recenzió

He­gyi Klá­ra, Tö­rök for­rá­sok Pécs 16. szá­za­di tör­té­ne­té­hez, Pécs, Pécs Tör­té­ne­te Ala­pít­vány, 2010 (For­rá­sok Pécs tör­té­ne­té­ből, 3).

Ke­vés olyan vá­ro­sunk van, amely­nek tör­té­ne­té­ről annyi pub­li­ká­ció lá­tott nap­vi­lá­got az utób­bi idő­ben, mint Pécs. Ez leg­in­kább az 1992-ben lét­re­ho­zott Pécs Tör­té­ne­te Ala­pít­vány mű­kö­dé­sé­nek kö­szön­he­tő. Az el­múlt több, mint 20 év­ben szá­mos ki­ad­vány meg­je­le­né­sét se­gí­tet­ték elő, cél­ként meg­je­löl­ve a vá­ros múlt­já­nak tu­do­má­nyos igé­nyű be­mu­ta­tá­sát. Az Eu­ró­pa Kul­tu­rá­lis Fő­vá­ro­sa rang 2010-ben még to­vább bő­ví­tet­te a vá­ros ilyen jel­le­gű le­he­tő­sé­ge­it. Az ala­pít­vány egyik so­ro­za­ta a Pécs tör­té­ne­té­re vo­nat­ko­zó for­rá­sok meg­je­len­te­té­sét tűz­te ki cé­lul. En­nek ke­re­te­in be­lül pub­li­kál­ta He­gyi Klá­ra turkológus-történész a hó­dolt­ság ide­jén a tö­rö­kök ál­tal lét­re­ho­zott pé­csi pénz­ügyi kör­zet (mu­ká­taa) irat­anya­gá­nak máig fenn­ma­radt – Bécs­ben őr­zött (Ös­ter­re­i­chis­che Na­ti­o­nal­bib­li­ot­hek, Tür­kis­che Handsch­rif­ten, Mxt. 549, 550, 579, 593) – rész­le­te­it a 16. szá­zad má­so­dik feléből.

Az osz­mán pénz­ügy­igaz­ga­tás mu­ká­taa-el­szá­mo­lás­ként is­mert irat­faj­tá­ja a gaz­da­ság­tör­té­net – ezen be­lül is leg­in­kább a ke­res­ke­de­lem­tör­té­net –, va­la­mint az ira­tok tar­tal­má­nak függ­vé­nyé­ben eset­leg a mű­ve­lő­dés­tör­té­net ku­ta­tá­sá­nak fon­tos for­rá­sa. A ben­nük ta­lál­ha­tó név­anyag is hasz­nos le­het szá­mos kér­dés tisz­tá­zá­sá­hoz. A ma­gyar­or­szá­gi tö­rök hó­dolt­ság te­rü­le­té­ről fenn­ma­radt ira­tok jó­részt a 16. szá­zad má­so­dik fe­lé­ből szár­maz­nak; en­nek a kor­szak­nak a for­rás­adott­sá­gai sok­kal job­bak, mint a 15 éves há­bo­rút kö­ve­tő ha­nyat­lás idő­sza­ká­é­nak. A tö­rö­kök az ál­la­mi be­vé­te­lek ke­ze­lé­se cél­já­ból több, osz­má­nul mu­ká­ta­á­nak ne­ve­zett pénz­ügyi egy­sé­get ala­kí­tot­tak ki, meg­ne­vez­ve a hoz­zá­juk tar­to­zó kincs­tá­ri jö­ve­del­me­ket. Volt, ami­kor ál­la­mi al­kal­ma­zott­ra (emin) bíz­ták egy adott egy­ség irá­nyí­tá­sát, de a gya­ko­ribb meg­ol­dás az volt, ami­kor egy adó­bér­lő (mül­te­zim) nyer­te el bi­zo­nyos összeg kincs­tár­nak való fel­aján­lá­sa el­le­né­ben egy-egy mu­ká­taa jö­ve­del­me­i­nek ke­ze­lé­si jo­gát. A fel­adat­ra vál­lal­ko­zók kö­zül a több pénzt ígé­rő je­lent­ke­ző kap­ta a meg­bí­zást. Ezek az em­be­rek ily mó­don sze­mé­lye­sen is ér­de­kelt­té vál­tak a fel­adat tel­je­sí­té­sé­ben, emi­att igye­kez­tek a kincs­tár já­ran­dó­sá­ga­it néha túl­zá­sok­ba is esve a le­he­tő leg­na­gyobb ha­té­kony­ság­gal be­haj­tat­ni, mind a ma­guk, mind pe­dig a kincs­tár ja­vát szol­gál­va ez­zel. A pénz tény­le­ges be­sze­dé­sét az ámilok vé­gez­ték. Ve­lük dol­go­zott még egy ír­nok (kj­átib) is, aki a be­sze­dett össze­gek­ről rész­le­tes el­szá­mo­lá­si nap­lót ve­ze­tett, ame­lyet az­tán a kincs­tár­nak való be­nyúj­tás előtt a bíró (kádi) hi­te­le­sí­tett. Köny­vé­ben He­gyi Klá­ra ilyen tí­pu­sú ira­to­kat adott közre.

