Nagy az Isten állatkertje… – Tverdota György írása

2020. február 13. § 0 hozzászólás

recenzió

Mercs Ist­ván szerk. Nagy az Is­ten ál­lat­kert­je…: Állat(ságok) a ma­gyar iro­da­lom és mű­ve­lő­dés­tör­té­net­ben. Mo­dus Ho­di­er­nus 9. Nyír­egy­há­za: Mó­ricz Zsig­mond Kul­tu­rá­lis Egye­sü­let, 2016.

Csepp­ben a ten­ger… Ez ju­tott eszem­be elő­ször, ami­kor el­ol­vas­tam a nyír­egy­há­zi Mó­ricz Zsig­mond Kul­tu­rá­lis Egye­sü­let Mo­dus Ho­di­er­nus című so­ro­za­tá­nak Nagy az Is­ten ál­lat­kert­je…: Állat(ság)ok a ma­gyar irodalom- és mű­ve­lő­dés­tör­té­net­ben című da­rab­ját, a Nyír­egy­há­zi Ál­lat­park­ban 2015. áp­ri­lis 17–18-án ren­de­zett kon­fe­ren­cia ak­tá­it tar­tal­ma­zó, Mercs Ist­ván szer­kesz­tet­te ta­nul­mány­kö­te­tet. A ho­ri­zon­ton túl­ter­je­dő, te­hát be­lát­ha­tat­lan, ir­dat­la­nul tá­gas té­ma­kör­ből, ál­lat és em­ber kap­cso­la­tá­nak szó­be­li és írás­be­li kul­tú­ránk­ban el­fog­lalt he­lyét tár­gya­ló vagy érin­tő ki­me­rít­he­tet­len anya­gá­ból annyit fog­lal ma­gá­ba a 19 ta­nul­mányt tar­tal­ma­zó, 293 ol­da­las ki­ad­vány, amennyi az óce­án­ból egy víz­csepp­be be­le­fér. Igen ér­té­kes víz­csepp. Be­csül­jük meg!
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Wirágh András írása Szénási Zoltán könyvéről

2019. február 27. § 0 hozzászólás

recenzió

Szé­ná­si Zol­tán. Néma vár­ost­rom: Nép­nem­ze­ti tra­di­ci­o­na­liz­mus és kon­zer­va­tív kri­ti­ka a ma­gyar iro­dal­mi mo­dern­ség kon­tex­tu­sá­ban 1920 előtt. Iro­da­lom­tu­do­mány és kri­ti­ka. Bu­da­pest: Uni­ver­si­tas Ki­adó, 2018.

Rit­kán ta­lál­koz­ni olyan va­ló­ban ér­té­kes szak­mun­ká­val, amely a Nyu­gat – akár lá­tens­nek vélt – je­len­tő­sé­gét ne a fo­lyó­irat­ra irá­nyí­tott fó­kusz­ból pró­bál­ná meg­erő­sí­te­ni, re­le­váns rá­kér­de­zés­sel pró­bá­ra ten­ni, vagy akár meg­kér­dő­je­lez­ni. A mo­dern ma­gyar iro­da­lom intézményesülés-történetének el­me­sé­lé­se el­kép­zel­he­tet­len a Nyu­gat em­lí­té­se nél­kül, de ez nem je­len­ti azt, hogy ne len­ne szük­ség a kor­szak (tá­gabb ér­te­lem­ben a szá­zad­for­du­ló, szű­kebb ér­te­lem­ben az 1908 és 1920 kö­zöt­ti idő­szak) komp­lett dis­kur­zus­rend­sze­ré­nek fel­tér­ké­pe­zé­sé­re, akár olyan áron, hogy a fo­lyó­irat az adott meg­fi­gye­lői po­zí­ci­ó­nak csak a pe­ri­fé­ri­á­ján fog­lal­jon he­lyet.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Benda Mihály egy francia nyelvű Kertész-monográfiáról

2017. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Clara Royer, Imre Ker­tész: „L’histoire de mes morts” (Es­sai bio­gra­p­hi­que), Arles, Ac­tes Sud, 2017.

A Ker­tész Im­ré­ről szó­ló könyv nem az első műve a ma­gyar iro­da­lom­ról a prá­gai CEFRES igaz­ga­tó­já­nak, Clara Royer-nak. Pár év­vel ez­előtt je­lent meg ugyan­csak fran­cia nyel­ven írt, de ma­gyar té­má­jú dok­to­ri dol­go­za­ta a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti ma­gyar zsi­dó írók­ról [Le ro­ya­u­me lit­té­ra­ire: quê­tes diden­ti­té dune gé­né­r­ati­on déc­ri­va­ins ju­ifs de lentre-deux guerres (Hong­rie, Slo­va­quie, Transyl­va­nie), Ho­no­ré Cham­pi­on, 2011]. A szer­ző te­hát jól is­me­ri a ma­gyar iro­dal­mat.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Szabó-Reznek Eszter írása

2016. november 3. § 0 hozzászólás

recenzió

Mar­ki­an Pro­kop­ovych, In the Pub­lic Eye: The Bu­da­pest Ope­ra Hou­se, the Au­di­en­ce and the Press, 18841918, Böh­lau, Bécs–Köln–Weimar, 2014.

