Tóth Kálmán írása

július 25th, 2018 § 0 comments

recenzió

Biró An­na­má­ria és Egyed Eme­se, szerk. Aran­ka György és a tu­do­mány meg­úju­ló alak­za­tai. Ko­lozs­vár: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, 2018.

Je­len kö­tet a Ko­lozs­várt 2017. má­jus 18−20-án A ma­gyar­or­szá­gi és er­dé­lyi tu­do­má­nyos­ság alak­za­tai a 18−19. szá­zad for­du­ló­ján. Aran­ka György-évfordulós ta­nács­ko­zás cím­mel meg­ren­de­zett tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok új­ra­gon­dolt, szer­kesz­tett vál­to­za­ta­it tar­tal­maz­za, ki­egé­szül­ve né­hány ott el nem hang­zott, de a ta­nács­ko­zás szer­ve­ző­i­nek fel­hí­vá­sá­ra szü­le­tett ta­nul­mánnyal (7).

A 18. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek ki­emel­ke­dő er­dé­lyi po­li­hisz­to­ra és tu­do­mány­szer­ve­ző­je, Aran­ka György (1737−1817) szü­le­té­sé­nek 280. és ha­lá­lá­nak 200. év­for­du­ló­ja ki­tű­nő al­kal­mat je­len­tett a szer­ve­ző in­téz­mé­nyek­nek (Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, Mi­cha­el Be­ne­dikt Közép- és Kelet-európai Fel­vi­lá­go­so­dás­ku­ta­tó Tár­sa­ság, Babeş−Bolyai Tu­do­mány­egye­tem Ma­gyar Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet) a mun­kás­sá­gá­val kap­cso­la­tos újabb ku­ta­tá­si ered­mé­nyek rep­re­zen­ta­tív be­mu­ta­tá­sá­ra, va­la­mint élet­mű­ve tág ér­te­lem­ben vett kon­tex­tu­sa­i­nak fel­vo­nul­ta­tá­sá­ra is, meg­te­remt­ve ez­zel a le­he­tő­sé­get a ma­gyar­or­szá­gi és er­dé­lyi fel­vi­lá­go­so­dás ku­ta­tó­i­nak ter­mé­keny szak­mai esz­me­cse­ré­jé­re, amely­be a je­len kö­tet meg­je­le­né­sé­vel még szé­le­sebb szak­mai kö­zön­ség is be­kap­cso­lód­hat.

A kö­tet nyolc ta­nul­mány­ból álló első ré­sze a Ku­ta­tá­sok Aran­ka György mun­kás­sá­gá­ról cí­met vi­se­li. Kiss End­re nyi­tó­ta­nul­má­nya a Jan­csó Ele­mér nyo­mán köz­tes fel­vi­lá­go­so­dásnak („inter-aufklérung”) ne­ve­zett ér­tel­me­zé­si ke­ret­ben mu­tat­ja be Aran­ka Kant‑, Herder- és Jenisch-recepcióját, il­let­ve an­nak lo­ká­lis meg­ha­tá­ro­zott­sá­gát (11−19). Lacz­há­zi Gyu­la Aran­ka György egé­szen a kö­zel­múl­tig kéz­irat­ban ma­radt ant­ro­po­ló­gi­ai ér­te­ke­zé­sét ve­szi rész­le­tes kon­tex­tu­á­lis vizs­gá­lat alá, hang­sú­lyoz­va a fel­vi­lá­go­sult szer­zők el­kö­te­le­zett­sé­gét az ant­ro­po­ló­gia mo­rá­lis hasz­na mel­lett (21−35). He­ge­düs Béla az Aran­ka írá­sa­i­ban meg­nyil­vá­nu­ló nyelv­szem­lé­le­tet vizs­gál­ja. Ál­lás­pont­ja sze­rint a 18. szá­za­di nyelv­el­mé­let az is­me­ret­el­mé­let rend­sze­ré­nek ké­pe­zi ré­szét, és az Aran­ka ál­tal is kép­vi­selt is­me­ret­el­mé­le­ti szem­lé­let sze­rint a tu­dás va­ló­di meg­szer­zé­se és kö­zöl­he­tő­sé­ge az anya­nyelv­hez kö­tött (37−45). Ker­ti Jó­zsef ter­je­del­mes írá­sa Aran­ka ver­ses­kö­te­té­nek ki­adás­tör­té­ne­tét mu­tat­ja be, le­ve­le­zé­se alap­ján re­konst­ru­ál­va a kéz­ira­tos nyil­vá­nos­sá­gon be­lül kri­ti­ká­ra, elő­bí­rá­lat­ra el­kül­dött gyűj­te­mény vissz­hang­ját, a nyom­ta­tott ki­adás hát­te­ré­ben rej­lő ha­za­fi­as mo­ti­vá­ci­ót, to­váb­bá a kö­tet ki­nyom­ta­tá­sá­nak ad­mi­niszt­ra­tív és anya­gi vo­nat­ko­zá­sa­it, vé­gül kí­sér­le­tet tesz az el­adott pél­dá­nyok mennyi­sé­gé­nek és a mun­ka el­ter­jedt­sé­gé­nek fel­tér­ké­pe­zé­sé­re is (47−71).

