könyvismertetés

Ve­ro­ni­ka Čap­ská. Mezi texty a tex­ti­li­e­mi: (Swéerts-)Šporkové, tex­to­vé pra­xe a kul­tur­ní výmě­na na pře­lo­mu ba­roka a os­ví­censt­ví (Dol­ní Břežany: Scrip­to­ri­um, 2016).

Ve­ro­ni­ka Čap­ská a prá­gai Ká­roly Egye­tem Hu­mán Tu­do­má­nyok Kara Ál­ta­lá­nos Ant­ro­po­ló­gia Tan­szé­ké­nek szak­asszisz­ten­se, fő ku­ta­tá­si te­rü­le­te a kora új­ko­ri tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gia, a for­dí­tás és a tár­sa­dal­mi ne­mek tör­té­ne­te (gen­der his­to­ry). 2016-ban je­lent meg a Mezi texty a tex­ti­li­e­mi: (Swéerts-)Šporkové, tex­to­vé pra­xe a kul­tur­ní výmě­na na pře­lo­mu ba­roka a os­ví­censt­ví (Szö­ve­gek és szö­ve­tek kö­zött: A [Swéerts-]Špork csa­lád, szö­veg­gya­kor­lat és kul­tu­rá­lis vál­to­zás a ba­rokk és a fel­vi­lá­go­so­dás ha­tá­rán) című mo­nog­rá­fi­á­ja. A szer­ző az egy­aránt a tex­e­re (texo 3) szó­tő­ből ere­dő szö­veg és szö­vet sza­vak hang­sú­lyo­zá­sá­val már a cím­ben ér­zé­kel­tet­ni kí­ván­ja a (Swéerts-)Špork csa­lád nő­tag­ja­i­nak a szö­ve­gek meg­al­ko­tá­sá­ban és a szö­ve­tek lét­re­ho­zá­sá­ban meg­ra­gad­ha­tó ket­tős­sé­gét. A csa­lád több ge­ne­rá­ci­ón át foly­ta­tott for­dí­tói, ki­adói és pat­ró­nu­si te­vé­keny­sé­ge a cseh iro­da­lom­tör­té­net szá­má­ra nem is­me­ret­len. Pa­vel Pre­iss 2003-ban hat­száz ol­da­las mo­nog­rá­fi­át adott ki Fran­tišek An­ton­ín Špork a ba­rok­ní kul­t­u­ra v Če­chách (Fran­tišek An­ton­ín Špork és a ba­rokk kul­tú­ra Cseh­or­szág­ban) cím­mel, amely­ben tör­té­ne­ti szem­pont­ból mu­tat­ja be a Špork csa­lád te­vé­keny­sé­gét, hang­sú­lyoz­za Fran­tišek An­ton­ín Špork tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés­sel szem­be­ni kri­ti­kus hoz­zá­ál­lá­sát, ami mi­att a csa­lád tu­laj­do­ná­ban lévő nyom­dát el­ko­boz­ták és hit­bé­li té­vely­gés­sel vá­dol­ták meg a csa­lád­főt. An­ton­ín Ig­nác Hrd­ina Ka­cířský pro­ces s hrabě­tem F. A. Špor­kem v právně-historickém a te­o­log­ic­kém kon­tex­tu (A Fran­tišek An­ton­ín Špork el­le­ni tév­ta­ni el­já­rás jog­tör­té­ne­ti és teo­ló­gi­ai kon­tex­tus­ban) cím­mel 422 ol­da­las mo­nog­rá­fi­át szen­telt az eret­nek­ség­gel vá­dolt Špork pe­ré­nek. Amint a fel­so­ro­lás­ból lát­ha­tó, a Špork csa­lád­dal több szem­pont­ból fog­lal­koz­tak a téma ku­ta­tói, a köny­ve meg­írá­sa­kor Čap­ská fel­té­te­lez­he­tő­en ezért mel­lő­zött min­den alap­ve­tő ada­tot a csa­lád­dal és a mű­vek­kel kap­cso­lat­ban. Olyan ol­va­só­kö­zön­ség­gel szá­molt, amely jól is­me­ri a csa­lá­di kap­cso­la­to­kat és azo­kat a mű­ve­ket, ame­lyek mi­att eret­nek­ség­gel vá­dol­ták meg Šporkot.

