Kalavszky Zsófia írása a Text within Text − Текст в тексте című tanulmánykötetről

december 27th, 2014 § 0 comments

recenzió

Text wit­hin Text − Cul­tu­re wit­hin Cul­tu­re: Rus­si­an Li­te­ra­tu­re (19th Cent­ury) in Con­texts of Cul­t­u­ral Dy­na­mics. Текст в тексте Культура в культуре: Русская литература (19 век) в контекстах динамики культуры, eds. Ka­ta­lin Kroó, Pe­eter Torop, Budapest−Tartu, L’Harmattan, 2014.

Levitan_ozero28

Noha nem szok­vá­nyos el­já­rás egy tu­do­má­nyos ta­nul­mány­kö­tet re­cen­zi­ó­ját a kö­tet­bo­rí­tó is­mer­te­té­sé­vel kez­de­ni, írá­so­mat még­is ez­zel kell in­dí­ta­nom. Isza­ak Le­vi­tan orosz táj­kép­fes­tő (1899–1900) című fest­mé­nye ugyan­is a fes­té­szet esz­kö­ze­i­vel ké­pes szó sze­rint lát­ha­tó­vá ten­ni azo­kat az iro­da­lom­el­mé­le­ti prob­lé­má­kat és kér­dé­se­ket, ame­lyek köré e kö­tet szer­ve­ző­dött. E táj­kép – hogy a kö­tet fo­ga­lom­rend­sze­rét hasz­nál­juk – olyan kép­ző­mű­vé­sze­ti szö­veg, amely nem pusz­tán il­luszt­rál, ha­nem a kö­tet ti­zen­ha­to­dik, nem nyel­vi szö­ve­ge­ként an­nak me­ta­tex­tu­sa­ként is mű­kö­dik, meg­for­dít­va a pri­mér és a sze­kun­dér szö­ve­gek egy­más­hoz vi­szo­nyí­tott me­ta­szint­je­it. Bo­rí­tó­kép­nek való ki­vá­lasz­tá­sa te­hát min­den­kép­pen te­li­ta­lá­lat.

A ké­pen egy tó rész­le­te és a ta­vat sze­gé­lye­ző me­re­dek part­vo­nal lát­ha­tó, fe­let­tük a kék égen ha­tal­mas fel­hők tor­nyo­sul­nak. A néző te­kin­te­tét egy­szer­re vonz­za ma­gá­hoz a túl­só par­ton fek­vő domb­ol­dal te­te­jén va­kí­tó­an fe­hér­lő temp­lom fala – ame­lyet meg­vi­lá­gít a nap – és az ezt a (kép)középpontot mind ho­ri­zon­tá­li­san, mind ver­ti­ká­li­san (fel, az égbe és le, a víz mé­lyé­re) kör­be­ve­vő, be­lát­ha­tat­la­nul tá­gas tér. Ön­ma­gá­ban álló, fel­vil­la­nó fény­folt a ke­ret­ként kör­be­öle­lő táj­ban a bo­nyo­lult fény­já­té­kok meg­je­le­ní­tet­te őszi táj is, amely nél­kül ér­tel­mez­he­tet­len a fel­vil­la­nó fe­hér­ség. Szö­veg a szö­veg­ben. A fel­hők úsz­nak, a víz fod­ro­zó­dik, a temp­lom­ra és a kö­rü­löt­te fek­vő, apró te­le­pü­lés­re egy pil­la­nat­ra rá­süt a nap, hogy az­tán mind(egyikük) ár­nyék­ba bo­rul­jon. A tó vi­zé­ben tük­rö­ző­dő ár­nyé­kok jól kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó­an lát­sza­nak, majd a kö­vet­ke­ző pil­la­nat­ban egy­más­ba mo­sód­nak, kon­túr­ja­ik össze­ke­ve­red­nek, szin­te el­vá­laszt­ha­tat­lan­ná téve a tük­rö­ző­dő fel­hők, fák, a ná­das, a domb­ol­dal és a há­zak tor­zu­ló for­má­ját, szí­nét, kör­vo­na­lát. A kö­zép­pont már nem kö­zép­pont, a ha­tár már nem ha­tár. Rész és egész, ön­ál­ló­an áll­ni és ugyan­ak­kor ben­ne len­ni más­ban, köl­csö­nös­ség – kap­cso­ló­dás, foly­to­nos át­ala­ku­lás, új­ra­ér­tel­me­ző­dés, ke­ret, ha­tár és ha­tár­át­lé­pés, egy­sze­ri, rög­zít­he­tő pil­la­nat és el­moz­du­lás, moz­gás, fo­lya­mat, egy­ide­jű­ség és tör­té­ne­ti­ség, idő­be­li­ség és tér­él­mény. A táj­kép­nek mind-mind olyan je­len­sé­gei ezek, ame­lyek a ta­nul­mány­kö­tet írá­sa­i­ban sze­mi­o­ti­kai prob­lé­ma­ként je­len­nek meg. Azt pe­dig, hogy ép­pen a sze­mi­o­ti­ka a kö­tet ta­nul­má­nya­i­nak irodalom- és kul­tú­ra­el­mé­le­ti ki­in­du­ló­pont­ját al­ko­tó el­mé­le­ti ke­re­te, a köny­vet épp csak ke­zé­be vevő ol­va­só on­nan is sejt­he­ti, hogy címe a tar­tui sze­mi­o­ti­kai is­ko­la nagy alak­já­nak, Ju­rij Lot­man­nak 1981-es, ma­gya­rul is ol­vas­ha­tó, szé­les kör­ben is­mert Szö­veg a szö­veg­ben című ta­nul­má­nyát idé­zi. (Az egyik ta­nul­mány konk­ré­tan azt a fo­lya­ma­tot elem­zi vé­gig, ahogy Lot­man élet­mű­vé­ben a szö­veg és a kul­tú­ra fo­gal­ma de­fi­ni­á­ló­dott és vál­to­zott – egy­más­hoz ké­pest is.)

A Kroó Ka­ta­lin és Pe­eter Torop szer­kesz­té­sé­ben meg­je­lent Szö­veg a szö­veg­ben – Kul­tú­ra a kul­tú­rá­ban… című an­gol és orosz nyel­vű kö­tet­ben a szer­zők arra vál­lal­koz­nak, hogy az utób­bi évek­ben az irodalom- és a kul­tú­ra­tu­do­má­nyok­ban (el­ső­sor­ban a di­gi­tá­lis hu­mán­tu­do­má­nyok és a transz­me­di­á­lis nar­ra­to­ló­gia ke­re­te­in be­lül) fo­ko­zott fi­gye­lem­mel öve­zett szöveghatár-fo­ga­lom­nak a mi­ben­lé­tét – amely ha­tár egy­ben a szö­veg és a kul­tú­ra el­vá­laszt­ha­tat­lan­sá­gá­nak és köl­csön­vi­szo­nyá­nak a kér­dé­sét is ma­gá­ban hor­doz­za – egy olyan sze­mi­o­ti­kai in­dít­ta­tá­sú ku­ta­tá­si pro­jekt köz­pon­ti té­má­já­vá te­gyék, amely­ben az a „szö­veg a szövegben”-jelenségnek ér­tel­me­zés­re és át­lé­pés­re (transzg­resszi­ó­ra) váró sze­mi­o­szfé­rá­ja­ként je­le­nik meg. A ha­tár fo­gal­mát vizs­gál­ják a kö­tet ta­nul­má­nyai az in­ter­sze­mi­o­ti­kus­ság, va­la­mint a meta- és in­ter­kom­mu­ni­ká­ció (utób­bi össze­fog­la­ló el­ne­ve­zé­se az in­ter­tex­tu­a­li­tás, az in­ter­me­dia­li­tás és az in­ter­disz­kur­zi­vi­tás ál­tal fel­ve­tett prob­lé­mák­nak) kér­dé­se­ként egy­aránt. A ha­tár prob­le­ma­ti­zá­ló­dik te­hát a szö­ve­gek kü­lön­bö­ző me­di­á­lis meg­je­le­né­si for­mái (zene, kép­ző­mű­vé­szet, szín­ház stb.) köz­ti vá­lasz­vo­nal sze­mi­o­szfé­rá­ja­ként; ez­zel össze­füg­gés­ben a szö­ve­gen mint in­ter­sze­mi­o­ti­kus rend­sze­ren be­lül (a szö­ve­gek kul­tú­rán be­lü­li lé­te­zé­sé­re te­kint­he­tünk úgy is, mint a más jel­rend­sze­rek­re való [át]fordításuk fo­lya­ma­tá­ra); a hi­per­text és a szö­veg­ke­ret, a ke­re­tes szö­veg kér­dé­se­ként; a transz­tex­tus és a me­ta­lep­szis alak­za­tá­ban; va­la­mint a szű­ken ér­tel­me­zett szö­veg­kö­zöt­ti­ség, az in­ter­tex­tu­a­li­tás kü­lön­bö­ző for­má­i­ban (át­vé­tel, idé­zés, al­lú­zió, új­ra­írás stb.).

A Kroó és Torop ál­tal jegy­zett, rend­kí­vül gon­do­lat­éb­resz­tő be­ve­ze­tő ta­nul­mány (A „szö­veg a szövegben–kultúra a kul­tú­rá­ban” mint sze­mi­o­ti­kai prob­lé­ma) emi­nens mó­don ve­ze­ti be az ol­va­sót a kö­tet­ben elő­for­du­ló fo­gal­mak hasz­ná­la­tá­ba, a ta­nul­má­nyok kö­zös irá­nyú gon­dol­ko­dás­mód­já­ba. Egy­részt igen ala­pos és – jó ér­te­lem­ben véve – meg­le­pő­nek is ne­vez­he­tő tu­do­mány­tör­té­ne­ti le­ve­ze­tést ka­punk, más­részt a kér­dés­kör­nek egy olyan iz­gal­mas át­te­kin­té­sét, amely a szö­veg, a kul­tú­ra, a ha­tár, a ke­ret egy­más­hoz való (kölcsön)viszonyának sze­mi­o­ti­kai szem­pon­tú tár­gya­lá­sát (szö­veg a szö­veg­ben, szö­veg a szö­veg­ről, kul­tú­ra a kul­tú­rá­ban, kul­tú­ra a kul­tú­rá­ról, szö­veg a kul­tú­rá­ban, kul­tú­ra a szö­veg­ben) az egé­szen új, nem ki­mon­dot­tan sze­mi­o­ti­kai in­dít­ta­tá­sú an­gol­szász, fran­cia, oszt­rák és orosz kor­társ szak­iro­da­lom kon­tex­tu­sá­ban he­lye­zi el. Mind a tu­do­mány­tör­té­ne­ti, mind a kor­társ dis­kur­zust át­te­kin­tő rész ol­va­sá­sa­kor ér­zé­kel­he­tő a szer­ző­ket moz­ga­tó in­dí­ték: a kö­zös kap­cso­ló­dá­si pon­tok meg­ta­lá­lá­sa, a pár­be­széd le­he­tő­sé­gé­nek ke­re­sé­se, a nyi­tott­ság – mi­köz­ben pre­cí­zen hasz­nál­ják sa­ját, le­tisz­tult fo­gal­mi rend­sze­rü­ket.

Az ér­de­kes vagy in­kább a meg­le­pő szó hasz­ná­la­ta azért in­do­kolt a be­ve­ze­tő ta­nul­mány jel­lem­zé­se­kor, mert ugyan több irány­ból kö­ze­lí­te­nek a ta­nul­mány szer­zői ah­hoz, hogy mit is ér­te­nek a szö­veg a szö­veg­ben és a kul­tú­ra a kul­tú­rá­ban prob­lé­ma­kör alatt, il­let­ve, hogy mi­lyen tu­do­mány­tör­té­ne­ti előz­mé­nyei van­nak az ál­ta­luk fel­ve­tett kér­dé­sek­nek, ám ki­in­du­ló­pon­tul (Ti­nya­nov és Lot­man mel­lett) Mi­ha­il Bah­tyin­nak A szö­veg prob­lé­má­ja a nyel­vé­szet­ben, a fi­lo­ló­gi­á­ban és más hu­mán tu­do­má­nyok­ban (1959–1961) című írá­sát idé­zik és elem­zik. Egy sze­mi­o­ti­kai el­mé­le­ti kér­dés fel­ve­té­se­kor az orosz tu­do­má­nyos dis­kur­zust ki­vé­ve elég rit­kán ta­lál­koz­ha­tunk az­zal, hogy ép­pen a maga ko­rá­ban mind a for­ma­lis­ta, mind a sze­mi­o­ti­kai is­ko­la te­o­re­ti­ku­sa­i­val vi­tá­zó, el­mé­le­ti ál­lí­tá­sa­ik­kal egyet nem értő Bah­tyin­hoz, pon­to­sab­ban ép­pen e szö­ve­gé­hez nyúl­nak vissza a ku­ta­tók, de Kroó és Torop pont arra mu­tat­nak rá, hogy mind a bah­tyi­ni, mind a for­ma­lis­ta és a sze­mi­o­ti­kai is­ko­la szö­ve­gei igen­is egy­más­sal köl­csön­ha­tás­ban ke­let­kez­tek, mond­hat­ni egy­más kon­tex­tu­sát al­kot­ták. Ez­ál­tal nagy­sze­rű pél­dái le­het­nek an­nak, hogy a ma­nap­ság egy­más­tól néha me­re­ven el­ha­tá­rol­ha­tó­nak tet­sző el­mé­le­ti is­ko­lák te­ó­ri­ái, azok egyes ele­mei ho­gyan tud­tak még­is hat­ni egy­más­ra, mi­ként vol­tak ké­pe­sek egy­más gon­do­lat­me­ne­te­i­be be­épül­ni. A szer­zők kü­lön fel­hív­ják a fi­gyel­met arra, hogy 2013-ban lett negy­ven­éves a sze­mi­o­ti­ka azon alap­ve­tő ta­nul­má­nya, amely a bah­tyi­ni tra­dí­ció nyo­mán a szö­veg fo­gal­má­nak a kul­tú­ra elem­zé­sé­ben hasz­nált ér­tel­me­zé­sét me­to­do­ló­gi­ai esz­köz­ként, azaz esz­köz mi­nő­sé­gé­ben ve­zet­te be: in­nen ere­dez­tet­he­tő­ek a „kul­tú­ra mint szö­veg” és a „kul­tú­ra mint a szö­ve­gek összes­sé­ge” gon­do­la­tok.

Hogy mi­ért ke­rül­het­tek egy­más mel­lé olyan, egy­más­sal lát­szó­lag nem is érint­ke­ző ta­nul­má­nyok, mint ame­lyik pél­dá­ul a Tolsztoj-művekben ta­lál­ha­tó vers­be­té­te­ket elem­zi, vagy ame­lyik a Ma­le­vics mű­vé­sze­té­ben a nyel­vi és vi­zu­á­lis szö­ve­gek erős köl­csön­ha­tá­sát te­kin­ti át, vagy az, ame­lyik a transz­tex­tus fo­gal­mát, és ez­zel össze­füg­gés­ben „az első sze­re­lem­nek” mint szö­veg­nek a ki­bom­lá­sát és va­ri­á­ló­dá­sát vizs­gál­ja az orosz iro­da­lom­ban? Azért, mert a ta­nul­mány­kö­tet kon­cep­ci­ó­já­nak alap­ját az a meg­győ­ző­dés ké­pe­zi, hogy a „szö­veg és a kul­tú­ra egy­mást át­ha­tó fo­gal­mak, mi­vel on­to­ló­gi­ai szfé­rá­juk egy­más köl­csö­nös fel­té­te­le­zett­sé­gé­vel jel­le­mez­he­tő. Amennyi­ben te­hát a »szö­veg a szövegben«-ről be­szé­lünk, az in­terp­re­tá­ció mi­ni­má­lis fel­té­te­le­ként szük­sé­günk van a kul­tú­ra mik­ro­kon­tex­tu­sá­ra, amely bár­mely mű­vé­sze­ti al­ko­tás­ban meg­je­le­nik. Más­képp ra­gad­va meg e kér­dés ter­mé­sze­tét: a kul­tú­rát olyan szö­ve­gek al­kot­ják, ame­lyek a dia­lo­gi­kus érint­ke­zé­sek ré­vén te­rem­tik meg a kul­tú­ra egé­szét, kö­vet­ke­zés­képp a kul­tú­ra mi­ni­má­lis ér­tel­me­zé­sé­nek kö­ze­gé­ül, fel­té­te­lé­ül az inter- és a me­ta­tex­tu­a­li­tás szol­gál­hat” (16).

