Dóbék Ágnes írása

2022. november 2. § 0 hozzászólás

recenzió

Vogel Zsu­zsa. Az ol­va­sás út­ja­in, a bi­og­rá­fi­á­tól a köz­köl­té­sze­tig: Fa­lu­di Fe­renc mű­ve­i­nek fo­gad­ta­tá­sa. Er­dé­lyi Tu­do­má­nyos Fü­ze­tek 292. Ko­lozs­vár: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, 2020.

Vo­gel Zsu­zsa 2020-ban meg­je­lent kö­te­te Fa­lu­di Fe­renc mű­ve­i­nek re­cep­ci­ó­ját vizs­gál­va új szem­pon­to­kat, mód­sze­re­ket és for­rá­so­kat von a Faludi-kutatásba. A mo­nog­rá­fia alap­ját a szer­ző 2013-ban meg­vé­dett PhD-dolgozata ké­pe­zi, ame­lyet je­len for­má­ban az újabb szak­iro­da­lom ered­mé­nye­it fel­hasz­nál­va dol­go­zott át és tett köz­zé.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , ,

Hiányból eredő többlet – Major Ágnes recenziója

2018. november 7. § 0 hozzászólás

recenzió

Wirágh And­rás. Chol­no­ky Vik­tor, a szép­író: Írás­gya­kor­la­tok – pub­li­ká­lá­si stra­té­gia – ko­rai re­cep­ció. Tem­pe­völgy köny­vek 24. Ba­la­ton­fü­red: Ba­la­ton­fü­red Vá­ro­sért Köz­ala­pít­vány, 2017.

Bár az el­múlt évek­ben az iro­da­lom­tör­té­ne­ti ér­dek­lő­dés nem hagy­ta fi­gyel­men kí­vül Chol­no­ky Vik­tor mun­kás­sá­gát – ezt tá­maszt­ja alá a Wi­rágh And­rás kö­te­té­nek füg­ge­lé­ke­ként köz­re­adott, az 1995-ös év­től kez­dő­dő Cholnoky-bibliográfia –, két­ség­te­len, hogy Chol­no­ky nem tar­to­zik a leg­elem­zet­tebb szer­zők közé. Wi­rágh át­fo­gó kis­mo­nog­rá­fi­á­ja te­hát min­den bi­zonnyal hi­ány­pót­ló fel­adat­ra vál­lal­ko­zott, s azon túl, hogy el­ső­sor­ban a szép­író Chol­no­ky Vik­tort he­lye­zi vizs­gá­ló­dá­sá­nak kö­zép­pont­já­ba, ké­pet kap­ha­tunk a szá­zad­for­du­lós saj­tó mű­kö­dé­sé­ről, leg­in­kább pe­dig a szö­ve­gek több­szö­rös pub­li­ká­lá­sá­nak gya­kor­la­tá­ról is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

Földes Györgyi írása a Littérature című folyóirat „Roland Barthes à l’Est” (Roland Barthes Keleten)című tematikus számáról

2017. december 29. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Ro­land Bart­hes à l’Est (Ro­land Bart­hes Ke­le­ten), Lit­té­ra­tu­re, 186(2017/2, Juin), Pa­ris, La­rousse, Ar­mand Colin.

A Lit­té­ra­tu­re című fo­lyó­irat 2017 jú­ni­u­si lap­szá­má­ba be­le­la­poz­va – min­den rossz­in­du­lat nél­kül – egy pil­la­nat­ra Vic­tor Hugo Les Ori­en­ta­les című kö­te­te jut­hat az eszünk­be. Mit je­lent az, hogy ke­le­ti, mi az, hogy Ke­let? Va­jon min­den, ami Fran­cia­or­szág­tól ke­let­re esik, ide­ért­ve Kelet-Közép-Európát, s Ázsi­át is? Vagy egy­sze­rű­en min­den eg­zo­ti­kus, tá­vo­li? Vagy – és ak­kor per­sze már el­sza­kad­tunk Hugo ke­let­kon­cep­ci­ó­já­tól – je­len eset­ben a ke­le­ti jel­ző a volt szo­ci­a­lis­ta blokk­ra vo­nat­ko­zik?
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , , ,