recenzió

For­má­ci­ók és me­ta­mor­fó­zi­sok: A geo­ló­gia, a fi­lo­zó­fia és az iro­da­lom köl­csön­ha­tá­sai a 18–19. szá­zad­ban, szerk. Gur­ka De­zső, Bp., Gon­do­lat, 2013.

Gur­ka De­zső a je­len ta­nul­mány­kö­tet­tel, va­la­mint az an­nak alap­ját je­len­tő, a 2012-ben a Szent Ist­ván Egye­tem szar­va­si Pe­da­gó­gia Ka­rán meg­ren­de­zett kon­fe­ren­ci­á­val foly­tat­ja ko­ráb­bi, a ha­zai tu­do­má­nyos­ság ber­ke­in be­lül egye­dül­ál­ló­nak mond­ha­tó vál­lal­ko­zá­sát. Is­mét a tu­do­má­nyok mai rend­sze­re sze­rint egy­más­sal még csak nem is ha­tá­ros tu­do­mány­te­rü­le­tek pár­be­széd­be vo­ná­sá­ra tesz kí­sér­le­tet, csak úgy, mint a 2009 és 2012 kö­zött négy kö­te­te­ben meg­je­lent, a ro­man­ti­kus tu­do­má­nyok és a göt­tin­gai pa­ra­dig­ma ku­ta­tá­si prog­ram­ja köré szer­ve­ző­dő könyv­so­ro­za­tá­val. (A so­ro­zat kö­te­tei: A ro­man­ti­ka te­rei: Az iro­da­lom, a mű­vé­sze­tek és a tu­do­má­nyok in­téz­mé­nyei a ro­man­ti­ka ko­rá­ban, Bp., Gon­do­lat, 2009; Göt­tin­gen di­men­zi­ói: A gött­in­ge­ni egye­tem sze­re­pe a szak­tu­do­má­nyok ki­ala­ku­lá­sá­ban, Bp., Gon­do­lat, 2010; A kö­zép­kor ve­tü­le­tei: A 18–19. szá­za­di középkor-értelmezések fi­lo­zó­fi­ai, tu­do­má­nyos és mű­vé­sze­ti as­pek­tu­sai, Bp., Gon­do­lat, 2011; Tu­dó­sok a meg­is­me­rés szín­te­re­in: A ro­man­ti­kus tu­do­má­nyok és a 18–19. szá­za­di tu­dós­szte­reo­tí­pi­ák, Bp., Gon­do­lat, 2012.) A most re­cen­ze­ált For­má­ci­ók és me­ta­mor­fó­zi­sok című ta­nul­mány­kö­tet azon­ban nem e régi so­ro­zat újabb elem­ként, ha­nem egy új tu­do­mány­tör­té­ne­ti so­ro­zat nyi­tó da­rab­ja­ként ha­tá­roz­za meg önmagát.

E vál­lal­ko­zá­sok fon­tos ér­de­me, hogy rá­irá­nyít­ják a fi­gyel­met egy olyan ko­ráb­bi ku­ta­tá­si prog­ram tu­do­mány­tör­té­ne­ti he­lyé­re, amely­re, mint­hogy egyet­len, az in­téz­mé­nyes­ség ke­re­te­in be­lül mű­kö­dő mai disz­cip­lí­na sem te­kint­he­tő e prog­ram ki­zá­ró­la­gos örö­kö­sé­nek, ke­vés rá­lá­tá­sunk volt. Így a kü­lön­bö­ző disz­cip­lí­nák kép­vi­se­lői szá­má­ra egy olyan disz­kur­zív tér nyí­lik meg, ahol az el­té­rő kér­dés­fel­ve­té­sű meg­kö­ze­lí­té­sek ta­lál­koz­hat­nak egy­más­sal. Je­len kö­tet ese­té­ben ter­mé­szet­tu­do­má­nyos és böl­csé­sze­ti tu­do­mány­te­rü­le­tek kép­vi­se­lői szól­nak hoz­zá ugyan­ah­hoz a tárgy­hoz: a geo­ló­gia vagy mi­ne­ra­ló­gia sze­re­pé­hez a 18–19. szá­za­di tu­do­má­nyos gon­dol­ko­dás­ban. A tár­gyalt idő­szak még ép­pen meg­elő­zi az egyes szak­tu­do­má­nyok (így pél­dá­ul az iro­da­lom­tu­do­mány vagy a geo­ló­gia) in­téz­mé­nye­sü­lé­sé­nek és el­kü­lö­nü­lé­sé­nek le­zá­rul­tát, aho­gyan a böl­csé­sze­ti és a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok út­ja­i­nak egy­más­tól való (egy­elő­re) vég­le­ges­nek tűnő el­vá­lá­sát is. A vizs­gált kor­szak tu­do­má­nyos­sá­gá­nak egy­ség­ben gon­dol­ko­dó ön­szem­lé­le­tét te­hát ma már csak külön-külön né­ző­pon­tok­ból tud­juk re­konst­ru­ál­ni. A kö­tet írá­sai mö­gött sem áll sem­mi­lyen egy­sé­ges, több tu­do­mány­te­rü­let­re tá­masz­ko­dó ku­ta­tá­si irány­zat, mind­össze ar­ról van szó, hogy az egyes ku­ta­tók sa­ját tu­do­mány­te­rü­le­tü­kön be­lül­ről szem­lé­lik többé-kevésbé ugyan­azt a tár­gyat. (Amely eb­ből kö­vet­ke­ző­leg per­sze már nem ugyan­az a tárgy.) Az is­me­ret­el­mé­le­ti ne­héz­sé­gek a má­sik ol­dal­ról néz­ve re­cep­ci­ós ne­héz­sé­gek­ként je­len­nek meg. A kü­lön né­ző­pon­tok­ból meg­kép­ző­dő lá­tó­te­rek­nek ugyan­is nem min­den ese­tek­ben ala­kul­hat ki kö­zös met­sze­tük. Az ilyes­fé­le ta­nul­mány­kö­te­tek si­ke­re eb­ből kö­vet­ke­ző­leg (amennyi­ben si­ker alatt az osz­tat­lan el­is­me­rést ért­jük), in­kább csak rész­le­ges le­het. Hi­szen alig­ha akad majd olyan ku­ta­tó­kö­zös­ség, amely ha­son­ló je­len­tő­sé­gű­nek íté­li a Nem­zet­kö­zi Geo­dé­zi­ai Szö­vet­ség tör­té­ne­tét, mint a tudományos-fantasztikus ele­mek sze­re­pét Jó­kai Mór re­gé­nye­i­ben. Ol­va­só­ként így mi is leg­fel­jebb csak arra tö­re­ked­he­tünk, hogy kép­zett­sé­günk és ku­ta­tá­si te­rü­le­tünk ál­tal ké­nyel­me­sen de­form­má ala­kult lá­tó­me­zőn­ket igye­kez­zünk a maga szűk tar­to­má­nyá­ban a le­he­tő leg­tá­gabb­ra feszíteni.

A kö­tet ta­nul­má­nyai négy blokk­ba ren­de­ződ­nek. Ezek kö­zül az első, mely az In­téz­mé­nyek és vi­ták a geo­ló­gia 18–19. szá­za­di tör­té­ne­té­ben cí­met vi­se­li, a föld­tu­do­má­nyok tör­té­ne­té­nek nem­zet­kö­zi kon­tex­tu­sa­it tár­gyal­ja. Ádám Jó­zsef írá­sa a Nem­zet­kö­zi Geo­dé­zi­ai Szö­vet­ség tör­té­ne­tét mu­tat­ja be, rá­irá­nyít­va a fi­gyel­met arra, hogy a Föld alak­já­nak és fe­lü­le­té­nek fel­tér­ké­pe­zé­sét cél­zó geo­dé­zia tu­do­má­nya már szü­le­té­se­kor is csak több nem­zet össze­fo­gá­sá­val ve­zet­he­tett si­ker­re. A nem­zet­kö­zi geo­dé­zi­á­nak így ter­mé­sze­te­sen ma­gyar szár­ma­zá­sú je­les kép­vi­se­lői is akad­nak, mint pél­dá­ul a né­met­or­szá­gi Got­há­ban te­vé­keny­ke­dő csil­la­gász, Zách Já­nos Fe­renc, aki a Föld el­lip­szo­id alak­já­nak geo­met­ri­ai ada­ta­it ha­tá­roz­ta meg. Bé­kés Vera és Ró­zsa Pé­ter ta­nul­má­nyai a leg­töb­bünk szá­má­ra leg­in­kább ta­lán Goe­the Fa­ustjá­nak klasszi­kus bo­szor­kány­szom­bat­já­ból is­mert neptunista-vulkanista vita tör­té­ne­té­hez szól­nak hoz­zá. Meg­le­het, sze­ren­csé­sebb lett vol­na Ró­zsa Pé­ter írá­sát elő­re ven­ni, hi­szen míg az rész­le­tek­be me­nő­en is­mer­te­ti a tu­do­mány­tör­té­ne­ti vita részt­ve­vő fe­le­it és a vita ki­me­ne­te­lét, ad­dig Bé­kés Vera egy na­gyobb ívű esz­me­tör­té­ne­ti ér­tel­me­zést tár­sít a po­lé­mi­á­hoz. A vita tét­je rö­vi­den az, hogy mi­kép­pen kép­ződ­tek meg a hegy­sé­gek kő­ze­tei: a ten­ger üle­dé­ké­ből, avagy a tűz (vul­ká­ni) te­vé­keny­sé­ge foly­tán. Bé­kés Vera ér­ve­lé­se sze­rint a po­lé­mia je­len­tő­sé­ge el­ső­sor­ban ab­ban áll, hogy ez volt az első mo­dern ér­te­lem­ben vet tu­do­má­nyos vita. „Tu­do­má­nyos” itt azt je­len­ti, hogy ek­kor me­rült fel elő­ször kon­szen­zu­so­san egy ki­zá­ró­lag tu­do­má­nyos vi­lág­ma­gya­rá­zat igé­nye, rész­ben a lissza­bo­ni föld­ren­gés teo­ló­gi­a­i­lag ne­he­zen meg­ma­gya­ráz­ha­tó kö­vet­kez­mé­nyei (pl.: mi­ért om­lot­tak le ko­los­to­rok és temp­lo­mok, mi­köz­ben a vi­gal­mi ne­gyed áll­va ma­radt?), rész­ben Kant te­vé­keny­sé­ge nyo­mán. Nep­tu­nis­ták és vul­ka­nis­ták ugyan kü­lön­böz­tek a te­kin­tet­ben, hogy mi­lyen ma­gya­rá­za­tot tu­laj­do­ní­tot­tak a föld­fel­szín ki­ala­ku­lá­sá­nak, ab­ban azon­ban egyet­ér­tet­tek, hogy va­la­mely ter­mé­szet­tu­do­má­nyos, és nem teo­ló­gi­ai ma­gya­rá­za­tot kell keresni.

A kö­vet­ke­ző fe­je­zet­cso­port­ban (Mi­ne­ra­ló­gia és geo­ló­gia a ko­ra­be­li Ma­gyar­or­szá­gon) ol­vas­ha­tó Both Má­ria ta­nul­má­nya, mely nep­tu­niz­mus (il­let­ve ké­sőbb plu­to­niz­mus) és vul­ka­niz­mus szem­ben­ál­lá­sá­nak tör­té­net­fi­lo­zó­fi­ai as­pek­tu­sa­i­ra vi­lá­gít rá. Míg ugyan­is a nep­tu­niz­mus a föld­ta­ni ese­mé­nye­ket egy­sze­ri, le­zá­rult fo­lya­ma­tok­ként ér­tet­te, ad­dig a vul­ka­nis­ták sze­rint a je­len kor­ban is ép­pen ugyan­azok a föld­ta­ni fo­lya­ma­tok men­nek vég­ben, mint a múlt­ban. A vul­ka­nis­ták te­hát egy cik­li­kus tör­té­net­szem­lé­let­ben gon­dol­koz­tak. Ide kap­csol­ha­tó Mes­ter Béla ta­nul­má­nya is, mely sze­rint az ás­vány­tan mint szü­le­tő, ön­ál­ló disz­cip­lí­na tör­té­ne­te azért le­het ér­de­kes, mi­vel a tu­do­má­nyok­nak egy már a tör­té­ne­ti­ség fo­gal­ma ál­tal meg­ha­tá­ro­zott gon­do­lat­rend­sze­ré­ben kí­ván­ta el­he­lyez­ni ön­ma­gát. Az élet­te­len ter­mé­szet ki­ala­ku­lá­sá­nak tör­té­ne­te és a ter­mé­sze­tet vizs­gá­ló em­ber tör­té­ne­te ugyan­is ugyan­azon nagy fo­lya­mat­ba il­lesz­ke­dik, még ha Kant után a kü­lön­bö­ző fi­lo­zó­fi­ai is­ko­lák kü­lön­bö­ző­kép­pen kép­zel­ték is el e fo­lya­mat egé­szét, il­let­ve ezen be­lül ter­mé­sze­ti és em­be­ri határát.

A kö­tet ta­lán leg­ér­de­ke­sebb ta­nul­mány­cso­port­ja a Mi­ne­ra­ló­gia és a fi­lo­zó­fia ta­lál­ko­zá­si pont­jai a 18. szá­za­di We­im­ar­ban és Jé­ná­ban cí­met kap­ta. E ta­nul­má­nyok ér­vé­nye­sí­tik leg­in­kább a tu­do­mány­tör­té­ne­ti né­ző­pon­tot, ugyan­ak­kor a szű­kebb té­ma­vá­lasz­tás mi­att kel­lő­en tá­masz­kod­nak is egy­más­ra. Na­gyon meg­győ­zőn mu­tat­ják be, hogy mi­lyen je­len­tős rész­vé­te­li há­nya­da és sze­re­pe volt a jé­nai Ás­vány­ta­ni Tár­sa­ság (Mi­ner­alo­g­is­che So­ci­etät, Jena) ko­rai tör­té­ne­té­ben a ma­gyar tu­dó­sok­nak, köz­tük pél­dá­ul az iro­dal­mi mun­kás­sá­ga ré­vén is­mert Rumy Ká­roly György­nek. (A tár­sa­ság tag­ja volt to­váb­bá Aran­ka György és Ka­zin­czy Fe­renc is.) Gur­ka De­zső­nek a kons­tel­lá­ció­ku­ta­tás mód­sze­ré­re tá­masz­ko­dó ta­nul­má­nya hang­sú­lyoz­za, hogy a mi­ne­ra­ló­gia a kor­ban nem csu­pán az ás­vá­nyok­kal való fog­la­la­tos­ko­dást je­len­tet­te, ha­nem szé­le­sebb ér­te­lem­ben fi­zi­kai és ké­mi­ai tu­do­mány­te­rü­le­te­ket is ma­gá­ban fog­lalt. A Tár­sa­ság je­len­tő­sé­gét pe­dig el­ső­sor­ban ab­ban lát­ja, hogy ez volt a fő szer­ve­ző­je a schel­lin­gi fi­lo­zó­fia szin­te egy­ide­jű ma­gyar­or­szá­gi re­cep­ci­ó­já­nak, mely eb­ből kö­vet­ke­ző­leg ha­zánk­ban a mai ér­te­lem­ben vett ter­mé­szet­tu­do­má­nyos kö­zeg­ben ment vég­be. A bé­csi Be­nig­na Ca­ro­li­na Kaszt­ner elő­adá­sa a mi­ne­ra­ló­gi­ai tár­sa­ság és az al­kal­mi köl­té­szet, ud­va­ri rep­re­zen­tá­ció kap­cso­la­tát tár­gyal­ja tu­do­mány­tör­té­ne­ti kontextusban.

A ne­gye­dik ta­nul­mány­cso­port, A mi­ne­ra­ló­gia és a geo­ló­gia iro­da­lom­tör­té­ne­ti as­pek­tu­sai ne­he­zen kap­csol­ha­tó a kö­tet ko­ráb­bi írá­sai közé. Va­las­tyán Ta­más in­kább fi­lo­zó­fia­tör­té­ne­ti szem­pon­tú ta­nul­má­nyá­nak ne­he­zen lát­ha­tó­ak be az iro­da­lom­tör­té­ne­ti ve­tü­le­tei, túl azon a té­nyen, hogy a dol­go­zat a köl­tő­ként is is­mert No­va­lis­ról szól. H. Ka­kucs­ka Má­ria írá­sá­nak azon ál­lí­tá­sa, mi­sze­rint ta­lán Orzy I. György is tag­ja volt a Jé­nai Mi­ne­ra­ló­gi­ai Tár­sa­ság­nak, ér­tel­me­zet­le­nül ma­rad, ami kü­lö­nö­sen azért kelt hi­ány­ér­ze­tet, mi­vel a ko­ráb­bi ta­nul­má­nyok alap­ján meg­tud­hat­tuk, hogy a szá­zad­for­du­lón a ma­gyar ha­za­fi­ak je­len­lé­te e tár­sa­ság­ban erő­sen fe­lül­rep­re­zen­tált volt. Leg­in­kább ta­lán Ba­logh Pi­ros­ká­nak a Köl­csey Fe­renc A’ kar­pá­ti kincs­tár című no­vel­lá­ját elem­ző ta­nul­má­nya kap­cso­ló­dik a kö­tet ko­ráb­bi írá­sa­i­hoz, amennyi­ben a művészeti-esztétikai, il­let­ve tudományos-kritikai kép­zés szük­sé­ges­sé­gét pél­dá­zó szö­veg­ként mu­tat­ja be az el­be­szé­lést. Ter­mé­sze­ti és böl­csé­szet­tu­do­má­nyok itt a he­lyes meg­is­me­rés gya­kor­la­ta ál­tal kap­csol­tat­nak össze. Bar­tha Ju­dit in­kább iro­dal­mi, és Hála Jó­zsef in­kább nép­raj­zi szem­lé­le­tű Jókai-tanulmányai azért il­lesz­ked­nek ne­he­zeb­ben a kö­tet­be, mi­vel a ko­ráb­bi ta­nul­má­nyok oly­annyi­ra a 18–19. szá­zad for­du­ló­já­ra kon­cent­rál­tak, hogy e ké­sőb­bi kor­szak kap­csán az ol­va­só könnyen hi­á­nyol­ja a ko­ráb­bi­ak ese­té­ben na­gyon erős geo­ló­gia­tör­té­ne­ti és tu­do­mány­tör­té­ne­ti kon­tex­tust. Utób­bi ta­nul­mány­írók ál­lí­tá­sai a kö­te­ten be­lül így mint­ha lég­üres tér­ben mozognának.

A ta­nul­mány­kö­tet szer­kesz­tő­jé­nek meg­le­het, va­la­mi­vel szi­go­rúbb el­ve­ket kel­lett vol­na ér­vé­nye­sí­te­nie a szer­kesz­tés so­rán. Az olyan apró hi­bák ugyan­is, mint a Ka­kucs­ka Má­ria ta­nul­má­nyá­ban ben­ne ma­radt kor­rek­to­ri meg­jegy­zés, vagy a tör­de­lő fi­gyel­met­len­sé­gé­ből időn­ként el­csú­szó fej­lé­cek (pél­dá­ul Kecs­ke­mé­ti Ti­bor írá­sa fö­lött még Ró­zsa Pé­ter ta­nul­mány­cí­me, Hála Jó­zsef mun­ká­ja fö­lött pe­dig még Bar­tha Ju­dit ta­nul­má­nyá­nak címe sze­re­pel) in­téz­mé­nyes ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül bosszant­ják (vagy meg­ne­vet­te­tik) az ol­va­sót. A szer­zők af­fi­li­á­ci­ó­já­nak fel­tün­te­té­se is tar­tal­maz hi­bá­kat. (A tel­jes­ség igé­nye nél­kül: Ba­logh Pi­ros­ka már a kon­fe­ren­cia meg­ren­de­zé­sé­nek ide­jén is ad­junk­tus volt; H. Ka­kuk­csa Má­ria pe­dig már nem az MTA Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek tu­do­má­nyos mun­ka­tár­sa.) De akár egyes áb­rák in­do­ko­lat­lan sze­re­pel­te­té­sét is ki­fo­gá­sol­ni le­het. (Így pél­dá­ul alig­ha szük­sé­ges a Jókai-regényekben elő­for­du­ló „kí­gyó­kő” kü­lön­bö­ző ér­tel­me­zé­se­i­nek és for­rá­sa­i­nak tár­gya­lá­sá­hoz Jó­kai Mór és Ipo­lyi Ar­nold port­ré­ját kö­zöl­ni. De ta­lán az Orczy Lő­rin­cet áb­rá­zo­ló il­luszt­rá­ció is fe­les­le­ges­nek te­kint­he­tő egy Orczy György­ről szó­ló tanulmányban.)

A ta­nul­mány­kö­tet azon­ban az ap­róbb hi­bák el­le­né­re is fi­gye­lem­re mél­tó vál­lal­ko­zás, rész­ben mi­vel va­la­me­lyest ké­pes tá­gí­ta­ni az iro­da­lom­tör­té­nész (és más tu­do­mány­ágak kép­vi­se­lő­i­nek) be­rög­zült lá­tó­te­rét – vagy leg­alább­is fel­hív­ni a fi­gyel­met e lá­tó­té­ren kí­vül lé­te­ző vi­lág lé­té­re. Rész­ben pe­dig mert szá­mos, a 18–19. szá­zad for­du­ló­ján mű­kö­dött iro­da­lom­tör­té­ne­ti sze­rep­lő – így pél­dá­ul Rumy Ká­roly György – élet­mű­vé­nek ér­tel­me­zé­sé­hez kí­nál ter­mé­keny új szempontokat.

Summary

This vo­lu­me com­pi­les the pro­ce­e­dings of a con­fe­ren­ce on the his­to­ry of sci­en­ce held in 2012 in Szar­vas, Hun­gary (In­ter­ac­tions bet­ween ge­o­logy, phi­lo­sophy and li­te­ra­tu­re in the 18th–19th cent­ury). Edi­ted by De­zső Gur­ka, the vo­lu­me add­res­ses in­ter­ac­tions of ge­o­logy, li­te­ra­tu­re and phi­lo­sophy in the 18th and 19th cent­ury. As at the time the­re was no strict se­pa­ra­ti­on bet­ween na­tu­ral sci­en­ces and hu­ma­ni­ti­es, the newly form­ing dis­cip­li­nes had the­o­re­ti­cal con­cepts and in­qu­i­ri­es re­la­ted to both fields – by our cur­rent definitions.

A num­ber of stu­di­es in the book descri­be and in­terp­ret the Neptunist-Vulcanist cont­ro­versy – re­gar­ded as one of the first sci­en­ti­fic de­ba­tes, trying to give ans­wers to ge­o­log­i­cal pro­ces­ses and phe­no­me­na in­de­pen­dently from theo­logy. Mo­re­o­ver, this was a clash of dif­fe­rent con­cept­ions of his­to­ry: whi­le Nep­tu­nists tho­ught of ge­o­log­i­cal events as one-off, al­re­ady ter­mi­na­ted events of the past, Vulc­anists be­li­eved that the­se pro­ces­ses still oc­cur, gi­ving them a cyc­li­cal in­terp­re­ta­ti­on of his­to­ry. Anot­her in­ter­est­ing fo­cus of the vo­lu­me is the Mi­ner­alog­i­cal So­ci­ety of Jena (Mi­ner­alo­g­is­che So­ci­etät Jena), whe­re Hun­ga­ri­an scho­lars were rep­re­sen­ted in re­mar­ka­bly high num­bers du­ring the early 19th cent­ury. The So­ci­ety pla­yed a ma­jor role in spread­ing and form­ing the con­tem­por­ary re­cept­ion of Schelling’s na­tu­ral phi­lo­sophy. The li­te­ra­tu­re his­to­ry stu­di­es in the vo­lu­me in­terp­ret the­se mo­ve­ments of sci­en­ce his­to­ry th­ro­ugh dis­cus­sing the no­vels and stori­es of Fe­renc Köl­csey and Mór Jókai.

 

Tagged filozófiatörténet, geológia, jénai Ásványtani Társaság, mineralógia, Mineralogische Societät Jena, neptunizmus, természetfilozófia, tudománytörténet, vulkanizmus, XIX. század, XVIII. század

§ One Response to A geológia, a filozófia és az irodalom kölcsönhatásai – Bátori Anna recenziója

• » Az emberi test a filozófiában, medicinában és antropológiában – Bátori Anna írása ‧ r e c i t i ‧ szerint:

  2016. 01. 30. - 19:23

  […] For­má­ciók és me­ta­mor­fó­zi­sok (szerk. Gur­ka De­zső, Bp., Gon­do­lat, 2013. L. a re­cen­zi­ó­mat a re­ci­tin.) a geo­ló­gia, a fi­lo­zó­fia és az iro­da­lom 18–19. századi […]

  Be kell jelentkezni a válaszadáshoz