A szá­mos, nagy nem­zet­kö­zi te­kin­tély­nek ör­ven­dő ame­ri­kai, észt, hol­land, ma­gyar, orosz és oszt­rák ku­ta­tó írá­sát össze­fo­gó, orosz és an­gol nyel­vű kö­tet eré­nye, hogy a szer­zők a ben­ne meg­je­lent el­mé­le­ti írá­sa­ik­ban egy­szer­re tisz­táz­zák szö­ve­ge­ik sa­ját tu­do­má­nyos metadis­kur­zu­sát, és kö­tik össze azt má­so­ké­i­val úgy, hogy ál­lí­tá­sa­i­kat köz­ben konk­rét (szép­iro­dal­mi, kép­ző­mű­vé­sze­ti) mű­vek elem­zé­sé­vel ar­gu­men­tál­ják.

Ez a könyv, amely vi­tat­ha­tat­la­nul a nem­zet­kö­zi rusz­isz­ti­ka és sze­mi­o­ti­ka ki­emel­ke­dő ta­nul­mány­kö­te­te, má­so­dik da­rab­ja a New Pers­pec­ti­ves in Read­ing 19th-cent­ury Rus­si­an Li­te­ra­tu­re cí­met vi­se­lő so­ro­zat­nak, amely 2008-ban a Tar­tui Egye­tem Fi­lo­zó­fi­ai és Sze­mi­o­ti­kai In­té­ze­té­ben mű­kö­dő Sze­mi­o­ti­kai Tan­szék­nek és az ELTE BTK Szláv és Bal­ti Fi­lo­ló­gi­ai Tan­szé­kén be­lül mű­kö­dő, Orosz iro­da­lom és iro­da­lom­ku­ta­tás – össze­ha­son­lí­tó ta­nul­má­nyok nevű dok­to­ri prog­ram együtt­mű­kö­dé­sé­ben jött lét­re. Az együtt­mű­kö­dés­be 2010 és 2012 kö­zött be­kap­cso­ló­dott az Észt és a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia is.

A kötet tartalomjegyzéke

Le­töl­tés (PDF, 127KB)

Summary

Text bor­der has re­ce­i­ved inc­re­as­ed at­tent­ion in re­cent ye­ars in li­te­ra­tu­re and cul­tu­re stu­di­es, inc­lu­ding the quest­ion to what ex­tent text and cul­tu­re are in­ter­re­la­ted and how they in­ter­act with one anot­her. In the es­say coll­ec­ti­on Text wit­hin Text − Cul­tu­re wit­hin Cul­tu­re. Rus­si­an Li­te­ra­tu­re (19th Cent­ury) in Con­texts of Cul­t­u­ral Dy­na­mics, Текст в тексте − Культура в культуре. Русская литература (19 век) в контекстах динамики культуры (Bu­da­pest − Tar­tu, 2014), edi­ted by Ka­ta­lin Kroó and Pe­eter Torop, the aut­hors make a succ­ess­ful at­tempt to turn the con­cept of text bor­der into the cent­ral to­pic of a se­mi­o­ti­cally mo­ti­vat­ed re­se­arch pro­ject, in which bor­ders (tho­se of the world wit­hin and out­si­de the text, the border(s) of the text(s) and the border(s) of cul­tu­re) emer­ge as the se­mi­osp­he­re of the phe­no­me­non of “text wit­hin text”, which ne­eds to be in­terp­re­ted and transg­res­sed.

Tagged , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?