Lengyel Réka Knapp Éva könyvéről

március 28th, 2018 § 0 comments

recenzió

Knapp Éva. Li­brum evol­vo: Eszme- és könyv­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok a XVIXX. szá­zad­ból (Bu­da­pest: re­ci­ti, 2017).

A 16–20. szá­za­di ma­gyar­or­szá­gi irodalom‑, könyv- és mű­ve­lő­dés­tör­té­net ku­ta­tá­sá­nak a 2017-es év­hez köt­he­tő ered­mé­nyei kö­zött ki­emel­ke­dő he­lyet fog­lal el Knapp Évá­nak a szer­ző szí­ves köz­lé­se sze­rint Ci­ce­ró­tól köl­csön­zött, Li­brum evol­vo, azaz – az an­tik pa­pi­rusz­te­ker­csek hasz­ná­la­tá­ra uta­ló ki­fe­je­zést az újabb kori for­má­tum­ra al­kal­maz­va – „ki­nyi­tom a köny­vet”, vagy „ol­va­som a köny­vet” cím­mel meg­je­lent ta­nul­mány­gyűj­te­mé­nye. A cím­vá­lasz­tás, de el­ső­sor­ban a köz­re­adott ta­nul­má­nyok te­ma­ti­ká­ja össze­kap­csol­ja a kö­te­tet a Li­bel­lus – Vá­lo­ga­tott könyv- és könyv­tár­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok (Bu­da­pest: Ba­las­si, 2007) című mun­ká­val, de – aho­gyan a szer­ző a Be­ve­ze­tés­ben fel­hív­ja rá a fi­gyel­met – az újab­ban ké­szült dol­go­za­tok­ban a té­mák ki­fej­té­se új meg­kö­ze­lí­té­sen és mód­sze­re­ken alap­szik, s a vizs­gá­ló­dá­sok hang­sú­lyo­san eszme- és iro­da­lom­tör­té­ne­ti irá­nyult­sá­gú­ak.

A kö­tet­ben Knapp Éva össze­sen ti­zen­öt, rövidebb-hosszabb ta­nul­má­nya lá­tott nap­vi­lá­got. A szer­ző első al­ka­lom­mal pe­ri­o­di­kák­ban (az ItK, a Könyv­tá­ri Fi­gye­lő, a Ma­gyar Könyv­szem­le és Az Egye­te­mi Könyv­tár Év­köny­vei ha­sáb­ja­in), il­let­ve ta­nul­mány­gyűj­te­mé­nyek­ben (kö­szön­tő­kö­te­tek­ben, va­la­mint a Do­romb so­ro­zat­ban) kö­zöl­te őket. A ta­nul­má­nyok né­me­lyi­ké­nek szö­ve­gé­ben a ko­ráb­ban meg­je­lent vál­to­za­tok­hoz ké­pest kisebb-nagyobb mér­té­kű át­dol­go­zás nyo­mai fe­dez­he­tők fel. Az át­dol­go­zás szem­be­tű­nő mér­té­kű pél­dá­ul az Egy is­me­ret­len fe­ren­ces könyv­tár a XVIII. szá­zad­ban című dol­go­zat ese­té­ben a ko­ráb­bi, a MO­NOK­gra­phia Ta­nul­má­nyok Mo­nok Ist­ván 60. szü­le­tés­nap­já­ra (Bu­da­pest: Kos­suth Ki­adó, 2016) című kö­tet­ben kö­zölt vál­to­zat­hoz ké­pest. Az Is­me­ret­len nagy­szom­ba­ti és po­zso­nyi nyom­tat­vá­nyok a XVIIXVIII. szá­zad­ból című írás há­rom kü­lön­ál­ló köz­le­mény­ben volt ol­vas­ha­tó a Ma­gyar Könyv­szem­le 2014-es, 2015-ös és 2017-es év­fo­lya­ma­i­ban. A ta­nul­má­nyok kö­zül egy, a 2017 má­ju­sá­ban, A re­for­má­ció em­lé­ke­ze­te a kora új­ko­ri Ma­gyar­or­szá­gon cím­mel meg­ren­de­zett tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zá­son el­hang­zott elő­adás szer­kesz­tett vál­to­za­ta (Ar­bor ha­ere­se­on) itt je­lent meg elő­ször.

A dol­go­za­tok na­gyobb fe­je­ze­tek­be való be­osz­tá­sa az ilyen jel­le­gű ki­ad­vá­nyok ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott szer­ke­ze­té­nek meg­fe­le­lő­en te­ma­ti­kus és idő­be­li ren­det tük­röz, s mind­egyik­re jel­lem­ző az inter- és transz­disz­cip­li­ná­ris meg­kö­ze­lí­tés, a kü­lön­fé­le tu­do­mány­ágak mód­szer­ta­ná­nak egy­ide­jű, il­let­ve egy­más­sal vál­ta­ko­zó al­kal­ma­zá­sa. Egy-egy ta­nul­mány je­len­tő­sé­gét el­ső­sor­ban az adja, hogy a már is­mert vagy ép­pen a ku­ta­tás fi­gyel­mét a ko­ráb­bi­ak­ban el­ke­rü­lő for­rá­sok, for­rás­cso­por­tok tár­gya­lá­sá­ban, fel­tá­rá­sá­ban a szer­ző új szem­pon­to­kat ér­vé­nye­sít, több ta­nul­mány új alap­ku­ta­tás­ra épül, így a kö­tet szá­mos új adat­tal gaz­da­gít­ja 16–20. szá­zad, de el­ső­sor­ban a régi ma­gyar­ság iro­dal­má­ról és könyv­kul­tú­rá­já­ról al­ko­tott ké­pet. A ta­nul­má­nyok­ban vizs­gált nyom­ta­tott és kéz­ira­tos for­rá­sok, for­rás­cso­por­tok kö­zött egy­aránt meg­ta­lál­ha­tók kü­lön­bö­ző iro­dal­mi mű­fa­jú, ver­ses és pró­zai mű­vek, a könyv­tár­tör­té­net, egy­ház­tör­té­net jól ki­ak­náz­ha­tó for­rás­anya­ga, to­váb­bá az egy-egy szö­veg­hez, nyom­tat­vány­hoz kap­cso­ló­dó képi áb­rá­zo­lá­sok is. A fel­tárt és elem­zett for­rá­sok egy ré­szét a Bu­da­pes­ti Egye­te­mi Könyv­tár gyűj­te­mé­nyé­ben őr­zik, de a ku­ta­tás több eset­ben ki­ter­jedt szá­mos ma­gyar­or­szá­gi és kül­föl­di könyv- és gra­fi­kai gyűj­te­mény­re, va­la­mint nem nyil­vá­nos, a ku­ta­tók szá­má­ra sem hoz­zá­fér­he­tő ma­gán­gyűj­te­mé­nyek­re is (ez utób­bi eset­hez vö. a kö­tet 197–198. lap­ja­it).

