Dorogi Ilona írása Sadık Müfit Bilge monográfiájáról

december 19th, 2014 § 0 comments

recenzió

Sadık Mü­fit BİLGE, Osmanlı’nın Ma­caris­tanı: Os­manlı hâ­ki­miyet­in­de­ki Macaristan’ın ta­rihî coğ­ra­fyası ve idarî tak­simâtı (1526–1718) [Az osz­má­nok Ma­gyar­or­szá­ga: Az osz­mán ura­lom alat­ti Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za és köz­igaz­ga­tá­si szer­ve­ze­te (1526–1718)], İst­anb­ul, Ki­ta­be­vi, 2010.

Sadık Mü­fit Bil­ge az Osz­mán Bi­ro­da­lom tör­té­ne­té­nek el­hi­va­tott tö­rök ku­ta­tó­ja. Bár vég­zett­sé­ge sze­rint nem tör­té­nész, az egyé­ni ér­dek­lő­dés ál­tal ve­zé­relt, ön­szor­ga­lom­ból írt cik­kei, köny­vei nyo­mán ma már el­is­mert ku­ta­tó­ként tart­ják szá­mon Tö­rök­or­szág­ban. Lel­kes ér­dek­lő­dé­sét az osz­má­nok tör­té­nel­me iránt min­den bi­zonnyal az is mo­ti­vál­ja, hogy egy, a régi, osz­mán elit­hez tar­to­zó csa­lád le­szár­ma­zott­ja. Nagy­ap­ja a szul­tá­ni pa­lo­ta ve­ze­tő tiszt­ség­vi­se­lői közé tar­to­zott. A csa­lá­di ha­gyo­má­nyok ré­vén a tö­rök tár­sa­da­lom­nak azon mű­velt ré­te­gé­hez tar­to­zik, amely ki­tű­nő­en is­me­ri a tö­rök nyelv­újí­tás óta hi­va­ta­lo­san már nem hasz­nált arab be­tűk­kel írott oszmán-török nyel­vet. Még gye­rek­ko­rá­ban el­sa­já­tí­tott nyelv­is­me­re­te mi­att ma szá­mos tör­té­nész dip­lo­má­val ren­del­ke­ző ku­ta­tó­nál ma­ga­sabb szín­vo­na­lon ké­pes az osz­mán le­vél­tá­ri for­rá­sok ke­ze­lé­sé­re. Meg­le­he­tő­sen szé­les ér­dek­lő­dé­si kö­ré­be be­le­tar­to­zik a 1518. szá­za­di osz­mán politika‑, had‑, gazdaság‑, közigazgatás- és tár­sa­da­lom­tör­té­net, va­la­mint a Ka­u­ká­zus tör­té­ne­te is. Szá­mos ta­nul­mányt és több köny­vet is írt ezek­ben a té­ma­kö­rök­ben.

A ma­gyar hó­dolt­ság tör­té­ne­te ter­mé­sze­te­sen nem­csak a mi tör­té­nel­münk, ha­nem a tö­rök tör­té­ne­lem­nek is a ré­szét ké­pe­zi. A tö­rö­kök is vé­gez­nek ku­ta­tá­so­kat a té­má­ban, még ha az nem is tar­to­zik a tö­rök tör­té­net­tu­do­mány leg­gyak­rab­ban vizs­gált ku­ta­tá­si te­rü­le­tei közé.

Sadık Mü­fit Bil­ge köny­vé­nek kéz­be­vé­te­le­kor a ma­gyar ol­va­sót leg­in­kább ta­lán az ér­de­kel­he­ti, hogy mi­ként je­le­nik meg a magyar–török kö­zös múlt egy tö­rök ku­ta­tó szem­szö­gé­ből néz­ve.

A szer­ző Az osz­má­nok Ma­gyar­or­szá­ga című könyv első két fe­je­ze­té­ben el­ső­sor­ban a hadi ese­mé­nyek­re, po­li­ti­ka­tör­té­net­re, dip­lo­má­cia­tör­té­net­re kon­cent­rál­va te­kin­ti át azo­kat az ese­mé­nye­ket, ame­lyek a kö­zel két­száz éves együtt­élést meg­elő­ző­en és alatt tör­tén­tek. Az első fe­je­zet még az osz­mán hó­dí­tás előt­ti idők­kel fog­lal­ko­zik. Az osz­má­nok Bal­ká­non való ter­jesz­ke­dé­se so­rán a ke­resz­tény­ség vé­dő­bás­tyá­ja­ként fel­lé­pő kö­zép­ko­ri Ma­gyar Ki­rály­ság­nak az osz­mán se­re­gek­kel való első ta­lál­ko­zá­sa­it írja le. Így töb­bek kö­zött szó esik a ni­ká­po­lyi és a vár­nai csa­tá­ról. Az osz­má­nok tör­té­ne­te szem­pont­já­ból is fon­tos ese­mény volt az 1456-os nán­dor­fe­hér­vá­ri ost­rom, hi­szen ek­kor szen­ved­te el II. Meh­med szul­tán az első ve­re­sé­gét. A ku­dar­cot nem fe­led­ve, a kö­vet­ke­ző hat­van­öt év­ben a Ma­gyar Ki­rály­ság el­len nem ve­zet­tek had­já­ra­tot. Ez az 1521-ig ter­je­dő idő­szak a ki­sebb ha­tár­men­ti raj­ta­üté­se­ket le­szá­mít­va a béke idő­sza­ka volt.

A má­so­dik fe­je­zet­ben ke­rül sor a tö­rök hó­dolt­ság ide­jén le­zaj­lott tör­té­nel­mi ese­mé­nyek át­te­kin­té­sé­re Nán­dor­fe­hér­vár 1521-es el­fog­la­lá­sá­tól az osz­má­nok tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­ről való tel­jes ki­űzé­sé­ig, azaz az 1718-as po­zsa­re­vá­ci béke meg­kö­té­sé­ig. A szer­ző négy kor­szak­ra oszt­ja ezt az idő­sza­kot. Az első kor­szak Szu­lej­mán szul­tán ma­gyar­or­szá­gi hó­dí­tá­sa­i­nak idő­sza­ka, a má­so­dik a Szu­lej­mán ha­lá­lát kö­ve­tő vi­szony­la­gos bé­ke­idő­szak és a ti­zen­öt éves há­bo­rú, a har­ma­dik a zsit­va­to­ro­ki bé­ke­kö­tést kö­ve­tő évek és az 1656-tól a Köp­rü­lü nagy­ve­zí­rek­ről el­ne­ve­zett hu­szon­hét éves idő­szak, vé­gül a ne­gye­dik, a tö­rök tör­té­net­írás ál­tal a „ka­taszt­ró­fa éve­i­nek” (Felâ­ket Se­nele­ri) ne­ve­zett, ma­gyar szem­pont­ból fel­sza­ba­dí­tó há­bo­rúk idő­sza­ka.

Bil­ge a sors­for­dí­tó mo­há­csi csa­ta kap­csán a kö­vet­ke­ző, szá­munk­ra sú­lyos sza­va­kat fo­gal­maz­ta meg:

A tör­té­ne­lem egyik leg­si­ke­re­sebb, mind­össze két órán át tar­tó meg­sem­mi­sí­tő csa­tá­já­ban a ma­gyar se­reg sú­lyos ve­re­sé­get szen­ve­dett. […] Az 525 éves Ma­gyar Ki­rály­ság tör­lő­dött a tör­té­ne­lem­ből és a po­li­ti­kai tér­kép­ről.

A fe­je­zet tu­laj­don­kép­pen egy jól össze­ál­lí­tott ese­mény­tör­té­ne­ti össze­fog­la­lás, amely­ben zö­mé­ben a ma­gyar tör­té­net­írás­ból is is­mert tör­té­nel­mi té­nyek le­írá­sá­val ta­lál­ko­zunk.

A tö­rö­kök ál­ta­lá­ban haj­la­mo­sak erős ér­zel­mek­kel kö­ze­lí­te­ni tör­té­nel­mük egyes ese­mé­nye­i­hez. Erre utal az is, hogy a köny­vét a szer­ző an­nak aján­ló­já­ban „a Ma­gyar­or­szág meg­hó­dí­tá­sa és meg­tar­tá­sa ér­de­ké­ben éle­tét adó több száz­ezer ál­do­zat­nak” aján­lot­ta. En­nek az ér­zel­mi meg­kö­ze­lí­tés­nek kö­szön­he­tő­en a kö­tet­ben ta­lál­koz­ha­tunk rész­re­haj­ló meg­nyil­vá­nu­lá­sok­kal, ugyan­ak­kor ezek szá­ma el­enyé­sző. Így pél­dá­ul Bil­ge nem mu­laszt­ja el fel­em­le­get­ni azo­kat az ese­te­ket, ami­kor né­hány vár vissza­fog­la­lá­sa­kor a Habs­burg csa­pa­tok em­ber­te­le­nül le­mé­szá­rol­ták az el­vo­nu­ló tö­rö­kö­ket. Az el­len­fél ha­son­ló cse­le­ke­de­te­i­re vi­szont nem ta­lá­lunk pél­dát. Ami­att, mert I. Ulász­ló és Gi­u­li­a­no Ce­sa­ri­ni va­ti­ká­ni bí­bo­ros meg­szeg­ték a sze­ge­di bé­két, az író elé­ge­det­ten nyug­táz­za ket­te­jük vár­nai csa­ta so­rán be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lát. Több olyan eset­ről azon­ban, ami­kor a tö­rö­kök szeg­ték meg a bé­két, in­kább hall­gat. Et­től füg­get­le­nül még­is el­mond­hat­juk, hogy Sadık Mü­fit Bil­ge meg­kí­sé­rel­te ob­jek­tív mó­don be­mu­tat­ni a tör­tén­te­ket. Szá­má­ra a leg­fon­to­sabb az volt, hogy össze­fog­la­ló­ját ma­gas szín­vo­na­lon ké­szít­se el.

A kö­vet­ke­ző fe­je­zet egy rend­kí­vül sok­szí­nű, in­for­má­ció­gaz­dag, a hó­dolt­sá­gi élet szin­te min­den te­rü­le­té­vel fog­lal­ko­zó le­írás, ame­lyet a ren­del­ke­zés­re álló szak­iro­da­lom és az eh­hez hoz­zá­gyűj­tött sa­ját le­vél­tá­ri ada­tok alap­ján ál­lí­tott össze a szer­ző. Szó esik ben­ne a tar­to­má­nyok szer­ve­ze­ti fel­épí­té­sé­ről, de­mog­rá­fi­ai kér­dé­sek­ről, a fa­lu­si és a vá­ro­si élet­ről, a gaz­da­sá­gi hely­zet­ről, me­ző­gaz­da­ság­ról, ke­res­ke­de­lem­ről, kéz­mű­ve­sek­ről, köz­le­ke­dés­ről és a ka­to­na­ság kü­lön­bö­ző ala­ku­la­ta­i­ról. Meg­is­mer­het­jük a hó­dolt­ság köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­ge­it, a vi­lá­j­et­nek ne­ve­zett tar­to­má­nyo­kat, azok ki­sebb szer­ve­ze­ti al­egy­sé­ge­it, a szan­dzsá­ko­kat és az ezek ré­szét ké­pe­ző ka­zá­kat, na­hi­jé­ket. Az író be­mu­tat­ja az ott szol­gá­la­tot tel­je­sí­tő tiszt­ség­vi­se­lő­ket, a beg­ler­bé­get, a def­ter­dárt, a szan­dzsák­bé­get, a ká­dit és a sej­hül­isz­lá­mot, ki­tér fel­ada­ta­ik­ra és jö­ve­del­mük­re is. Meg­em­lí­ti töb­bek kö­zött, hogy a tiszt­ség­vi­se­lők kö­zül so­kan, fő­leg a ká­dik, nem egy eset­ben tud­tak ma­gya­rul is, és hogy a bu­dai vi­lá­j­et volt az egyip­to­mi után a leg­nép­sze­rűbb hely az ál­la­mi hi­va­tal­no­kok kö­ré­ben.

A hó­dolt­ság né­pes­sé­gé­ről szól­va a szám­ada­tok­ból lát­ha­tó a csök­ke­nés, fő­leg a 17. szá­zad­ban, de az nem volt olyan nagy mér­té­kű, mint ahogy azt ko­ráb­ban vél­ték. A né­pes­ség­szám csök­ke­né­sé­ben a há­bo­rús­ko­dá­sok mel­lett a 17. szá­za­di hosszú, hi­deg te­lek, az éh­ín­sé­gek és a pes­tis­jár­vá­nyok is sze­re­pet ját­szot­tak.

A la­kos­ság nem­ze­ti­sé­gi és val­lá­si össze­té­te­le na­gyon sok­szí­nű volt. Az itt élők kö­rül­be­lül két­har­ma­da volt ma­gyar. A töb­bi­ek a Bal­kán­ról ér­ke­ző bos­nyá­kok, hor­vá­tok, szer­bek, al­bá­nok, ki­sebb szám­ban tö­rö­kök és ci­gá­nyok, osz­mán alatt­va­ló­vá lett gö­rö­gök, ör­mé­nyek, dub­rov­ni­ki ke­res­ke­dők, va­la­mint Isz­tam­bul­ból, Edir­né­ből, Sza­lo­ni­ki­ből, il­let­ve spa­nyol, né­met, len­gyel te­rü­le­tek­ről be­ván­dor­ló zsi­dók vol­tak. A 17. szá­za­di Buda egy zöm­mel bos­nyá­kok lak­ta vá­ros volt. A kü­lön­bö­ző val­lá­si fe­le­ke­ze­tek, musz­li­mok, or­to­do­xok, ka­to­li­ku­sok, pro­tes­tán­sok és zsi­dók a ve­gyes la­kos­sá­gú vá­ro­sok­ban egy­más­tól el­kü­lö­nült ne­gye­dek­ben (ma­hal­le) él­tek.

A bi­ro­da­lom gaz­da­sá­gi éle­té­ben a ma­gyar te­rü­le­tek fő­ként a me­ző­gaz­da­ság, el­ső­sor­ban az ál­lat­te­nyész­tés ré­vén ját­szot­tak sze­re­pet, azon­ban a ti­zen­öt éves há­bo­rú kö­vet­kez­té­ben ko­moly gaz­da­sá­gi vissza­esés je­lent­ke­zett, amit to­vább fo­ko­zott az elő­ző év­szá­zad­hoz ké­pest ked­ve­zőt­le­nebb idő­já­rás is. Szá­mos me­ző­gaz­da­sá­gi te­rü­le­tet le­ge­lő­ként hasz­no­sí­tot­tak, mert az ál­lat­te­nyész­tés ki­fi­ze­tő­dőbb volt. Mind­ezek­nek kö­szön­he­tő­en eb­ben az idő­szak­ban gya­ko­ri­ak vol­tak az éh­ín­sé­gek.

A vá­ro­sok­ban a nem musz­li­mok nem fest­het­ték élénk szí­nű­re a há­za­i­kat, és az nem le­he­tett ma­ga­sabb sem a musz­li­mok há­za­i­nál. A fa­ze­ka­sok ter­mé­kei min­dig adó­men­te­sek vol­tak, ha áru­i­kat a ké­szí­tés he­lyén ad­ták el. Szin­tén adó­men­tes volt a vá­sá­rok­ra vitt áru, ha azt fe­jen, vagy há­ton vit­ték oda. Ké­pet ka­punk a na­gyobb vá­sá­rok ke­le­ti­es for­ga­ta­gá­ról, ahol a bi­ro­da­lom bel­sőbb te­rü­le­te­i­hez ha­son­ló­an itt is meg­je­len­tek a kü­lön­fé­le mu­tat­vá­nyo­sok, tűz­nye­lők, bá­bo­sok, ci­gány ze­né­szek és tán­co­sok. A kö­tet­ből ki­de­rül, hogy hol ké­szül­tek a du­nai flot­ta ha­jói, mi­lyen volt a fo­lya­mi és a szá­raz­föl­di köz­le­ke­dés, az út­há­ló­zat, hány­fé­le ko­csit hasz­nál­tak áru­szál­lí­tás­ra, és ezek kö­zött me­lyik mi­lyen sú­lyú árut volt ké­pes szál­lí­ta­ni. En­nek kap­csán meg­is­mer­ked­he­tünk a hasz­ná­lat­ban lévő mér­ték­egy­sé­gek­kel. Szó esik az utak kar­ban­tar­tá­sá­ról, amit az út­men­ti fal­vak la­kói vé­gez­tek bi­zo­nyos adók el­en­ge­dé­se fe­jé­ben, és a had­já­ra­tok meg­ter­ve­zé­se so­rán meg­fi­gyel­he­tő ko­moly lo­gisz­ti­kai elő­ké­szü­le­tek­ről. Vé­gül a vá­rak­ban élő ka­to­na­ság csa­pat­ne­me­i­nek is­mer­het­jük meg a fel­ada­ta­it, lét­szá­mát és fi­zet­sé­gét.

Az utol­só és egy­ben leg­hosszabb fe­je­zet­ben ju­tunk el a könyv leg­fon­to­sabb ré­szé­hez. Itt kez­dő­dik el az a tör­té­ne­ti föld­raj­zi összeg­zés, ami­ről a könyv cí­mé­ben is szó esik. Az itt le­ír­tak pon­to­san meg­fe­lel­nek an­nak a de­fi­ní­ci­ó­nak, amely sze­rint a tör­té­ne­ti föld­rajz a tör­té­net­tu­do­mány egyik se­géd­tu­do­má­nya, amely­nek tár­gya egy te­rü­let adott tör­té­ne­ti kor­ban fenn­ál­ló ter­mé­sze­ti, gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi vi­szo­nya­i­nak föld­raj­zi szem­pont­ból rend­sze­re­zett le­írá­sa a for­rá­sok alap­ján. A föld­raj­zi he­lyek, ame­lyek alap­ján a rend­sze­re­zés je­len eset­ben tör­tént, a ma­gyar­or­szá­gi tö­rök hó­dolt­ság köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­gei, azaz a vi­lá­j­etek és ezek ki­sebb al­egy­sé­gei, a szan­dzsá­kok. A szer­ző meg­szer­ve­zé­sük idő­rend­jé­ben ve­szi sor­ra a vi­lá­j­ete­ket, eze­ken be­lül pe­dig be­tű­rend­ben azok szan­dzsák­ja­it. Eb­ben a sor­rend­ben ha­lad­va egy azo­nos szem­pont­rend­szer alap­ján össze­ál­lí­tott adat­tá­rat ké­szí­tett, ami a kö­vet­ke­ző in­for­má­ci­ó­kat tar­tal­maz­za: egy-két mon­dat­ban az adott szan­dzsák föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dé­sét, meg­hó­dí­tá­sá­nak ide­jét, az adott vi­lá­j­et­hez való csa­to­lás évét, ve­ze­tő tiszt­ség­vi­se­lői fel­ada­ta­it, jö­ve­del­me­it, a fenn­ál­lá­sa so­rán tör­tént hadi ese­mé­nyek át­te­kin­té­sét, az adó­fi­ze­tő há­né­i­nak, fal­va­i­nak szá­mát, a na­gyobb vá­ro­sa­i­nak la­ko­sa­it, az ott élő val­lá­si fe­le­ke­ze­te­ket, a ma­hal­lék, fon­to­sabb köz­épü­le­tek, bol­tok szá­mát, a vá­rak le­írá­sát, ka­to­na­sá­guk lét­szá­mát, ná­hi­jéi fel­so­ro­lá­sát, timár­bir­to­kai szá­mát, gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gét és még egyéb ada­to­kat, amik az adott hellyel kap­cso­lat­ban a ren­del­ke­zés­re álló for­rá­sok­ból, iro­da­lom­ból ki­ol­vas­ha­tó­ak. Ter­mé­sze­te­sen ezek kö­zül nem esik szó min­dig min­den­ről az egyes szan­dzsá­kok le­írá­sa so­rán, min­den­hol csak az sze­re­pel, ami­re a szer­ző ada­tot ta­lált ku­ta­tó­mun­ká­ja so­rán.

A könyv­ben sze­rep­lő ren­ge­teg, több­sé­gé­ben ma­gyar hely­név ese­té­ben zá­ró­jel­ben meg­ta­lál­ha­tó azok mai el­ne­ve­zé­se is. Ezek­nek a ne­vek­nek a he­lyes­írá­sá­ban néha elő­for­dul egy-egy ki­sebb hiba, több­nyi­re csak az éke­zet el­ma­ra­dá­sa, de ez el­enyé­sző mér­té­kű. A könyv vé­gén hasz­nos mel­lék­let­ként sze­re­pel a bu­dai, a te­mes­vá­ri és az új­vá­ri beg­ler­bé­gek lis­tá­ja, tar­tal­maz­va a nem­ze­ti­sé­gü­ket, szol­gá­la­ti ide­jü­ket és az első két lis­ta ese­té­ben az osz­mán szul­tá­nok­kal való ro­kon­sá­gi kap­cso­la­tu­kat, amennyi­ben volt ilyen. A kö­te­tet iro­da­lom­jegy­zék, személy- és hely­név­mu­ta­tó zár­ja. Egy ilyen jel­le­gű ki­ad­vány­ban ta­lán hasz­nos le­he­tett vol­na még né­hány tér­kép el­he­lye­zé­se is.

Mind­ezek ered­mé­nye­kép­pen össze­állt egy könyv, amely a maga ne­mé­ben mind a mai na­pig egye­dül­ál­ló. Még soha nem ké­szült más szer­ző tol­lá­ból ha­son­ló át­te­kin­tés, amely így, össze­gyűjt­ve tar­tal­maz­za a ma­gyar hó­dolt­ság min­den egyes szan­dzsák­já­ról a vele kap­cso­la­tos ed­di­gi is­me­re­te­in­ket. A szer­ző a kö­tet össze­ál­lí­tá­sa­kor fel­hasz­nál­ta az isz­tam­bu­li le­vél­tá­rak­ban össze­gyűj­tött do­ku­men­tu­mo­kat, a már ko­ráb­ban má­sok ál­tal pub­li­kált for­rá­so­kat és a té­má­val kap­cso­lat­ban meg­je­lent tö­rök és nem­zet­kö­zi szak­iro­dal­mat. A bő­sé­ges iro­da­lom­jegy­zék­ből ki­tű­nik, hogy jól is­me­ri a ma­gyar osz­ma­nis­ták­nak, tör­té­né­szek­nek a kor­szak­ra vo­nat­ko­zó írá­sa­it. A nyel­vi kor­lá­tok mi­att azon­ban fő­leg az an­gol, né­met, fran­cia, il­let­ve tö­rök nyel­ven ki­adott mun­ká­kat tud­ta hasz­nál­ni.

Summary

The Ot­tom­an Hun­gary. The his­to­ri­cal geo­gra­phy and ad­mi­nistra­tive di­vi­si­on of Hun­gary un­der Ot­tom­an rule (1526–1718)

Sadık Mü­fit Bil­ge is a Tur­kish re­se­ar­cher of the his­to­ry of Ot­tom­an Em­pire. His pub­li­ca­ti­on abo­ut Hun­gary un­der the Ot­tom­an rule sum­ma­ri­zes the his­to­ri­cal events paint­ing a col­or­ful pic­tu­re abo­ut the life of this area. This is the sing­le book un­til now coll­ec­ting all of san­jaks and in­for­ma­tions abo­ut them on the ter­ri­to­ry of Ot­tom­an oc­cu­pa­ti­on in Hun­gary.

Özet

Sadık Mü­fit Bil­ge Os­manlı ta­ri­hi­nin bi­li­nen araştır­macı­ların­dandır. Os­manlı hâ­ki­miyet­in­de­ki Ma­caris­tan hakkın­da yazdığı bu ki­tabın­da dön­emin ta­rih­sel olay­larını özet­leye­rek bu top­rak­lar­da­ki hayatın renk­li bir tab­lo­su­nu çiz­mek­te­dir. Çalış­ma Osmanlı’nın yak­laşık 200 yıl bo­yun­ca Ma­car top­rak­ların­da kur­duğu eya­let­le­rin bü­tün san­cak­larını sı­ra­layıp on­lar­la il­gi­li bil­gi­le­ri bir ara­da top­layan şim­diye ka­dar yazılmış tek ki­taptır.

Tagged , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?