Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán

április 15th, 2020 § 0 comments

reciti könyv

Kármán Gábor és Zászkaliczky Márton, szerk. Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán. Budapest: reciti, 2019.

A farkas a szőrét szokta változtatni, nem az erkölcsét. A régi latin közmondást 1619-ben a Querela Hungariae című pamflet idézte fel annak érzékeltetésére, hogy az ország bajaiért egyedül felelőssé tett katolikus papság bármit ígér is és bármilyen színben akarja is magát feltüntetni, semmi jóra nem lehet tőle számítani. Az írásra válaszul született Apologia pro clero természetesen nem hagyhatta ki a farkas-metafora által nyújtott ragyogó lehetőséget: az eredeti kiáltvány számos megállapításához hasonlóan ezt is górcső alá vette, megforgatta, ízekre szedte és bőséges kommentárral látta el, amelyből természetesen az derült ki, hogy nem a katolikus klérus, hanem annak kálvinista prédikátor ellenfelei szolgáltak rá a lesújtó ítéletre. Noha a szőrükről nem nyilatkozott, de a Querelával legalább érintőlegesen vitába szálló másik írás, a Falsae originis motuum Hungaricorum succinta refutatio sem hagyta érintetlenül a farkasokat: annak szerzője is leszögezte, hogy ellenfelei (Aiszóposz meséje mintájára) farkasként felzavarják a vizet és utána a bárányt vádolják.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által támogatott, 113251. számú, 2015 és 2019 között Kruppa Tamás vezetésével működő kutatási projekt („Nemzet, haza, vallás és szabadság – régi és új beszédmódok a Bocskai-felkelés szöveghagyományában és a 17. század magyar politikai gondolkodásában”) ennek a sokrétű szőrváltásnak a feltárását célozta. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóintézete Irodalomtudományi Intézetének keretei között működő csoport céljai közé tartozott a 19. század vége óta csak kis részleteiben gazdagodó forrásbázis számottevő növelése szisztematikus levéltári kutatások segítségével, és az ezekből kirajzolódó új jelenségek értelmezésének megkezdése. Ez természetesen csak interdiszciplináris megközelítésben volt lehetséges, amely magában foglalja az eszme- és fogalom-, a retorika- és irodalom-, jog- és intézmény-, vallás- és teológia-, valamint művelődéstörténeti módszertanok és megközelítések sokaságát. A metodológiai sokszínűség biztosításának szándéka motiválta arra a szerkesztőket, hogy bár a kutatócsoport tevékenységét dokumentáló kötet szerzői­nek túlnyomó része a projekt tagjai közül került ki, a szélesebb szakmai körökből érkező kollégákat is felkérjenek tanulmány írására. Az így létrejött tanulmánykötet remélhetőleg képes lesz önmagukon túlmutató részleteit felmutatni nemcsak annak, milyen új szőrt kapott a magyarországi politika farkasa a 17. század első felében, de annak is, milyen viszonyban volt ez a farkas az őt körülvevő közeggel. A szőr változása szembeötlő – hogy aztán a farkas erkölcse (vagy, ha modern nyelvhasználattal fordítjuk az eredeti közmondás mensét: észjárása) ugyanaz maradt-e, annak megítélése már legyen az olvasó feladata.

letöltés

impresszum

Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán

Szerkesztette:
Kármán Gábor
Zászkaliczky Márton


by-nc-saKönyvünk a Creative Commons
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább!
2.5 Magyarország Licenc

feltételei szerint szabadon másolható, idézhető, sokszorosítható.
Köteteink a r e c i t i honlapjáról letölthetők.
Éljen jogaival!

ISBN 978-615-5478-82-6


Kiadja a r e c i t i,
az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének
tartalomszolgáltató portálja ▶ http://www.reciti.hu
Tördelés, borító: Szilágyi N. Zsuzsa
Web: Hegedüs Béla

Budapest
2019

Tartalom

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?