Aran­ka György ki­ter­jedt le­ve­le­zé­se ké­pe­zi a kö­vet­ke­ző ta­nul­mány for­rás­bá­zi­sát is. A kö­tet egyik szer­kesz­tő­je s egy­ben az Aranka-levelezés le­en­dő saj­tó alá ren­de­ző­je, Biró An­na­má­ria az Aran­ka in­téz­mény­szer­ve­ző te­vé­keny­sé­ge kap­csán fel­me­rü­lő kér­dé­sek össze­fog­la­lá­sá­ra tesz kí­sér­le­tet, rá­mu­tat­va az in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sé­re is ha­tás­sal lévő sze­mé­lyes konf­lik­tu­sok­ra (73−88). Aran­ka tu­dós le­ve­le­zé­se ki­töl­töt­te a ter­ve­zett, de soha meg nem va­ló­su­ló tu­do­má­nyos fo­lyó­irat ál­tal hát­ra­ha­gyott űrt, és lét­re­hoz­va egy vir­tu­á­lis tár­sa­sá­got, for­mál­ta a köz­vé­le­ményt, be­fo­lyá­sol­va a 18−19. szá­zad for­du­ló­ja tu­dó­sa­i­nak vi­szo­nyu­lá­sát Er­dély­hez (88). A kö­tet má­sik szer­kesz­tő­je, Egyed Eme­se ta­nul­má­nya az Er­dé­lyi Ma­gyar Nyelv­mí­ve­lő Tár­sa­ság ki­adás­ra szánt kéz­ira­ta­it ve­szi rész­le­tes vizs­gá­lat alá, érint­ve a tár­sa­ság tö­rek­vé­se­i­nek esz­mei hát­te­rét, a szö­ve­gek szer­ző­sé­gi kér­dé­se­it, va­la­mint a ter­ve­zett fo­lyó­irat (jour­nál) fel­épí­té­sét is (89−108). Egyed Eme­se meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint „a lapterv- és szö­veg­vál­to­zá­sok fo­lya­ma­tát kö­vet­ve gyűj­tés, ér­tel­me­zés, sze­mély­kö­zi kap­cso­lat­tör­té­net és szö­veg­ter­me­lés, öncenzúrázás-cenzúrázás tör­té­ne­tét lát­juk” (93).