A be­ve­ze­tést kö­ve­tő­en hét fe­je­zet­ben mu­tat­ja be a csa­lád több ge­ne­rá­ci­ón át foly­ta­tott for­dí­tói, ki­adói és pat­ró­nu­si te­vé­keny­sé­gét. A (Swéerts-)Šporkovské prostře­dí jako la­bo­ra­toř tex­tových pra­xí (A [Swéerts-]Špork csa­lád kör­nye­ze­te mint a szö­veg­gya­kor­lat la­bo­ra­tó­ri­u­ma) című fe­je­zet­ben a szer­ző össze­fog­lal­ja az el­kö­vet­ke­ző fe­je­ze­tek­ben tár­gyalt nem­zet­sé­gi rep­re­zen­tá­ci­ós fo­lya­ma­to­kat és azo­kat a szo­ci­okul­tu­rá­lis té­nye­ző­ket, ame­lyek a for­dí­tá­sok lét­re­jöt­tét ered­mé­nyez­ték. Jan Špork (1600–1679) a fe­hér­he­gyi csa­tá­ban, a har­minc­éves há­bo­rú­ban és a tö­rö­kök el­le­ni har­cok­ban ta­nú­sí­tott ma­ga­tar­tá­sá­ért és a csá­szár irán­ti fel­tét­len hű­sé­gé­ért 1647-ben ne­me­si ran­got és cseh­or­szá­gi bir­to­ko­kat ka­pott. A csa­lád fel­emel­ke­dé­se so­rán újabb bir­to­ko­kat si­ke­rült meg­sze­rez­ni, így ke­rült a tu­laj­do­nuk­ba a ké­sőb­bi bir­tok­köz­pont, Lysá nad La­bem is. Jan fia, Fran­tišek An­ton­ín Špork (1662–1738) foly­tat­ta apja tö­rek­vé­se­it, sze­ren­csés és ked­ve­ző há­zas­sá­go­kat kö­tött, ame­lyek a csa­lád to­váb­bi gaz­da­go­dá­sát ered­mé­nyez­ték. Má­so­dik há­zas­sá­gá­ból há­rom gyer­me­ke szü­le­tett, Ma­rie Ele­o­no­ra (1687–1717), Anna Ka­teři­na (1689–1754) és Jo­hann Fran­tišek An­ton­ín Jo­sef Adam (1699). A fiú­örö­kös ko­rai ha­lá­la arra sar­kall­ta Fran­tišek An­ton­ínt, hogy le­á­nyai ne­vel­te­té­sé­re és nyel­vek­ben (né­met, fran­cia és cseh) való jár­tas­sá­guk­ra nagy hang­súlyt fek­tes­sen. Le­á­nyai ap­juk szor­gal­ma­zá­sá­ra kezd­ték el a for­dí­tói mun­kát, amely a csa­lád rep­re­zen­tá­ci­ó­ját és az ural­ko­dói ud­var fi­gyel­mé­nek a fel­kel­té­sét szol­gál­ta. Čap­ská elő­dei ku­ta­tá­sa­i­tól el­té­rő­en nagy hang­súllyal ál­lít­ja, hogy a csa­lád több ge­ne­rá­ci­ón át­nyú­ló tö­rek­vé­se az ud­var­ba való be­ju­tást szol­gál­ta vol­na. An­nak el­le­né­re vé­le­ke­dik így, hogy Fran­tišek An­ton­ín Špork szin­te egész éle­té­ben a tet­szé­se sze­rint ki­vá­lasz­tott és gyak­ran ka­to­li­kus szem­pont­ból nem prob­lé­mát­lan gon­do­la­tok­kal vá­dolt köny­ve­ket for­dít­ta­tott le és adott ki.

A csa­lád­fő­nek a csa­lád fenn­ma­ra­dá­sa ér­de­ké­ben az idő elő­re­ha­lad­tá­val be kel­lett lát­nia, hogy fi­a­ta­labb lá­nyát, az ere­de­ti­leg szer­ze­tes­női pá­lyá­ra szánt, ám a fo­ga­da­lom­té­te­lig még nem ju­tott Anna Ka­teři­nát hoz­zá kell ad­nia uno­ka­test­vé­ré­hez, Fran­tišek Karel Swéerts-Šporkhoz (1688–1757). A há­zas­ság­kö­tést kö­ve­tő­en már Anna Ka­teři­ná­nak és fér­jé­nek kel­lett gon­dos­kod­nia a csa­lád foly­to­nos­sá­gá­ról és rep­re­zen­tá­ci­ó­já­ról. Az ifjú ará­nak ezt kö­ve­tő­en már nem nyí­lott al­kal­ma for­dí­tá­sok ké­szí­té­sé­re, ehe­lyett me­cé­ná­si te­vé­keny­sé­get foly­ta­tott, és köz­re­mű­kö­dött azok­nak a ke­gyes­sé­gi köny­vek­nek a ki­vá­lasz­tá­sá­ban, ame­lye­ket a ké­sőb­bi­ek­ben az apá­cák és papi sze­mé­lyek le­for­dí­tot­tak. Mind­eköz­ben fér­jét bir­to­ka­i­nak gaz­da­sá­go­sab­bá té­te­le fog­lal­koz­tat­ta, en­nek kö­szön­he­tő­en ki­ter­jedt le­ve­le­zést foly­ta­tott gaz­da­tiszt­je­i­vel új­faj­ta gaz­dál­ko­dá­si mód­sze­rek be­ve­ze­té­sé­ről és hatékonyságáról.

A Přek­lá­dá­ní ve „věku krásných nevěr­nic” a tra­di­ce ne­vi­di­tel­né­ho přek­la­date­le (A for­dí­tás „a szép hűt­le­nek ko­rá­ban” és a lát­ha­tat­lan for­dí­tó ha­gyo­má­nya) című fe­je­zet­ben a szer­ző nagy hang­súlyt fek­tet a for­dí­tá­si fo­lya­ma­tok le­írá­sá­ra: a mű ki­vá­lasz­tá­sát ve­zér­lő meg­fon­to­lá­sok­ra, a for­dí­tás mód­já­ra (az ere­de­ti mű és a for­dí­tás kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek­re) és a mű­vek ki­nyom­ta­tá­sá­ra. Ugyan­eb­ben a fe­je­zet­ben ke­rül elő a lát­ha­tat­lan for­dí­tó fo­gal­ma, ame­lyet a szer­ző a for­dí­tá­sok mö­gött rej­tő­ző sze­mé­lyek­re hasz­nál, akik va­la­mi­lyen mó­don be­le­avat­koz­tak a for­dí­tá­sok vég­le­ges szövegébe.

A 18. szá­zad­ban meg­szo­kott gya­kor­lat volt a ne­me­si if­jak ta­nul­mány­út­ra kül­dé­se. A ne­me­si szár­ma­zá­sú le­á­nyok fel­ké­szí­té­sé­nek azon­ban el­ter­jed­tebb for­má­ja volt a ko­los­to­ri kör­nye­zet­ben való ne­vel­te­té­sük. Fran­tišek An­ton­ín Špork fon­tos­nak tar­tot­ta le­á­nyai ne­vel­te­té­sét. Leg­idő­sebb le­á­nyát, Ma­rie Ele­o­no­rát ma­gá­val vit­te Ró­má­ba, amit női ta­nul­mány­út­nak is le­het te­kin­te­ni. Ma­rie Ele­o­no­ra alig töl­töt­te be a ti­zen­ne­gye­dik élet­évét, ami­kor apja szor­gal­ma­zá­sá­ra a gen­fi kál­vi­nis­ta, Bé­né­dict Pic­tet Trac­tat wi­der die Gleich­gül­tigke­it derer Glau­ben című mű­vét fran­cia nyelv­ből né­met­re kezd­te for­dí­ta­ni, ame­lyet vé­gül a ko­los­tor­ba vo­nu­lá­sát kö­ve­tő­en fe­je­zett be. Az an­nun­ci­á­ták rend­jé­nek nö­ven­dé­ke lett, majd a ké­sőb­bi­ek­ben fo­ga­dal­mat tett. Fran­tišek An­ton­ín fi­a­ta­lab­bik le­á­nya, Anna Ka­teři­na ti­zen­há­rom éve­sen a son­nen­bur­gi ben­cés ko­los­tor­ban kezd­te el a for­dí­tást. Apja le­vél­ben irá­nyí­tot­ta a for­dí­tá­si mun­ká­la­to­kat, az el­ké­szült szö­ve­ge­ket pe­dig el­ol­vas­ta és ja­ví­tot­ta. Az első, fran­cia nyelv­ből né­met nyelv­re for­dí­tott imád­sá­gos­köny­ve Ch­rist­li­cher Morgen- und Abend­s­tern cím­mel je­lent meg 1703-ban, majd bő­ví­tett ki­adás­ban 1704-ben. Eb­ben az idő­szak­ban Ma­rie Ele­o­no­ra rö­vid idő­re szü­ne­tel­tet­te a for­dí­tást. Fel­té­te­lez­he­tő­en az új kon­vent lét­re­ho­zá­sa kö­rü­li prob­lé­mák és a Cseh­or­szág­ba való át­köl­tö­zés gá­tol­ta a mun­ká­ban. Az apa vé­gül ko­los­tort épít­te­tett Choust­ní­kově Hra­dištěn, ahol le­á­nya a rend­tár­sa­i­val együtt le­te­le­pe­dett. Eb­ben az át­me­ne­ti idő­szak­ban nagy ha­tást gya­ko­rolt Ma­rie Ele­o­no­rá­ra Ávi­lai Szent Te­réz éle­te és me­di­tá­ci­ói. Ro­bert Ar­nauld d’Andilly Les Sept Mé­di­ta­tions de Ste Thérè­se sur le Pa­ter című for­dí­tá­sát hasz­nál­ta fel sa­ját for­dí­tá­sa el­ké­szí­té­sé­hez, le­for­dí­tot­ta Szent Te­réz a hét egy-egy nap­já­ra ren­delt hét me­di­tá­ci­ó­ját, ame­lyek­hez egy nyol­ca­di­kat csa­tolt. Fran­tišek An­ton­ín Špork sa­já­tos kap­cso­la­tot tar­tott fenn idő­seb­bik le­á­nyá­val: an­nak el­le­né­re, hogy a rend re­gu­lái szi­go­rú­an sza­bá­lyoz­ták az apá­cák szü­lők­kel fenn­tart­ha­tó kap­cso­la­tát, Špork igényt tar­tott a ko­los­tor­ba való sza­bad be­já­rás­ra és a le­á­nyá­val való sze­mé­lyes kap­cso­lat­tar­tás­ra. Az újon­nan ala­pí­tott ko­los­tor anya­gi­lag füg­gött Špor­któl, és a rend hely­ze­té­nek cseh­or­szá­gi sta­bi­li­zá­ló­dá­sa is tőle volt re­mél­he­tő, ezért en­ged­mé­nye­ket tet­tek a nagy­vo­na­lú tá­mo­ga­tó ré­szé­re. En­nek ha­tá­sá­ra a rend­ta­gok gya­ko­ri te­vé­keny­sé­gé­vé vált a ki­je­lölt szö­ve­gek le­for­dí­tá­sa, pa­ra­fra­ze­á­lá­sa. Ma­rie Ele­o­no­ra 1717. ja­nu­ár 26-án el­hunyt, a for­dí­tá­sok el­ké­szí­té­se és ki­adá­sa azon­ban nem ma­radt abba, ha­nem több év­ti­ze­den ke­resz­tül foly­ta­tó­dott. Az an­nun­ci­á­ták rend­jé­nek cseh­or­szá­gi meg­te­le­pe­dé­se és a Špork csa­lád tá­mo­ga­tá­sa a ren­den be­lü­li szo­ká­sok meg­vál­to­zá­sát ered­mé­nyez­te: meg­szo­kott gya­kor­lat­tá vált a szö­ve­gek­kel való mun­ka, a for­dí­tá­sok el­ké­szí­té­se és a lel­ki szük­ség­le­tek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel a szö­ve­gek nap­ra­késszé tétele.

Az Ob­jed­navat­elst­ví textů ro­do­vé rep­re­zent­ace (Nem­zet­sé­gi rep­re­zen­tá­ció a meg­ren­delt szö­ve­gek ál­tal) című fe­je­zet­ben a szer­ző is­mer­te­ti az al­kal­mi pré­di­ká­ci­ók tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött sze­re­pét és a Špork csa­lád rep­re­zen­tá­ci­ós tö­rek­vé­se­it, ame­lyek a csa­lád­ta­gok ha­lot­ti be­szé­de­i­nek el­ké­szít­te­té­sé­ben is tet­ten ér­he­tők. Jan Špork 1679-ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lát kö­ve­tő­en Kaš­par Vojtěch Schil­ling, Fran­tišek An­ton­ín 1738-as ha­lá­lát kö­ve­tő­en Adam Wels mon­dott ha­lot­ti pré­di­ká­ci­ót. Anna Ka­teři­na és fér­je, Fran­tišek Karel ha­lá­lát kö­ve­tő­en há­rom pré­di­ká­ci­ót ké­szí­tett a ne­me­si pár tisz­te­le­té­re a csa­lád ud­va­ri pré­di­ká­to­ra, Gre­gor M. Zink. A Jan Špork fö­lött meg­tar­tott ha­lot­ti pré­di­ká­ció le­he­tő­sé­get adott Schil­ling szá­má­ra, hogy hang­sú­lyoz­za a csa­lád ala­pí­tó­já­nak ka­to­nai si­ke­re­it a harc­me­zőn és a Habs­burg ud­var­hoz való fel­tét­len hű­sé­gét. Ez volt az első rep­re­zen­ta­tív össze­fog­la­lá­sa a csa­lád nem ne­me­si szár­ma­zá­sú ala­pí­tó­ja élet­raj­zá­nak, amely­nek el­ké­szí­té­sé­vel az örö­kös bíz­ta meg a pré­di­ká­tort, és még az apa ha­lá­lá­nak évé­ben (1679) ki­nyom­ta­tás­ra ke­rült. Fran­tišek An­ton­ín ha­lá­la­kor le­á­nya a je­zsu­i­ta Adam Welst bíz­ta meg a be­széd meg­tar­tá­sá­val. A pré­di­ká­tor több­ször hi­vat­ko­zik a sze­mé­lyes kap­cso­la­tá­ra az el­hunyt­tal és a ha­lott bi­og­rá­fi­á­já­ra, amely ala­pul szol­gált be­szé­de meg­írá­sá­hoz. A ha­lot­ti be­széd­ben hang­sú­lyo­san meg­je­le­nik, hogy Fran­tišek An­ton­ín foly­ta­tó­ja volt apja csa­lád­ala­pí­tói te­vé­keny­sé­gé­nek, azon­ban nem hadi eré­nye­i­vel, ha­nem jó­té­kony­sá­gá­val, a ke­gyes­sé­gi köny­vek irán­ti fel­tét­len sze­re­te­té­vel és ki­adá­suk tá­mo­ga­tá­sá­val kí­ván­ta öreg­bí­te­ni a csa­lád jó hí­rét. A ke­gyes mo­ti­vá­ci­ók hang­sú­lyo­zá­sá­ra azért volt szük­ség, mert az el­hunyt tá­mo­ga­tá­sá­val a ka­to­li­kus ta­nok­kal nem egye­ző tar­tal­mú köny­vek is meg­je­len­tek, és a bá­ró­ra oly­kor az eret­nek­ség ár­nyé­ka ve­tült. En­nek a gya­nú­ját az örö­kö­sök sze­ret­ték vol­na gyen­gí­te­ni és el­osz­lat­ni, an­nál is in­kább, mi­vel Anna Ka­teři­na és fér­je, Fran­tišek Karel foly­ta­tói vol­tak a könyv­ki­adá­si te­vé­keny­ség­nek. A ne­me­si pár bi­zal­mas ta­nács­adói és gyón­ta­tói szer­vi­ta pa­pok, Wil­helm M. Löh­rer (1669–1750) és Gre­gor M. Zink (1708–1770) vol­tak, akik a csa­lád ud­va­ri gyón­ta­tó­i­ként be­kap­cso­lód­tak a köny­vek ki­vá­lasz­tá­sá­ba, re­pro­duk­ci­ó­já­ba és ki­adá­sá­ba. Zink há­rom pré­di­ká­ci­ót ké­szí­tett a Špork csa­lád tisz­te­le­té­re, ket­tőt Anna Ka­teři­na, egyet pe­dig Fran­tišek Karel ha­lá­lá­nak az év­for­du­ló­já­ra. Anna Ka­teři­na 1754. má­jus 19-én hunyt el, az első em­lék­be­széd egy év­vel ké­sőbb, 1755. má­jus 12-én lett meg­tart­va a Ke­resz­te­lő Szent Já­nos­ról el­ne­ve­zett temp­lom­ban Lysá nad La­bem vá­ro­sá­ban. A be­széd be­ve­ze­tő ré­szé­ben az el­hunyt őse­i­nek ér­de­me­it mél­tat­ja, ezt kö­ve­tő­en Anna Ka­teři­ná­ról mint tö­rek­vé­se­ik foly­ta­tó­já­ról, a jó­té­kony­ság­ban min­den­ki előtt járó sze­mély­ről be­szél. Nagy hang­súlyt kap a me­cé­ná­si te­vé­keny­sé­ge, amely apja ha­lá­lá­ig csak an­nak ár­nyé­ká­ban folyt, ám ha­lá­lát kö­ve­tő­en nyil­vá­no­san foly­ta­tó­dott. A má­so­dik pré­di­ká­ci­ót 1756. má­jus 19-én tar­tot­ták meg ugyan­ott. A be­szé­det a pré­di­ká­tor az el­hunyt fi­á­nak és a ne­me­si csa­lád örö­kö­sé­nek, Jan Kris­ti­án Swéerts-Šporknak aján­lot­ta. Anna Ka­teři­nát a Pél­da­be­szé­dek köny­vé­nek nő­alak­ja­i­hoz ha­son­lí­tot­ta, mi­vel erős volt és ke­resz­té­nyi mó­don ve­zet­te ház­tar­tá­sát. Fran­tišek Karel 1757. no­vem­ber 30-án hunyt el. Ne­jé­hez ha­son­ló­an az ő meg­em­lé­ke­ző ha­lot­ti pré­di­ká­ci­ó­ját is egy év­vel ha­lá­lát kö­ve­tő­en, no­vem­ber 29-én tar­tot­ták meg. A pré­di­ká­tor rész­le­te­sen is­mer­tet­te hall­ga­tó­sá­gá­val Fran­tišek Karel élet­pá­lyá­ját. Apja Szat­már vá­rá­nál esett el. Csa­lád­ja papi pá­lyá­ra szán­ta, azon­ban ott­hagy­va a papi pá­lyát ka­to­ná­nak állt, és részt vett a spa­nyol örö­kö­sö­dé­si há­bo­rú­ban. 1712-ben, a csa­lád ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő­en – pá­pai en­ge­déllyel – fe­le­sé­gül vet­te uno­ka­test­vé­rét, Anna Ka­teři­nát. Zink nem csak a ha­lot­ti be­szé­dek ké­szí­té­sé­vel fog­lal­ko­zott. Még Fran­tišek Karel éle­té­ben el­kezd­te írni Anna Ka­teři­na lel­ki bi­og­rá­fi­á­ját, amely 1759-ben ke­rült ki­adás­ra Jan Kris­ti­án­nak de­di­kál­va. Itt ab­ból az elő­fel­te­vés­ből in­dult ki Zink, hogy Anna Ka­teři­na min­dig er­köl­csös volt, és egész éle­té­ben a lel­ki nö­ve­ke­dés­re tö­re­ke­dett. A pré­di­ká­tor lel­ki fo­lya­ma­tok le­írá­sá­ra he­lyez­te a hang­súlyt, nem tar­tot­ta fon­tos­nak a kül­ső élet­té­nyek rög­zí­té­sét. Noha az asszony tíz al­ka­lom­mal volt vi­se­lős, ki­zá­ró­lag a két élet­ben ma­radt örö­kös meg­ne­ve­zé­sé­re szo­rít­ko­zott. Zink Fran­tišek Karel bi­og­rá­fi­á­ját is el­ké­szí­tet­te, amely­nek szö­ve­ge szo­ro­san kap­cso­ló­dik Anna Ka­teři­na lel­ki élet­raj­zá­hoz. A fér­jet meg­tért bű­nös­ként áb­rá­zol­ja a pré­di­ká­tor, aki­nek a szá­má­ra a fe­le­sé­ge volt az áj­ta­tos pél­da és tü­kör, amely sze­rint éle­tét irányíthatta.

A Pat­ro­nace drob­né de­voč­ní li­te­ra­tury a emo­ci­o­na­li­zo­va­ná zbož­nost (Ki­sebb ke­gyes­sé­gi iro­da­lom tá­mo­ga­tá­sa és ér­zel­mes áj­ta­tos­ság) című fe­je­zet­ben a szer­ző is­mer­te­ti a rö­vi­debb ter­je­del­mű ke­gyes­sé­gi mun­kák ter­jesz­té­sé­nek kö­rül­mé­nye­it. Ezek a köny­vek a szé­le­sebb ol­va­só­kö­zön­ség szá­má­ra ké­szül­tek, úgy te­kin­tet­tek rá­juk, mint ame­lyek kü­lö­nö­sen al­kal­ma­sak a női ol­va­sók szá­má­ra. Anna Ka­teři­na és ud­va­ri lel­ké­sze, Löh­rer ak­tí­van részt vet­tek a köny­vek le­for­dí­tá­sá­ban, ki­adá­sá­ban és ado­má­nyo­zá­sá­ban. Špork asszony meg­ma­radt le­ve­lei ki­ter­jedt és hosszú időn át fenn­tar­tott tá­mo­ga­tói kap­cso­la­tot mu­tat­nak papi sze­mé­lyek­kel és ko­los­to­rok­ban élő apá­cák­kal, akik aján­dé­kok­kal há­lál­ták meg a köny­ve­ket, pél­dá­ul a ko­los­tor­ban ké­szí­tett szövetekkel.

A Psa­ní eko­no­mických presk­rip­tiv­ních textů a hle­dá­ní mo­rál­ní eko­no­mie (Presk­rip­tív gaz­da­sá­gi szö­ve­gek lét­re­ho­zá­sa és mo­rá­lis gaz­da­sá­gi rend­szer ke­re­sé­se) című fe­je­zet­ben Čap­ská Fran­tišek Karel gaz­da­sá­gi út­mu­ta­tó szö­ve­ge­it te­kin­ti át. A 18. szá­zad­ban meg­szo­kott gya­kor­lat volt, hogy az arisz­tok­rá­cia nem fog­lal­ko­zott a bir­to­kok irá­nyí­tá­sá­val, ha­nem meg­bí­zott hi­va­tal­no­kok vé­gez­ték eze­ket a fel­ada­to­kat. Ez­zel szem­ben Fran­tišek Karel a há­zas­ság­kö­té­sét kö­ve­tő­en át­vet­te apó­sá­tól a bir­to­kok irá­nyí­tá­sát, és va­ló­di gaz­dál­ko­dás­ba kez­dett. Fon­tos volt szá­má­ra, hogy gaz­da­sá­ga meg­fe­le­lő mó­don mű­köd­jön, ezért ki­ter­jedt le­ve­le­zést foly­ta­tott gaz­da­tiszt­je­i­vel, akik­nek pon­tos uta­sí­tá­so­kat adott a gaz­da­ság irá­nyí­tá­sá­val kap­cso­lat­ban, be­szá­mo­lót várt az el­vég­zett fel­ada­tok­ról és ered­mé­nyek­ről. A gaz­dál­ko­dást il­le­tő­en mo­rá­lis és val­lá­si meg­fon­to­lá­sok, az alá­ve­tet­tek­kel szem­be­ni kö­te­le­zett­sé­gek is erő­tel­je­sen elő­ke­rül­nek. Gaz­da­sá­gi út­mu­ta­tói meg­ha­lad­ták ko­ru­kat, öt­vöz­ték ma­guk­ban a báró ta­pasz­ta­la­ta­it és a kor­szak leg­kor­sze­rűbb szakirodalmát.