A hó­dolt­ság te­rü­le­tén ki­ala­kí­tott mu­ká­ta­ák el­té­rő mér­té­kű be­vé­te­lek­kel bír­tak. A leg­több jö­ve­del­met ál­ta­lá­ban a szul­tá­ni hász-városok, ki­kö­tők és fo­lya­mi át­ke­lő­he­lyek mel­lett lé­te­sült pénz­ügyi egy­sé­gek ke­zel­ték. Kö­zü­lük elő­ször a leg­je­len­tő­seb­bek ada­tai vál­tak hoz­zá­fér­he­tő­vé. A bu­dai tö­rök szám­adás­köny­ve­ket egy mára már klasszi­kus­sá vált kö­tet­ben Fe­ke­te La­jos és Káldy-Nagy Gyu­la tet­te köz­zé 1962-ben. A nyu­gat­ra irá­nyu­ló mar­ha­ke­res­ke­de­lem­nek kö­szön­he­tő­en je­len­tős ér­ték­kel bíró váci mu­ká­taa fel­jegy­zé­se­i­vel Vass Előd és Káldy-Nagy Gyu­la fog­lal­ko­zott az 1960–1970-es évek­ben, és ugyan­csak Káldy-Nagy Gyu­la volt az, aki ké­sőbb, 2002-ben a sze­ge­di el­szá­mo­lá­so­kat is köz­re­ad­ta. Több, ki­sebb pénz­ügyi kör­zet be­vé­te­le­it vizs­gá­ló ta­nul­mány is meg­je­lent már. Az utób­bi idő­ben egy­re in­kább mu­tat­ko­zott igény arra, hogy ezek ada­tai szé­le­sebb kör­ben is hoz­zá­fér­he­tő­vé vál­ja­nak. Itt jegy­zen­dő meg, hogy a kéz­ira­tok kö­zül sok­nak a for­dí­tá­sa rö­vi­debb, ki­vo­na­tolt – és elég sok hi­bá­val bíró – for­má­ban meg­ta­lál­ha­tó Ve­lics An­tal Kam­me­rer Er­nő­vel 1886-ban és 1890-ben kö­zö­sen pub­li­kált, két kö­te­tes, tö­rök kincs­tá­ri def­te­re­ket tar­tal­ma­zó ne­ve­ze­tes munkájában.

Pécs 1543-ban ke­rült tö­rök kéz­re. Ezt kö­ve­tő­en rö­vi­de­sen lét­re­hoz­ták a pé­csi pénz­ügyi kör­ze­tet, az első idők­ben Sik­lós­sal kö­zö­sen. A He­gyi Klá­ra ál­tal pub­li­kált rész­le­tek az 1555–1572-ig ter­je­dő idő­szak­ból szár­maz­nak, ami­kor­ra a pé­csi mu­ká­taa már kü­lön­vált Sik­lós­tól. A köz­zé­tett hat el­szá­mo­lás­rész­let­ből öt nagy­já­ból egy-egy tel­jes év ada­ta­it tar­tal­maz­za, mind­össze az egyik kor­lá­to­zó­dik egy rö­vid, alig egy hó­na­pos idő­szak­ra. Négy kö­zü­lük rö­vi­dí­tett for­má­ban meg­ta­lál­ha­tó Ve­lics fen­tebb már em­lí­tett mun­ká­já­ban is. A kö­tet vé­gé­re be­ke­rült még egy ha­gya­té­ki lel­tár is, amely 1572-ből az egyik pé­csi tö­rök vár­ka­pi­tány hol­mi­ja­i­nak lis­tá­ját tar­tal­maz­za, ér­de­kes in­for­má­ci­ó­kat szol­gál­tat­va egy ma­gas ran­gú hó­dolt­sá­gi tö­rök ka­to­na élet­vi­te­lé­ről, anya­gi hely­ze­té­ről, tár­gyi kör­nye­ze­té­ről. A kö­zölt for­rá­sok ér­tel­me­zé­sé­hez se­gít­sé­get nyújt a szer­ző az ira­tok­ban elő­for­du­ló mér­ték­egy­sé­gek és pén­zek ma­gya­rá­za­tá­val és egy hasz­nos mutatóval.

Az el­szá­mo­lá­sok szö­veg­köz­lé­se előtt He­gyi Klá­ra egy be­ve­ze­tő­ben át­te­kin­ti a pé­csi pénz­ügyi egy­ség­ben ke­zelt kü­lön­fé­le jö­ve­de­lem­cso­por­to­kat, és tisz­táz­ni pró­bál­ja a ve­lük kap­cso­lat­ban fel­me­rült kér­dé­se­ket, ér­tel­me­zé­si prob­lé­má­kat. A kö­vet­ke­ző ál­la­mi be­vé­te­le­ket tar­tot­ták szá­mon a fel­jegy­zé­sek­ben: a pé­csi áru­for­ga­lom be­vé­te­lei, azaz kü­lön­bö­ző vá­mok és il­le­té­kek, a kincs­tá­ri tu­laj­do­nú bol­tok bér­let­jö­ve­del­me, az ál­la­mi mo­no­pó­li­u­mok be­vé­te­lei, ha­gya­té­kok el­adá­sá­ból szár­ma­zó be­vé­te­lek, né­hány Pécs kör­nyé­ki ki­sebb te­le­pü­lés vám­be­vé­te­lei a kü­lön ke­zelt pé­csi só­vám­mal együtt, ka­to­nai el­lát­má­nyok ma­ra­dé­kai és a szul­tá­ni hász-birtokok adó­be­vé­te­lei. Az el­szá­mo­lá­sok­ba be­ke­rül­tek ki­adá­sok is, még­pe­dig az ál­la­mi dzsá­mi al­kal­ma­zot­ta­i­nak fi­ze­té­se és egyéb ki­adá­sok. Eze­ket a cso­por­to­kat I–IX-ig ter­je­dő­en ró­mai szá­mok­kal je­löl­te meg a szer­ző, így könnyít­ve meg azok át­lát­ha­tó­sá­gát. Az ál­ta­lam ko­ráb­ban kéz­be vett szé­kes­fe­hér­vá­ri és tol­nai mukátaa-elszámolásokkal össze­ha­son­lít­va első pil­lan­tás­ra a sok­fé­le jö­ve­de­lem­tí­pus sze­re­pel­te­té­se a leg­szem­be­tű­nőbb kü­lönb­ség, így ez az anyag jó­val szí­ne­sebb, a tö­rök ura­lom alat­ti vá­ros éle­té­nek min­den­nap­ja­i­ról több in­for­má­ci­ó­val szol­gál. Pé­csett a vá­mok­ból szár­ma­zó be­vé­tel ki­sebb volt, mint a má­sik két em­lí­tett mu­ká­taa ese­té­ben, va­ló­szí­nű­leg ez le­he­tett az oka an­nak, hogy ebbe a pénz­ügyi egy­ség­be több­fé­le jö­ve­del­met so­rol­tak, ily mó­don pró­bál­ták von­zób­bá ten­ni az adó­bér­let­re vál­lal­ko­zó mültezim-jelöltek számára.

Az el­szá­mo­lá­sok leg­ter­je­del­me­sebb ré­sze a he­lyi és a tá­vol­sá­gi áru­for­ga­lom után fi­ze­tett kü­lön­bö­ző vá­mok és il­le­té­kek be­jegy­zé­se­i­ből álló vám­nap­ló. En­nek ada­ta­i­ból lát­ha­tó, hogy a ma­gyar tá­vol­sá­gi ke­res­ke­de­lem leg­fon­to­sabb ki­vi­te­li áru­cik­ke, a szar­vas­mar­ha szin­te tel­je­sen hi­ány­zik a pé­csi vám­hely for­gal­má­ból. A má­sik, szin­tén gyak­ran vá­molt áru, a bor is job­bá­ra csak a he­lyi for­ga­lom ada­ta­i­ban je­le­nik meg. Pé­csett a ma­gyar ke­res­ke­dők ál­tal bo­nyo­lí­tott tá­vol­sá­gi ke­res­ke­del­mi for­ga­lom­nak csak a be­ho­za­ta­li áru­cik­kei for­dul­nak elő: a kü­lön­fé­le posz­tók, tex­til­áruk, ké­sek és egyéb vas­áruk. A be­ho­za­ta­li for­ga­lom­ban szép szám­ban föl­tűn­nek a musz­lim ke­res­ke­dők is, a be­jegy­zé­sek­ben egy­ér­tel­mű­en meg­ál­la­pít­ha­tó a több­sé­gük. Kö­zü­lük né­hány­nak a sze­mé­lye is be­azo­no­sít­ha­tó egy-egy vá­ro­si bolt bér­lő­je­ként a kincs­tá­ri bol­tok bér­let­jö­ve­del­me­i­ről ké­szült lis­ta se­gít­sé­gé­vel. Ezek az ada­tok alá­tá­maszt­ják a ko­ráb­bi ku­ta­tá­sok azon meg­ál­la­pí­tá­sát, mi­sze­rint a dél-dunántúli ke­res­ke­del­mi út­vo­na­lak for­gal­ma a 16. szá­zad 50-es éve­i­nek vége, a 60-as évek ele­je tá­ján más­fe­lé te­re­lő­dött. A szar­vas­mar­ha­haj­tás az észa­kabb­ra fek­vő út­vo­na­la­kon folyt to­vább. A nyu­ga­ti im­port áru­cik­kek pe­dig va­ló­szí­nű­leg a dé­lebb­re fek­vő te­rü­le­tek fe­lől ju­tot­tak el ebbe a föld­raj­zi ré­gi­ó­ba. A kelet-nyugat irá­nyú for­ga­lom vissza­esé­se mel­lett a hó­dolt­ság és a Bal­kán kö­zöt­ti for­ga­lom ki­ala­ku­lá­sá­val be­lé­pett az észak-déli irány a vi­dék gaz­da­sá­gi kap­cso­la­ta­i­ba. Az ide te­le­pü­lő tö­rök és bal­ká­ni né­pes­ség spe­ci­á­lis igé­nye­i­nek ki­elé­gí­té­sé­re meg­je­len­tek a több­ség­ben musz­li­mok ál­tal szál­lí­tott ke­le­ti áru­fé­le­sé­gek is. Az, hogy ezek­ből mennyit vit­tek to­vább az észa­kabb­ra fek­vő meg­hó­dí­tott vá­ro­sok­ba, az el­szá­mo­lá­sok ada­ta­i­ból nem de­rül ki. De az a tény, hogy a szál­lí­tók kö­zött vissza­té­rő­en meg­je­le­nik több pé­csi bol­tos neve, azt a fel­té­te­le­zést erő­sí­ti, hogy az áruk na­gyobb ré­sze a vá­ros­ban ke­rült el­adás­ra. A pi­a­con és az évi két vá­sá­ron meg­je­le­nő, he­lyi for­gal­mat ké­pe­ző áruk­ról saj­nos elég ke­vés in­for­má­ció ma­radt a be­jegy­zé­sek­ben. Ezek­nek azon ré­sze után, amely ke­res­ke­del­mi áru­cikk­nek mi­nő­sült, vá­mot kel­lett fi­zet­ni. A he­lyi­ek ki­sebb té­tel­ben pi­ac­ra ho­zott hol­mi­jai vi­szont men­te­sek vol­tak ez alól. A vám­be­jegy­zé­sek csak az össze­ge­ket tün­tet­ték föl az 1560–1561-es el­szá­mo­lás­tól kez­dő­dő­en a tá­vol­sá­gi for­ga­lom ada­ta­i­tól el­kü­lö­ní­tett for­má­ban. Így az áruk mi­lyen­sé­gé­re nem, csak azok mennyi­sé­gé­re kö­vet­kez­tet­he­tünk. Annyi min­den­eset­re meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a ré­geb­bi út­vo­na­lak for­gal­má­nak el­te­re­lő­dé­se el­le­né­re Pé­csen mind a he­lyi, mind a tá­vol­sá­gi ke­res­ke­del­mi for­ga­lom után be­sze­dett kü­lön­fé­le vá­mok és il­le­té­kek össze­ge a szó­ban for­gó idő­szak­ban év­ről évre egy­re emel­ke­dett. A két­fé­le for­ga­lom ada­ta­i­nak el­kü­lö­ní­tett for­má­ban tör­té­nő köz­lé­se jó le­he­tő­sé­get biz­to­sí­tott He­gyi Klá­rá­nak arra, hogy ő is, mint ko­ráb­ban már töb­ben, meg­kí­sé­rel­je meg­ha­tá­roz­ni a tö­rö­kök ál­tal a vám szó ki­fe­je­zé­sé­re hasz­nált há­rom kü­lön­fé­le ter­mi­nus (vám, bádzs, güm­rük) pon­tos jelentését.