Bodnár-Király Ti­bor az össze­ha­son­lí­tás gya­kor­la­tát te­szi elem­zé­se tár­gyá­vá az 1790-es évek po­li­ti­kai iro­dal­má­ban, is­mer­tet­ve an­nak fi­lo­zó­fi­ai hát­te­rét és kap­cso­ló­dá­sát a po­li­ti­kai és tu­do­má­nyos gon­dol­ko­dás 18. szá­za­di vál­to­zá­sa­i­hoz (109−131). Vizs­gá­la­tá­ban ki­mu­tat­ja, hogy az Aran­ka György mű­ve­i­ben is elő­for­du­ló angol−magyar pár­hu­zam „a tör­vény­elem­zés ha­gyo­má­nyos stra­té­gi­á­ján túl már kor­mány­za­ti be­ren­dez­ke­dés mel­let­ti ér­ve­lés­ben is meg­je­lent” (131). Az első rész zá­ró­ta­nul­má­nya, Csör­sz Ru­men Ist­ván mun­ká­ja az Aran­ka ne­vé­hez köt­he­tő, az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ban őr­zött köz­köl­té­sze­ti gyűj­te­mé­nyek­kel fog­lal­ko­zik (133−154). Az Aran­ka György­nek tu­laj­do­ní­tott kéz­ira­tos kö­te­tek cím­lap­ján Jan­ko­vich Mik­lós kéz­írá­sa ol­vas­ha­tó (az ő ha­gya­té­ká­ból ke­rül­tek a Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um könyv­tá­rá­ba), sőt a gyűj­te­mény egyet­len be­tű­je sem Aran­ka kéz­írá­sa. A ta­nul­mány be­mu­tat­ja és kon­tex­tu­a­li­zál­ja a 3+1 kö­tet kéz­ira­tos gyűj­te­mény ál­tal tar­tal­ma­zott re­per­to­árt, meg­ál­la­pít­va, hogy „a négy rej­té­lyes kéz­irat egy­aránt utal a nap­ra­kész irodalmi-politikai re­cep­ci­ó­ra és a gyűjtő-értékmentő szán­dék­ra” (144). Va­ló­ban Aran­ka kéz­írá­sát őrzi vi­szont két be­köt­te­tett aprónyomtatvány-sorozat tar­ta­lom­jegy­zé­ke, a pony­va­kol­li­gá­tu­mok ta­nú­sít­ják Aran­ka ér­ték­men­tő, forrás- és szö­veg­gyűj­tő mun­ká­ját.