A kö­tet ta­nul­má­nya­i­nak egy ré­sze Knapp Évá­nak egy-egy szű­kebb téma irán­ti tar­tós ér­dek­lő­dé­sé­ről árul­ko­dik. Eb­ből a szem­pont­ból min­den­kép­pen ki­eme­len­dő a né­met ka­to­li­kus teo­ló­gus, re­to­ri­ka­ta­nár és hit­szó­nok Matt­ha­e­us Tym­pi­us re­to­ri­kai vo­nat­ko­zá­sú mű­vei ma­gyar­or­szá­gi re­cep­ció­tör­té­ne­té­nek új, for­rás­ku­ta­tá­son ala­pu­ló össze­fog­la­lá­sa. Knapp meg­ál­la­pít­ja, hogy a régi ma­gyar iro­da­lom tör­té­ne­té­nek ku­ta­tói szá­má­ra ko­ráb­ban szin­te is­me­ret­len Tym­pi­us élet­mű­vé­nek el­ső­sor­ban a re­to­ri­kai vo­nat­ko­zá­sú ré­sze ju­tott el Ma­gyar­or­szág­ra. A tör­té­ne­ti katalógus-adatoknak a ma­gyar­or­szá­gi köz­gyűj­te­mé­nyek­ben és tör­té­ne­ti ma­gán­könyv­tá­rak­ban ta­lál­ha­tó pél­dá­nyok át­te­kin­té­se ré­vén való ki­egé­szí­té­sé­vel le­von­ja a kö­vet­kez­te­tést, mely sze­rint a ma­gyar­or­szá­gi ol­va­sók kö­ré­ben a 17–18. szá­zad­ban fo­lya­ma­tos volt a Tym­pi­us mun­kái irán­ti ér­dek­lő­dés, s e ténnyel a ma­gyar re­to­ri­ka­tör­té­net ku­ta­tá­sá­ban min­den­kép­pen szá­mol­ni kell. Ha­son­ló­an ki­ter­jedt, új alap­ku­ta­tás ered­mé­nye­it összeg­zi a szer­ző a VI. Pius ne­vé­hez köt­he­tő imád­sá­gos­köny­vek ma­gyar­or­szá­gi be­fo­ga­dás­tör­té­ne­tét, a mesz­teg­nyői fe­ren­ces könyv­tár 18. szá­za­di tör­té­ne­tét tár­gya­ló, va­la­mint az ELTE Egye­te­mi Könyv­tár 1561–1773 kö­zöt­ti idő­sza­ká­nak könyv­tá­ro­sa­it szám­ba vevő ta­nul­má­nyok­ban. Az irodalom- és könyv­tár­tör­té­net e ku­ta­tat­lan te­rü­le­te­i­ről el­mond­ha­tó, hogy vi­szony­lag ked­ve­ző for­rás­adott­sá­gok­kal bír­nak, így Knapp Éva a rá jel­lem­ző ala­pos kö­rül­te­kin­tés­sel vál­lal­koz­ha­tott elem­ző és összeg­ző be­mu­ta­tá­suk­ra. A mód­szer­ta­ni­lag is pél­da­ér­té­kű, fi­lo­ló­gi­ai meg­kö­ze­lí­té­sű ta­nul­má­nyok ha­son­ló vo­ná­sa, hogy a szer­ző a VI. Pius sze­mé­lyé­hez kap­cso­ló­dó imád­sá­gos­köny­vek­nek, a mesz­teg­nyői ko­los­to­ri könyv­tár ál­lo­má­nyá­nak fel­tá­rá­sa, vagy ép­pen az Egye­te­mi Könyv­tár je­zsu­i­ta kor­sza­ká­ban mű­kö­dő könyv­tá­ro­sok rész­le­tes szám­ba­vé­te­le mel­lett jól rend­sze­re­zett for­má­ban köz­li az egy-egy té­má­val kap­cso­la­tos for­rás­ada­to­kat.

A Li­brum evol­vóban ol­vas­ha­tó ta­nul­má­nyok egyik jel­leg­ze­tes sa­já­tos­sá­ga, hogy Knapp Éva ko­ráb­ban össze nem gyűj­tött for­rá­so­kat ren­dez egy-egy cso­port­ba, s a rá­juk vo­nat­ko­zó ada­to­kat könnyen át­te­kint­he­tő szem­pont­rend­szer alap­ján igen jól hasz­no­sít­ha­tó ka­ta­ló­gu­sok­ban adja köz­re. A már em­lí­tett négy írá­son kí­vül több dol­go­zat is tar­tal­maz ilyen, hosszabb-rövidebb ter­je­del­mű ka­ta­ló­gust, lis­tát, táb­lá­za­tot. Jól át­te­kint­he­tő for­má­ban is­mer­het­jük meg töb­bek kö­zött az Epis­to­lae Matt­hiae Cor­vi­ni… című nyom­tat­vány­cso­por­tot, Páz­mány Pé­ter ma­gán­könyv­tá­rá­nak kö­te­te­it, a bu­da­pes­ti Egye­te­mi Könyv­tár 1635 előt­ti ős­ál­lo­má­nyá­nak negy­ven új kö­te­tét, vagy Ot­ro­ko­csi Fo­ris Fe­renc könyv­tá­rá­nak a BEK gyűj­te­mé­nyé­ben őr­zött kö­te­te­it.

Az össze­ál­lí­tás a fen­ti­e­ken túl azt is jól tük­rö­zi, hogy Knapp Éva ér­dek­lő­dés­sel for­dul az iro­da­lom­tör­té­ne­ti szak­iro­da­lom­ban ko­ráb­ban már tár­gyalt té­mák felé is, s a ve­lük kap­cso­la­tos ada­to­kat vagy azok egy ré­szét új­faj­ta meg­kö­ze­lí­tés­mód, ko­ráb­ban nem al­kal­ma­zott mód­sze­rek se­gít­sé­gé­vel új, az ed­di­gi­ek­nél tá­gabb kon­tex­tus­ban he­lye­zi el és összeg­zi. Így pél­dá­ul a nik­lai sír­em­lék 1860-as ava­tá­si ün­nep­sé­gé­hez kap­cso­ló­dó­an meg­je­lent köl­te­mé­nyek be­mu­ta­tá­sa ré­vén fon­tos ada­tok­kal szol­gál Ber­zse­nyi utó­éle­té­hez. Más eset­ben a kas­sai je­zsu­i­ta szer­kesz­té­sű Mátyás-levelek ki­adá­sa­i­nak ala­pos vizs­gá­la­tá­val új for­rá­sok­ra hív­ja fel a fi­gyel­met Ja­nus Pan­no­ni­us epig­ram­má­i­nak tex­to­ló­gi­á­já­hoz. Egy-egy ta­nul­mány kö­zép­pont­já­ban a meg­elő­ző ku­ta­tá­sok so­rán több al­ka­lom­mal ér­tel­me­zett könyv­il­luszt­rá­ci­ók áll­nak: az Ad­ri­ai ten­ger­nek Sy­re­na­ia dísz­cím­lap­ján lát­ha­tó áb­rá­zo­lás és az Ar­bor ha­ere­se­on el­ne­ve­zé­sű met­szet. Knapp Éva e képi for­rá­sok ér­tel­me­zé­sé­ben a köny­vé­sze­ti meg­kö­ze­lí­tést ér­vé­nye­sí­ti, mely a ko­ráb­bi elem­zé­sek­ből vagy hi­ány­zott, vagy tel­jes­ség­gel tév­út­ra ve­zet­te a ku­ta­tó­kat, s az új szem­pon­tú vizs­gá­lat mind­két eset­ben meg­győ­ző, je­len­tős ered­mé­nyek­re ve­zet.

Itt ér­de­mes fel­hív­ni a fi­gyel­met arra, mi­lyen si­ke­re­sen al­kal­maz­ha­tó­ak az irodalom- és könyv­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­hoz az év­ről évre egy­re na­gyobb szám­ban ren­del­ke­zés­re álló, és egy­re bő­vü­lő adat­ál­lo­mányt köz­zé­te­vő in­ter­ne­tes adat­bá­zi­sok. Az egy­re könnyeb­ben hasz­nál­ha­tó, egy­re na­gyobb for­rás­cso­por­tot le­fe­dő szá­mí­tó­gé­pes esz­kö­zök rend­kí­vül ha­té­ko­nyan se­gí­tik, és je­len­tős mér­ték­ben fel­gyor­sít­ják töb­bek kö­zött a tex­to­ló­gi­ai, fi­lo­ló­gi­ai, köny­vé­sze­ti vizs­gá­la­tok el­vég­zé­sét. Az adat­bá­zi­sok­ra épü­lő ku­ta­tá­si mód­sze­rek al­kal­ma­zá­sá­ra pél­dá­ul szol­gál Knapp Évá­nak az a ta­nul­má­nya, amely­ben azo­no­sít­ja a ko­ráb­ban té­ve­sen Sze­ge­di Kis Ist­ván Spe­cu­lum pon­ti­fi­cum Ro­ma­no­rum című ki­ad­vá­nya ré­szé­nek vélt, ám va­ló­já­ban Szent Ágos­ton eret­nek­ség­ta­ni mun­ká­já­hoz a gen­fi hu­ma­nis­ta, Lam­bert Da­neau ál­tal ké­szít­te­tett Ar­bor haereseon-metszetet köz­lő 16. szá­za­di nyom­tat­vá­nyo­kat.

A Li­brum evol­vo ki­emelt je­len­tő­sé­gű da­rab­ja­i­ban a szer­ző a Bu­da­pes­ti Egye­te­mi Könyv­tár, il­let­ve jog­előd­je, a nagy­szom­ba­ti je­zsu­i­ta egye­tem könyv­tá­ra kora új­ko­ri és ősnyomtatvány-gyűjteményére irá­nyu­ló ku­ta­tá­sai ered­mé­nye­it te­szi köz­zé. Ezek kö­zül egy­aránt fon­to­sak az olyan, ki­sebb ha­tó­kö­rű ered­mé­nyek, mint pél­dá­ul a fel­te­he­tő­en hor­vát ne­me­si szár­ma­zá­sú Jo­an­nes Vagych 17. szá­za­di könyv­jegy­zé­ké­nek vé­let­len­sze­rű fel­buk­ka­ná­sa, s a hosszan tar­tó, cél­zott ku­ta­tó­mun­ká­nak kö­szön­he­tő, na­gyobb je­len­tő­sé­gű, sőt akár szen­zá­ci­ós­nak is ne­vez­he­tő fel­fe­de­zé­sek, mint ami­lyen a nagy­szom­ba­ti je­zsu­i­ta könyv­tár 1635 előt­ti ős­ál­lo­má­nya negy­ven új kö­te­té­nek vagy Páz­mány Pé­ter szét­szó­ró­dott po­zso­nyi ma­gán­könyv­tá­ra 26 kö­te­té­nek (31 mű) azo­no­sí­tá­sa. Mind­két, e for­má­já­ban vé­let­len­sze­rű­en ki­ala­kult könyv­lis­ta ta­nul­má­nyo­zá­sa ön­ma­gá­ban is szá­mos ér­de­kes­sé­get hor­doz, sa­já­tos le­nyo­ma­ta­i­ként a 17. szá­za­di ma­gyar­or­szá­gi, je­zsu­i­ta könyv­kul­tú­rá­nak. A kö­te­tek­be be­le­la­poz­va, be­le­ol­vas­va új szem­pon­tok me­rül­nek fel a bölcsészet- és ter­mé­szet­tu­do­má­nyok összes ágát át­fo­gó je­zsu­i­ta mű­velt­ség ta­nul­má­nyo­zá­sá­hoz, s pél­dá­ul Páz­mány sa­ját kezű be­jegy­zé­sei, ki­eme­lé­sei ön­ma­guk­ban is adat­ér­té­kű­ek, ant­ro­po­ló­gi­ai, irodalom- és esz­me­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zás­ban egy­aránt. Több eset­ben igen el­gon­dol­kod­ta­tó­ak azok az ada­tok is, me­lyek e több száz éves kö­te­tek oly­kor igen ka­lan­dos sor­sá­ra vet­nek fényt. Páz­mány egyik, II. Fer­di­nánd­tól ka­pott köny­ve 1782-ben még az Egye­te­mi Könyv­tár gyűj­te­mé­nyé­ben volt, de a 19. szá­zad első fe­lé­ben már Bresz­tyánsz­ky Adal­bert ti­ha­nyi apát ma­gán­könyv­tá­rát gaz­da­gí­tot­ta, hogy on­nan ki­ke­rül­ve egé­szen 1999-ig lap­pang­jon, majd az Egye­te­mi Könyv­tár­nak az an­tik­vár ke­res­ke­de­lem­ből kell­jen vissza­vá­sá­rol­nia. Más eset­ben Knapp Éva va­ló­sá­gos nyo­mo­zói mun­ká­val tud­ta ki­de­rí­te­ni, hogy egy 1987-ben még a nagy­bör­zsö­nyi plé­bá­ni­ai könyv­tár­ban lévő, ere­de­ti­leg a Pázmány-könyvtárból szár­ma­zó pré­di­ká­ci­ós­kö­tet nem tűnt el vég­leg, csak ép­pen győ­ri ma­gán­tu­laj­don­ba ván­do­rolt.

A pél­da­mu­ta­tó szak­mai igé­nyes­ség­ről ta­nús­ko­dó kö­tet­re vo­nat­ko­zó­an csu­pán két, ki­sebb je­len­tő­sé­gű kri­ti­kai ész­re­vé­telt ten­nék. A je­len kö­tet meg­je­le­né­se és a Má­tyás ki­rály „fi­ren­zei orosz­lán­jai” című ta­nul­mány első köz­lé­se köz­ti, vi­szony­lag na­gyobb idő­be­li tá­vol­ság okán a szer­ző eset­leg meg­fon­tol­hat­ta vol­na a dol­go­zat­ban fel­hasz­nált szak­iro­da­lom bő­ví­té­sé­nek le­he­tő­sé­gét. A Héderváry-kódex em­lí­té­se kap­csán ér­de­mes lett vol­na fel­hív­ni a fi­gyel­met e je­len­tős kéz­ira­tos for­rás idő­köz­ben nap­vi­lá­got lá­tott ha­son­más ki­adá­sá­ra (Héderváry-kódex: Má­tyás ki­rály le­ve­les­köny­ve a Hé­der­váry csa­lád egy­ko­ri könyv­tá­rá­ból, [Bp.], MOL, 2008). Az e ki­ad­vány­ra való hi­vat­ko­zás al­kal­mat te­rem­tett vol­na a szer­ző­nek arra, hogy he­lyes­bít­se az an­nak Rácz György ál­tal írt be­ve­ze­té­sé­ben ol­vas­ha­tó ada­to­kat a Mátyás-levelek egyet­len egy­ko­rú kéz­ira­ta ha­gyo­má­nyo­zó­dá­sá­ra vo­nat­ko­zó­an. Rácz összeg­zé­se sze­rint ugyan­is: „A mára el­ve­szett, de pub­li­ká­ci­ó­ból is­mert utol­só ol­dal fel­jegy­zé­se sze­rint a kéz­irat Ja­nus Pan­no­ni­us utol­só éve­i­ben egy, a pé­csi püs­pök­ség­hez kö­zel álló sze­mé­lyé le­he­tett, és ké­sőbb is pé­csi püs­pö­ki tu­laj­don­ban volt. A XVIIXVIII. szá­zad­ban a kó­de­xet már a po­zso­nyi je­zsu­i­ták könyv­tá­rá­ban hasz­nál­ták a tu­dó­sok. Nem ki­zárt, hogy a kö­tet még Te­leg­di Mik­lós pé­csi püs­pök ha­gya­té­ká­val ke­rült a nagy­szom­ba­ti je­zsu­i­ták­hoz 1586-ban, majd on­nan a po­zso­nyi könyv­tár­ba.” Ez­zel szem­ben az Epis­to­lae Matt­hiae Cor­vi­ni… című mun­ka 1745-ös ko­lozs­vá­ri ki­adá­sá­ban, az ol­va­sói elő­szó 2. lap­ján a kö­vet­ke­zőt ol­vas­hat­juk: „Sze­ret­néd tud­ni, hol rej­tő­zött nagy­já­ból 250 éven át ez az ér­té­kes kincs? So­ká­ig egy bu­dai ar­chí­vum­ban, majd egy ne­mes­em­ber őriz­te, aki iro­dal­mi­lag mű­velt volt, de a könyv­re nem fi­gyelt, s az ege­rek jócs­kán meg is rág­ták. Ezt kö­ve­tő­en egy fér­fiú, aki ki­vá­ló ka­to­na volt, s a haza és a tu­do­má­nyok dol­gá­ban a leg­na­gyobb ér­de­me­ket sze­rez­te, sa­ját költ­sé­gén meg­vá­sá­rol­ta. Ami­kor e fér­fi áhí­ta­to­sabb élet­re tért át, min­de­nét Is­ten­nek és a tu­do­má­nyok­nak aján­lot­ta fel, ezt a kéz­ira­tot pe­dig a po­zso­nyi mú­ze­um­nak ado­má­nyoz­ta.” Ez az ér­de­kes és to­váb­bi ku­ta­tás­ra ösz­tön­ző rész­let jól mu­tat­ja a je­len­tő­sé­gét a Mátyás-levelek el­ső­ként Knapp Éva ál­tal be­mu­ta­tott 18. szá­za­di for­rás­cso­port­já­nak, mely igen sok to­váb­bi adat­tal szol­gál­hat a 18. szá­za­di Mátyás-recepció vizs­gá­la­tá­hoz.

To­váb­bi kri­ti­kai meg­jegy­zé­sem nem el­ső­sor­ban a kö­tet tar­tal­mát, ha­nem a for­má­ját érin­ti, noha a két szem­pon­tot nem le­het tel­je­sen füg­get­le­ní­te­ni egy­más­tól. Az ész­re­vé­tel el­ső­sor­ban a kö­tet­nek arra a két ta­nul­má­nyá­ra vo­nat­ko­zik, ame­lyek­ben a képi áb­rá­zo­lá­sok áll­nak az elem­zé­sek kö­zép­pont­já­ban. A Zrínyi-dolgozatnak a Könyv­tá­ri Fi­gye­lő 2017/2‑es szá­má­ban meg­je­lent vál­to­za­tát az elem­zett, em­lí­tett ké­pek il­luszt­rál­ják, míg az Ar­bor ha­ere­se­onnak a 2017-es reformáció-konferencián el­hang­zott előadás-változatát Knapp Éva szin­tén több kép­pel tet­te szem­lé­le­te­seb­bé. A Li­brum evol­vóban azon­ban nem ta­lál­ha­tók kép­mel­lék­le­tek, noha ezek nagy­ban se­gít­het­ték vol­na e két ta­nul­mány meg­ér­té­sét. (Más ta­nul­má­nyok ese­té­ben is fel­me­rül­he­tett vol­na il­luszt­rá­ci­ók be­il­lesz­té­se oly mó­don, aho­gyan a szer­ző pél­dá­ul A bu­da­pes­ti Egye­te­mi Könyv­tár 1635 előt­ti ős­ál­lo­má­nyá­nak negy­ven új kö­te­te című ta­nul­mány első vál­to­za­tá­hoz mel­lé­kel­te a fel­so­rolt kö­te­tek cím­lap­ja­i­nak ké­pe­it.)

Össze­gez­ve el­mond­ha­tó, hogy a kö­tet­ben kö­zölt ta­nul­má­nyok fon­tos se­géd­le­tet és ösz­tön­zést nyúj­ta­nak a to­váb­bi vizs­gá­la­tok­hoz, s re­mél­he­tő­leg to­váb­bi ku­ta­tá­sok ki­in­du­ló­pont­ja­i­vá vál­nak. A ben­nük köz­re­adott ada­tok alap­ján meg­kez­dőd­het az első al­ka­lom­mal itt be­mu­ta­tott té­mák el­mé­lyül­tebb vizs­gá­la­ta, s a ka­ta­ló­gu­sok, nyom­tat­vány­lis­ták össze­ál­lí­tá­sa je­len­tős mér­ték­ben se­gí­ti a tár­gyalt je­len­sé­gek ár­nyal­tabb meg­is­me­ré­sét.

Summary

The tit­le of the book, but ma­inly the sub­jects of the pub­lis­hed stu­di­es link the vo­lu­me to an ot­her pub­li­ca­ti­on by Éva Knapp Li­bel­lus Se­lec­ted Stu­di­es on the His­to­ry of Books and Lib­ra­ri­es (Bu­da­pest, Ba­las­si, 2007), but the ne­wer app­ro­a­ches and met­hods are bas­ed on re­cent re­se­arch, and the in­vestiga­tions are strongly ori­en­ted to­wards the his­to­ry of ide­as and li­ter­ary his­to­ry. In the book, a to­tal of fif­teen, shor­ter and lon­ger stu­di­es of Éva Knapp have been pub­lis­hed. The as­sign­ment of the papers to lar­ger chap­ters ref­lects the the­ma­tic and ch­ro­no­log­i­cal or­der in ac­cor­dance with the ge­ne­rally ac­cep­ted struc­tu­re of such pub­li­ca­tions, each of which is cha­rac­te­ri­zed by the inter- and trans­dis­cip­li­nary app­ro­ach, the si­mul­ta­ne­o­us and al­ter­nating app­li­ca­ti­on of dif­fe­rent dis­cip­li­nes. The sig­ni­fi­cance of each study is ma­inly due to the fact that the aut­hor draws at­tent­ion to new or far-fetched sour­ces and source-groups. Se­ve­ral stu­di­es are bas­ed on new ba­sic re­se­arch, so the vo­lu­me en­ri­ches our know­ledge with a num­ber of new data on the his­to­ry of the sixteenth-twentieth-century Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re and cul­tu­re. The stu­di­es pub­lis­hed in the vo­lu­me pro­vi­de im­por­tant help and en­co­u­rag­ement for furt­her in­vestiga­tions, and ho­pe­fully be­co­me the start­ing point for furt­her re­se­arch. Bas­ed on the in­for­ma­ti­on pub­lis­hed the­re­in, it is pos­sib­le to be­gin a deeper study of the to­pics pre­sen­ted here for the first time.

Tagged , , ,

Vélemény, hozzászólás?