Wirágh András írása az Önarckép álarcokban című kiállításkatalógusról

2019. július 31. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Vader­na Gá­bor, fszerk. Ön­arc­kép ál­ar­cok­ban: A Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um Arany János–kiállításának ka­ta­ló­gu­sa. Bu­da­pest: Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um, 2018.

Arany Já­nos szü­le­té­sé­nek 200. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból pél­dát­lan anya­gi tá­mo­ga­tás­hoz ju­tot­tak a ma­gyar kul­tú­ra (ezen be­lül is leg­fő­kép­pen az iro­da­lom) ápo­lá­sá­ért fe­le­lős és el­kö­te­le­zett in­téz­mé­nyek a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia ku­ta­tó­in­té­ze­te­i­től kezd­ve az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tá­ron át a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­u­mig. Ezen a he­lyen le­he­tet­len fel­so­rol­ni az Arany-emlékév ke­re­té­ben meg­va­ló­sult összes ese­ményt, de a nagy­sza­lon­tai Arany Já­nos Em­lék­ki­ál­lí­tás (és az en­nek he­lyet adó Cson­ka to­rony) tel­jes re­konst­ruk­ci­ó­ja, Szi­lá­gyi Már­ton mo­nog­rá­fi­á­ja, az Arany kri­ti­kai ki­adás so­ro­zat újabb kö­te­tei, a meg­annyi kon­fe­ren­cia és ta­nul­mány­kö­tet, va­la­mint a PIM Ön­arc­kép ál­ar­cok­ban című ki­ál­lí­tá­sa, il­let­ve ezek össze­adó­dó ha­tá­sa min­den bi­zonnyal túl is mu­tat az iro­da­lom­tu­do­mány ál­tal „soha el nem ha­nya­golt” (12) Arany Já­nos em­lé­ke ápo­lá­sá­nak, a szer­zői imá­gó és a gaz­dag szö­veg­kor­pusz vál­lal­tan új­sze­rű fény­tö­rés­ben való fel­mu­ta­tá­sá­nak ak­tu­sán.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

A kegyvesztettség stádiumai – Márjánovics Diána recenziója

2018. november 21. § 0 hozzászólás

recenzió

Rei­chert Gá­bor. Meg­fe­le­lé­si kény­szer: Po­li­ti­kum és esz­té­ti­kum össze­füg­gé­sei Déry Ti­bor öt­ve­nes évek­be­li mű­vé­sze­té­ben. MIT fü­ze­tek 6. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2018.

1957. áp­ri­lis 25.: Déry Ti­bor a Fő ut­cai bör­tön vizs­gá­la­ti osz­tá­lyán e dá­tum­mal kap­ta kéz­hez a há­rom évig tar­tó ra­bos­ko­dá­sát kí­sé­rő le­ve­le­zés első üze­ne­tét. A har­ma­dik fe­le­ség, Kun­sá­gi Má­ria kül­de­mé­nye 2010-ben, Bot­ka Fe­renc köz­re­adá­sá­ban, a Déry-levelezéssorozat II/C. 1956–1960 kö­te­té­ben je­lent meg; az ’57 áp­ri­li­sá­ra da­tált üze­net mel­lett a köz­re­adó lé­nye­gi, a Déry-filológia hely­ze­tét ér­zék­le­te­sen le­író fel­jegy­zé­se áll. Esze­rint „[Böbe] szin­te hi­va­tal­no­ki pon­tos­ság­gal” do­ku­men­tál­ta a fog­ság idő­sza­ká­ban zaj­ló tör­té­né­se­ket:

[g]épelt má­so­la­tot ké­szí­tett va­la­mennyi bör­tön­be írt le­vél­ről és az azok­ra ka­pott vá­la­szok­ról. Kü­lön fü­zet­ben pon­tos idő­rend­be so­rol­ta fér­je bör­tön­éve­i­nek va­la­mennyi kül­ső és bel­ső ese­mé­nyét, fel­je­gyez­ve min­den te­le­fon­hí­vást, ta­lál­ko­zást, in­téz­ke­dést (153.)
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «