Dóbék Ágnes írása

december 26th, 2018 § 0 comments

recenzió

Ka­ta­lin Czi­bu­la. Thea­ter und Öf­fent­lich­ke­it: Beiträ­ge zur un­ga­ris­c­hen Thea­ter­kul­tur des 18. und 19. Jahr­hun­derts. Bu­da­pest: Pro­tea Kul­tur­ve­re­in, 2016.

A né­met nyel­vű kö­tet Czi­bu­la Ka­ta­lin drá­ma­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sa­it tar­tal­maz­za. A 18. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek szín­há­zi kul­tú­rá­ját vizs­gá­ló ta­nul­má­nyok olyan té­ma­kö­rök köré cso­por­to­sul­nak, mint a 18. szá­za­di szín­ház­tör­té­net leg­fon­to­sabb for­rá­sai, a szín­há­zi élet­tel kap­cso­la­tos pub­li­cisz­ti­ka, a ma­gyar szín­ház­mű­vé­szet nyel­vi jel­lem­zé­se, va­la­mint a szín­ház és a kü­lön­bö­ző vi­zu­á­lis mű­vé­sze­tek kap­cso­la­ta.

A 18. szá­zad ha­zai szín­ház­mű­vé­sze­té­nek for­rá­sai nagy­részt is­me­ret­le­nek vagy csak rész­le­ge­sen pub­li­kál­tak. Czi­bu­la Ka­ta­lin a kö­tet első fe­je­ze­té­ben há­rom ma­gyar­or­szá­gi for­rás­cso­por­tot mu­tat be, ame­lyek az eu­ró­pai drá­ma­tör­té­net­ben nagy je­len­tő­ség­gel bír­nak: az úgy­ne­ve­zett csík­som­lyói drá­ma­kor­puszt, a „sop­ro­ni je­zsu­i­ta dísz­let­ter­vek” né­ven is­mert gyűj­te­ményt, va­la­mint az Esz­ter­há­zy­ak fer­tő­di szín­há­zá­nak te­vé­keny­sé­gét do­ku­men­tá­ló szö­veg­köny­ve­ket. Mind­há­rom kor­pusz­ra jel­lem­ző, hogy ké­sőn, a 20. szá­zad ele­jén fe­dez­te fel őket a ku­ta­tás, s a szö­ve­gek tel­jes ki­adá­sa és az iro­da­lom­tör­té­ne­ti dis­kur­zus­ba eme­lé­se még nem tör­tént meg.

Az első fe­je­zet­ben a szer­ző is­mer­te­ti a csík­som­lyói fe­ren­ces gim­ná­zi­um kör­nye­ze­té­hez kap­cso­ló­dó drá­mák ke­let­ke­zés­tör­té­ne­tét. A ha­tal­mas szö­veg­együt­tes ön­ma­gá­ban is nagy szen­zá­ci­ót je­lent, de nem­csak a szö­ve­gek so­ka­sá­ga és a ma­gyar nyel­vű drá­mák ará­nya mi­att kü­lön­le­ges, ha­nem te­ma­ti­ká­ja és jel­le­ge mi­att is, ez utób­bi ugyan­is egész Eu­ró­pá­ban egye­dül­ál­ló­vá te­szi. A Sop­ron­ból szár­ma­zó díszletterv-gyűjtemény szin­tén egye­dül­ál­ló for­rá­sa a 17–18. szá­za­di közép-európai szín­há­zi kul­tú­rá­nak. A toll­raj­zok­ból és réz­met­sze­tek­ből álló együt­test va­la­mi­kor 1710 után és 1728 előtt kö­töt­ték egy­be. Czi­bu­la a dísz­let­ter­vek ku­ta­tás­tör­té­ne­té­nek rö­vid össze­fog­la­lá­sát kö­ve­tő­en azok eu­ró­pai for­rá­sa­i­ra hív­ja fel a fi­gyel­met: az egyik lap pél­dá­ul Lo­dovi­co Ot­ta­vio Bur­na­ci­ni az Il pomo d’ oro című szín­da­rab­hoz ké­szí­tett dísz­let­ter­ve alap­ján ké­szült. A szín­pad­ké­pen a Po­kol szá­ja je­le­net lát­ha­tó, amely a szá­zad­ban ked­velt tí­pus­terv­vé vált. Az esz­ter­há­zai és kis­mar­to­ni szín­há­zi élet­tel szá­mos ha­zai és kül­föl­di ku­ta­tó fog­lal­ko­zott, ezek a ku­ta­tá­sok azon­ban el­ső­sor­ban Jo­seph Haydn sze­re­pé­re kon­cent­rál­tak. Czi­bu­la Ka­ta­lin ki­eme­li, hogy 1768 és 1790 kö­zött vi­rág­zott a szín­há­zi élet Esz­ter­há­zán, nem csu­pán Haydn neve je­len­tős. A szín­há­zak mű­kö­dé­sé­re vo­nat­ko­zó anyag­ból a há­bo­rús pusz­tí­tás el­le­né­re je­len­tős mennyi­sé­gű ma­radt fenn. Az egyik leg­fon­to­sabb do­ku­men­tum­gyűj­te­mény a szövegkönyv-anyag, amely­nek je­len­tős ré­sze már  elő­ke­rült, azon­ban to­váb­bi for­rá­sok fel­buk­ka­ná­sá­ra le­het szá­mí­ta­ni. A fe­je­zet a kül­föl­di ku­ta­tók szá­má­ra is hang­sú­lyoz­za a for­rás­cso­port ku­ta­tá­sá­nak fon­tos­sá­gát.

A kö­tet má­so­dik nagy egy­sé­ge a pol­gá­ri nyil­vá­nos­ság in­téz­mé­nye­i­re, el­ső­sor­ban Po­zsony vá­ros kul­tu­rá­lis je­len­tő­sé­gé­re kon­cent­rál. Po­zsony­ban né­me­tül je­le­nik meg a Press­bur­ger Zei­tung című fo­lyó­irat 1764-től, majd ma­gyar nyel­ven 1780-ban a Ma­gyar Hír­mon­dó és 1783-ban szlo­vá­kul a Presspůrs­ké No­viny. A vá­ros kul­tu­rá­lis éle­té­ben kü­lö­nös sze­re­pet tu­laj­do­nít­ha­tunk Má­ria Te­ré­zia lá­nyá­nak, a mű­velt Má­ria Krisz­ti­ná­nak, aki mi­u­tán össze­há­za­so­dott Al­brecht von Sachsen-Teschen ma­gyar hely­tar­tó­val, több időt töl­tött Po­zsony­ban, mint a bé­csi ud­var­ban. Et­től kezd­ve Po­zsony mint Ma­gyar­or­szág hely­tar­tó­já­nak szék­he­lye fon­tos kul­tu­rá­lis funk­ci­ót töl­tött be, s az ud­va­ri rep­re­zen­tá­ció és a pol­gá­ri nyil­vá­nos­ság hely­szí­né­vé vált. A pol­gá­ri nyil­vá­nos­ság fej­lő­dé­sé­ben fon­tos sze­re­pet ját­sza­nak a fo­lyó­ira­tok. A tér­ség leg­hosszabb éle­tű lap­ja a Press­bur­ger Zei­tung, amely­nek 1764–1784 kö­zöt­ti tör­té­ne­tét te­kin­ti át a szer­ző, ele­mez­ve a hír­lap te­ma­ti­ká­ját is. A szín­ház­kri­ti­ka kez­de­te­it kö­ve­ti nyo­mon a szín­há­zi élet­ről szó­ló tu­dó­sí­tá­sok elem­zé­sé­vel. A szín­há­zi hí­rek­ben az alap­ve­tő in­for­má­ci­ók köz­lé­sén túl is­mer­te­tő, ér­té­ke­lő meg­jegy­zé­sek­kel is il­le­ték a be­mu­ta­tott da­ra­bot. Hírt ad­tak is­ko­lai szín­da­ra­bok­ról, a fő­úri rep­re­zen­tá­ció ré­szét ké­pe­ző szín­ját­szás­ról és a rend­sze­re­sen mű­kö­dő szín­há­zak­ról is. Leg­fő­kép­pen a The­at­ral Ne­u­ig­ke­i­ten című ro­vat hí­rei szol­gál­nak a szín­ház­tör­té­net for­rá­sá­ul. Czi­bu­la Ka­ta­lin, hogy ér­zé­kel­tes­se a Karl Wahr ve­zet­te po­zso­nyi szín­ház je­len­tő­sé­gét, táb­lá­zat­ban ha­son­lít­ja össze há­rom vá­ros (Po­zsony, Pest-Buda, Nagy­sze­ben) szín­há­za­i­nak re­per­to­ár­ját. Az össze­ha­son­lí­tás­ból ki­tű­nik, hogy a cím­ada­tok több mint fele egye­zik meg a Pest-Budán is be­mu­ta­tott da­ra­bok­kal, te­hát a Wahr-társulat a kor­szak hi­va­tá­sos szín­ját­szá­sá­nak egyik je­les kép­vi­se­lő­je volt.

A kö­tet har­ma­dik nagy egy­sé­ge a drá­mák szö­ve­gét vizs­gál­ja, el­ső­ként a több­nyel­vű da­ra­bok je­len­sé­gét is­mer­te­ti a szer­ző. Nyel­vi­leg a leg­vál­to­za­to­sabb ké­pet az is­ko­la nyújt­ja, mi­vel az ok­ta­tás nyel­ve la­tin, de a di­á­kok anya­nyel­ve sok­fé­le. Az is­ko­lai ama­tőr szín­ját­szók fel­ada­ta volt te­hát olyan sok­fé­le re­gisz­ter­ben ját­sza­ni, amely a kö­zön­ség min­den ré­te­gé­hez tud szól­ni. A kö­zön­ség­igény ki­elé­gí­té­sé­nek leg­egy­sze­rűbb mód­ja az elő­adás több­nyel­vű­sé­ge: a la­tin és a kü­lön­bö­ző anya­nyel­vek ke­ve­re­dé­se egy elő­adá­son be­lül. Czi­bu­la Ka­ta­lin né­hány drá­ma­szö­ve­gen ke­resz­tül (pél­dá­ul Du­go­nics And­rás Jó­zsef el­ada­tá­sa című drá­má­ja, Cso­ko­nai csur­gói víg­já­té­ka, a Cul­t­u­ra; Ráj­nis Jó­zsef, Az ike­rek című Plautus-expurgációja) be­mu­tat­ja a nyel­vek és nyelv­hasz­ná­la­tok dra­ma­tur­gi­ai sze­re­pét. Az ala­kok meg­for­má­lá­sá­nak kö­zös sa­já­tos­sá­ga, hogy a klasszi­kus an­tik víg­já­té­kok óta élő ala­d­zón va­la­mi­lyen vál­to­za­tá­hoz kap­cso­ló­dik az ide­ge­nes be­széd­mód­já­val ko­mi­kus alak. A né­met nyel­vű sze­rep­lők al­kal­ma­zá­sa a ma­gyar szín­pa­don a ma­gyar vígjáték-irodalom alap­tí­pu­sa­i­nak egyi­két je­len­ti.

A drá­mák nyel­ve­ze­té­nek vizs­gá­la­tá­hoz tar­to­zik Ré­vai Mik­lós drá­ma­for­dí­tá­sa, amely Az ál­do­zat (1787) cím­mel je­lent meg. Az al­kal­mi da­rab ere­de­ti szer­ző­je Jo­sef von Son­nen­fels, II. Jó­zsef kul­túr­po­li­ti­ku­sa. Czi­bu­la Ka­ta­lin a for­dí­tás be­mu­ta­tá­sa mel­lett is­mer­te­ti Ré­vai nyelv­mű­ve­lő prog­ram­ját, amely­hez szo­ro­san kap­cso­ló­dik a né­met nyel­vű szín­da­rab for­dí­tá­sa. Az ál­do­zat győ­ri be­mu­ta­tó­já­ról nincs adat, azon­ban a kö­tet­ben ol­vas­ha­tunk egy kü­lön­le­ges kö­rül­mé­nyek kö­zött zaj­lott szom­bat­he­lyi elő­adá­sá­ról. A fe­ren­ces gim­ná­zi­um di­ák­jai ad­ták elő egy is­ko­lai ki­rán­du­lá­son, ame­lyet a kor­ban rec­re­a­tiónak ne­vez­tek. A drá­ma­for­dí­tás te­ma­ti­ká­já­hoz kap­cso­lód­va az er­dé­lyi szín­ját­szás nyel­vi sok­szí­nű­sé­gét tár­gyal­ja a kö­vet­ke­ző fe­je­zet, amely­ben kü­lön­bö­ző szín­há­zi tár­su­la­tok fel­lé­pé­se­i­ről, szín­há­zi ese­mé­nyek­ről, Shakes­peare, Les­sing, Goe­the drá­má­i­nak (Ham­let, Emi­lia Ga­lot­ti, Cla­vi­go) for­dí­tá­sa­i­ról, át­dol­go­zá­sa­i­ról van szó.

A kö­tet utol­só négy ta­nul­má­nya a szín­ház és vi­zu­á­lis mű­vé­sze­tek össze­kap­cso­ló­dá­sa köré épül. Szá­mos új in­for­má­ci­ót ka­punk a fő­úri rep­re­zen­tá­ció lát­vány­ele­me­i­ről, tű­zi­já­té­kok­ról, és egyéb lát­vá­nyos­sá­gok­ról. Rész­le­te­sen meg­is­mer­jük Es­ter­há­zy Mik­lós tű­zi­já­ték­kal kí­sért ün­nep­sé­ge­it, va­la­mint Gras­sal­ko­vich An­tal kert­jét és ven­dég­sé­ge­it. A kert te­ma­ti­ká­já­hoz kap­cso­ló­dik a kö­vet­ke­ző fe­je­zet, amely a víz szim­bó­lu­má­nak ér­tel­me­zé­sét mu­tat­ja be a 18. szá­zad­ra vo­nat­koz­tat­va, ami­kor a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok fej­lő­dé­sé­vel a víz me­cha­ni­kai tu­laj­don­sá­gai vál­tak fon­tos­sá: nagy sze­re­pet ját­szott a rep­re­zen­tá­ci­ó­ban, a kert­mű­vé­szet­ben és szín­há­zi elő­adá­sok­ban.

Czi­bu­la Ka­ta­lin be­mu­tat­ja Jean-George No­ver­re hí­res ko­re­og­rá­fus fran­cia nyel­vű kézirat- és il­luszt­rá­ció­gyűj­te­mé­nyét, ame­lyet a var­sói Egye­te­mi Könyv­tár őriz, s ame­lyet ed­dig mél­tat­la­nul mel­lő­zött nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom. Czi­bu­la is­mer­te­té­se, a kéz­irat­ra való hi­vat­ko­zá­sai újabb ku­ta­tá­sok ki­in­du­ló­pont­ja­it je­lent­he­tik. A var­sói kéz­irat­ban pél­dá­ul a Pa­ris íté­le­te című táncjáték de­ko­rá­ci­ós ele­me­i­vel is egye­zé­se­ket ta­lál­ha­tunk. A da­rab kap­csán ke­rül sor egy na­gyon ér­de­kes ku­ta­tás ered­mé­nye­i­nek be­mu­ta­tá­sá­ra. A Pa­ris íté­le­te című táncjáték a Bes­se­nyei György Eszterházi vigasságok című költeményéből is­mert Lo­u­is de Ro­han her­ceg Eszterházán tett látogatása első estéjén ke­rült szín­pad­ra. Czi­bu­la a szak­iro­da­lom és a ren­del­ke­zés­re álló for­rá­sok alap­ján re­konst­ru­ál­ja az elő­adás me­ne­tét és kö­rül­mé­nye­it. Ok­fej­té­se so­rán vi­lá­gos­sá vá­lik, hogy a ku­ta­tók ko­ráb­bi meg­ál­la­pí­tá­sa­i­val el­len­tét­ben Mar­gue­ri­te Delp­hi­ne bé­csi tán­cos­nő nem lé­pett fel Esz­ter­há­zán – Bes­se­nyei egy má­sik da­rab­ban lát­hat­ta fel­lép­ni.

A kö­tet záró ta­nul­má­nya Gus­tav Klimt a ta­tai szín­ház bel­ső te­ré­ről ké­szí­tett fest­mé­nyé­nek (1893) ke­let­ke­zés­tör­té­ne­tét te­kin­ti át. Az Es­ter­há­zy Mik­lós gróf meg­bí­zá­sá­ból ké­szült kép el­ve­szett, csu­pán egy fekete-fehér fo­tog­rá­fia ma­radt fenn róla. A ta­nul­mány szá­mos új ada­tot kö­zöl a ta­tai szín­ház épí­té­sé­ről, a gróf me­ce­na­tú­rá­já­ról.

A sokféle témát felölelő, egymást jól kiegészítő tanulmányok lineáris olvasmányként szolgálnak. Czi­bu­la Ka­ta­lin eredményei a kötetet a kor­szak kutatói számára megkerülhetetlenné te­szik. Fon­tos szak­iro­da­lom a ma­gyar kul­tú­ra szé­le­sebb körű meg­is­mer­te­té­sé­hez, s hoz­zá­já­rul a ma­gyar szín­ház­tör­té­ne­ti ku­ta­tás újabb ered­mé­nye­i­nek be­il­lesz­té­sé­hez a nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom­ba.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének
tudományos segédmunkatársa,
a Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
MTALendület kutatócsoport tagja

Summary

The vo­lu­me pre­sents a se­lec­ti­on of Ka­ta­lin Czibula’s re­se­arch in Ger­man. The papers exa­mi­ne the thea­ter cul­tu­re of the se­cond half of the 18th cent­ury and the re­la­ted con­tem­por­ary press, and they are gro­u­ped around to­pics such as the most im­por­tant sour­ces of 18th-century thea­ter his­to­ry, is­sues of the his­to­ry of the me­dia, re­views of the thea­ter sce­ne, the lin­gu­is­tic descript­ion of Hun­ga­ri­an dra­ma­tic art, as well as dis­cus­sing the re­la­ti­onship bet­ween thea­ter and dif­fe­rent vi­su­al arts. The papers con­ta­in many new in­sights bas­ed on a num­ber of pre­li­mi­nary re­se­arch pro­jects, espe­ci­ally con­cer­ning the thea­ter sce­ne in Po­zsony, Mik­lós Révai’s dra­ma trans­la­tions, and the ge­ne­sis of György Bessenyei’s ce­le­b­ra­to­ry poem Esz­ter­há­zi vi­gas­sá­gok (Fes­ti­vi­ti­es at Esz­ter­há­za). The book ser­ves as im­por­tant backg­round li­te­ra­tu­re for bring­ing Hun­ga­ri­an cul­tu­re clos­er to a wi­der au­di­en­ce, and for in­te­grat­ing the la­test re­sults of re­se­arch on Hun­ga­ri­an thea­ter his­to­ry into the in­ter­na­ti­o­nal li­te­ra­tu­re.

Tagged , , , ,

Vélemény, hozzászólás?