A vá­mok és il­le­té­kek be­sze­dé­se­kor az egyes szan­dzsá­kok he­lyi tör­vény­köny­vé­ben (ká­nun­ná­me) rög­zí­tett sza­bá­lyo­zá­so­kat kö­vet­ték, bár a gya­kor­lat nem min­dig fe­lelt meg az ott le­ír­tak­nak. A szer­ző a be­ve­ze­tő­ben köz­li a pé­csi szan­dzsák 1545–1546-os és 1579-es elő­írá­sa­it. Kü­lönb­sé­get a két sza­bály­zat kö­zött csak né­hány újabb pont be­szú­rá­sá­ban ta­lál­ha­tunk. Kö­zü­lük több a nyu­gat­ról szár­ma­zó im­port­ként be­ho­zott jel­lem­ző áru­cik­kek vám­sze­dé­si elő­írá­sa­it tar­tal­maz­za. Az, hogy szük­sé­gét érez­ték ezen pon­tok pót­ló­la­gos be­ve­ze­té­sé­nek, min­den bi­zonnyal ezen áru­cik­kek ke­res­ke­del­mé­nek fon­tos­sá­gát mutatja.

A mukátaa-elszámolásokban az áru­for­ga­lom be­vé­te­lei mel­lett meg­ta­lál­ha­tó töb­bi jö­ve­de­lem­faj­ta és a ki­adá­sok be­jegy­zé­sei szá­mos ada­lé­kot szol­gál­tat­nak fő­ként a tö­rök ura­lom alatt élő vá­ros min­den­na­pi éle­té­vel kap­cso­lat­ban. Töb­bek kö­zött ada­to­kat ta­lá­lunk itt a kincs­tá­ri bol­tok­ról, mé­szár­szé­kek­ről, de van­nak be­jegy­zé­sek a Tettyén lévő mal­mok­ra vo­nat­ko­zó­an is. Sok­fé­le, szá­munk­ra is­me­ret­len jö­ve­de­lem­for­rást is lát­ha­tunk, me­lyek­ből az osz­mán ál­lam be­vé­te­lek­hez ju­tott, mint pél­dá­ul az ál­la­mi mo­no­pó­li­um­ként ke­zelt gyer­tya­ön­tö­dék, a boza nevű er­jesz­tett italt ké­szí­tő mű­he­lyek és a bir­ka­fe­jet áru­ló bol­tok jö­ve­del­me­it. Sok be­vé­tel­hez ju­tott a kincs­tár a pi­ac­fel­ügye­let és a bí­ró­ság elé ci­tá­lás dí­ja­i­ból is. El­ső­sor­ban a mű­ve­lő­dés­tör­té­net ku­ta­tói szá­má­ra szol­gál­hat­nak ér­de­kes­sé­gek­kel az el­szá­mo­lá­sok­ban lévő ha­gya­té­ki lel­tá­rak, me­lyek az örö­kö­sök nél­kül meg­halt sze­mé­lyek in­gó­sá­ga­i­nak és in­gat­lan­ja­i­nak el­ár­ve­re­zé­sé­hez ké­szül­tek. De nem­csak a ha­gya­té­kok­ból, ha­nem az el­hunyt, eset­leg a szol­gá­la­tot el­ha­gyó ka­to­nák szá­má­ra ko­ráb­ban, fi­zet­sé­gük fe­jé­ben ki­je­lölt szol­gá­la­ti bir­to­kok jö­ve­del­mé­ből is be­vé­te­le szár­ma­zott az ál­lam­nak az utó­dok ki­ne­ve­zé­sé­ig. A szul­tá­ni hász-birtokok adó­be­vé­te­lei csak az első két rész­ben sze­re­pel­nek. A ki­adá­sok leg­több té­te­le kü­lön­fé­le kar­ban­tar­tá­sok­ra köl­tött össze­ge­ket ta­kar, il­let­ve az ál­la­mi dzsá­mi al­kal­ma­zot­ta­i­nak a fi­ze­té­sét tar­tal­maz­za. A fel­jegy­zé­se­ket aján­lom min­den ér­dek­lő­dő szí­ves fi­gyel­mé­be, me­lye­ket bön­gész­get­ve ren­ge­teg ér­de­kes­sé­get fe­dez­he­tünk fel a 16. szá­za­di hó­dolt­sá­gi vá­ro­si élet­re, tár­gyi kul­tú­rá­ra vonatkozóan.

He­gyi Klá­ra a tőle meg­szo­kott ala­pos­ság­gal for­dí­tot­ta ma­gyar­ra az el­szá­mo­lá­sok szö­ve­gét. Igye­ke­zett na­gyon pre­cí­zen, min­den kis nü­ansz­nyi kü­lönb­ség­re oda­fi­gyel­ve, a le­he­tő leg­pon­to­sabb ma­gyar ki­fe­je­zé­sek ki­vá­lasz­tá­sá­val át­ad­ni szá­munk­ra a jegy­zé­kek tar­tal­mát. A kö­tet­ben akad­ha­tunk ugyan né­hol az arab be­tűs osz­mán kéz­irat bi­zony­ta­lan ol­va­sa­tát jel­ző kér­dő­je­lek­re, ki­pon­to­zá­sok­ra, de biz­tos va­gyok ben­ne, hogy amit így volt kény­te­len meg­je­löl­ni a szer­ző, az már a tény­le­ge­sen meg­fejt­he­tet­len ka­te­gó­ri­át kép­vi­se­li egy ma­gyar osz­ma­nis­ta szá­má­ra. Be­ve­ze­tő­jé­ben a rá jel­lem­ző lé­nyeg­lá­tá­sá­val és össze­fo­gott fo­gal­ma­zá­sá­val von­ja le a leg­fon­to­sabb ta­nul­sá­go­kat a pé­csi mu­ká­taa irat­anya­gá­val kap­cso­lat­ban. Mun­ká­já­nak ered­mé­nye­kép­pen egy ki­csit is­mét kö­ze­lebb ju­tot­tunk az el­ér­ni kí­vánt cél­hoz, hogy az összes, ma­gyar hó­dolt­sá­gi te­rü­let­ről fenn­ma­radt osz­mán mukátaa-elszámolás anya­ga el­ér­he­tő­vé vál­jon a ku­ta­tók szá­má­ra, meg­te­remt­ve ez­zel a le­he­tő­sé­get bi­zo­nyos kér­dé­sek át­fo­gó vizsgálatához.

Summary

In Tur­kish sour­ces abo­ut the his­to­ry of Pécs from the 16^th cent­ury Klá­ra He­gyi has pub­lis­hed the Hun­ga­ri­an trans­la­ti­on of the Ot­tom­an his­to­ri­cal sour­ces called mu­ka­taa def­ter, inc­lu­ding the reg­is­ters of the sta­te re­ve­nues coll­ec­ted from the Ot­tom­an ad­mi­nistra­tive and fi­nan­cial unit (mu­ka­taa) of Pécs in the Ot­tom­an pe­ri­od of Hun­gary. In the def­ters most ent­ri­es co­ver the dif­fe­rent cus­toms of lo­cal and long-distance trade. The­re are anot­her sorts of in­com­ings also re­cor­ded to the reg­is­ters gi­ving in­ter­est­ing in­for­ma­tions abo­ut the every­day life in Pécs. The­se sour­ces are very us­e­ful for tho­se in­ter­es­ted in the his­to­ry of the city and the eco­no­mic, cul­t­u­ral his­to­ry of the 16^th century.

Tagged defter, mukátaa, Pécs, török hódoltság, vámnapló