Gábori Kovács József írása

2017. február 28. § 0 hozzászólás

recenzió

Dá­vid Gá­bor Csa­ba, „Cé­lunk tö­ké­le­te­se­dé­sünk”: A nem­zet­ne­ve­lő Wes­se­lé­nyi Mik­lós, Bp., 2013., Ar­gu­men­tum (Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek, 172).

Wes­se­lé­nyi Mi­kós­sal, az 1830–1840-es évek ne­me­si re­form­el­len­zé­ké­nek egyik pro­mi­nens sze­mé­lyi­sé­gé­vel kap­cso­la­tos is­me­re­te­ink Tróc­sá­nyi Zsolt 1965-ben meg­je­lent mo­nog­rá­fi­á­ja (Tróc­sá­nyi Zsolt, Wes­se­lé­nyi Mik­lós, Bp., Aka­dé­mi­ai, 1965.) óta csak ke­vés­sel gya­ra­pod­tak. Rá­adá­sul az er­dé­lyi po­li­ti­kus rend­kí­vül ter­je­del­mes és adat­gaz­dag le­ve­le­zé­sé­nek, nap­ló­já­nak, va­la­mint po­li­ti­kai be­szé­de­i­nek is csak el­enyé­sző ré­szét ren­dez­ték ed­dig saj­tó alá.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Németh S. Katalin írása egy, a 18. században magyarra fordított „Petrarcha Ferenc”-mű mai kiadásáról

2016. január 30. § 0 hozzászólás

recenzió

Pet­rar­cha Fe­renc, A jó sze­ren­csé­nek és a sze­ren­csét­len­ség­nek or­vos­sá­ga­i­ról. Szé­kely Lász­ló for­dí­tá­sa (1760–1762), s. a. r. és a jegy­ze­te­ket írta Bíró Csil­la, Len­gyel Réka, Máté Ág­nes, ta­nul­mány Len­gyel Réka, Máté Ág­nes, lek­to­rál­ta és az elő­szót írta Szö­ré­nyi Lász­ló, Sze­ged, Lazi Könyv­ki­adó, 2015 (Szö­ve­gek és ta­nul­má­nyok a neo­la­tin fi­lo­ló­gia kö­ré­ből).

A Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Klasszika-Filológiai és Neo­la­tin Tan­szé­ké­nek mű­he­lyé­ből olyan vas­kos kö­tet ke­rült ki, amely alatt le­sza­kad az asz­tal. A nem ta­gad­ha­tó fi­zi­kai tény rög­zí­té­sén túl a re­cen­zens fel­ada­ta an­nak meg­vizs­gá­lá­sa, va­ló­ban „kor­sza­kos, sú­lyos, je­len­tős, ne­héz” kiadvány‑e a leg­újabb, va­ló­já­ban azon­ban a leg­ré­gibb tel­jes ma­gyar Petrarca-prózafordítás?
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Gábori Kovács József recenziója

2015. július 11. § 0 hozzászólás

recenzió

Jó­lét és erény: Ta­nul­má­nyok Szé­che­nyi Ist­ván Hi­tel című mű­vé­ről, szerk. Hi­tes Sán­dor, Bp., re­ci­ti, 2014 (Ha­gyo­mány­fris­sí­tés, 2).

Az MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek XIX. Szá­za­di Osz­tá­lya 2011-ben Ha­gyo­mány­fris­sí­tés né­ven kon­fe­ren­cia­so­ro­za­tot in­dí­tott, mely­nek ér­te­kez­le­te­in az elő­adók az elő­ze­tes ter­vek sze­rint je­len­ko­ri ön­ér­tel­me­zé­sünk alap­szö­ve­ge­it tár­gyal­ják, va­la­mint olyan tex­tu­so­kat, ame­lyek a ká­no­non kí­vül­ről já­rul­tak hoz­zá a ha­gyo­mány rend­sze­ré­nek ala­ku­lá­sá­hoz.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Réger Ádám írása a Deák–Szentes kézirat kiadásáról

2015. május 12. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

A Deák–Szentes kéz­irat – The Deák-Szentes Ma­nuscript, s. a. r. Kő­vá­ri Réka, Bu­da­pest, Ma­gya­rok Nagy­asszo­nya Fe­ren­ces Rend­tar­to­mány – MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2013 (Fon­tes His­to­ri­ci Or­di­nis Frat­rum Mi­no­rum in Hun­ga­ria. Ma­gyar Fe­ren­ces For­rá­sok, 6).

A nép­éne­kek ma­gyar­or­szá­gi tör­té­ne­tét át­te­kin­tő 1972-es cik­ké­ben Dob­szay Lász­ló a 18. szá­zad leg­ki­vá­lóbb ka­to­li­kus gyűj­te­mé­nyé­nek ne­vez­te a csí­ki Deák–Szentes kéz­iratot. Ki­adá­sá­ra egé­szen ta­va­lyig kel­lett vár­ni, az új­ko­ri dal­lam­ku­ta­tás e fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű do­ku­men­tu­ma a Ma­gyar Fe­ren­ces For­rá­sok so­ro­zat 6. kö­te­te­ként je­lent meg Kő­vá­ri Réka saj­tó alá ren­de­zé­sé­ben. A bi­ling­vis – an­gol és ma­gyar nyel­vű – kö­tet a for­rás­ki­adás mel­lett egy rész­le­tes köny­vé­sze­ti, ku­ta­tás­tör­té­ne­ti be­ve­ze­tő ta­nul­mányt is tar­tal­maz.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Tóth Zsombor recenziója S. Sárdi Margit új könyvéről

2014. november 19. § Tóth Zsombor recenziója S. Sárdi Margit új könyvéről bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

recenzió

S. Sár­di Mar­git, Napló-Könyv: Ma­gyar nyel­vű nap­lók 1800 előtt, Má­ria­bes­nyő, Att­rak­tor, 2014.

A kora új­kor­ban (is) jól be­já­ra­tott, a szer­zői ki­csiny­ség­re al­lu­dá­ló alak­zat­tal él S. Sár­di Mar­git, ami­kor Bod Pé­tert pa­ra­fra­ze­ál­va hang­sú­lyoz­za, hogy írá­sa in­kább jó igye­ke­zet, mint könyv. Noha szim­pa­ti­kus ez a sze­rény­ség és, S. Sár­di Mar­gi­tot is­mer­ve, hi­te­les is, a re­cen­zens a ki­je­len­tést alap­ve­tő­en más­képp íté­li meg. Ugyan­is meg­győ­ző­dé­sem, hogy a 2014-es esz­ten­dő­nek a régi ma­gyar iro­da­lom­ra ref­lek­tá­ló írá­sai kö­zül egyik leg­fon­to­sab­bi­ka ez a könyv. A kora új­kor nap­ló­iro­dal­mát, il­let­ve en­nek az iro­da­lom­nak a sa­já­to­san iro­da­lom­tör­té­ne­ti ér­té­ke­lé­sét el­vég­ző mo­nog­rá­fia leg­főbb je­len­tő­sé­ge, hogy egy év­ti­ze­dek óta el­fek­vő té­má­hoz nyúl hoz­zá ha­tá­ro­zot­tan és hoz­zá­ér­tés­sel.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «