Gábori Kovács József recenziója

július 11th, 2015 § 0 comments

recenzió

Jó­lét és erény: Ta­nul­má­nyok Szé­che­nyi Ist­ván Hi­tel című mű­vé­ről, szerk. Hi­tes Sán­dor, Bp., re­ci­ti, 2014 (Ha­gyo­mány­fris­sí­tés, 2).

Az MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek XIX. Szá­za­di Osz­tá­lya 2011-ben Ha­gyo­mány­fris­sí­tés né­ven kon­fe­ren­cia­so­ro­za­tot in­dí­tott, mely­nek ér­te­kez­le­te­in az elő­adók az elő­ze­tes ter­vek sze­rint je­len­ko­ri ön­ér­tel­me­zé­sünk alap­szö­ve­ge­it tár­gyal­ják, va­la­mint olyan tex­tu­so­kat, ame­lyek a ká­no­non kí­vül­ről já­rul­tak hoz­zá a ha­gyo­mány rend­sze­ré­nek ala­ku­lá­sá­hoz. Az idén már ötö­dik ál­lo­má­sá­nál tar­tó ta­nács­ko­zás­so­ro­zat­hoz könyv­so­ro­zat is kap­cso­ló­dik, mely­nek da­rab­jai rend­sze­rint az egyes ér­te­kez­le­te­ken el­hang­zott elő­adá­sok anya­gát tar­tal­maz­zák. A most re­cen­ze­ált kö­te­tet meg­elő­ző kon­fe­ren­cia 2012. no­vem­ber 29-én ke­rült meg­ren­de­zés­re Szé­che­nyi Ist­ván: Hi­tel cí­men. Az ak­kor el­hang­zott elő­adá­sok sora a szer­kesz­tés so­rán Hor­kay Hör­cher Fe­renc be­ve­ze­tő­je mel­lett Rá­kai Or­so­lya és Bá­to­ri Anna ta­nul­má­nya­i­val bő­vült, így össze­sen ki­lenc írás sze­re­pel a kö­tet­ben.

A kö­tet szer­zői a fül­szö­veg és Hor­kay Hör­cher Fe­renc be­ve­ze­tő­je sze­rint is kü­lön­bö­ző tu­do­mány­ágak – a po­li­ti­ka­tör­té­net, a gaz­da­ság­tör­té­net, az esz­me­tör­té­net és az iro­da­lom­tör­té­net – fe­lől, il­let­ve azok össze­füg­gé­se­i­ben ve­szik szem­ügy­re Szé­che­nyi mun­ká­ját. Az in­ter­disz­cip­li­ná­ris hoz­zá­ál­lás va­ló­ban eré­nye a kö­tet­nek, ám a fel­so­rolt tu­do­mány­ágak kö­zül a po­li­ti­ka­tör­té­net szem­pont­jai csak meg­le­he­tő­sen rit­kán jut­nak sze­rep­hez. E tény ter­mé­sze­te­sen az egy-egy jól kö­rül­ha­tá­rolt kér­dés vizs­gá­la­tát cé­lul tűző ta­nul­má­nyok ér­té­két nem csök­ken­ti. Sőt, az egyes ta­nul­má­nyok ered­mé­nyei, va­la­mint a kö­tet egé­sze is nagy­sze­rű­en pél­dáz­za a kon­fe­ren­cia­so­ro­zat élet­re hí­vá­sa mö­gött hú­zó­dó egyik elő­fel­te­vés meg­ala­po­zott­sá­gát, mi­sze­rint a már so­kat idé­zett szö­ve­gek­ről is le­het újat mon­da­ni.

Az új ered­mé­nyek azon­ban csak rész­ben kö­szön­he­tő­ek az in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás­sal együtt járó új meg­kö­ze­lí­té­si mó­dok­nak, hi­szen rész­ben tex­to­ló­gi­ai jel­le­gű­ek. Bá­to­ri Anna az Ész­re­vé­tel, A’ Hi­tel­re mellyet irt Gróf SZÉCHÉNYI ISTVÁNY című, 1831-ben ke­let­ke­zett és ed­dig ki­adat­lan kri­ti­kát köz­li be­tű­hív át­irat­ban, és a szö­veg szer­ző­jét Gó­zony Dá­ni­el sze­mé­lyé­ben véli meg­ta­lál­ni. Szegedy-Maszák Mi­hály a Bá­to­ri ál­tal saj­tó alá ren­de­zett Ész­re­vé­telt tar­tal­mi szem­pont­ból vizs­gál­ja, és meg­ál­la­pít­ja, hogy szer­ző­je „pro­tes­táns sé­rel­mi né­ző­pont­ból” ol­vas­ta a Hi­telt, mely­nek üze­ne­té­vel ugyan­ak­kor azo­no­sí­tot­ta is ma­gát, hi­szen „meg volt győ­ződ­ve a tör­té­ne­ti vál­to­zá­sok el­ke­rül­he­tet­len szük­sé­ges­sé­gé­ről”. (37.)

So­mor­jai Sza­bolcs a kor­szak hi­tel­éle­tét ugyan­ak­kor már gaz­da­ság­tör­té­ne­ti szem­pont­ból ta­nul­má­nyoz­va von le a Hi­tellel kap­cso­la­tos fon­tos kö­vet­kez­te­té­se­ket. Úgy véli, hogy Szé­che­nyi mű­vé­ben a ha­gyo­má­nyos és a mo­dern hi­tel­rend­szer – azaz a sze­mé­lyes, il­let­ve a ban­ki hi­te­le­zés – kö­zöt­ti el­lent­mon­dást kí­ván­ta fel­ol­da­ni. En­nek a gaz­da­ság­tör­té­ne­ti ada­tok­kal alá­tá­masz­tott meg­ál­la­pí­tás­nak leg­fon­to­sabb ta­nul­sá­ga, hogy a Hi­tel nem­csak esz­me­tör­té­ne­ti, ha­nem gaz­da­sá­gi szem­pont­ból is te­kint­he­tő a pa­ra­dig­ma­vál­tás do­ku­men­tu­má­nak.

Új­faj­ta meg­kö­ze­lí­tést al­kal­maz Rá­kai Or­so­lya is, aki a re­cep­ció­tör­té­net­ben a mű kap­csán hasz­nált mo­dern­ség fo­gal­má­nak tá­gabb kon­tex­tu­sú új­ra­ér­tel­me­zé­sét kez­de­mé­nye­zi fő­ként Charles Tay­lor tár­sa­dal­mi ima­gi­ná­ció fo­gal­ma men­tén. Tay­lor sze­rint a mo­dern tár­sa­dal­mi ön­ér­tel­me­zé­sek a gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­get ál­lít­ják a tár­sa­dal­mi le­írá­sok kö­zép­pont­já­ba. Rá­kai ér­tel­me­zé­sé­ben a Hi­tel is ezt te­szi, így Szé­che­nyi műve az egyik első kö­vet­ke­ze­tes pél­da a tár­sa­dal­mi ima­gi­ná­ció át­ala­ku­lá­sá­ra. Mi­vel a gaz­da­sá­gi szak­ki­fe­je­zé­sek­nek er­köl­csi je­len­tés­tar­tal­muk is van, a Széchenyi-mű cí­mét adó hi­tel tár­sa­dal­mi bi­za­lom­ként is ér­tel­mez­he­tő. E bi­za­lom foka pe­dig a ta­nul­mány szer­ző­je sze­rint „fon­tos je­lö­lő­je a mo­dern tár­sa­dal­mi ima­gi­ná­ció mi­lyen­sé­gé­nek, és ez­zel össze­füg­gés­ben a mo­dern tár­sa­dal­mi nyil­vá­nos­ság mű­kö­dő­ké­pes vol­tá­nak”, így Rá­kai sze­rint Szé­che­nyi „a mo­der­ni­zá­ció ta­lán leg­fon­to­sabb té­nye­ző­jé­nek szen­tel­te köny­vét.” (76.)

A Hi­tel gaz­da­sá­gi és mo­rá­lis el­vei köz­ti kap­cso­la­tot a kö­tet szer­zői kö­zül má­sok is ki­eme­lik. Hal­mos Ká­roly, Hi­tes Sán­dor és Hor­kay Hör­cher Fe­renc Szé­che­nyi ide vágó el­ve­it egy­aránt Adam Smith né­ze­te­i­vel ro­ko­nít­ják. Ám míg Hi­tes és lát­ha­tó­lag Hor­kay Hör­cher is úgy véli, hogy Szé­che­nyi el­fo­gad­ja Smith el­kép­ze­lé­sét a lát­ha­tat­lan kéz el­vé­ről, ad­dig Hal­mos sze­rint Szé­che­nyi ezt az el­vet el­uta­sít­ja, és ez­zel együtt az ön­ér­de­ket az ön­zet­len­ség mögé he­lye­zi, a köz­jó­ra tö­rek­vést pe­dig a pol­gá­ri erény elő­fel­té­te­lé­nek te­kin­ti. Hal­mos, a sze­rin­te Smith és Szé­che­nyi el­kép­ze­lé­se kö­zött fenn­ál­ló kü­lönb­sé­get a fej­lett­sé­gi vi­szo­nyok­ra ve­ze­ti vissza, és iga­zat ad Szé­che­nyi­nek ab­ban, hogy az ak­ko­ri ma­gyar­or­szá­gi vi­szo­nyok kö­zött a köz­jó el­éré­sé­hez a gaz­dál­ko­dók er­köl­csös­sé­gé­re, és a tör­vény­ho­zók köz­jót szol­gá­ló te­vé­keny­sé­gé­re is szük­ség van. A gaz­da­ság­tör­té­nész Szé­che­nyi pi­a­co­sí­tá­si prog­ram­ját a po­li­ti­kai dön­tés­ho­zók be­avat­ko­zá­sát szin­tén szük­sé­ges­nek tar­tó mo­ral eco­nomy kö­zös­ség­el­vű ha­gyo­má­nyá­val is össze­vet­he­tő­nek véli. A mo­ra­li­tás kér­dés­kö­re men­tén kö­ze­lí­ti meg a Hi­telt Dob­szay Ta­más is, ám ő Hal­mos­sal el­len­tét­ben a gaz­da­sá­gi vo­nat­ko­zá­sok el­le­né­re is el­ső­sor­ban er­kölcs­ne­me­sí­tő vi­ta­irat­ként te­kint Szé­che­nyi mű­vé­re. Hor­kay Hör­cher Fe­renc­cel egyet­ér­tés­ben Dob­szay úgy lát­ja, hogy a Hi­tel stra­té­gi­ai cél­ja a ha­zai men­ta­li­tás meg­vál­toz­ta­tá­sa bel­ső vita ge­ne­rá­lá­sa út­ján. En­nek meg­fe­le­lő­en a mű prog­ram­ja men­tá­lis és mo­rá­lis irány­mu­ta­tás, míg közéleti-cselekvési, il­let­ve po­li­ti­kai prog­ram­ja cse­kély; a mű a ha­zai bir­to­ko­sok­nak a „tra­di­ci­o­ná­lis ne­me­si vi­sel­ke­dés” he­lyett a ka­pi­ta­lis­ta mo­der­ni­zá­ci­ót kí­nál­ja fel.