A Bu­da­pes­ti Nap­ló 1903. má­jus 5. szá­má­ban G‑ly ál­ne­vű új­ság­író a Fil­har­mó­nia Ope­ra­ház­ban meg­tar­tott kon­cert­jén üre­sen ma­ra­dó szé­kek­re ma­gya­rá­za­tot ke­res­ve fo­gal­maz­ta meg fel­ve­té­sét, ame­lyet min­den bi­zonnyal az 1884-ben meg­nyi­tott Ope­rá­ra is so­kan ér­vé­nyes­nek tar­tot­tak: „»A mí­velt vi­lág na­gyobb és kö­zép­sze­rű vá­ro­sa­i­nak pél­dá­já­ra« ala­pí­tot­ták ná­lunk a Fil­har­mó­ni­ai Tár­su­la­tot. Te­hát nem bel­ső szük­ség­let­ből. A mí­velt Nyu­ga­ton van, te­hát le­gyen ná­lunk is. […] Vagy­is a fil­har­mó­ni­á­val sza­kasz­tott úgy va­gyunk, mint egy­né­mely más in­téz­ménnyel, ame­lyet meg­csi­nál­tunk, mert – bo­csá­nat a bar­ba­riz­mu­sért: – l’Occident ob­lige.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Angyalosi Gergely írása

2016. szeptember 15. § 0 hozzászólás

recenzió

Tük­rök kö­zött: Tüs­kés Ti­bor le­ve­les­lá­dá­já­ból, vál., szerk., jegyz. Tüs­kés Ti­bor, s. a. r., a vá­lo­ga­tást és a jegy­ze­te­ket kieg. Si­mon Zsu­zsan­na, Uni­ver­si­tas Ki­adó – MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, Bu­da­pest, 2014.

In me­mo­riam Tüs­kés Ti­bor: Em­lé­ke­zé­sek, esszék, ta­nul­má­nyok, vál., szerk. Tüs­kés Gá­bor, re­ci­ti, Bu­da­pest, 2014.

1.

A Tük­rök kö­zött na­gyon ta­lá­ló cím, hi­szen ez a vas­kos kö­tet (437 ol­dal) 304 Tüs­kés Ti­bor­hoz írott le­ve­let tar­tal­maz, ame­lyek túl­nyo­mó ré­sze ed­dig nem ke­rült nyil­vá­nos­ság­ra. Te­hát az ol­va­só nem is­mer­he­ti a le­ve­lek előz­mé­nye­it, kon­tex­tu­sát. A cím­zett sze­mé­lyét, éle­té­nek ala­ku­lá­sát a le­ve­lek ál­tal le­fe­dett majd hat év­ti­zed alatt csak „tü­kör ál­tal ho­má­lyo­san”, a le­vél­írók né­ző­pont­já­ból lát­hat­juk, noha a jegy­ze­tek két­ség­te­le­nül so­kat se­gí­te­nek a tá­jé­ko­zó­dás­ban.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Förköli Gábor Ács Pál „Átszitált idő” című könyvéről

2015. július 3. § 0 hozzászólás

recenzió

Ács Pál, Át­szi­tált idő: Ti­nó­di­tól Tan­do­ri­ig, Bu­da­pest, Kal­lig­ram, 2014.

Ács Pál Át­szi­tált idő c. köny­vé­nek al­cí­me (Ti­nó­di­tól Tan­do­ri­ig) meg­le­he­tő­sen me­rész hú­zás­sal te­remt foly­to­nos­sá­got al­te­ri­tás és mo­der­ni­tás kö­zött, de azt hi­szem, a kö­tet­nek hála nem csu­pán a vizs­gá­lat tár­gyát ké­pe­ző iro­da­lom­ban je­le­nik meg ez a foly­to­nos­ság, ha­nem a vizs­gá­lat mód­sze­ré­ben is, ame­lyet a szé­les­kö­rű tá­jé­ko­zó­dás és a mik­ro­fi­lo­ló­gi­ai ered­mé­nyek hasz­nos kom­bi­ná­ci­ó­ja jel­le­mez.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Balogh Magdolna írása Bengt Jangfeldt Brodszkij-könyvéről

2014. december 21. § 0 hozzászólás

recenzió

Bengt Jang­feldt, Fel­jegy­zé­sek Jo­szif Brodsz­kij­ról: A nyelv az Is­ten, ford. Rácz Ju­dit, Te­plán Ág­nes, Bu­da­pest, Ty­po­tex, 2012.

An­nak tük­ré­ben, hogy köz­vet­len is­me­re­te­ink és a vo­nat­ko­zó fel­mé­ré­sek sze­rint csak igen ke­ve­sen ol­vas­nak ver­set, s még a köl­té­sze­tet ked­ve­lők so­rá­ban is rop­pant ke­ve­sen van­nak, akik az orosz köl­té­szet iránt ér­dek­lőd­né­nek, me­rész, de an­nál di­csé­ren­dőbb vál­lal­ko­zás­nak gon­dol­juk egy Jo­szif Brodsz­kij­ról (1940–1996) szó­ló könyv meg­je­len­te­té­sét. A Ty­po­tex Ki­adó már 2008-ban, a Ve­len­ce víz­je­le című Brodszkij-esszé köz­re­adá­sá­val el­kö­te­lez­te ma­gát az orosz köl­tő mű­ve­i­nek meg­is­mer­te­té­se mel­lett. Most a köl­tőt ma­gát mu­tat­ja be.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «