könyvismertetés

Pap Nor­bert és Fodor Pál, szerk. Szu­lej­mán szul­tán Szi­get­vá­ron: A szi­get­vá­ri ku­ta­tá­sok 2013–2016 kö­zött. Pécs: Pan­non Ca­strum Kft., 2017.

2015. de­cem­ber 9‑én hang­zott el a be­je­len­tés, mi­sze­rint meg­ta­lál­ták I. Szu­lej­mán (1494–1566) osz­mán szul­tán ma­gyar­or­szá­gi sír­ká­pol­ná­já­nak (tür­be) ma­rad­vá­nya­it a Szi­get­vár kör­nyé­ki turbék-zsibóti sző­lő­he­gyen. A szen­zá­ció­szám­ba menő tu­do­má­nyos ered­mény nagy pub­li­ci­tást ka­pott a vi­lág­saj­tó­ban is, el­is­me­rést hoz­va a ku­ta­tó­cso­port szá­má­ra, amely már egy ide­je együtt dol­go­zott a cél ér­de­ké­ben. A ku­ta­tá­sok az­óta is foly­ta­tód­nak a tür­be kö­rü­li te­rü­let fel­tá­rá­sá­val, hogy re­konst­ru­ál­has­sák azt a kis osz­mán te­le­pü­lést, amely a 16. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben za­rán­dok­hely­ként épült a szul­tá­ni em­lék­hely köré. A 2013–2016 kö­zött zaj­ló vizs­gá­la­tok össze­fog­la­lá­sa­ként 2017-ben igé­nyes ki­ál­lí­tá­sú kö­tet je­lent meg a pro­jekt je­len­le­gi két ve­ze­tő­je, Pap Nor­bert és Fo­dor Pál szer­kesz­té­sé­ben. A té­mát érin­tő ko­ráb­bi ku­ta­tá­sok­tól el­té­rő­en ez a pro­jekt leg­in­kább a mul­ti­disz­cip­li­ná­ris meg­kö­ze­lí­tés al­kal­ma­zá­sá­nak kö­szön­he­tő­en vált si­ke­res­sé, s meg­va­ló­sí­tá­sá­ban nagy sze­re­pe volt a má­sik ér­de­kelt fél, a tö­rö­kök be­vo­ná­sá­nak is. Ők a szak­mai se­gít­ség­nyúj­tás mel­lett, fő­leg a kez­de­tek­ben, a pénz­ügyi tá­mo­ga­tás­ban is hat­ha­tó­san részt vet­tek. Ki­hasz­nál­va az újabb tech­ni­kai le­he­tő­sé­ge­ket, a mun­ká­la­tok so­rán szá­mos ter­mé­szet­tu­do­má­nyos vizs­gá­la­ti mód­szert vet­tek igény­be a maj­da­ni ré­gé­sze­ti ása­tás he­lyé­nek könnyebb be­azo­no­sí­tá­sá­hoz. A pro­jekt in­dí­tá­sa Pap Nor­bert, a Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem Föld­raj­zi In­té­ze­té­nek ok­ta­tó­ja, geográfus-történész ne­vé­hez fű­ző­dik; az MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Fo­dor Pál turkológus-történész ve­ze­té­sé­vel ké­sőbb, 2015-től csat­la­ko­zott a mun­ká­hoz. Ek­kor­tól egy el­nyert OTKA-pályázatnak kö­szön­he­tő­en már a ma­gyar ál­lam anya­gi tá­mo­ga­tá­sát is bír­ta a kutatócsoport.

