recenzió

Enye­di György pré­di­ká­ci­ói, 1. [67–99. be­széd] 2. Ko­lozs­vá­ri Kó­dex, Ma­ros­vá­sár­he­lyi Kó­dex, Sá­ros­pa­ta­ki Kó­dex, Con­ci­o­nes ve­tus­tis­si­mae, s. a. r., az elő­szót és a jegy­ze­te­ket írta Lo­vas Bor­bá­la, Bp., MTA-ELTE HECE – Ma­gyar Uni­tá­ri­us Egy­ház, 2016.

Mint­egy két év­ti­zed­del az­után, hogy egy sze­mel­vé­nyes vá­lo­ga­tás be­te­kin­tést en­ge­dett az er­dé­lyi uni­tá­ri­us püs­pök, Enye­di György (1555–1597) ja­va­részt el­fe­le­dett mun­kás­sá­gá­ba (Enye­di György vá­lo­ga­tott mű­vei, vál. Ba­lázs Mi­hály, Kál­dos Já­nos, Kri­ter­ion, Bukarest–Kolozsvár, 1997), a kö­zel­múlt­ban nap­vi­lá­got lá­tott az Enyedi-életmű leg­na­gyobb há­nya­dát ki­te­vő pré­di­ká­ci­ók kri­ti­kai igénnyel ké­szült össz­ki­adá­sá­nak első kö­te­te. En­nek hi­ány­pót­ló vol­tát te­hát alig­ha le­het túl­hang­sú­lyoz­ni. De már az ele­jén meg kell je­gyez­nünk, hogy az ol­va­só olyan kri­ti­kai ki­adást ve­het kéz­be, mely­nek szer­kesz­tő­jét a fi­lo­ló­gi­ai ne­héz­sé­gek bi­zo­nyos ese­tek­ben szo­kat­lan, sőt egye­ne­sen a sza­bály­zat­tól (Iro­dal­mi szö­ve­gek kri­ti­kai ki­adá­sá­nak sza­bály­za­ta, össze­ál­lí­tot­ta Pé­ter Lász­ló, Bp., 1988.) el­té­rő meg­ol­dá­sok­ra sar­kall­ták. Elő­ször ta­lán ve­gyük sor­ra ezeket.

Az Enyedi-prédikációk tex­tu­sa je­len­leg tíz nem-autográf (ki­vé­tel nél­kül 17. szá­za­di) for­rás­ból is­mer­he­tő meg. Az egyes kéz­ira­tok szö­veg­hű­sé­ge nyil­ván­va­ló­an kü­lön­bö­ző, ugyan­ak­kor az egy­más­hoz, il­let­ve a szer­zői változat(ok)hoz való vi­szo­nyuk ér­dem­ben nem ál­la­pít­ha­tó meg, vagy­is a ha­gyo­má­nyo­zó­dá­suk sztem­mán nem áb­rá­zol­ha­tó. Mind­azon­ál­tal a for­rá­sok egy ré­sze a szer­zői szer­kesz­tés jel­leg­ze­tes kom­po­zí­ci­ós el­vét is át­örö­kí­tet­te, mely­nek ér­tel­mé­ben a pré­di­ká­ci­ós kor­puszt ere­de­ti­leg hét na­gyobb, egyen­ként 33 be­széd­ből álló egy­ség, ún. tria­cas ké­pez­te. Ez egy­ben azt is je­len­ti te­hát, hogy az egy­ko­ri gyűj­te­mény össze­sen 231 be­szé­det tar­tal­ma­zott; ám ezek­ből mind­össze 130 pré­di­ká­ció ma­radt fenn.

Tud­ni­va­ló, hogy a kri­ti­kai ki­adá­sok az egy­azon mű­faj­ba tar­to­zó al­ko­tá­so­kat né­hány ki­vé­tel­től el­te­kint­ve ke­let­ke­zé­sük rend­jé­ben köz­lik. Az egyik ilyen ki­vé­tel a szer­ző ál­tal szer­kesz­tett kö­tet köz­re­adá­sa. En­nek so­rán a kri­ti­kai ki­adás szer­kesz­tő­je dönt­het úgy, hogy a ke­let­ke­zés idő­pont­ja he­lyett az össze­ál­lí­tás idő­pont­ját ve­szi fi­gye­lem­be, vagy­is az adott kö­tet­re mű­egész­ként te­kint, s azon be­lül az egyes da­ra­bok szer­ző ál­tal ki­ala­kí­tott sor­rend­jén nem vál­toz­tat. Az Enyedi-prédikációk ki­adá­sá­nak szem­pont­já­ból ez a le­he­tő­ség azon­ban nem ered­mé­nyez va­ló­di dön­tés­hely­ze­tet; és­pe­dig azért nem, mert a tria­ca­sok­ban a be­szé­dek ele­ve a ke­let­ke­zés idő­rend­jé­ben kö­ve­tik egymást.

Eh­hez ké­pest a szer­kesz­tő a szövegkiadás-sorozatot még­is a har­ma­dik tria­cas anya­gá­nak (67–99. be­széd) köz­lé­sé­vel nyit­ja. Az el­já­rás mel­lett az aláb­bi há­rom ér­vet hoz­za fel: 1. Mert ko­ráb­ban ezt a tria­cast vél­ték az el­ső­nek. (A re­konst­ruk­ci­ót nem mel­lé­ke­sen ép­pen a szer­kesz­tő vé­gez­te nem­ré­gi­ben el egy ki­tű­nő ta­nul­mány ke­re­té­ben: Lo­vas Bor­bá­la, Enye­di György szer­kesz­tett pré­di­ká­ci­ós­kö­te­te új meg­vi­lá­gí­tás­ban, ItK, 2016. 47–54.) 2. Mert ilyen­for­mán tu­do­má­sul kell ven­nünk, hogy az első tria­cas anya­ga né­hány uta­lás­sze­rű me­ta­ada­tot le­szá­mít­va en bloc is­me­ret­len. 3. Mert ez­zel szem­ben vi­szont a har­ma­dik a leg­tel­je­sebb tria­cas, mely­nek va­la­mennyi da­rab­ja fenn­ma­radt – job­bá­ra egé­szé­ben – a for­rá­sok va­la­me­lyi­ké­ben. Ezt a sza­bad­sá­got a ki­ad­vány­so­ro­zat a to­váb­bi­ak so­rán is meg kí­ván­ja őriz­ni: a ter­vek sze­rint a II. kö­tet a 4. tria­cas, a III. kö­tet a 6–7 tria­cas, a IV. kö­tet pe­dig a 2. tria­cas anya­gát fog­ja majd tartalmazni.

A szö­veg­köz­lés alap­já­ul te­hát a tria­cas egy­sé­ge kí­nál­ko­zik. Csak­hogy mi­u­tán egyet­len kéz­ira­tos má­so­lat sem őr­zött meg tel­jes tria­cast, ezért egyik tria­cas ese­té­ben sem le­het­sé­ges a pré­di­ká­ci­ók alap­szö­ve­gét egyet­len for­rás­ból ki­vá­lasz­ta­ni. Rá­adá­sul he­lyen­ként a kü­lön­bö­ző vál­to­za­tok szö­veg­ál­la­po­tá­nak meg­íté­lé­sé­hez sem­mi­lyen fi­lo­ló­gi­ai esz­köz nem áll a szer­kesz­tő ren­del­ke­zé­sé­re, aki ezért azo­kat egy­aránt fő­va­ri­áns­nak te­kin­ti, s az el­té­rő passzu­so­kat szi­nop­ti­ku­san köz­li főszövegként.

A szö­veg­köz­lés egyéb­ként lát­ha­tó­an több­fé­le el­vá­rás­nak igyek­szik meg­fe­lel­ni. Ezek kö­zött van­nak egy­más­sal könnyen össze­egyez­tet­he­tők, és van­nak el­len­té­te­sek is. Az a tu­do­má­nyos szem­pont, mely­nek ér­tel­mé­ben a mo­der­ni­zá­lás is a szö­veg­ér­tel­me­zés ré­sze, sze­ren­csé­sen ta­lál­ko­zik a köz­ért­he­tő­ség kí­vá­nal­má­val, ez­zel szem­ben az ar­cha­iz­mu­sok és a nyelv­já­rá­si sa­já­tos­sá­gok meg­őr­zé­sé­nek szán­dé­ka ér­te­lem­sze­rű­en nem. Eb­ben a kér­dés­ben a szer­kesz­tő az­zal a be­vett mód­szer­rel köt komp­ro­misszu­mot, hogy a pré­di­ká­ci­ó­kat mo­der­ni­zált, de ej­tés­tük­röz­te­tő át­írás­ban adja köz­re. An­nak a ko­ránt­sem ma­gá­tól ér­te­tő­dő el­já­rás­nak ma­gya­rá­za­tá­ra vi­szont, hogy mi­ért volt szük­sé­ges az ol­va­sást szin­tén meg­ne­he­zí­tő, de ki­zá­ró­lag a má­so­lók fi­gyel­met­len­sé­ge­it il­let­ve azok kor­rek­ci­ó­ját szem­lél­te­tő, szö­veg­kri­ti­kai je­lek­kel áb­rá­zolt tör­lé­se­ket és be­tol­dá­so­kat a fő­szö­veg­ben föl­tün­tet­ni, és mi­ért nem lett vol­na elég a jegy­ze­tek kö­zött, egy­elő­re nem si­ke­rült ráakadnunk.

Ugyan­ak­kor szö­gez­zük le: mun­ká­já­nak gyü­möl­cse a fen­ti­ek­kel együtt is egy könnyen át­te­kint­he­tő, ki­elé­gí­tő fi­lo­ló­gi­ai ap­pa­rá­tus­sal el­lá­tott, jól hasz­nál­ha­tó szö­veg­ki­adás lett, ami­nek csak örül­ni le­het. Már csak azért is, mert amint arra a lé­nyeg­re törő be­ve­ze­tő is fel­hív­ja a fi­gyel­met, a vi­rág­zó pré­di­ká­ció­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok meg­le­he­tő­sen ke­vés fi­gyel­met szen­tel­nek az uni­tá­ri­us egy­há­zi szer­zők­nek (20.). Ez nyil­ván­va­ló­an an­nak kö­szön­he­tő, hogy a fe­le­ke­zet Bá­tho­ry Ist­ván 1571-es cen­zú­ra­ren­de­le­te után a kéz­ira­tos­ság­ba lett szám­űz­ve, és eb­ből a kö­zeg­ből a sa­já­tos tör­té­ne­ti hely­zet mi­att a szo­ro­san együtt­mű­kö­dő ma­gyar­or­szá­gi és ha­tá­ron túli ku­ta­tók csak a leg­utób­bi év­ti­ze­dek­ben tud­ták ki­emel­ni ezt az igen gaz­dag, az eu­ró­pai iro­da­lom bi­zo­nyos ha­gyo­má­nya­i­nak a je­len­lé­tét szin­te ki­zá­ró­la­go­san tük­rö­ző korpuszt.

Enye­di e kö­tet­ben ol­vas­ha­tó pré­di­ká­ci­ó­i­nak egyik leg­szem­be­tű­nőbb vo­ná­sa a klasszi­kus görög-latin iro­da­lom és a ke­resz­tény ta­ní­tá­sok tel­je­sen ma­gá­tól ér­tő­dő, ter­mé­sze­te­sen ható öt­vö­zé­se. En­nek lát­ta­tá­sá­ban és fel­mé­ré­sé­ben na­gyon so­kat se­gít a kö­tet, hi­szen nem csu­pán azo­no­sít­ja az Enye­di ál­tal bő­sé­ge­sen hasz­nált an­tik idé­ze­tek és bib­li­ai he­lyek for­rá­sát, ha­nem a szö­veg­ha­gyo­mány­tól tör­té­nő eset­le­ges el­té­ré­se­ket és sa­já­tos­sá­go­kat is tü­ze­te­sen do­ku­men­tál­ja. A fő­szö­veg alatt láb­jegy­zet­ben meg­adott hi­vat­ko­zá­so­kon kí­vül az ol­va­sót vég­jegy­zet for­má­já­ban to­váb­bi ma­gya­rá­zó jegy­ze­tek is se­gí­tik – ezek nem szo­rít­koz­nak az ide­gen nyel­vű idé­ze­tek for­dí­tá­sá­nak ese­ten­ként a bő­vebb szö­veg­kör­nye­ze­tet is adó köz­lé­sé­re, ha­nem né­hány fo­ga­lom­ma­gya­rá­za­tot és a ke­vés­bé is­mert szer­zők­re vo­nat­ko­zó rö­vid an­no­tá­ci­ót is tartalmaznak.

Kü­lö­nö­sen hasz­nos a min­den pré­di­ká­ci­ót meg­elő­ző adat­lap, amely vol­ta­kép­pen ele­mi szin­ten osz­tá­lyoz­za is a pré­di­ká­ci­ó­kat. Az adat­la­pon ugyan­is nem csu­pán az el­sőd­le­ges és má­sod­la­gos (má­so­lói) da­tá­lást és az eset­le­ges ké­sőb­bi ki­adá­sok­ra vo­nat­ko­zó bib­li­og­rá­fi­ai in­for­má­ci­ó­kat ol­vas­hat­juk, ha­nem az „al­ka­lom” ka­te­gó­ri­á­ja rö­vi­den tá­jé­koz­tat­ni pró­bál a pré­di­ká­ció mik­ro­tör­té­ne­ti kö­ze­gé­ről is. Így pél­dá­ul a kö­te­tet és így a so­ro­za­tot is nyi­tó, rop­pant ér­de­kes állam- és igaz­ga­tás­el­mé­le­ti gon­do­la­to­kat is tar­tal­ma­zó 67. be­széd­nél fon­tos ada­lék, hogy az egy, „a de­cem­be­ri bí­ró­vá­lasz­tást meg­elő­ző pré­di­ká­ció” (387.). A ka­rá­cso­nyi, új­évi, hús­vé­ti stb. pré­di­ká­ci­ók­nál az al­ka­lom ma­gá­tól ér­te­tő­dő, ám fel­tű­nő, hogy azok­nál a pré­di­ká­ci­ók­nál, ame­lyek­nél a konk­rét ki­vál­tó ese­mény hi­ány­zik, in­kább ka­te­go­ri­zá­lá­si szán­dé­kot fel­vil­lan­tó le­írá­sok­ba üt­kö­zünk: több­ször sze­re­pel „po­li­ti­kai té­má­jú pré­di­ká­ció” (pl. 391., 394. stb.), val­lás­po­li­ti­kai jel­le­gű be­széd (396.), de olyan al­kal­mak is sze­re­pel­nek, mint a „po­le­mi­kus be­széd a há­rom­ság­hí­vők el­len” (395). Vagy­is az al­ka­lom ka­te­gó­ri­á­ja egy­szer­re mint­ha két igényt pró­bál­na ki­szol­gál­ni: hol kon­tex­tu­a­li­zál­ja, hol pe­dig ti­pi­zál­ja a szövegeket.

En­nek ha­tá­sá­ra az ol­va­só­ban fel­me­rül­het az igény arra, hogy a ti­pi­zá­lás min­den be­széd ese­té­ben meg­tör­tén­jen, il­let­ve ta­lán egy szé­le­sebb körű, a be­szé­dek tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sát is­mer­te­tő be­ve­ze­tő is kí­ván­koz­na a gyűj­te­mény elé, hogy az elöl­já­rók igaz­ság­ta­lan­sá­ga­it os­to­ro­zó, a je­zsu­i­ták­ról in­du­la­to­san be­szé­lő, és a Szent­há­rom­ság hí­vő­i­vel szen­ve­dé­lye­sen po­le­mi­zá­ló Enye­di pré­di­ká­to­ri port­ré­ja még mar­kán­sab­ban ki­raj­zo­lód­jon. Per­sze egy­ál­ta­lán nem jo­gos ezt szá­mon kér­ni a be­szé­dek köz­zé­te­vő­jén, hi­szen mind a ti­po­lo­gi­zá­lás, mind a kon­tex­tu­a­li­zá­lás el­kez­dő­dött már a szö­veg­ki­adás­sal pár­hu­za­mo­san meg­je­lent ta­nul­mány­kö­tet­ben (Enye­di 460: Ta­nul­mány­kö­tet Enye­di György szü­le­té­sé­nek 460. év­for­du­ló­já­ra ren­de­zett ka­ma­ra­kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­ból, szerk. K. Ka­po­si Krisz­ti­na, Lo­vas Bor­bá­la, MTA–ELTE HECE, Bu­da­pest, 2016), amely igen iz­gal­ma­san raj­zol­ja meg a fent em­lí­tett port­rét. A ta­nul­mány­kö­tet vol­ta­kép­pen annyi­ra szer­ve­sen kap­cso­ló­dik a szö­veg­ki­adás­hoz, hogy egyes ré­szei (pél­dá­ul az Enye­di pré­di­ká­ci­ós­kö­te­té­nek a szer­ke­ze­tét re­konst­ru­á­ló, és az egyes pré­di­ká­ci­ók­ban tár­gyalt tex­tu­so­kat is köz­lő ta­nul­mány) már-már in­kább a ki­adás mel­lé kí­ván­koz­na, noha ap­pa­rá­tus­ban ez a kö­tet is bő­vel­ke­dik: a ha­gyo­má­nyos név­mu­ta­tón kí­vül személy- és hely­név­lis­ta, va­la­mint a bib­li­ai he­lyek mu­ta­tó­ja is se­gí­ti az ol­va­sót a tá­jé­ko­zó­dás­ban. Még egy rö­vid szó­jegy­zék is he­lyet ka­pott a kö­tet­ben, amely ugyan­ak­kor né­mi­leg re­dun­dáns, hi­szen a leg­több eset­ben ezek a sza­vak a fő­szö­veg­ben szer­kesz­tői be­tol­dás­ként is fel van­nak old­va. Az át­írá­si me­tó­dus­sal kap­cso­la­tos eset­le­ges fenn­tar­tá­sok el­len­sú­lyo­zá­sá­ra a kö­tet be­tű­hű mu­tat­vá­nyo­kat is kö­zöl, így a szak­ol­va­só el­len­őriz­he­ti a fő­szö­ve­gek köz­lé­sé­nél al­kal­ma­zott át­írá­si gyakorlatot.

Összes­sé­gé­ben el­mond­ha­tó, hogy a kö­tet köz­re­adó­ja jól érez­he­tő len­dü­let­tel ve­tet­te ma­gát a ha­tal­mas szö­veg­ki­adói vál­lal­ko­zás ki­vi­te­le­zé­sé­be. Alig­ha­nem lesz­nek né­há­nyan, akik Lo­vas Bor­bá­la bi­zo­nyos, a fen­ti­ek­ben is jel­zett szer­kesz­tői dön­té­se­i­vel nem fel­tét­len tud­nak majd azo­no­sul­ni. Ám még ők sem kér­dő­je­lez­he­tik meg, hogy a kö­tet és a ké­szü­lő so­ro­zat a régi ma­gyar iro­da­lom egyik is­me­ret­len, ed­dig alig hoz­zá­fér­he­tő szeg­men­sét te­szi el­ér­he­tő­vé a leg­szé­le­sebb kö­zön­ség szá­má­ra, és ez­ál­tal a szak­ma egy rég­óta fenn­ál­ló adós­sá­gát ren­de­zi. Az iz­gal­mas, komp­lex szö­ve­tű pré­di­ká­ci­ók ki­adá­sát re­mél­he­tő­leg to­váb­bi ta­nul­má­nyok, és idő­vel ta­lán majd a püs­pök tel­jes élet­mű­vét át­fo­gó­an ér­té­ke­lő mo­nog­rá­fia (vagy mo­nog­rá­fi­ák) fog­ják követni.

