ké­pez­zük” a te­át­ru­mok te­kin­te­té­ben), a kép­pel mint olyan­nal sem igen le­het prob­lé­ma (lásd pl. az ex lib­risek­ről vagy az ison­zói had­szín­tér propaganda-reprezentációiról, vagy a re­gény­be­li fo­tó­gyűj­te­mény ket­tős hi­á­nyá­ról szó­ló ta­nul­má­nyo­kat), no de a tér­iszony je­len eset­ben fo­gas kér­dés, leg­alább­is gon­dol­ko­dó­ba ejti az em­bert. Is­me­rek ugyan ago­ra­fó­bi­ás re­gé­nye­ket, pl. Sofi Oksa­nen Baby Jane-jét, de itt min­den­eset­re a nyílt tér­től való fé­le­lem­ről nem esik szó; noha a könyv­ben ta­lán az Ár­nyas főutca- vagy ép­pen a Sem­mi kis éle­tek-in­terp­re­tá­ció tá­vol­ról sú­rol­ja a prob­le­ma­ti­kát… S per­sze ez a ti­pog­rá­fi­ai já­té­kos öt­le­te­lés mint szer­kesz­tői fo­gás maga is fel­ve­té­sek­re in­dít, a tér­iszo­nyos­sal né­mi­leg el­len­té­te­sek­re is akár: tud­ni­il­lik, hogy akár­csak a cím, va­jon te­ret ad‑e a já­ték­nak maga a könyv is, azaz pél­dá­ul a va­ri­á­lás­nak, a vál­to­za­tok­nak. Bi­zo­nyos ér­te­lem­ben igen­nel, bi­zo­nyos ér­te­lem­ben nem­mel vá­la­szol­ha­tunk. A kö­tet egy ko­moly tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zás ki­dol­go­zott, át­gon­dolt elő­adá­sa­it fog­ja egy­be, ugyan­ak­kor sok­szí­nű­ség is jel­lem­zi, hi­szen az iro­da­lom­el­mé­le­ti és ‑tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sú ta­nul­má­nyok mel­lett (az írá­sok sor­rend­jé­ben: Fa­ra­gó Kor­né­lia, Bíró Csil­la, Pa­to­nai Ani­kó Ág­nes, Veszt­róczy Zsolt, Me­zey Lász­ló Mik­lós, Mann Jo­lán, Visy Be­at­rix és Boka Lász­ló), könyv­tár­tu­do­má­nyi (-tör­té­ne­ti), épí­té­sze­ti, ze­ne­tör­té­ne­ti, mű­vé­szet­tör­té­ne­ti, szín­ház­tu­do­má­nyi irá­nyult­sá­gú írá­so­kat (itt a ne­vek: György Pé­ter, Föl­de­si Fe­renc, Zsu­pán Edi­na, Ró­zsa­fal­vi Zsu­zsan­na, Illyés Bog­lár­ka, Ka­to­na Ani­kó, Vas­s­né Tóth Kor­né­lia, Raj­nai Edit, Si­ra­tó Il­di­kó, Kiss Esz­ter, Pász­ti Lász­ló) is tar­tal­maz. De ta­lán en­nél is töb­bet mond­ha­tunk: hogy maga a tér­be­li for­du­lat mint filozófiai-elméleti prob­lé­ma is egy „la­zább” – ha nem is min­dig a já­ték, a já­té­kos­ság el­vén ala­pu­ló – szem­lé­let­hez ve­zet: a spa­ti­al turnhöz köt­he­tő szem­lé­let­vál­tás ne­met mond a szi­go­rú lo­gi­kai struk­tú­rá­nak, a szi­go­rú hi­e­rar­chi­á­nak, és az egy­más­mel­let­ti­ség el­vét, il­let­ve a kü­lön­bö­ző ide­jű­sé­gek egy­ide­jű­sé­gét ér­vé­nye­sí­ti. Ahogy Fo­u­ca­ult fo­gal­maz, a 19. szá­zad­dal szem­ben „je­len­le­gi ko­runk ta­lán in­kább a tér kor­sza­ka le­het. Az egy­ide­jű­ség, mel­lé­ren­delt­ség, a kö­zel és a tá­vol, a jobb­ra és a bal­ra, a szét­szó­ró­dás ko­rát él­jük” (Mi­chel Fo­u­ca­ult, El­té­rő te­rek­ről = Uő., Nyelv a vég­te­len­hez: ta­nul­má­nyok, elő­adá­sok, be­szél­ge­té­sek, La­tin Be­tűk, Deb­re­cen, 2000, 147) – amit per­sze az­tán kre­a­tí­van össze le­het kap­csol­ni a poszt­mo­dern já­té­kok­kal, je­len­tés­szó­ró­dás­sal, a De­le­u­ze és Guat­ta­ri le­ír­ta no­mád­lét­tel, Der­ri­da anar­chi­kus épí­té­sze­té­vel stb. (Ld. La Villette-pályázat. A ter­vek­re vo­nat­ko­zó­lag pél­dá­ul: Brend­on Woc­ke, Der­ri­da at Vil­let­te: (An)aesthetic of Space, Uni­ver­sity of To­ron­to Qua­terly, Vo­lu­me 83, Num­ber 3, Sum­mer 2014, 739–755). De ha csu­pán a szö­ve­gek­nél ma­ra­dunk, ak­kor is a me­ta­fo­ri­kus­ság, a me­ta­fo­ri­kus rep­re­zen­tá­ció (mint a tér­be­li ér­zék­le­tes­ség ér­vé­nye­sí­té­sé­nek) do­mi­nan­ci­á­ját ér­zé­kel­jük a ra­ci­o­ná­lis, ok-okozati, il­let­ve idő­be­li­sé­gen ala­pu­ló ma­gya­rá­za­tok he­lyett. Ez vagy a kor­po­ra­li­tás és a tér kap­cso­la­tát te­kint­ve – lásd a kor­po­rá­lis po­é­ti­ka és nar­ra­to­ló­gi­át, il­let­ve a fe­no­me­no­ló­gi­át is – vagy a sta­ti­kus­ság fel­ol­dá­sát je­len­ti, a di­na­miz­mus, moz­gal­mas­ság be­in­dí­tá­sát (De Cer­teau nyo­mán), il­let­ve a test és a kör­nye­zet ha­tá­ra­i­nak elmosódását.

Más kér­dés, hogy pél­dá­ul a tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyo­kat fi­gye­lem­be véve, e sa­já­tos tér­fo­ga­lom (tér­fo­gal­mak) se­gít­sé­gé­vel pél­dá­ul na­gyon ko­mo­lyan és si­ke­re­sen ír­ha­tunk le bo­nyo­lult tár­sa­dal­mi vi­szony­rend­sze­re­ket, ha­tal­mi struk­tú­rá­kat stb., s a te­rek vizs­gá­la­ta tel­je­sen át­ala­kí­ta­ni ké­pes a po­é­ti­kai ku­ta­tás irá­nya­it is (mint ahogy Fa­ra­gó Kor­né­lia írja be­ve­ze­tő jel­le­gű el­mé­le­ti ta­nul­má­nyá­ban, ez a lá­tás­mód, ki­ik­tat­va a szce­ni­kus tér­for­mák vi­lá­gá­nak ku­ta­tá­sát az el­be­szé­lés ér­te­lem­vo­nat­ko­zá­sa­it il­le­tő­en, azok­ra a tér­szer­ve­ző­dé­si for­mák­ra kon­cent­rál, amely­nek mul­ti­vo­ká­lis kód­rend­sze­ré­ben sok­irá­nyú kap­cso­lat kép­ző­dött olyan ten­den­ci­ák kö­zött, mint az irá­nyult­ság, foly­to­nos­ság, el­vá­lasz­tott­ság, el­tá­vo­lí­tás stb).

Ha most nem is tö­rek­szünk a tel­jes­ség­re, né­hány pél­dát fel­so­ro­lunk eb­ből a gaz­dag, vi­szony­lag nagy ter­je­del­mű kö­tet­ből: ol­vas­ha­tunk ben­ne olyan tér­szem­lé­le­tű iro­dal­mi elem­zé­se­ket, ame­lyek a kar­tha­u­zi ko­los­tort he­te­ro­tó­pi­a­ként ér­tel­mez­ve az el­tá­vo­lo­dás és az emel­ke­dés min­tá­za­ta­it tár­ják fel a re­gény kü­lön­bö­ző szint­je­in; vagy ép­pen társadalmi/politikai te­re­ket vet­nek össze a fik­ci­ós szö­ve­gek­kel, azaz töb­bek kö­zött a ki­adá­sok bo­nyo­lí­tot­ta szö­veg­te­rek­kel, fik­ci­ós idő- és tér­él­mé­nyek­kel, az ezek­hez kö­tő­dő iden­ti­tá­sok­kal (gyak­ran ki­sebb­sé­gi iden­ti­tás­struk­tú­rák­kal); vagy az em­lé­ke­zés te­ré­ben vizs­gál­nak fény­kép­gyűj­te­ményt és egy konk­rét ut­cá­hoz kö­tő­dő em­be­re­ket (im­má­ron árny­ként) mint hi­ány­alak­za­to­kat egy ho­lo­kauszt­re­gény­ben; vagy ép­pen az el­vá­lasz­tott­sá­got és szö­kést mint alap­ve­tő pró­za­po­é­ti­kai lét­kons­ti­tu­á­ló ta­pasz­ta­la­tot fog­ják fel a sok­ré­te­gű, sok szin­tű ha­tár­fo­ga­lom­hoz kap­csol­va kisebbségi/emigráns írók mű­ve­i­ben. A kö­tet má­so­dik egy­sé­gé­ben már nem fik­tív, ha­nem va­lós te­rek­ről esik szó: így a nem­ze­ti könyv­tár ala­ku­ló­ban, meg­úju­ló­ban lévő funk­ci­ó­já­ról, il­let­ve eh­hez kap­cso­ló­dó te­ré­ről (ért­ve ez­alatt a szol­gál­ta­tá­sok ki­ala­kí­tot­ta és az épü­let ál­tal meg­kép­ző­dő te­rek egy­más­hoz való vi­szo­nyát), ol­vas­ha­tunk ref­le­xi­ó­kat más he­te­ro­tó­pi­ák­ról mint szak­rá­lis te­rek­ről (ez­út­tal az esz­ter­go­mi szé­kes­egy­ház ka­pu­já­nak fel­ira­tá­ról). De ta­lál­ha­tunk ta­nul­mányt a pá­ri­zsi ze­nei élet szín­te­re­i­ről a szá­zad­for­du­lón, a Rá­day Köny­ves­ház épü­le­té­ről mint kereskedelmi-kulturális tér­ről, az első vi­lág­há­bo­rús ha­di­tu­dó­sí­tá­sok (ha­di­fest­mé­nyek) pro­pa­gan­disz­ti­ku­san meg­ha­mi­sí­tott tér­áb­rá­zo­lá­sa­i­ról Ison­zó kap­csán, a nem­ze­ti és tör­té­nel­mi em­lék­he­lye­ket áb­rá­zo­ló ex lib­ri­sek­ről, a ván­dor szín­tár­su­la­tok moz­gá­sa­i­ról, és a kő­szín­há­zak épí­tett te­re­i­ről tör­té­ne­ti kontextusban.

Nem is foly­ta­tom to­vább, hi­szen ta­lán ennyi­ből is nyil­ván­va­ló­vá vál­hat min­den­ki szá­má­ra a tér jelentés- és viszonyrendszer-hordozó sze­re­pe. Per­sze, mint az tör­vény­sze­rű az ef­fé­le sok­szer­zős ta­nul­mány­kö­te­tek­nél, a ki­tű­nő kon­cep­ció és szer­kesz­tői be­ve­ze­tő, il­let­ve az el­mé­lyült el­mé­le­ti fel­ve­ze­tés (Fa­ra­gó Kor­né­lia) el­le­né­re is ki­csit hul­lám­zó az írá­sok szín­vo­na­la, a mély­re nyúl­ni tudó, ér­té­kes tér­po­é­ti­kai és kul­tú­ra­tu­do­má­nyi elem­zé­sek mel­lett ta­lál­ni egy-két gyen­gébb szö­ve­get is; a szé­les me­rí­tés mi­att azon­ban ta­lán nem is el­vár­ha­tó, hogy a he­te­ro­gén fel­ké­szült­sé­gű szer­ző­gár­da min­den egyes tag­ja egy­for­mán ott­ho­nos le­gyen a kü­lön­bö­ző spa­ci­á­lis el­mé­le­tek­ben, il­let­ve tár­gyát kö­vet­ke­ze­te­sen az alap­te­ma­ti­ka men­tén le­gyen ké­pes tár­gyal­ni. Két­ség­te­len ugyan­ak­kor, hogy na­gyon fon­tos kö­te­tet kap­tunk kéz­hez, amely­nek „prog­ram­ja­ként” vagy „té­zi­se­ként” azt a mon­da­tot idéz­ném, amit a szer­kesz­tők is Fa­ra­gó Kor­né­lia nyi­tó­elő­adá­sá­ból emel­nek ki be­ve­ze­tő­jük­ben: a könyv va­ló­ban ké­pes be­mu­tat­ni ugyan­is, hogy „mi­lyen kul­tu­rá­lis, mű­vé­sze­ti és/vagy ha­tal­mi je­len­sé­ge­ket kí­ván meg­ér­te­ni az iro­da­lom­el­mé­le­ti [és más mű­vé­sze­ti, te­o­re­ti­kus] gon­dol­ko­dás, ami­kor a tem­po­ra­li­tá­sok sa­já­to­san meg­élt ta­pasz­ta­la­ta he­lyett a tér [és a hely] do­mi­nan­ci­á­ját hangsúlyozza”.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének
tudományos munkatársa.

Rezümé

Le re­cu­e­il d’études qui por­te le tit­re int­ra­du­i­sib­le Tér(v)iszonyok és tér-kép(zet)ek (‘Re­la­tions et rep­ré­s­en­ta­tions d’espace’) a été pub­lié dans/par la Bib­li­othè­que Na­ti­o­nale Szé­ché­nyi de Hong­rie et reflè­te l’intensité et l’actualité du to­ur­nant spa­ti­al, at­ta­ché au nom de Fo­u­ca­ult et du­rant de­pu­is qu­el­ques dé­cen­ni­es. Le liv­re com­porte des étu­des in­ter­dis­cip­li­nai­res des recher­che­urs de cet­te ins­ti­tu­ti­on (lit­té­ra­tu­re, beaux arts, théât­re, car­to­gra­p­hie etc.), éc­ri­tes en gé­né­ral sur les do­cu­ments se tro­u­vant dans les coll­ec­tions de la Bib­li­othè­que Na­ti­o­nale Szé­ché­nyi (OSZK), mais aus­si qu­el­ques tex­tes thé­o­ri­ques sur la po­é­ti­que de l’espace et sur le rap­port de l’espace et des fonc­tions d’une bib­li­othè­que nationale.

Tagged interdiszciplinaritás, irodalomelmélet, spatial turn, térbeli fordulat, tournant spatial