I. Szu­lej­mán szul­tán 1566-ban, Szi­get­vár ost­ro­má­nak ide­jén vesz­tet­te éle­tét. Az idős szul­tánt az ost­rom vége előtt nem sok­kal sa­ját sát­rá­ban érte a ha­lál. Az osz­mán ve­zér­kar a ka­to­nák elől meg­pró­bál­ta el­tit­kol­ni az ural­ko­dó ha­lá­lát, hogy meg­előz­zék a se­reg de­mo­ra­li­zá­ló­dá­sát. Ezért a szul­tán bel­ső szer­ve­it ki­vet­ték, hogy a tes­tet tar­tó­sí­ta­ni tud­ják an­nak ki­szá­rí­tá­sá­val. Rö­vid idő­re el­te­met­ték a sát­ra alatt, majd mi­u­tán ki­vet­ték on­nan, el­in­dul­tak a test­tel Isz­tam­bul felé, mint­ha még élet­ben len­ne. El­tá­vo­lí­tott szer­ve­it pe­dig ha­lá­la hely­szí­nén va­ló­szí­nű­leg el­te­met­ték. Ké­sőbb, a ren­del­ke­zés­re álló ada­tok alap­ján 1575–76 tá­ján szul­tá­ni pa­rancs­ra isz­tam­bu­li nyug­he­lyén kí­vül ha­lá­lá­nak hely­szí­nén is emel­tek szá­má­ra egy sír­ká­pol­nát, tö­rök el­ne­ve­zés­sel tür­bét, úgy ahogy ezt an­nak ide­jén, az 1389-es ri­gó­me­zei csa­tá­ban el­hunyt I. Mu­rád szul­tán ese­té­ben is tet­ték. A tür­be gon­do­zá­sá­val meg­bí­zott der­vi­sek szá­má­ra ko­los­tor és egy dzsá­mi is épült egy pa­lánk­kal vé­dett te­rü­le­ten. A kis te­le­pü­lést a for­rá­sok Tur­bék né­ven em­lí­tik; a ké­sőb­bi­ek­ben musz­lim za­rán­dok­hellyé vált, s az ide ér­ke­zők ki­szol­gá­lá­sá­ra to­váb­bi épü­le­tek­kel bő­vült. Azt is tud­juk róla, hogy az 1664-es téli had­já­rat ide­jén Habs­burg ka­to­nák fel­éget­ték, de ezt kö­ve­tő­en az osz­má­nok rög­tön új­ra­épí­tet­ték. Szi­get­vár vissza­fog­la­lá­sa után azon­ban, leg­ké­sőbb 1692–93-ig, ke­resz­tény ka­to­nák le­rom­bol­tat­ták, és az ott ta­lál­ha­tó épü­le­tek épí­tő­anya­gát más épít­ke­zé­sek­nél hasz­nál­ták fel. Így tör­tén­he­tett meg, hogy pár nem­ze­dék­kel ké­sőbb már nem volt sen­ki biz­tos tu­dás bir­to­ká­ban a tür­be egy­ko­ri he­lyét il­le­tő­en, s az las­sacs­kán a fe­le­dés ho­má­lyá­ba merült.

Mint­egy két­száz év el­tel­té­vel, a 20. szá­zad ele­jé­től mu­tat­ko­zott újra ér­dek­lő­dés a té­má­val kap­cso­lat­ban. Az az­óta el­telt mint­egy 120 év­ben töb­ben is pró­bál­ták meg­ta­lál­ni a vá­laszt a kér­dés­re, hogy hol állt I. Szu­lej­mán szul­tán sír­ká­pol­ná­ja – 2015-ig si­ker­te­le­nül. En­nek a 120 év­nek a tör­té­né­se­i­ről, a je­len­le­gi ku­ta­tá­sok előz­mé­nye­i­ről a kö­tet több ta­nul­má­nyá­ban szó esik. 1903-ban Né­meth Béla hely­tör­té­nész volt az első, aki meg­pró­bált vá­la­szo­kat adni a szul­tá­ni sír­em­lék­kel kap­cso­lat­ban fel­me­rü­lő kér­dé­sek­re. Ő és a ku­ta­tók zöme ké­sőbb is a tür­be he­lyét a mai tur­bé­ki kegy­temp­lom he­lyé­vel azo­no­sí­tot­ta, sze­rin­tük a temp­lom a tür­be, pon­to­sab­ban a tür­be mel­let­ti dzsá­mi he­lyé­re épült a 18. szá­zad­ban. A má­sik hely­szín, ami szó­ba ke­rült még, az Almás-patak men­tén he­lyez­ke­dett el. En­nek az el­kép­ze­lés­nek az első kép­vi­se­lő­je Mol­nár Jó­zsef volt (1965). Az 1994-ben épült Magyar–Török Ba­rát­ság Park hely­szí­né­nek ki­vá­lasz­tá­sá­nál is még ez az el­kép­ze­lés érvényesült.

Más le­het­sé­ges hely­szín az itt is­mer­te­tett kö­tet té­má­ját adó pro­jekt in­du­lá­sát kö­ve­tő­en me­rült fel. Azt, hogy mi­ként ju­tot­tak el en­nek fel­té­te­le­zé­sé­hez, rész­le­te­sen meg­is­mer­he­tő a könyv­ből. A két pro­jekt­ve­ze­tő össze­fog­la­ló ta­nul­má­nyát kö­ve­tő­en to­váb­bi hét cikk mu­tat­ja be a ku­ta­tás­ba be­kap­cso­ló­dó egyes tu­do­mány­te­rü­le­tek hoz­zá­já­ru­lá­sát a mun­ká­hoz, négy írás pe­dig a tür­be és Szu­lej­mán szul­tán em­lé­ke­ze­té­re vo­nat­ko­zó­an tar­tal­maz elemzéseket.

A Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem Ré­gé­szet Tan­szé­ke az Isz­tam­bu­li Egye­tem Mű­vé­szet­tör­té­ne­ti Tan­szé­ké­vel, Hancz Eri­ka és Fa­tih El­cil ve­ze­té­sé­vel még 2009-ben mo­der­nebb ása­tá­si mód­sze­rek­kel új ása­tás­ba kez­dett a tur­bé­ki kegy­temp­lom­nál. En­nek so­rán nem si­ke­rült bi­zo­nyí­ta­ni­uk a tür­be és a temp­lom he­lyé­nek azo­nos­sá­gát. Ezek után a 2013 ele­jé­től in­du­ló je­len­le­gi pro­jekt egyik fon­tos fel­ada­ta lett az, hogy vég­re egy­ér­tel­mű­en, meg­nyug­ta­tó­an tisz­táz­za a tur­bé­ki kegy­temp­lom hely­szí­né­vel kap­cso­la­tos fel­té­te­le­zé­se­ket, vagy­is azt, hogy állhatott‑e va­la­ha ezen a he­lyen I. Szu­lej­mán szul­tán tür­bé­je és a hoz­zá tar­to­zó épü­let­együt­tes, vagy bár­mi­lyen más, tö­rök kor­ból szár­ma­zó épít­mény. A ko­ráb­bi, 2009-es ré­gé­sze­ti fel­tá­rás ered­mé­nyét meg­erő­sít­ve az el­vég­zett geo­fi­zi­kai vizs­gá­la­tok egyet­len mé­ré­si mód­szer­rel sem je­lez­tek na­gyobb, dél­ke­let­re – Mek­ka irá­nyá­ba – tá­jolt épü­let­ma­rad­vá­nyo­kat. Fém­de­tek­to­ros fel­mé­rés­sel sem si­ke­rült sem­mi­lyen tö­rök kori ér­mét ta­lál­ni a hely­szí­nen. A kegy­temp­lom kö­rü­li vizs­gá­la­to­kat Ki­ta­nics Máté, Hancz Eri­ka, Tóth Ta­más és Pap Nor­bert egy kö­zö­sen írt ta­nul­mány­ban rész­le­te­sen ismerteti.

A ku­ta­tó­cso­port ez­zel a mun­ká­val pár­hu­za­mo­san pró­bál­ta ki­de­rí­te­ni az iga­zi hely­színt. A pro­jekt egyik ve­ze­tő­jé­nek, a föld­rajz­tu­dós Pap Nor­bert­nek kö­szön­he­tő­en a mun­ka so­rán új­don­ság­ként ko­mo­lyabb hang­súlyt ka­pott a ge­og­rá­fi­ai szem­lé­let. Táj­re­konst­ruk­ci­ós vizs­gá­la­tot vé­gez­tek an­nak fel­mé­ré­sé­re, hogy mely hely­szí­nek jö­het­nek szó­ba, ha a ko­ra­be­li kör­nye­ze­ti vi­szo­nyok tük­ré­ben elem­zik újra a ren­del­ke­zés­re álló és az újon­nan fel­tárt írá­sos for­rá­sok ada­ta­it. Fon­tos tud­ni, hogy a vizs­gált idő­szak az ún. kis jég­kor­szak ide­jé­re esik, a ma­i­tól je­len­tő­sen el­té­rő ég­haj­la­ti vi­szo­nyok­kal, s a te­rü­let is sok­kal vi­ze­sebb, mo­csa­ra­sabb volt a je­len­le­gi­nél. Dom­bor­za­ti vál­to­zá­sok vi­szont alig tör­tén­tek az az­óta el­telt idő­szak­ban. A ku­ta­tók, Gye­ni­zse Pé­ter és Bog­nár Zita ge­o­in­for­ma­ti­kai szoft­ve­rek se­gít­sé­gé­vel vá­zol­ták fel a ko­ra­be­li víz­há­ló­za­tot, az út­há­ló­za­tot és a föld­hasz­ná­lat jel­le­gét. A víz­há­ló­zat fel­tér­ké­pe­zé­se az egyik ko­ráb­ban fel­té­te­le­zett, Almás-patak men­ti hely­színt rög­tön ki is zár­ta, mi­vel ab­ban az idő­ben idő­sza­ko­san víz alatt állt, így meg­te­le­pe­dés­re al­kal­mat­lan­nak bizonyult.

Sor ke­rült az írá­sos for­rá­sok kö­ré­nek bő­ví­té­sé­re is, me­lyet az osz­mán for­rá­sok ese­té­ben Hancz Eri­ka, a ma­gyar, né­met, la­tin nyel­vű ke­resz­tény for­rá­sok ese­té­ben pe­dig Ki­ta­nics Máté vég­zett, s fő­ként az utób­bi­ak ese­té­ben volt előbb­re ju­tás. A föld­raj­zi azo­no­sí­tás­ra hasz­nál­ha­tó in­for­má­ci­ó­kat ki­gyűjt­ve a ren­del­ke­zés­re álló for­rá­sok­ból, össze­vet­ve azo­kat a táj­re­konst­ruk­ci­ós vizs­gá­lat ered­mé­nye­i­vel, a ku­ta­tók fi­gyel­me a turbék–zsibóti sző­lő­hegy­re te­re­lő­dött. Ez volt az a hely­szín, ami meg­fe­lelt a for­rá­sok­ból ki­nyer­he­tő ada­tok­nak. Domb­te­tőn lévő, tá­bor­ve­rés­re al­kal­mas, szá­raz te­rü­let volt gyü­mölcs­ker­tek­kel, sző­lők­kel, a vár­tól kö­rül­be­lül négy ki­lo­mé­ter tá­vol­ság­ra. In­nen a vár­ra is rá le­he­tett lát­ni, míg a tur­bé­ki kegy­temp­lom hely­szí­ne en­nek a kri­té­ri­um­nak sem fe­lelt meg. Így et­től kezd­ve a vizs­gá­la­tok a sző­lő­he­gyi hely­szín­re koncentrálódtak.

Ré­gé­sze­ti le­lő­hely­ként ez a te­rü­let rész­ben már is­mert volt, de Ko­váts Va­lé­ria 1970-es évek ele­ji ása­tá­sa csu­pán egy kis rész­le­tet tárt fel itt, és neki ek­kor nem si­ke­rült rá­jön­nie, hogy mit ta­lált va­ló­já­ban. A 2013-ban a te­rü­le­ten vég­zett te­rep­ku­ta­tás sem iga­zán ho­zott ered­mé­nye­ket, így bi­zo­nyos vál­toz­ta­tá­so­kat kö­ve­tő­en 2014–2015-ben a vizs­gá­la­to­kat meg­is­mé­tel­ték. Ezek so­rán kü­lön­fé­le geo­fi­zi­kai mód­sze­rek­kel si­ke­rült fel­tér­ké­pez­ni a föld alatt rej­lő épü­let­ma­rad­vá­nyo­kat, drón­nal ké­szült légi fel­vé­te­lek se­gít­sé­gé­vel pe­dig ki­mu­tat­ni az egy­ko­ri za­rán­dok­vá­rost kör­be­ve­vő árok­rend­szer egyes ré­sze­i­nek nyo­ma­it. Az épü­let­ma­rad­vá­nyok és az ár­kok el­ren­de­ző­dé­sét meg­vizs­gál­va, azt össze­vet­ve Es­ter­há­zy Pál Tur­bé­kot áb­rá­zo­ló 1664-es toll­raj­zá­val, egy­ér­tel­mű­vé vált, hogy meg­ta­lál­ták, amit ke­res­tek, és el­kezd­he­tik a te­rü­let ré­gé­sze­ti fel­tá­rá­sát. A mun­ka so­rán al­kal­ma­zott ter­mé­szet­tu­do­má­nyos vizs­gá­la­ti mód­sze­rek­ről a részt vevő szak­em­be­rek kü­lön ta­nul­mány­ban is rész­le­te­sen beszámolnak.