A kö­tet má­so­dik ré­sze A tu­do­má­nyos­ság alak­za­tai (18−19. szá­zad) cí­met vi­se­li, és négy ki­sebb egy­ség­re osz­lik. Ezek kö­zül az első, a Tu­dás, po­zí­ció, identitás(teremtés) hat írást tar­tal­maz. Kont­ler Lász­ló a 18. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a ma­gyar­ság nyel­vi és et­ni­kai ro­kon­sá­gá­val kap­cso­la­tos vi­ták esz­me­tör­té­ne­ti hát­te­rét te­szi vizs­gá­la­ta tár­gyá­vá, be­mu­tat­va, hogy „a vad­ság és bar­bár­ság meg­is­me­ré­sé­nek fel­vi­lá­go­sult mó­do­za­tai […] mi­lyen messzi­re ható ér­vénnyel já­rul­tak hoz­zá az ezt a vi­tát is meg­ha­tá­ro­zó ideo­ló­gi­ai ál­lás­pon­tok­hoz, fo­gal­mi ap­pa­rá­tus­hoz és az ön­ori­en­ta­li­zá­ció ezek­kel össze­füg­gő gya­kor­la­ta­i­hoz” (159−177, itt: 177). Tö­rök Bor­bá­la Zsu­zsan­na a 18−19. szá­zad for­du­ló­ján ke­let­ke­zett sta­tisz­ti­kai iro­da­lom Er­déllyel kap­cso­la­tos em­pi­ri­kus in­for­má­ci­ó­i­nak for­rá­sa­it vizs­gál­ja meg, tár­sa­dal­mi és a föld­raj­zi tér­ben el­he­lyez­ve a mun­kák szer­ző­it, fel­tár­va kom­mu­ni­ká­ci­ós kap­cso­la­ta­ik moz­gás­vek­to­ra­it, fel­vá­zol­va a hi­vat­ko­zott szer­zők és a hi­vat­ko­zá­sok ál­tal össze­ál­lít­ha­tó tu­dás­tér­ké­pet (179−191). Rab Irén írá­sa a ko­rán el­hunyt nagy­sze­be­ni szü­le­té­sű ma­te­ri­a­lis­ta fi­lo­zó­fus, Mi­cha­el Hiß­mann (1752−1784) éle­té­vel kap­cso­la­tos, gött­in­ge­ni le­vél­tá­rak­ban ta­lált kéz­ira­tos for­rá­so­kat mu­tat­ja be (193−204). Her­mann Gusz­táv Mi­hály ta­nul­má­nya a je­les er­dé­lyi po­li­hisz­tor, Ben­kő Jó­zsef (1740−1814) mű­ve­i­ben a szé­ke­lyek ere­de­té­ről ki­fej­tett né­ze­te­ket ve­szi szám­ba idé­ze­tek­kel bő­sé­ge­sen alá­tá­maszt­va, nem hall­gat­va el a Ben­kő for­rás­hasz­ná­la­tá­val kap­cso­lat­ban fel­me­rü­lő eti­kai prob­lé­má­kat sem (205−212). Vul­kán Vera Tün­de Már­ton­fi Jó­zsef 1799-es er­dé­lyi püs­pö­ki ki­ne­ve­zé­sé­nek egy­ház­po­li­ti­kai hát­te­rét, va­la­mint gazdaság- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti di­men­zi­ó­it mu­tat­ja be el­mé­lyült mik­ro­tör­té­ne­ti vizs­gá­lat ke­re­té­ben (213−233). Só­fal­vi Eme­se ta­nul­má­nya az Aran­ka György ál­tal ala­pí­tott Er­dé­lyi Ma­gyar Nyelv­mí­ve­lő Tár­sa­ság véd­nö­ke­ként már a kö­tet több ko­ráb­bi írá­sá­ban is tár­gyalt er­dé­lyi kor­mány­zó, Bán­ffy György (1746−1822) mű­vé­szet­pár­to­ló te­vé­keny­sé­gé­nek egy ed­dig ke­vés­sé is­mert sze­le­tét is­mer­te­ti (235−251). Az 1819-ben ala­pí­tott ko­lozs­vá­ri Mu­zsi­kai Egye­sü­let ala­pí­tói szá­má­ra Bán­ffy tá­mo­ga­tá­sa a fenn­ma­ra­dás biz­to­sí­té­kát je­len­tet­te, le­he­tő­vé téve szá­muk­ra a nem­zet pal­lé­ro­zá­sá­nak esz­kö­ze­ként ér­tel­me­zett ze­ne­mű­vé­szet ok­ta­tá­sá­nak meg­szer­ve­zé­sét (236−237). A kot­ta­pél­dák­kal is il­luszt­rált szö­veg fon­tos ré­szét ké­pe­zi a gu­ber­ná­tor tisz­te­le­té­re elő­adott al­kal­mi ze­ne­mű­vek kul­tusz­tör­té­ne­ti ke­ret­ben tör­té­nő ér­tel­me­zé­se.

Az in­téz­mé­nye­sü­lés fo­ko­za­tai című kö­vet­ke­ző al­egy­ség Aj­kay Alin­ka írá­sá­val in­dul. A tü­bin­gai pá­lyá­zat két Kis-Hont vár­me­gyei részt­ve­vő­je, Hol­ko Má­tyás és Fe­jes Já­nos ál­tal 1808-ban ala­pí­tott irodalmi-tudományos tár­sa­ság tag­ja­i­nak la­tin, ma­gyar, né­met és szlo­vák nyel­vű mun­ká­it adta ki. A szer­ző Hol­ko la­tin nyel­vű írá­sai alap­ján re­konst­ru­ál­ja a fel­te­he­tő­en pá­lya­mű­vé­ben is sze­rep­lő, a nyelv­kér­dés­sel kap­cso­la­tos gon­do­la­ta­it, me­lyek a hungarus-tudat ké­sei meg­nyil­vá­nu­lá­sá­nak te­kint­he­tők (255−262). Csa­ta Adél az Er­dé­lyi Ma­gyar Nyelv­mí­ve­lő Tár­sa­ság meg­hí­vott tag­já­nak, Ioan Molnár-Piuariu (mül­lers­he­i­mi Mol­nár Já­nos) sze­be­ni or­vos­nak a ro­mán tör­té­net­írás ál­tal ke­vés­sé tár­gyalt tár­sa­ság­ala­pí­tó tö­rek­vé­se­it mu­tat­ja be (263−278). Aran­ka György fel­te­he­tő­en a sza­bad­kő­mű­ves­sé­gen ke­resz­tül ke­rült kap­cso­lat­ba Mol­nár­ral, akit ro­mán nyel­vű ma­gyar nyelv­tan meg­írá­sá­ra kért fel, ő azon­ban a ro­mán nép szám­be­li fö­lé­nyé­re hi­vat­koz­va in­kább a ro­mán nyelv he­lyes el­sa­já­tí­tá­sát vár­ta el a ré­gi­ó­ban lakó töb­bi nép­től, és eh­hez 1788-as német−román nyel­vű nyelv­ta­ná­val meg is adta a kul­csot (266−267). Az ál­ta­la ter­ve­zett ro­mán fi­lo­zó­fi­ai tár­sa­ság gon­do­la­tát Aran­ka ma­gyar tár­sa­sá­ga ins­pi­rál­hat­ta, amely po­li­ti­kai okok­ból nem va­ló­sul­ha­tott ugyan meg, de Mol­nár­nak az Er­dé­lyi Is­ko­la tá­gabb szel­le­mi kö­zös­sé­gé­be il­lesz­ke­dő tö­rek­vé­sei fon­tos sze­re­pet ját­szot­tak a ro­mán­ság mű­velt­sé­gi szín­vo­na­lá­nak eme­lé­sé­ben és ki­ala­ku­ló nem­ze­ti iden­ti­tá­sá­nak meg­erő­sí­té­sé­ben (278). Kol­lár Zsu­zsan­na ta­nul­má­nya a Ma­gyar Tu­dós Tár­sa­ság (az MTA jog­előd­je) hivatal- és in­téz­mény­tör­té­ne­ti előz­mé­nye­i­nek, va­la­mint mű­kö­dé­si struk­tú­rá­ja min­tá­i­nak fel­tá­rá­sá­ra tesz kí­sér­le­tet (279−297). Kol­lár meg­győ­ző­en ér­vel amel­lett, hogy a Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény mögé a ki­adó Tratt­ner Já­nos Ta­más és a szer­kesz­tő­gár­da ha­tás­kö­ri konf­lik­tu­sá­nak ren­de­zé­se­kor, 1818-ban ala­pí­tott Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény In­té­ze­te mind alap­sza­bály­za­tá­ra, mind sze­mé­lyi össze­té­te­lé­re néz­ve az Aka­dé­mia köz­vet­len előz­mé­nyé­nek, fő­pró­bá­já­nak te­kint­he­tő. Fe­ke­te Nor­bert vizs­gá­la­tá­nak kö­zép­pont­já­ban a 19. szá­zad első év­ti­ze­de­i­ben a re­cen­zió stá­tu­szá­val kap­cso­la­tos, a kri­ti­kai be­széd­po­zí­ció meg­szer­zé­sé­nek prob­lé­má­ja kö­rül ki­bon­ta­ko­zott vita egyik leg­fon­to­sabb do­ku­men­tu­ma, a Fü­re­di Vida ál­né­ven a Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény 1817-es év­fo­lya­má­ban pub­li­kált A’ Re­cen­si­ók­ról című ta­nul­mány áll (299−320). Ez utób­bi mun­ka a kri­ti­ka gya­kor­lá­sá­ra ki­zá­ró­lag „egy több je­les ta­gok­ból álló” tu­dós tár­sa­sá­got tart al­kal­mas­nak, mely min­den sze­mé­lyes­ke­dés­től men­tes kö­zös íté­le­te­ket hoz a dön­tés­ben részt ve­vők ne­vé­nek fel­tün­te­té­sé­vel. A kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben a meg­ala­kult Aka­dé­mia bí­rá­la­ti gya­kor­la­tá­nak és a szer­zői név­hasz­ná­lat­nak a mér­le­ge vi­szont, kü­lö­nö­sen a ko­moly szel­le­mi és anya­gi el­is­me­rést je­len­tő ju­tal­mak oda­íté­lé­sé­vel kap­cso­lat­ban, nem a Fü­re­di Vida ál­tal meg­fo­gal­ma­zott el­vek sze­rint ala­kult. Egyed Ákos ta­nul­má­nya az 1867-ben meg­ala­kult Ma­gyar Tör­té­nel­mi Tár­su­lat er­dé­lyi vo­nat­ko­zá­sa­it mu­tat­ja be a gr. Mikó Imre ál­tal el­nö­költ Ko­lozs­vá­ri Bi­zott­ság te­vé­keny­sé­gén ke­resz­tül, amely­nek leg­főbb ered­mé­nye a Szé­kely ok­le­vél­tár el­in­dí­tá­sa volt (321−330).

A má­so­dik rész har­ma­dik al­egy­sé­ge há­rom szö­ve­get tar­tal­maz, címe: Nyel­vek vi­lá­ga (po­é­ti­kum, po­li­ti­kum). Pin­tér Már­ta Zsu­zsan­na a nagy­enye­di és ko­lozs­vá­ri di­ák­tár­sa­sá­gok drá­ma­for­dí­tá­sa­it művelődés- és szín­ház­tör­té­ne­ti szem­pont­ból vizs­gál­ja (333−352). Ku­ta­tá­sai bi­zo­nyít­ják, hogy ezen tár­sa­sá­gok fon­tos sze­re­pet ját­szot­tak „a ma­gyar nyel­vű szín­há­zi élet fel­len­dí­té­sé­ben, a hi­va­tá­sos szín­tár­su­lat lét­re­jöt­té­ben”, for­dí­tá­sa­ik­kal gaz­da­gít­va a hi­va­tá­sos szín­ját­szók re­per­to­ár­ját (352). Boér Máté össze­ha­son­lí­tó for­dí­tás­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nya Ci­ce­ro Som­ni­um Sci­pi­o­nis cí­men is­mert szö­ve­gé­nek két ma­gyar for­dí­tá­sát, Ko­vász­nai Sán­dor ma­ros­vá­sár­he­lyi pro­fesszor 1782-es, és Ka­zin­czy 1818 kö­rül el­ké­szült mun­ká­it veti össze az ere­de­ti la­tin szö­veg­gel (353−366). Rész­le­tes kon­tex­tu­á­lis vizs­gá­lat­ban re­konst­ru­ál­ja a két át­ül­te­tés hát­te­ré­ben ki­raj­zo­ló­dó el­té­rő fel­fo­gás­ból ere­dő kü­lönb­sé­ge­ket és az ezek el­le­né­re meg­fi­gyel­he­tő funk­ci­o­ná­lis ha­son­ló­sá­go­kat. Simon-Szabó Ág­nes Schil­ler két fon­tos esz­té­ti­kai szö­ve­gé­nek ko­rai ma­gyar for­dí­tá­sa kap­csán vizs­gál­ja ke­let­ke­zé­sük kon­tex­tu­sa­it és re­konst­ru­ál­ja for­dí­tói el­já­rá­sa­i­kat (367−383). A két, er­dé­lyi gyö­ke­rek­kel ren­del­ke­ző for­dí­tó, Ben­ke Jó­zsef és Bö­lö­ni Far­kas Sán­dor mun­kái szo­ro­san kap­cso­lód­nak Schil­ler drá­má­i­nak er­dé­lyi szín­pa­di re­cep­ci­ó­já­hoz és esz­té­ti­kai kon­cep­ci­ó­já­nak a ko­ra­be­li drá­ma­el­mé­le­ti és iro­da­lom­kri­ti­kai gon­dol­ko­dás­ra gya­ko­rolt ha­tá­sá­hoz.

A kö­tet utol­só te­ma­ti­kus al­egy­sé­ge (Ku­ta­tá­si tech­no­ló­gi­ák) kutatás-módszertani ta­nul­sá­gok­kal szol­gá­ló szö­ve­ge­ket tar­tal­maz. Mol­nár Il­di­kó írá­sa a fel­vi­lá­go­so­dás je­les ku­ta­tó­ja, Jan­csó Ele­mér ko­lozs­vá­ri pro­fesszor ki­ter­jedt szö­veg­fel­tá­ró és ‑ki­adó te­vé­keny­sé­gé­nek, és ez alap­ján vég­zett ér­tel­me­ző mun­kás­sá­gá­nak hát­te­rét mu­tat­ja be (387−398). Jan­csó szá­má­ra az Er­dé­lyi Ma­gyar Nyelv­mí­ve­lő Tár­sa­ság és Aran­ka György te­vé­keny­sé­ge ki­emelt je­len­tő­ség­gel bírt: művelődés‑, intézmény‑, és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti né­ző­pon­to­kat egy­aránt ér­vé­nye­sí­tő ku­ta­tá­sai a szer­ző sze­rint ma is ak­tu­á­li­sak, hi­szen mód­szer­ta­ni szem­pont­ból olyan kor­társ ku­ta­tá­so­kat elő­le­gez­tek meg, mint Szi­lá­gyi Már­ton mik­ro­tör­té­ne­ti né­ző­pon­tú Csokonai-biográfiája (393).

Or­bán Lász­ló ta­nul­má­nya a 18−19. szá­zad for­du­ló­já­nak le­ve­le­zés­há­ló­za­ta­i­val fog­lal­ko­zik (399−414). Rá­day Ge­de­on (1713−1792) és Ka­zin­czy Fe­renc (1759−1831) egy­más­sal 1785−1792 kö­zött össze­kap­cso­ló­dó köz­pon­ti hely­ze­tű le­ve­le­zé­sei alap­ján, szá­mos táb­lá­zat­tal és di­ag­ram­mal szem­lél­tet­ve, né­hány más je­len­tő­sebb ko­ra­be­li le­ve­le­zés ada­ta­i­val össze­vet­ve mu­tat­ja be a fenn­ma­radt és fel­té­te­le­zett le­ve­lek alap­ján re­konst­ru­ál­ha­tó kap­cso­la­ti háló szer­ke­ze­tét. A le­ve­le­zés­ben al­kal­ma­zott kom­mu­ni­ká­ci­ós stra­té­gi­ák je­len­tő­sé­gét mu­tat­ja, hogy Ka­zin­czy le­ve­le­zé­sén ke­resz­tül mi­ként ala­kí­tot­ta ki a Rá­day­val való bi­zal­mas kap­cso­lat utó­la­gos fel­épí­té­sé­vel a már a gróf le­szár­ma­zot­ta­i­val való kap­cso­la­tá­ban is si­ke­re­sen ér­vé­nye­sí­tett, máig ható ér­vé­nyű “Ráday-brand”-et (412−414). A kö­tet utol­só írá­sa, Tóth Bar­na ta­nul­má­nya a deb­re­ce­ni Klasszi­kus Ma­gyar Iro­dal­mi Tex­to­ló­gi­ai Ku­ta­tó­cso­port elekt­ro­ni­kus szö­veg­ki­adó te­vé­keny­sé­gé­be nyújt be­pil­lan­tást, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a ma­gyar írói le­ve­le­zé­sek elekt­ro­ni­kus fel­dol­go­zá­sá­nak el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti kér­dé­se­i­re (415−427). A ta­nul­mány­hoz bő­sé­ges, bár nem a leg­jobb mi­nő­sé­gű kép­anyag tar­to­zik, en­nek cél­ja nyil­ván­va­ló­an az ol­va­só ér­dek­lő­dé­sé­nek fel­kel­té­se az on­line el­ér­he­tő szö­veg­ki­adá­sok hasz­ná­lat­ba­vé­te­lé­re (420−427).