Balázs-Hajdu Péter a PTE BTK Klasszikus Irodalomtörténeti
és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa

Maczelka Csaba a PTE BTK Angol Nyelvű Irodalmak
és Kultúrák Tanszékének adjunktusa

Summary

This vo­lu­me is the first ins­tal­ment in a se­ri­es which is bo­und to sett­le a long-standing debt of re­se­arch on early mo­dern Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re by pre­sent­ing an an­no­ta­ted cri­ti­cal edi­ti­on of the ser­mons of the fa­mous 16^th cent­ury Uni­ta­ri­an bishop, György Enye­di (1555–1597). As a con­se­qu­en­ce of the cen­sors­hip or­der of the Catho­lic Prin­ce Ist­ván Bá­tho­ry in 1571, the­se texts had to re­ma­in in ma­nuscript in the­ir own time, whi­le mo­dern edi­tions were hin­de­red by the inac­ces­si­bi­lity of the sour­ces due to the uni­que his­to­ri­cal si­tu­a­ti­on in the 20^th cent­ury. The ear­li­est sur­vi­ving co­pi­es of the ser­mons are 17^th-cent­ury co­pi­es ins­tead of au­to­gra­phs, and they were pre­ser­ved in 10 dif­fe­rent ma­nuscripts. The texts are or­ga­ni­sed into se­ven units (or ‘tria­cas’) of thirty-three spe­e­ches, me­aning that the ori­gi­nal coll­ec­ti­on con­sis­ted of 231 texts al­to­get­her. Howe­ver, as pre­vi­o­us re­se­arch by the edi­tor has re­ve­aled, only 130 of the­se are ava­i­lab­le in the exist­ing ma­nuscripts, whi­le some of them are comp­let­ely mis­sing. The­re­fo­re, this very first vo­lu­me con­ta­ins ser­mons from the third tria­cas, the most comp­le­te part of the se­ri­es. The or­der of succ­es­sive vo­lumes will also be de­ter­mi­ned by the ava­i­la­bi­lity and the in­teg­rity of the sour­ces. With the pur­po­se of add­r­es­sing a wide re­aders­hip, the edi­tor cho­se to transcri­be the texts in mo­der­ni­sed spel­l­ing, but at the same time she tri­es to ref­lect con­tem­por­ary pro­nun­ci­a­ti­on and ar­cha­ic forms as well. Texts with se­ve­ral sour­ces are pub­lis­hed in a sy­nop­tic fashi­on, whi­le some cor­rec­tions are fea­tu­red in-line, som­ew­hat ob­struc­ting the ot­her­wi­se flu­ent read­ing experience.

Enyedi’s ser­mons are cha­rac­te­ri­sed by an or­ga­nic com­bi­na­ti­on of clas­si­cal and bib­li­cal sour­ces. The edi­ti­on does jus­ti­ce to the­se and of­fers en­or­mous help for the re­ader: not only are the qu­o­ta­tions iden­ti­fi­ed in the fo­ot­no­tes, but they are of­ten qu­o­ted in the­ir more ex­ten­sive ori­gi­nal con­text, to­get­her with the­ir Hun­ga­ri­an trans­la­ti­on in the an­no­ta­ti­on sec­ti­on pla­ced at the end of the vo­lu­me. This sec­ti­on also pro­vi­des de­ta­ils abo­ut some terms and lesser-known aut­hors. The ser­mons are pre­ce­ded by us­e­ful da­tas­he­ets in­form­ing the re­ader abo­ut the dat­ing and – when it is known – the oc­cas­ion of the gi­ven ser­mon. The vo­lu­me also inc­lu­des an in­dex for the qu­o­ted Bib­li­cal loci, a de­tai­led in­dex of na­mes, along with a list of per­so­nal and lo­ca­ti­on na­mes ment­ion­ed in the sermons.

With the pre­sent and the fu­tu­re vo­lumes, as well as with her pre­vi­o­us work on Enye­di, Bor­bá­la Lo­vas has made en­or­mous steps to­wards a bet­ter un­der­stand­ing and a more far-reaching app­re­ci­a­ti­on of the bishop, who was no do­ubt one of the most co­lo­ur­ful Transyl­va­ni­an in­tel­lec­tu­al fi­gu­res of the fi­nal de­ca­des of the six­teenth century.

Tagged Enyedi György, kora újkori prédikációirodalom, művelődéstörténet, unitárius irodalom