Ha a Hi­telt, mint kü­lön­ál­ló mű­vet te­kint­jük, meg­győ­ző­nek tű­nik Dob­szay Ta­más mű­fa­ji be­so­ro­lás­sal kap­cso­la­tos ér­ve­lé­se, ám a Hi­telt ne­héz le­vá­lasz­ta­ni a meg­je­le­né­sét kö­ve­tő vi­ták­ról, kü­lö­nö­sen a Széchenyi-Dessewffy po­lé­mi­á­ról. Már­pe­dig e vi­tá­ban fon­tos sze­re­pet ját­szot­tak a gaz­da­sá­gi kér­dé­sek is, ami­nek kö­szön­he­tő­en a kor­társ és a ké­sőb­bi re­cep­ció is ki­emel­ke­dő fi­gye­lem­ben ré­sze­sí­tet­te a Hi­tel gaz­da­sá­gi meg­ál­la­pí­tá­sa­it, így ért­he­tő, ha so­kan rész­ben gaz­da­sá­gi mű­ként ér­té­ke­lik. Ez utób­bi fel­fo­gást meg­könnyít­het­te Szé­che­nyi azon ér­tel­me­zé­se is, mi­sze­rint az er­köl­csi, po­li­ti­kai, jogi stb. kér­dé­sek szo­ro­san össze­fo­nód­nak a gaz­da­sá­gi kér­dé­sek­kel. Mind­emel­lett a kö­tet több ta­nul­má­nya is az erény és a ke­res­ke­dő ál­lam kö­rü­li 18. szá­za­di brit vi­ták­hoz kap­csol­ja a Hi­telt és a Tag­la­latot, ami­vel egy­szer­s­mind új ér­tel­me­zé­si ke­re­tet is kí­nál­nak e mű­vek­nek. Vad­er­na Gá­bor arra vo­nat­ko­zó ko­ráb­bi meg­ál­la­pí­tá­sát, hogy a Szé­che­nyi és Des­sew­ffy kö­zöt­ti po­lé­mia a ré­gi­ek és mo­der­nek vi­tá­ját is­mét­li meg, Ta­káts Jó­zsef is meg­erő­sí­ti e kö­tet­ben. Hi­tes Sán­dor pe­dig a va­ló­sá­gos és a kép­ze­let­be­li, a hy­pot­he­ka és a hy­pot­he­sis el­len­té­té­re épí­tett ta­nul­má­nyá­ban ér­vel amel­lett, hogy a re­pub­li­ká­nus em­ber­esz­ményt a tár­sas vi­szo­nyok pi­a­ci jel­le­gű­vé vá­lá­sá­val szem­be­ál­lí­tó 18. szá­za­di ang­li­ai po­lé­mi­át játssza újra Szé­che­nyi és Des­sew­ffy az 1830-as évek­ben. Ket­te­jük kö­zül a re­pub­li­ka­niz­mus ér­té­ke­i­nek vé­del­me­ző­je­ként Des­sew­ffy lé­pett fel, bár mint Hi­tes rá­mu­tat, Szé­che­nyi sem tá­vo­lo­dott el a re­pub­li­ka­niz­mus köz­jó ha­gyo­má­nyá­tól. A Hi­telben al­kal­ma­zott me­ta­fo­rá­kat, el­be­szé­lés­sé­má­kat és po­li­ti­kai nyel­ve­ket vizs­gá­ló Ta­káts úgy ta­lál­ja, hogy a mű iga­zi el­len­fe­le a régi tör­vé­nyek­re hi­vat­ko­zás be­széd­mód­ja, amit ő ko­ráb­ban az ősi al­kot­mány­ra hi­vat­ko­zás po­li­ti­kai nyel­vé­nek ne­ve­zett. Ez­zel a be­széd­mód­dal szem­ben Ta­káts sze­rint Szé­che­nyi a Hi­telben fő­ként a csi­no­so­dás po­li­ti­kai nyel­vét al­kal­maz­za, és a csi­no­so­dás ál­tal te­rem­tett ke­ret­be il­lesz­ti he­lyen­ként a re­pub­li­ka­niz­mus po­li­ti­kai nyel­vé­ből szin­te egye­dü­li­ként meg­ma­radt köz­jó el­sőd­le­ges­sé­gé­nek nor­má­ját, il­let­ve a republikánus-organicista alap­nyel­vet, mellyel a nem­zet­ről, a nem­ze­ti­ség ér­zel­mé­ről szó­ló szö­veg­ré­szek íród­tak.

Hi­tes ta­nul­má­nyá­ban a Hi­telt a 18. szá­zad örö­kö­sé­nek lát­ja, és ezt a né­ze­tet Ta­káts Jó­zsef, Rá­kai Or­so­lya, Hal­mos Ká­roly ta­nul­má­nyai, va­la­mint Hor­kay Hör­cher Fe­renc be­ve­ze­tő­je is osz­ta­ni lát­szik. Hor­kay Hör­cher e meg­fi­gye­lé­sek nyo­mán úgy véli, hogy a „Hi­tel kap­csán újra le­het­ne gon­dol­ni, hogy az 1830-as évek mi­ként kap­cso­lód­tak az 1790-es évek re­form­kor­sza­ká­hoz: könnyen le­het, hogy nyel­vi, argumentációs-retorikai szin­ten a 18. szá­zad végi dis­kur­zus foly­to­nos a Hi­tel szü­le­té­sé­ig.” (26–27.) Hor­kay Hör­cher az 1790-es évek re­form­kor­sza­ka alatt nyil­ván­va­ló­an a ha­zai fej­le­mé­nye­ket érti, és fel­té­te­le­zé­se egy­be­vág Kecs­ke­mé­ti Ká­roly meg­fi­gye­lé­se­i­vel, aki ha­son­ló össze­füg­gést mu­ta­tott ki a fel­vi­lá­go­so­dás és a re­form­kor ha­zai esz­mei áram­la­tai kö­zött. (Kecs­ke­mé­ti Ká­roly, Ma­gyar li­be­ra­liz­mus (1790–1848), Bp., Argumentum–Bibó Ist­ván Szel­le­mi Mű­hely [Esz­me­tör­té­ne­ti Könyv­tár, 10.]) Hor­kay Hör­cher fel­te­vé­se azon­ban kis­sé meg­le­pő an­nak tük­ré­ben, hogy a kö­tet 18. szá­za­di előz­mé­nyek alatt el­ső­sor­ban a nyugat-európai fej­le­mé­nyek­re utal, olyan ta­nul­mányt pe­dig – és ta­lán ez a kö­tet leg­ko­mo­lyabb hi­á­nyos­sá­ga – nem tar­tal­maz, mely rész­le­te­sen vizs­gál­ná a ma­gyar­or­szá­gi előz­mé­nye­ket. A ha­zai mű­vek kö­zül leg­in­kább ta­lán Szé­ché­nyi Fe­renc 1791-es, az or­szá­gos bi­zott­sá­gok­hoz in­té­zett ter­ve­ze­tét lett vol­na ér­de­mes össze­vet­ni a Hi­tellel, hi­szen már a ter­ve­zet köz­re­adó­ja is meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy Szé­ché­nyi Fe­renc né­ze­tei je­len­tet­ték az ala­pot, mely­re fia „a Hi­telt és Vi­lá­got fel­épí­tet­te”. (Bárt­fai Sza­bó Lász­ló, A Sárvár-felsővidéki gróf Szé­che­nyi csa­lád tör­té­ne­te: II. kö­tet. 1733–1820, Bp., 1913, 360. A ter­ve­ze­tet lásd Uo., 584–597.) Hor­kay Hör­cher Fe­renc ki­eme­li ugyan Szé­ché­nyi Fe­renc sze­re­pét mint va­ló­szí­nű köz­ve­tí­tő­ét fia és Da­vid Hume, va­la­mint Adam Smith esz­méi kö­zött, ám a ha­zai előz­mé­nyek, és a kül­föl­di esz­mé­ket köz­ve­tí­tő kö­zeg rész­le­tes fel­tá­rá­sá­ra ő sem vál­lal­ko­zik. Az a kér­dés pe­dig csak Hal­mos Ká­rolyt fog­lal­koz­tat­ja, hogy Adam Smith me­lyik mű­vé­ből is­mer­het­te meg Szé­che­nyi az an­gol köz­gaz­dász ta­na­it. Ő úgy lát­ja, hogy Szé­che­nyi mind A nem­ze­tek gaz­da­sá­gát, mind Az er­köl­csi ér­zel­mek el­mé­le­tét is­mer­te.