Ve­ro­ni­ka Čap­ská be­ve­ze­té­sé­ben azt a célt tűzi ki maga elé, hogy Ma­rie Ele­o­no­ra és Anna Ka­teři­na éle­tén ke­resz­tül szem­lél­te­ti azt a rend­ha­gyó ket­tős­sé­get, amely szö­ve­gek és szö­ve­tek lét­re­ho­zá­sá­ban és meg­al­ko­tá­sá­ban tet­ten ér­he­tő. Ez a ket­tős­ség azon­ban a mo­nog­rá­fia egé­szé­re nem jel­lem­ző. A szö­ve­gek­ről, il­let­ve azok for­dí­tá­sá­ról, adap­tá­lá­sá­ról, pa­ra­fra­ze­á­lá­sá­ról és ki­adá­sá­ról sok min­dent meg­tu­dunk, de szö­ve­tek el­ké­szí­té­sé­ről, aján­dé­ko­zá­sá­ról, a szö­ve­gek és szö­ve­tek kö­zöt­ti pár­hu­zam­ról a be­ve­ze­té­sen és az utol­só fe­je­ze­ten kí­vül nem iga­zán ol­vas­ha­tunk. Úgy vé­lem, erő­tel­je­sebb szer­ve­ző­ele­me a mo­nog­rá­fi­á­nak az egyes fe­je­ze­tek­ben kü­lön­bö­ző as­pek­tu­sok­ból el­be­szélt, ge­ne­rá­ci­ó­kon át­íve­lő kar­ri­er­le­he­tő­sé­gek be­mu­ta­tá­sa, mint a szö­ve­gek és szö­ve­tek pár­hu­za­má­ra épü­lő 18. szá­za­di női sze­re­pek szem­lél­te­té­se. Čap­ská mo­nog­rá­fi­á­ja még­is hi­ány­pót­ló mun­ka, mi­vel uni­ká­lis mó­don a for­dí­tás fo­lya­ma­tá­nak le­írá­sán túl a for­dí­tá­sok szö­ve­gét, nyel­ve­ze­tét, az ere­de­ti mű­től való el­té­ré­se­it, a for­dí­tók egye­di stí­lu­sát és exem­plum­hasz­ná­la­tát is vizs­gá­lat tár­gyá­vá te­szi. A cseh iro­da­lom­tör­té­net­ben már jól is­mert szö­ve­gek elem­zé­sén túl köz­re­ad­ja Anna Ka­teři­na a son­nen­bur­gi apá­cák­kal foly­ta­tott le­ve­le­zé­sét. Ezek a le­ve­lek szá­mos rész­let­re vi­lá­gít­hat­nak rá a csa­lád me­cé­ná­si sze­rep­ér­tel­me­zé­sé­vel kap­cso­lat­ban, ame­lyek a ké­sőb­bi ku­ta­tás szá­má­ra fon­to­sak le­het­nek és pon­to­sít­hat­ják a csa­lád­ról ki­ala­kí­tott képet.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete
Reneszánsz Osztályának tudományos segédmunkatársa

Summary

Ve­ro­ni­ka Čapská’s mo­no­gra­ph Mezi texty a tex­ti­li­e­mi: (Swéerts-)Šporkové, tex­to­vé pra­xe a kul­tur­ní výmě­na na pře­lo­mu ba­roka a os­ví­censt­ví pro­vi­des an int­ro­duc­ti­on to the pro­duc­ti­on and re­pro­duc­ti­on of texts by the (Swéerts-)Špork fa­mily in the 18^th cent­ury. They were a newly crea­ted nob­le fa­mily in the Pro­vin­ces of the Cz­ech Crown. Fran­tišek An­ton­ín count Sporck (the head of the fa­mily) wan­ted to ele­va­te his family’s po­sit­i­on with the pro­duc­ti­on and re­pro­duc­ti­on of texts. His pur­po­se with this pro­cess, which las­ted th­ro­ugh two ge­ne­ra­tions, was to in­te­gra­te his fa­mily into the lo­cal aris­toc­racy and fa­ci­li­ta­te the­ir ac­cept­ance in the ro­yal co­urt. His daugh­ters trans­la­ted texts of pi­ety from French into the Ger­man lan­gu­age. Fran­tišek An­ton­ín did not have a son, so his yo­ung­er daugh­ter Anna Ka­teři­na Sporc­ko­vá had to con­ti­nue his eff­orts. To do so, Anna Ka­teři­na and her hus­band pat­ro­ni­zed and sup­port­ed se­ve­ral prin­ters and publishers.

Tagged családtörténet, cseh barokk, nemzetiségi reprezentáció, társadalmi nemek története