A hely­szín tisz­tá­zá­sa mel­lett fon­tos kér­dés az is, ho­gyan né­zett ki a tür­be és a köré épült épü­le­tek. Ez­zel kap­cso­lat­ban a kö­tet­ben lévő ta­nul­má­nyok kö­zül há­rom­ban ta­lá­lunk fo­gó­dzó­kat. Az egyik Hancz Eri­ka írá­sa, amely rész­le­te­sen be­szá­mol az ása­tá­sok­ról, ame­lyek az­óta is foly­nak. Ko­ráb­bi te­rep­be­já­rá­so­kat, leletintenzitás-vizsgálatokat kö­ve­tő­en 2015 ok­tó­be­ré­ben kez­dő­dött az első épü­let ma­rad­vá­nya­i­nak fel­tá­rá­sa. Rö­vi­de­sen ki­de­rült, hogy rög­tön az egy­ko­ri szul­tá­ni tür­bét ta­lál­ták meg, ami haj­da­nán egy há­rom­osz­ta­tú elő­csar­nok­kal ren­del­ke­ző, négy­ze­tes ala­pú épü­let volt ólom­ku­po­lá­val. Ké­sőbb a tőle pár mé­ter­re, észak­nyu­gat­ra fel­tárt dzsá­mi épü­le­te is ha­son­ló le­he­tett, ki­csit na­gyobb mé­ret­ben, egy mi­na­ret­tel. A hal­ve­ti der­vis­rend ko­los­to­ra a geo­fi­zi­kai mé­ré­sek sze­rint U alak­ban a dzsá­mi tür­bé­vel el­len­té­tes ol­da­lá­nál he­lyez­ke­dett el. Egy 1579–80-as osz­mán adó­össze­írás sze­rint egy 12 cel­lás épü­let volt. Egy­szin­tes, te­tő­cse­rép­pel bo­rí­tott, sá­tor­te­tős épü­let le­he­tett. A komp­le­xum vé­del­mé­re ren­delt ka­to­nák szál­lá­sá­ul szol­gá­ló ka­szár­nya épü­le­té­ről egy­elő­re nin­cse­nek pon­to­sabb in­for­má­ci­ók. Az ása­tá­sok so­rán meg­ta­lált le­le­tek, így a kü­lön­bö­ző épü­let­ele­mek, ke­rá­mi­ák, tég­lák, kö­vek és a min­den­na­pi élet hasz­ná­la­ti tár­gyai jó­részt bal­ká­ni tí­pu­sú­ak. Rész­le­tes ka­ta­ló­gu­su­kat meg­ta­lál­hat­juk a szá­mos fény­kép­pel il­luszt­rált cikk végén.

Mi­vel az épü­le­te­ket az ala­po­kig le­rom­bol­ták, haj­da­ni ki­né­ze­tük re­konst­ru­á­lá­sá­ra a hely­szí­nen ta­lál­ha­tó épü­let­tör­me­lé­ke­ken kí­vül nem­igen szá­mít­ha­tunk más eg­zakt se­gít­ség­re. Nem áll ren­del­ke­zés­re képi áb­rá­zo­lás vagy az épü­le­tek kül­se­jét rész­le­te­seb­ben is­mer­te­tő írá­sos for­rás sem. Ezért Me­ral Öz­den­giz Başak és Ali Uzay Pe­ker tö­rök épí­té­szek a klasszi­kus osz­mán épí­té­szet ha­son­ló tí­pu­sú em­lé­ke­it be­mu­tat­va se­gí­te­nek, hogy még­is el­kép­zel­hes­sük az épü­let­együt­test. Eb­ben némi ne­héz­sé­get okoz, hogy nem is­mer­jük az 1664-ben be­kö­vet­ke­zett pusz­tu­lás és új­já­épí­tés mértékét.

Ko­vács Gyön­gyi ré­gész a ma­gyar­or­szá­gi tö­rök kori vár­he­lyek ré­gé­sze­ti ku­ta­tá­sá­nak anya­gát hív­ja se­gít­sé­gül a tur­bé­ki pa­lánk­erő­dít­mény vizs­gá­la­tá­hoz. Két dél-dunántúli osz­mán pa­lánk­vár, Új­pa­lánk (Yeni Pa­lan­ka) és Barcs történeti-régészeti ku­ta­tá­si ered­mé­nye­i­ből von­ja le az ál­ta­lá­no­sít­ha­tó ta­nul­sá­go­kat. Meg­vizs­gál­ja to­váb­bá Es­ter­há­zy Pál né­hány, 1664-ben ké­szí­tett vár­alap­raj­zát – köz­tük a tur­bé­kit is – an­nak el­dön­té­sé­re, hogy azok mennyi­re meg­bíz­ha­tó for­rá­sok. Meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint a raj­zok na­gyon sok hi­te­les rész­le­tet tar­tal­maz­nak, de elő­for­dul­nak raj­tuk át­vett, se­ma­ti­kus ele­mek is, így csak meg­fe­le­lő kri­ti­ká­val hasz­nál­ha­tók. A ké­sőb­bi­ek­ben a tur­bé­ki ása­tá­sok ered­mé­nyei is ezt igazolták.