Az Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület ál­tal ki­adott kon­fe­ren­cia­kö­tet rep­re­zen­ta­tív ké­pet ad az Aran­ka György élet­mű­vé­vel és tár­sa­ság­szer­ve­ző te­vé­keny­sé­gé­vel kap­cso­la­tos leg­újabb ku­ta­tá­si irá­nyok­ról és ered­mé­nyek­ről, to­váb­bá Aran­ka mun­kás­sá­gá­nak tá­gabb in­ter­disz­cip­li­ná­ris kon­tex­tu­sa­i­ról, fel­vá­zol­va a 18−19. szá­zad ma­gyar­or­szá­gi és er­dé­lyi tu­do­má­nyos­sá­gá­nak eu­ró­pai ho­ri­zon­tú kap­cso­la­ti rend­sze­rét. Hi­ány­ér­zet csak egyet­len vo­nat­ko­zás­ban lép­het fel az ol­va­só­nál: Aran­ka sza­bad­kő­mű­ves kap­cso­la­ta­i­ra több ta­nul­mány­ban is tör­té­nik uta­lás, azon­ban ki­fe­je­zet­ten ez­zel fog­lal­ko­zó, az ez­zel kap­cso­la­tos ku­ta­tá­so­kat is­mer­te­tő ta­nul­mány nem sze­re­pel a könyv­ben. Mind­ez ta­lán ma­gya­ráz­ha­tó a 2017 ok­tó­be­ré­ben Bu­da­pes­ten Auf­geklär­te So­zi­etä­ten, Li­te­ra­tur und Wis­senschaft in Mit­te­le­uro­pa cím­mel meg­ren­de­zett nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­cia idő­be­li kö­zel­sé­gé­vel, ahol je­len kö­tet szer­kesz­tői is elő­ad­tak a té­má­val kap­cso­lat­ban. A kö­tet­ben ol­vas­ha­tó ta­nul­má­nyok szá­mos tu­do­mány­te­rü­le­tet érin­te­nek, szer­ző­ik a kor­szak ava­tott ku­ta­tói, mun­ká­juk ered­mé­nye je­len­tős mér­ték­ben bő­vít­he­ti a vizs­gált kor­szak­kal kap­cso­la­tos is­me­re­te­in­ket, és ár­nyal­hat­ja róla al­ko­tott né­ze­te­in­ket.

Review

The coll­ec­ti­on of stu­di­es con­ta­ins the ret­ho­ught, edi­ted vers­ions of the papers de­li­ve­red at the 2017 May con­fe­ren­ce held in Ko­lozs­vár (Cluj-Napoca, Ro­ma­nia) on the oc­cas­ion of the 280th an­ni­ver­sary of the birth and the 200th an­ni­ver­sary of the death of the sig­ni­fi­cant Transyl­va­ni­an scho­lar and society-organizer, György Aran­ka. The vo­lu­me con­sists of two lar­ger the­ma­tic parts. The first part fo­cus­es on the re­se­arch on Aran­ka’s oeuvre, whi­le the se­cond part shows the broa­der in­ter­dis­cip­li­nary con­text of Aran­ka’s ac­ti­vi­ti­es th­ro­ugh re­se­arch on the scho­larly ac­ti­vi­es, which ref­lec­ted a Euro­pe­an ho­ri­zon, in the 18th- and 19th-cent­ury Hun­gary and Transyl­va­nia.

Zusammenfassung

Der Stu­di­en­band enthält die ne­u­ge­dach­te, be­re­i­nig­te Fassung der Vorträ­ge ei­ner Klaus­en­bur­ger Ta­gung (Cluj-Napoca, Rumä­ni­en) im Mai 2017, anläss­lich des 280. Geburts- und 200. To­des­ta­ges des be­de­u­ten­den si­eben­bür­g­is­c­hen Ge­lehr­ten und So­zi­etä­te­nor­ga­ni­sa­tors György Aran­ka. Der Sammel­band bes­teht aus zwei größe­ren the­ma­tis­c­hen Te­i­len. Der ers­te Teil be­han­delt die ne­u­e­ren Forschun­gen Aran­kas Le­bens­werk, wäh­rend sich der zwe­i­te Teil mit den brei­te­ren in­ter­di­szi­plinä­ren Kon­tex­ten von Aran­kas Tä­tig­ke­it be­fasst, im Rah­men der Forschun­gen über die Ge­lehr­sam­ke­it in Un­garn und Si­eben­bür­gen im 18. und im 19. Jahr­hun­dert, die ein eu­ro­päis­ches Ho­ri­zont wi­der­s­pie­gelt.

Tagged , , , ,

Vélemény, hozzászólás?