Az em­lí­tett hi­á­nyos­sá­gok­tól el­te­kint­ve a Jó­lét és erény szá­mos új szem­pont­tal és fon­tos ada­lé­kok­kal gaz­da­gít­ja a Széchenyi-szakirodalmat, va­la­mint a kor­szak­kal kap­cso­la­tos eszme- és gaz­da­ság­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­nak is újabb ki­in­du­lá­si pon­to­kat nyújt. A so­ro­zat cél­já­nak meg­fe­le­lő­en te­hát a ha­gyo­má­nyon ez­út­tal va­ló­ban si­ke­rült „fris­sí­te­ni”, még­hoz­zá je­len­tős mér­ték­ben.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének munkatársa.

Summary

The nine es­says in this vo­lu­me analy­se Ist­ván Széchenyi’s Cre­dit (Hi­tel) writ­ten in 1830 and it’s con­tem­por­ary con­text from the as­pects of li­ter­ary his­to­ry, po­li­ti­cal his­to­ry, his­to­ry of po­li­ti­cal ide­as and eco­no­mic his­to­ry. The vo­lu­me also con­ta­ins an un­pub­lis­hed re­view of the Cre­dit from the year of 1831 and of­fers a new frame of in­terp­re­ta­ti­on. Five es­says in­terp­ret the Cre­dit and anot­her pamph­let called An Analy­sis of the Work En­tit­led Cre­dit (A’ “Hi­tel” czí­mű mun­ka’ tag­la­lat­ja) writ­ten by Jó­zsef Des­sew­ffy in the con­text of the 18th cent­ury Bri­tish de­ba­te on ci­vic vir­tue and com­mer­ce. In the co­ur­se of the Hun­ga­ri­an de­ba­te of this is­sue Des­sew­ffy pre­sen­ted himself as a de­fen­der of the va­lues of re­pub­lic­an­ism, whi­le Szé­che­nyi, who ma­inly used po­li­ti­cal lan­gu­age of po­li­te­ness, ar­gu­ed for the iden­ti­fi­ca­ti­on of vir­tue and in­te­rest si­mil­arly to the way Adam Smith had al­re­ady done. Howe­ver, the aut­hors of the es­says do not ag­ree as to whet­her Szé­che­nyi emb­ra­ced Smith’s prin­cip­le of the “in­vi­sib­le hand”. Sán­dor Hi­tes and Fe­renc Hor­kay Hör­cher ar­gue that Szé­che­nyi did so, whi­le Ká­roly Hal­mos be­li­eves that he re­jec­ted it, and re­gar­ded the pur­su­it of the com­mon good as the pre­con­di­ti­on for ci­vic vir­tue. Alt­ho­ugh the vo­lu­me does not seem to pay much at­tent­ion to the Hun­ga­ri­an backg­round and des­pi­te the pro­mi­se of in­ter­dis­cip­li­nary app­ro­a­ches, the point of view of po­li­ti­cal his­to­ry is neg­lec­ted, it can ser­ve as an im­por­tant sti­mu­lus for furt­her re­se­ar­ches on Szé­che­nyi.

Tagged , , ,

Vélemény, hozzászólás?