Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez, I.

március 20th, 2020 § 1 comment

reciti könyv

Báthory Orsolya, Kármán Gábor és Zászkaliczky Márton, szerk. Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez. 1. Budapest: reciti, 2019.

Az 1619 és 1621 közötti időszak teljesen új jelenségeket hozott a politikáról folytatott, vagy kifejezetten politizáló közéleti diskurzusok magyarországi történetében. A Bocskai-féle felkelés politikai lépéseinek legitimációja nagyrészt kéziratos formában terjedt, tervszerű nyomtatásban való terjesztésükről nem tudunk, a kiáltvány jellegű szövegek csak véletlenszerűen láthattak napvilágot, ha a korszak hírközpontjaiban egyes magánvállalkozók hozzájutottak egyik vagy másik irathoz, és a piaci kereslet szempontjait figyelembe véve, saját kezdeményezésükből sajtó alá rendezték őket. Az egyetlen bizonyíthatóan Bocskai udvarához, vagy a táborához tartozó értelmiségi csoportokhoz köthető, politikai jellegű nyomtatvány, az Alvinczi Péter által szerkesztett Apologia, annak a vádnak a cáfolatára korlátozódik, hogy a fejedelem ariánus lenne. Ezzel szemben a Bethlen Gábor által vezetett magyarországi mozgalom már megindulásakor, 1619 kora őszén megjelentette a motivációinak tisztázására írott panasziratot, amelyet nem sokkal később követett egy, a magyar rendek nevében írott, II. Ferdinánd uralma legitimitását megkérdőjelező, részletes érvelést nyújtó szöveg. Az újonnan mozgósított médiumot, a nyomtatott sajtóét a király mellett kiálló oldal is felhasználta, így a következő években a kortársak tanúi lehettek a magyar történelem első nyomtatásban folyó politikai disputájának.

A magyar történeti és irodalomtörténeti historiográfia számára a viták létezése régóta ismert tény volt, ám a modern kiadásban magyarul is hozzáférhető néhány szövegen kívül ezek a traktátusok viszonylag kevés figyelmet váltottak ki. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy a 2015 és 2019 között működő „Nemzet, haza, vallás és szabadság – régi és új beszédmódok a Bocskai-felkelés szöveghagyományában és a 17. század magyar politikai gondolkodásában” (NKFIH 113251) kutatócsoport munkálatainak keretében válogatást adjunk közre ezekből az érvelő szövegekből, a második kötetre hagyva a kifejezetten politikai szereplők nevében készült legitimációs írásokat. Kiadásunk remélhetőleg újabb lendületet adhat majd a politikai eszmetörténet magyarországi művelésének, többek között megismertetve a szélesebb szakmai közönséget egy eddig magyar nyelven hozzáférhetetlen szerző, Balásfi Tamás néhány munkájával.

letöltés

impresszum

Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez
I.


Szerkesztette:
Báthory Orsolya
Kármán Gábor
Zászkaliczky Márton


Készült a NKFIH K 113251. számú kutatási projektje
(„Nemzet, haza, vallás és szabadság – régi és új beszédmódok a Bocskai-felkelés szöveghagyományában
és a 17. század magyar politikai gondolkodásában”)
keretében.
by-nc-saKönyvünk a Creative Commons
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább!
2.5 Magyarország Licenc

feltételei szerint szabadon másolható, idézhető, sokszorosítható.
Köteteink a r e c i t i honlapjáról letölthetők.
Éljen jogaival!

ISBN 978 615 5478 79 6

Kiadja a r e c i t i,
az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének
tartalomszolgáltató portálja ▶ http://www.reciti.hu
Tördelés, borító: Szilágyi N. Zsuzsa
Web: Hegedüs Béla

Budapest
2019

Tartalom

No tags for this post.

§ One Response to Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez, I.

  • […] Az an­to­ló­gia első kö­te­te ab­ból a po­li­ti­kai vi­tá­ból kö­zölt vá­lo­ga­tást, amely a ma­gyar­or­szá­gi kon­tex­tus­ban ad­dig tel­je­sen szo­kat­lan mó­don nyom­ta­tás­ban folyt 1619 és 1621 kö­zött. En­nek so­rán a kü­lön­bö­ző pamf­le­tek és trak­tá­tu­sok szer­zői – akik túl­nyo­mó­részt egy­há­zi kö­tő­dé­sű sze­mé­lyek vol­tak – szá­mos eset­ben pub­li­kál­ták írá­sa­i­kat ne­vük fel­tün­te­té­se nél­kül, vagy akár más sze­mé­lyi­sé­gek sze­re­pét játsz­va. A má­so­dik kö­tet szö­ve­ge­i­nek vá­lo­ga­tá­sa­kor a leg­fon­to­sabb szem­pont az volt, hogy az írá­sok­ban tény­le­ge­sen dön­tés­ho­zó po­zí­ci­ó­ban lévő po­li­ti­kai sze­rep­lők nyi­lat­koz­za­nak sa­ját ne­vük­ben, vagy kö­ve­te­ik út­ján az ál­ta­luk kép­vi­selt ál­lás­pont és eb­ből kö­vet­ke­ző­leg cse­le­ke­de­te­ik he­lyes vol­tá­ról. […]

Vélemény, hozzászólás?