Wirágh András recenziója

2018. augusztus 1. § 0 hozzászólás

recenzió

Szer­da­he­lyi Sán­dor, szerk. A Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te Al­ma­nach­ja 1910. évre: Uta­zás az új­ság­írás kö­rül  (Bu­da­pest: Ré­vai és Sa­la­mon, 1910; ha­son­más ki­adás: Bu­da­pest: Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár, 2017).

A „holnapos-nyugatos” fel­lé­pés­sel (és en­nek ha­tár­te­rü­le­te­i­vel, pél­dá­ul a nem­zet­kö­zi­ség­gel, ha­gyo­mány és di­vat kér­dé­sé­vel stb.) fog­lal­ko­zó 1909-es egye­sü­le­ti év­könyv­ben is ol­vas­ha­tók vol­tak olyan írá­sok (pl. Sal­gó Er­nőé vagy Szi­ni Gyu­láé), ame­lyek az új nem­ze­dék meg­je­le­né­sét és vele a mo­dern iro­da­lom leg­újabb po­é­ti­kai trend­je­it és sa­já­tos kap­cso­lat­rend­sze­rét az egye­dül­ál­ló in­téz­mé­nyes hát­tér­rel ma­gya­ráz­ták. A meg­annyi idő­sza­ki ki­ad­vány „tar­ta­lom­gyár­tá­sá­ba” be­csat­la­ko­zó, szép­iro­dal­mi am­bí­ci­ó­kat dé­del­ge­tő sze­mé­lyek va­ló­di mi­nő­sé­gi új­ság­írást pro­du­kál­tak a szá­zad­for­du­lón, mi­köz­ben a mo­dern ma­gyar iro­da­lom, ezen be­lül is leg­in­kább a pró­za is so­kat kö­szön­he­tett a tár­ca­ro­vat­ban meg­je­le­nő igé­nyes szö­ve­gek mai szem­mel kö­vet­he­tet­len so­ro­za­ta­i­nak.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Csonki Árpád recenziója Milbacher Róbert új könyvéről

2016. május 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Mil­ba­cher Ró­bert, Bá­bel Ago­rá­ján: Esszék, ta­nul­má­nyok a nem­ze­ti iro­da­lom­ról, Pécs, Pro Pan­no­nia, 2015.

Re­cen­zi­óm­mal egy régi adós­sá­got tör­lesz­tek, ugyan­is pár éve Mil­ba­cher Ró­bert Arany-könyvéről ké­szül­tem kri­ti­kát írni, de rész­ben raj­tam kí­vül álló okok mi­att ez­zel nem ké­szül­tem el (Mil­ba­cher Ró­bert, Arany Já­nos és az em­lé­ke­zet bal­zsa­ma: Az Arany-hagyomány a ma­gyar kul­tu­rá­lis em­lé­ke­zet­ben, Bu­da­pest, Rá­ció Ki­adó, 2009; l. Tö­rök Zsu­zsa re­cen­zi­ó­ját a régi rec.itin.). A ko­ráb­bi könyv­vel kap­cso­la­tos meg nem írt ész­re­vé­te­le­im meg­szo­rí­tá­sok­kal erre a könyv­re is vo­nat­koz­tat­ha­tók, így ta­lán meg­bo­csát­ha­tó e kés­le­ke­dés. Mil­ba­cher me­to­do­ló­gi­a­i­lag, cél­ki­tű­zé­se­i­ben és szó­hasz­ná­la­tá­ban egy­aránt a ko­ráb­bi kö­te­té­ben ki­ta­po­sott ös­vé­nyen ha­lad to­vább: a ma­gyar iro­da­lom ka­no­ni­kus mű­ve­it igyek­szik a meg­szo­kot­tól el­té­rő meg­vi­lá­gí­tás­ban be­mu­tat­ni, mind­ezt pe­dig új kon­tex­tu­sok hoz­zá­ren­de­lé­sé­vel, il­let­ve a mű­vek kon­tex­tu­á­lis és biogra­fi­kus új­ra­al­le­go­ri­zá­lá­sá­val pró­bál­ja el­ér­ni.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «