könyvismertetés

Su­dár Ba­lázs, Dzsá­mik és me­cse­tek a hó­dolt Ma­gyar­or­szá­gon, Bu­da­pest, MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­zet, 2014 (Ma­gyar Tör­té­nel­mi Em­lé­kek, Adattárak).

Ör­ven­de­tes tény, hogy a ma­gyar osz­ma­nis­ták az utób­bi idő­ben egy­re több­ször je­lent­kez­nek olyan pub­li­ká­ci­ók­kal, ame­lyek­ben a ma­gyar­or­szá­gi tö­rök hó­dolt­ság­gal fog­lal­ko­zó kü­lön­bö­ző ku­ta­tá­si té­má­i­kat az összeg­zés igé­nyé­vel pró­bál­ják fel­dol­goz­ni. Ilyen pél­da­mu­ta­tó mun­ka volt He­gyi Klá­rá­nak a hó­dolt­ság vá­ra­i­ról és vár­ka­to­na­sá­gá­ról írt köny­ve, amely­ben a szer­ző az osz­mán vé­del­mi rend­szer tel­jes körű vizs­gá­la­tát vé­gez­te el. (L. He­gyi Klá­ra, A tö­rök hó­dolt­ság vá­rai és vár­ka­to­na­sá­ga, I–III, Bu­da­pest, História–MTA Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­te, 2007.) Ugyan­ak­kor ebbe a kör­be so­rol­ha­tó­ak azok a kö­te­tek is, ame­lyek a szul­tá­ni ta­nács ál­tal tár­gyalt „fon­tos ügyek” ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú irat­anya­gát ad­ják köz­re. (L. Dá­vid Géza–Fo­dor Pál, „Az or­szág ügye min­de­nek előtt való”. A szul­tá­ni ta­nács Ma­gyar­or­szág­ra vo­nat­ko­zó ren­de­le­tei (1544–1545, 1552). „Af­fa­irs of Sta­te Are Sup­re­me”. The Or­ders of the Ot­tom­an Im­pe­ri­al Coun­cil Pert­ain­ing to Hun­gary (1544–1545, 1552), Bu­da­pest, História–MTA Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­te, 2005; és Uők, „Ez az ügy fö­löt­tébb fon­tos”. A szul­tá­ni ta­nács Ma­gyar­or­szág­ra vo­nat­ko­zó ren­de­le­tei (1559–1560, 1564–1565). „This Af­fair is of Pa­ra­mount Im­por­tance”. The Or­ders of the Ot­tom­an Im­pe­ri­al Coun­cil Pert­ain­ing to Hun­gary (1559–1560, 1564–1565), Bu­da­pest, História–MTA Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­te, 2009.)

A múlt év­ben az MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek mun­ka­tár­sa, Su­dár Ba­lázs je­lent­ke­zett egy újabb mun­ká­val, amely­ben ez­út­tal a hó­dolt­sá­gi tö­rök ima­he­lyek­kel, a dzsá­mik­kal és me­cse­tek­kel kap­cso­la­tos is­me­re­te­ket gyűj­töt­te egybe.

A ma­gyar ku­ta­tók már ko­ráb­ban is fog­lal­koz­tak a hó­dolt­ság osz­mán épí­té­sze­ti em­lé­ke­i­vel, így a dzsá­mik­kal, me­cse­tek­kel is, de ez több­nyi­re a ke­vés fenn­ma­radt em­lék ré­gé­sze­ti és mű­vé­szet­tör­té­ne­ti vizs­gá­la­tát je­len­tet­te. Eb­ben a könyv­ben a szer­ző más­fe­lől kö­ze­lít a té­má­hoz. El­sőd­le­ges cél­ja egy adat­tár össze­ál­lí­tá­sa volt, amely­ben a le­he­tő leg­na­gyobb tel­jes­ség­re tö­re­ked­ve, a for­rá­sok nyúj­tot­ta min­den in­for­má­ci­ót igye­ke­zett fel­ku­tat­ni a hó­dolt­ság­ban va­la­ha volt dzsá­mik­ról és me­cse­tek­ről. Köz­tük azok­ról is, ame­lyek­nek mára már hírük-nyomuk sem ma­radt, mind­ez­zel fő­leg arra a kér­dés­re ke­res­ve a vá­laszt, hogy mennyi le­he­tett ezen épü­le­tek szá­ma a hó­dolt­ság te­rü­le­tén. A szá­mok tisz­tá­zá­sa és az ima­he­lyek­kel kap­cso­la­tos egyéb tud­ni­va­lók mel­lett fi­gyel­met for­dí­tott más, a té­má­hoz köt­he­tő kér­dé­sek­re is, fő­ként a hó­dolt­ság musz­lim la­kos­sá­gá­nak éle­té­re, tár­sa­dal­mi szer­ve­ző­dé­sé­re, a gaz­da­sá­gi élet­re és vá­ro­si­a­so­dás­ra vo­nat­ko­zó­an. A ta­nul­mány, amely összeg­zi Su­dár Ba­lázs ered­mé­nye­it, a kö­tet ele­jén, az em­lí­tett adat­tár előtt he­lyez­ke­dik el.

A szer­ző a ku­ta­tás so­rán sok­fé­le for­rás­anya­got hasz­nált fel. Az osz­mán hi­va­ta­li bü­rok­rá­cia min­den olyan irat­tí­pu­sát meg­vizs­gál­ta, ame­lyek­ről úgy vél­te, hogy ben­nük a té­má­val kap­cso­la­tos ada­tok­ra lel­het. Kéz­be kel­lett ven­nie a pénz­ügy­igaz­ga­tá­si ira­tok szin­te min­den faj­tá­ját, ezen­kí­vül a bí­ró­sá­gi fel­jegy­zé­sek­ben, a szul­tá­ni ta­nács­ban tár­gyalt ügyek ira­ta­i­ban és né­hány, nem be­so­rol­ha­tó irat­ban ku­ta­tott ada­tok után. Az osz­mán el­be­szé­lő for­rá­sok kö­zül is meg­vizs­gált szá­mos kró­ni­kát, élet­raj­zot és a 16–17. szá­za­di osz­mán föld­raj­zi iro­da­lom je­les mű­ve­it. A hó­dolt­sá­gi ima­he­lyek ki­emelt fon­tos­sá­gú, leg­hasz­nál­ha­tóbb for­rá­sa­ként Ev­lia Cse­le­bi Sze­já­hat­ná­me (Uta­zá­sok köny­ve) című mű­vét je­löl­te meg a szer­ző. A ke­resz­tény for­rá­sok kö­zül ha­szon­nal for­ga­tott több út­le­írást, had­já­ra­ti nap­lót, je­len­té­se­ket. A tö­rök ki­űzé­se utá­ni idők­ből szár­ma­zó ke­resz­tény hi­va­ta­los ira­tok­ban is rá­buk­kant ak­ko­ri­ban még lé­te­ző dzsá­mik, me­cse­tek nyo­ma­i­ra, ame­lyek­ben ezek­nek az épü­le­tek­nek a to­váb­bi sor­sá­ról dön­töt­tek. Az írott for­rá­so­kon kí­vül az ost­rom­raj­zok és a had­mér­nö­ki fel­mé­ré­sek mel­lett na­gyon sok régi met­sze­tet, lát­ké­pe­ket, vár- és vá­ros­áb­rá­zo­lá­so­kat is be­vont a vizs­gá­ló­dá­sa­i­ba. Az épü­le­tek­kel kap­cso­lat­ban a ré­gé­szet ered­mé­nyei is hasz­nos in­for­má­ci­ók­kal szolgáltak.

A fel­hasz­nált for­rá­sok, a ku­ta­tá­sok tör­té­ne­té­nek át­te­kin­té­se és né­hány ér­de­kes fo­gal­mi kér­dés tisz­tá­zá­sa után rö­vi­den meg­is­mer­ked­he­tünk az ima­he­lyek sze­re­pé­vel a musz­lim tár­sa­da­lom­ban. Az Osz­mán Bi­ro­da­lom­ban két­fé­le ima­hely­ként funk­ci­o­ná­ló épü­let lé­te­zett: a dzsá­mi és a me­cset. Kö­zü­lük mé­re­tét és ki­vi­te­le­zé­se mi­nő­sé­gét te­kint­ve is a dzsá­mi a je­len­tő­sebb. Az isz­lám val­lás fon­tos pén­te­ki imá­já­nak hely­szí­né­ül is ez szol­gált, erre a cél­ra a me­cse­te­ket nem hasz­nál­ták. Egy-egy te­le­pü­lés meg­hó­dí­tá­sát kö­ve­tő­en az ún. hut­be is itt hang­zott el a pén­te­ki ima so­rán, ami az adott hely isz­lám vi­lág­hoz való tar­to­zá­sát hi­va­tott ki­nyil­vá­ní­ta­ni, és egy fon­tos, szim­bo­li­kus moz­za­nat volt a hó­dí­tás fo­lya­ma­tá­ban. Ezért a pén­te­ki ima hely­szí­né­nek biz­to­sí­tá­sá­ra az osz­má­nok­nak si­et­ve kel­lett dzsá­mi­kat lét­re­hoz­ni­uk. El­ső­sor­ban az idő­hi­ány mi­att ala­kí­tot­tak át szá­mos ke­resz­tény temp­lo­mot musz­lim ima­hellyé. A tár­sa­dal­mi élet­ben be­töl­tött sze­re­pük sze­rint is fon­to­sab­bak vol­tak a dzsá­mik, hi­szen a kö­ré­jük emelt, a hoz­zá­juk tar­to­zó kö­zös­sé­gi épü­le­tek­kel – az is­ko­lá­val, a sze­gény­kony­há­val, a für­dő­vel és a köz­ku­tak­kal – együtt al­kot­ták egy-egy te­le­pü­lés vagy te­le­pü­lés­rész köz­pont­ját. A kul­tu­rá­lis élet te­kin­te­té­ben vi­szont a dzsá­mik mel­lett a me­cse­tek­nek és azok sze­mély­ze­té­nek is fon­tos sze­rep jutott.

Az ima­he­lyek kö­zött kü­lönb­sé­get te­he­tünk asze­rint is, hogy ál­la­mi fenn­tar­tá­sú­ak voltak‑e, vagy pe­dig az osz­mán tár­sa­da­lom­ban fon­tos sze­re­pet ját­szó kü­lön­bö­ző ma­gán­ala­pít­vá­nyok (va­kuf) hoz­ták lét­re azo­kat és biz­to­sí­tot­ták mű­kö­dé­sük fel­té­te­le­it. En­nek kap­csán a szer­ző hosszab­ban fog­lal­ko­zik a ke­gyes ala­pít­vá­nyok sze­re­pé­vel is.

A ren­del­ke­zés­re álló for­rá­sok ta­nú­sá­ga sze­rint a hó­dolt­ság­ban két hely­ség ki­vé­te­lé­vel erő­dít­mé­nyek­ben, il­let­ve erő­dít­mé­nyek­kel bíró te­le­pü­lé­se­ken lé­te­sül­tek ima­he­lyek. A szer­ző össze­sí­té­se sze­rint 115 olyan te­le­pü­lés le­he­tett, ahol mű­kö­dött mi­ni­mum egy dzsá­mi vagy me­cset. Ezek több­sé­gé­ben, 67 he­lyen csak egyet­len ima­hely volt, ame­lyek több­nyi­re az ál­la­mi fenn­tar­tá­sú, ún. ural­ko­dói dzsá­mik kö­ré­be tar­toz­tak. 48 olyan te­le­pü­lés volt, ahol több ima­hely is lé­te­zett. Ezek fő­leg dé­len, a na­gyobb lét­szá­mú musz­lim pol­gá­ri la­kos­ság­gal bíró, vagy észa­kabb­ra a ko­mo­lyabb erő­dít­mé­nyek­kel ren­del­ke­ző vá­ro­sok kö­zül ke­rül­tek ki. Hat­van erő­dít­mény­ben nem tu­dunk ima­hely lé­te­zé­sé­ről, ez azon­ban nem je­len­ti azt, hogy ott nem volt, csu­pán csak azt, hogy a for­rá­sok nem tesz­nek em­lí­tést róla. Több­fé­le kö­rül­ményt vé­gig­gon­dol­va Su­dár Ba­lázs összes­sé­gé­ben leg­alább 450-re te­szi a hó­dolt­ság­ban va­la­ha volt dzsá­mik és me­cse­tek szá­mát. Arra vo­nat­ko­zó­an, hogy egy-egy idő­szak­ban mi­ként ala­kul­tak ezek a szá­mok, biz­to­san csak annyi ál­lít­ha­tó, hogy az idő elő­re­ha­lad­tá­val egy­re több és több lett az ima­he­lyek szá­ma, te­hát a 16. szá­zad­ban még min­den bi­zonnyal jó­val ki­sebb volt a szá­muk, mint ké­sőbb. A leg­több, húsz­nál több dzsá­mi­val ren­del­ke­ző te­le­pü­lés Buda, Eger, Vá­rad és Fe­hér­vár vol­tak. Az, hogy nem a dél­vi­dé­ki, na­gyobb szá­mú musz­lim la­kos­ság­gal ren­del­ke­ző vá­ro­sok sze­re­pel­nek az első he­lye­ken, az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy az észa­kabb­ra fek­vő te­rü­le­te­ken a musz­lim né­pes­ség a nagy, ko­moly erő­dít­mé­nyek­kel ren­del­ke­ző, jól véd­he­tő te­le­pü­lé­se­ken kon­cent­rá­ló­dott, míg dé­len, bár ará­nya­i­ban több volt a musz­lim, az észa­ki­ak­nál job­ban szét­szó­ród­va és ki­sebb mé­re­tű vá­ro­sok­ban él­tek. El­mond­ha­tó, hogy a ma­gyar­or­szá­gi tö­rök hó­dolt­ság te­rü­le­tén csak eze­ken, a több ima­hellyel ren­del­ke­ző te­le­pü­lé­se­ken volt je­len iga­zán a tö­rö­kök ke­le­ti­es vi­lá­ga. A Bal­ká­non jó­val több volt a musz­lim ima­hely, aAz épü­le­tek mi­nő­sé­gét il­le­tő­en vi­szont úgy tű­nik, hogy a hó­dolt­sá­gi te­rü­le­tek nem ma­rad­tak el az Osz­mán Bi­ro­da­lom más te­rü­le­te­i­hez ké­pest. Itt is ha­son­ló épü­le­tek épül­tek, mint a töb­bi tar­to­mány­ban. A szer­ző az ima­he­lyek szá­má­ra vo­nat­ko­zó ada­tok át­te­kin­té­se so­rán szá­mos táb­lá­za­tot és tér­ké­pe­ket is kö­zöl, ez­zel se­gít­ve ol­va­só­ját az eligazodásban.

A hó­dolt­ság­ban 96 olyan sze­mély­ről ma­rad­tak fenn ada­tok, akik a már em­lí­tett ma­gán­ala­pít­vá­nyok ke­re­te­in be­lül ima­he­lyet ala­pí­tot­tak, kö­zü­lük negy­ven­nek is­mer­jük az éle­tét. Volt köz­tük nagy­ve­zír, né­hány évig itt szol­gá­ló, a bi­ro­dal­mi elit­hez tar­to­zó elő­ke­lő­ség, hó­dolt­sá­gi ve­ze­tő és ér­tel­mi­sé­gi. A leg­je­len­tő­sebb kö­zü­lük Szo­kol­lu Musz­ta­fa bu­dai pasa volt.

A hó­dí­tást kö­ve­tő­en ugyan sok­szor ke­resz­tény temp­lo­mo­kat ala­kí­tot­tak át dzsá­mik­ká, de ké­sőbb az épü­le­tek je­len­tős ré­sze már osz­mán épít­mény volt. Az ima­he­lyek sze­mély­ze­té­nek szá­ma a két fős me­cse­tek­től az öt­ven fő­nél is több al­kal­ma­zot­tat fog­lal­koz­ta­tó dzsá­mi­kig ter­jedt. A könyv­ből meg­is­mer­het­jük a kü­lön­bö­ző „mun­ka­kö­rök” el­ne­ve­zé­sét, az azt be­töl­tő sze­mély fel­ada­ta­it, fi­ze­té­sét. Azt is meg­tud­juk, hogy meg­ér­te val­lá­si al­kal­ma­zott­ként a hó­dolt­ság­ban dol­goz­ni, hi­szen itt a bi­ro­dal­mi át­lag­nál ma­ga­sab­bak vol­tak a bé­rek. A kö­tet­ben szó esik még az ima­he­lyek el­ne­ve­zé­sé­ről, az ezek­ből nyer­he­tő in­for­má­ci­ók­ról, és a ve­lük kap­cso­lat­ban fel­me­rü­lő prob­lé­mák­ról is.

Az át­te­kin­tő ta­nul­mány utol­só két fe­je­ze­té­ben az ima­he­lyek épí­té­sze­ti jel­lem­ző­i­vel is­mer­ked­he­tünk meg. A szer­ző fel­so­rol­ja azok kü­lön­bö­ző tí­pu­sa­it. A klasszi­kus, négy­zet alap­raj­zú, ku­po­lás dzsá­mi­kat a 16. szá­zad­tól kez­dő­dő­en épí­tet­ték. A hó­dolt­ság­ban ez a tí­pus kép­vi­sel­te a leg­ma­ga­sabb szín­vo­na­lat. Nagy­já­ból mind­össze har­minc da­rab épült be­lő­lük. A ré­gebb óta el­ter­jedt, tég­la­lap alap­raj­zú dzsá­mik a ku­po­la hi­á­nya mi­att va­la­mi­vel sze­gé­nye­seb­bek, ke­vés­bé lát­vá­nyo­sak vol­tak. Te­te­jük cserép- vagy zsin­dely­fe­dé­sű sá­tor­te­tő volt. Elő­nyük­re szol­gált, hogy a sű­rűn be­épí­tett, vá­ro­si kör­nye­zet­ben könnyeb­ben el­he­lyez­he­tő­ek vol­tak, és na­gyobb bel­ső tér ki­ala­kí­tá­sát tet­ték le­he­tő­vé. A hó­dolt­sá­gi ima­he­lyek több­sé­ge ebbe a cso­port­ba tar­to­zott. To­váb­bi cso­por­to­kat al­kot­nak az egy­sze­rű ki­vi­te­le­zé­sű, kis fa­épü­le­tek, va­la­mint a ke­resz­tény temp­lo­mok­ból ki­ala­kí­tott dzsá­mik. Be­fe­je­zé­sül az épü­le­tek kü­lön­bö­ző al­ko­tó­ele­me­i­nek jel­lem­ző ki­ala­kí­tá­sá­ról ol­vas­ha­tunk, töb­bek kö­zött a mi­na­re­tek­ről, elő­csar­no­kok­ról, ku­po­lák­ról, ab­la­kok­ról és az épü­le­tek díszítőelemeiről.

Az össze­fog­la­ló ta­nul­mányt a könyv na­gyobb ré­szét ki­te­vő adat­tár kö­ve­ti, amely­ben azok a hó­dolt­sá­gi te­le­pü­lé­sek sze­re­pel­nek név­sor­ba ren­dez­ve, ahol a kü­lön­fé­le for­rá­sok ta­nú­bi­zony­sá­ga sze­rint musz­lim ima­he­lyek lé­tez­tek. A hely­sé­gek neve mel­lett zá­ró­jel­ben ta­lál­ha­tó azok mai el­ne­ve­zé­se, ha az el­tér a ko­ra­be­li­től, és az or­szág je­lö­lé­se, amennyi­ben nap­ja­ink­ban nem Ma­gyar­or­szág­hoz tar­to­zó te­le­pü­lés­ről van szó. Itt jegy­zem meg, hogy a szer­ző dé­len a Dráva–Al-Duna vo­na­lá­ban húz­ta meg vizs­gá­ló­dá­sa­i­nak ha­tá­rát. Az et­től dé­lebb­re fek­vő te­rü­le­tek in­kább csak össze­ha­son­lí­tá­sok­ban for­dul­nak elő a kö­tet­ben. A több ima­hellyel is ren­del­ke­ző te­le­pü­lé­sek ese­té­ben a dzsá­mik, me­cse­tek az el­ne­ve­zé­sük sze­rin­ti ábé­cé rend­be let­tek be­so­rol­va, az egy-egy ima­hely­re vo­nat­ko­zó ada­tok pe­dig azok for­rá­sát is fel­tün­tet­ve, idő­rend­ben kö­ve­tik egy­mást. Az ada­tok kö­zött a szer­ző kü­lönb­sé­get tesz asze­rint, hogy szolgál‑e rész­le­tes, bi­zo­nyí­tó ere­jű in­for­má­ci­ó­val egy-egy ima­hely lé­te­zé­sé­re, vagy csak arra vo­nat­ko­zó uta­lá­so­kat tar­tal­maz. Az utób­bi­a­kat kü­lön cso­port­ba téve az „ál­ta­lá­nos ada­tok” el­ne­ve­zés alatt ta­lál­hat­juk meg. Min­den cím­szó a hely­ség tö­rök kori tör­té­ne­té­vel kap­cso­la­tos rö­vid össze­fog­la­ló­val vég­ző­dik, amely­ben töb­bek kö­zött szó esik az ott lévő erő­dít­mé­nyek­ről, őr­sé­gé­nek lét­szá­má­ról, az ima­he­lye­i­ről, azok fel­té­te­le­zett ki­né­ze­té­ről, a te­le­pü­lés­sel kap­cso­la­tos is­mer­tebb osz­mán sze­mé­lyek­ről, eset­le­ges ré­gé­sze­ti ása­tá­sok ered­mé­nye­i­ről. Na­gyobb vá­ro­sok ese­té­ben an­nak ne­gye­de­i­ről, köz­épü­le­te­i­ről, ka­pu­ja­i­ról. A nagy­já­ból 450 ol­da­las adat­tár­ban az egyes cím­sza­vak hossza a ne­gyed ol­dal és a leg­hosszabb, Buda 60 ol­da­las le­írá­sa kö­zött vál­to­zik. A szer­ző szá­mos raj­zot, kü­lön­fé­le áb­rá­zo­lá­so­kat is mellékel.

A ko­moly ku­ta­tás ered­mé­nye­kép­pen re­konst­ru­ál­ha­tó­vá vál­tak a hó­dolt­ság­ban élő musz­li­mok hit­éle­té­nek ke­re­tei. Su­dár Ba­lázs egy ke­vés­bé ku­ta­tott té­má­ban hi­ány­pót­ló mun­kát vég­zett. A kö­tet a hó­dolt­sá­gi élet min­den­nap­ja­i­nak ár­nyal­tabb, hi­te­le­sebb be­mu­ta­tá­sa mel­lett egy igen hasz­nos adat­tár­ral gaz­da­gí­tot­ta a szak­iro­dal­mat, ugyan­ak­kor a téma meg­kö­ze­lí­té­sé­ben szá­mos új szem­pont­ra is fel­hív­ta a ku­ta­tók figyelmét.

A szerző az MTA BTK
Irodalomtudományi Intézetének segédmunkatársa

Summary

In Mos­ques in Hun­gary un­der the Ot­tom­an oc­cu­pa­ti­on Ba­lázs Su­dár stu­di­es mos­ques on the ter­ri­to­ry of the Ot­tom­an oc­cu­pa­ti­on in Hun­gary in the 16^th-17^th cent­uri­es. Us­ing many his­to­ri­cal sour­ces he has coll­ec­ted many in­for­ma­tions abo­ut the­se buil­dings and com­pi­led a us­e­ful da­ta­ba­se for re­se­ar­chers of this era re­la­ted to all mos­ques built in this area. The data are ar­rang­ed in an alp­ha­be­ti­cal or­der of the sett­le­ments. In ad­di­ti­on, the aut­hor sum­ma­ri­zes the re­sults of his re­se­arch in a lon­ger study, in which he de­ter­mi­nes the num­ber of mos­ques in this area as well as the­ir cha­rac­te­r­is­tics and de­als with many ot­her in­ter­est­ing quest­ions, such as the eco­nomy, ur­ba­ni­za­ti­on and life of Mus­lims in this region.

Özet

Ba­lázs Su­dár çeşit­li ta­rih kay­nak­larını ta­raya­rak yaptığı çalış­ma­larının so­nuc­un­da, Os­manlı hâ­ki­miyet­in­de­ki Ma­caris­tan top­rak­ların­da bu­lu­nan bü­tün ca­mi­ler ve mes­cit­ler hakkın­da eline geçen ve­ri­le­ri bir araya top­lamış ve böy­le­ce dön­emi araştı­ran bi­lim adam­ları­na fay­dalı bir el ki­tabı oluş­tur­muş­tur (Os­manlı hâ­ki­miyet­in­de­ki Ma­caris­tan’­da ca­mi­ler ve mes­cit­ler). Bu çalış­ma­da bu­lu­nan ve­ri­ler yer ad­larının al­fa­be­tik sı­ra­lan­ması­na göre düzen­len­miş­tir. Ya­zar, in­c­ele­me­le­ri­nin ne­ti­ce­le­ri­ni ki­tabın başın­da yer alan bi­lim­sel bir et­üt­te özet­le­mek­te­dir. Ca­mi­le­rin ve mes­cit­le­rin sayısını tes­pit edip on­ların özel­li­kle­ri­ni sı­ra­la­masının yanı sıra baş­ka birçok il­ginç soru ile de ilgilenmektedir.

Tagged adattár, dzsámi, mecset, török hódoltság