Az I. Szu­lej­mán szul­tán em­lé­ké­re ha­lá­lá­nak hely­szí­nén, a turbék-zsibóti sző­lő­he­gyen épí­tett épü­let­együt­tes vi­szony­lag sze­rény meg­je­le­né­sű, ki­sebb, egy­sze­rűbb, pro­vin­ci­á­lis jel­le­gű volt. Meg­fe­lelt az it­te­ni, bal­ká­ni­val ha­son­ló­sá­got mu­ta­tó épí­té­sze­ti jel­lem­zők­nek, el­ma­rad­va az Osz­mán Bi­ro­da­lom bel­sőbb te­rü­le­te­i­nek, fő­leg Isz­tam­bul­nak a ha­son­ló jel­le­gű épü­le­te­i­től. Je­len­tő­sé­ge leg­in­kább ab­ban állt, hogy az osz­mán ál­la­mot kép­vi­sel­te itt, a bi­ro­da­lom nyu­ga­ti határvidékén.

Vé­gül em­lít­sük meg rö­vi­den a kö­tet em­lé­ke­zet­po­li­ti­ká­val fog­lal­ko­zó elem­zé­se­it. Hó­vá­ri Já­nos ér­de­kes írá­sá­ban azt a kér­dést jár­ja kör­be, hogy mi­ért tölt be el­té­rő sze­re­pet a két, egy­aránt tra­gi­kus ki­me­ne­te­lű küz­de­lem, a mo­há­csi csa­ta és az 1566-os szi­get­vá­ri ost­rom nem­ze­ti tu­da­tunk ala­ku­lá­sá­ban. Mi­ért vált Mo­hács az örök vesz­tes nem­zet gon­do­lat­kö­ré­nek meg­ala­po­zó­já­vá, míg Szi­get­vár a hő­si­es­ség, a nem­ze­ti helyt­ál­lás szim­bó­lu­má­vá? Pap Nor­bert egy ha­son­ló­an gon­do­lat­éb­resz­tő ta­nul­má­nyá­ban át­te­kin­ti az I. Szu­lej­mán szul­tán em­lé­ke­ze­té­hez kap­cso­ló­dó ese­mé­nye­ket. Be­mu­tat­ja a szul­tán ha­lá­lát kö­ve­tő szim­bo­li­kus musz­lim tér­fog­la­lá­si je­len­sé­ge­ket, majd a tür­be 1692 kö­rü­li le­rom­bo­lá­sát kö­ve­tő­en je­lent­ke­ző ke­resz­tény tér­fog­la­lás tö­rek­vé­se­it, az ek­kor fel­épü­lő tur­bé­ki Mariahilf-kegytemplom eb­ben be­töl­tött sze­re­pét. Egy össze­ha­son­lí­tó elem­zés­ből meg­is­mer­het­jük a szi­get­vá­ri tür­bé­vel és I. Szu­lej­mán szul­tán­nal kap­cso­la­tos, va­la­mint a Szer­bi­á­ban, az 1389-es ri­gó­me­zei csa­tá­ban el­esett I. Mu­rád szul­tán­nal és az ő ot­ta­ni tür­bé­jé­vel kap­cso­la­tos em­lé­ke­zet­po­li­ti­ka kü­lön­bö­ző­sé­ge­it. Míg a magyar–török vi­szony a 18. szá­zad­tól egy­re jobb lett, a szer­bek­nél nem így tör­tént. Szi­get­vá­ron nap­ja­ink­ban kö­zös meg­em­lé­ke­zé­se­ket tar­ta­nak tö­rö­kök és ma­gya­rok, ame­lyek­kel a meg­bé­ké­lést hang­sú­lyoz­zák a két nép kö­zött. Szer­bi­á­ban ez­zel szem­ben ott áll – nyil­ván szerb szem­pont­ból – Ko­szo­vó tra­gé­di­á­ja. Mind­azon­ál­tal Ma­gyar­or­szá­gon sem vi­ták­tól men­tes sem a tö­rök hó­dolt­ság, sem pe­dig a je­len­leg foly­ta­tott po­li­ti­ka megítélése.

Boj­tos Ani­ta a szi­get­vá­ri ost­rom­ra, Zrí­nyi Mik­lós­ra, a tö­rök vi­lág­ra és I. Szu­lej­mán szul­tán­ra vo­nat­ko­zó ha­gyo­má­nyo­kat gyűj­töt­te egy­be, is­mer­tet­ve an­nak föld­raj­zi kö­ze­ge­it és tör­té­net­tí­pu­sa­it, to­po­sza­it. A ka­to­li­kus népi val­lás­gya­kor­lat ha­gyo­má­nyá­nak is­mer­te­té­se­kor ki­tér a ko­ráb­ban már em­lí­tett tur­bé­ki kegy­temp­lom­nak és a kö­rü­löt­te tar­tott bú­csú­nak a sze­re­pé­re a tö­rök idők em­lé­ke­ze­té­nek meg­tar­tá­sá­ban. Papp Jú­lia pe­dig Szu­lej­mán ha­lá­lá­nak a pél­dá­it gyűj­ti egy­be a ha­zai kép­ző­mű­vé­szet­ben. Ért­he­tő mó­don az áb­rá­zo­lá­sok mennyi­sé­ge Zrí­nyi Mik­ló­sé­val össze­vet­ve meg­le­he­tő­sen cse­kély. A leg­több mű­al­ko­tá­son mind­össze ap­róbb uta­lá­so­kat ta­lá­lunk Szu­lej­mán itt be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­nak té­nyé­re, il­let­ve em­lék­he­lyé­re. A leg­je­len­tő­sebb kép­ző­mű­vé­sze­ti áb­rá­zo­lás, amin sze­re­pel, Dorf­ma­is­ter Ist­ván szi­get­vá­ri plé­bá­nia­temp­lom ku­po­lá­ját dí­szí­tő fres­kó­ja a 18. szá­zad végéről.

Úgy tű­nik, hogy a szá­mos szak­te­rü­let együtt­mű­kö­dé­sé­vel si­ke­re­ket el­ért ku­ta­tó­cso­port to­vább foly­tat­ja te­vé­keny­sé­gét. 2018 feb­ru­ár­já­ban in­dult el egy újabb pro­jekt, amely­nek fel­ada­ta ez­út­tal a mo­há­csi csa­tá­val kap­cso­la­tos hely­szí­nek tisz­tá­zá­sa lesz az eb­ben a pro­jekt­ben már jól be­vált mód­sze­rek al­kal­ma­zá­sá­val. Saj­tó­hí­rek sze­rint már­is meg­szü­let­tek az első eredmények.

Summary

Sul­tan Su­leiman the Mag­ni­fi­cent died in his tent du­ring the sie­ge of Szi­get­vár in Hun­gary in 1566, and a tomb (tür­be in Tur­kish) was erec­ted by the Ot­tom­ans at the sce­ne of his death. Howe­ver, by the 20^th cent­ury the lo­ca­ti­on of this tomb had be­co­me un­re­cog­ni­zab­le, and in 2013 a mul­ti­dis­cip­li­nary re­se­arch team was for­med to find it. Bes­ides rep­re­s­en­ta­ti­ves of the so­ci­al sci­en­ces, se­ve­ral ex­perts of na­tu­ral sci­en­ces par­ti­ci­pa­ted in this pro­ject. The re­se­arch team dis­pel­led for­mer mis­con­cept­ions and succ­ess­fully fo­und Sul­tan Suleiman’s tomb in 2015. Fol­lo­wing this, they be­gan ex­cava­ti­on works of the small nearby Ot­tom­an sett­le­ment Tur­bék. The 11 stu­di­es of the vo­lu­me tit­led Sul­tan Su­leiman in Szi­get­var. Re­se­arch in Szi­get­var bet­ween 2013 and 2016, edi­ted by Nor­bert Pap and Pál Fo­dor, descri­be the pro­cess of this re­se­arch by its participants.

A szerző az MTA BTK Történettudományi Intézetének
tudományos segédmunkatársa

 

Tagged I. Szulejmán szultán, oszmánok, Szigetvár, török hódoltság, türbe, Turbék