A kegyvesztettség stádiumai – Márjánovics Diána recenziója

november 21st, 2018 § 0 comments

recenzió

Rei­chert Gá­bor. Meg­fe­le­lé­si kény­szer: Po­li­ti­kum és esz­té­ti­kum össze­füg­gé­sei Déry Ti­bor öt­ve­nes évek­be­li mű­vé­sze­té­ben. MIT fü­ze­tek 6. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2018.

1957. áp­ri­lis 25.: Déry Ti­bor a Fő ut­cai bör­tön vizs­gá­la­ti osz­tá­lyán e dá­tum­mal kap­ta kéz­hez a há­rom évig tar­tó ra­bos­ko­dá­sát kí­sé­rő le­ve­le­zés első üze­ne­tét. A har­ma­dik fe­le­ség, Kun­sá­gi Má­ria kül­de­mé­nye 2010-ben, Bot­ka Fe­renc köz­re­adá­sá­ban, a Déry-levelezéssorozat II/C. 1956–1960 kö­te­té­ben je­lent meg; az ’57 áp­ri­li­sá­ra da­tált üze­net mel­lett a köz­re­adó lé­nye­gi, a Déry-filológia hely­ze­tét ér­zék­le­te­sen le­író fel­jegy­zé­se áll. Esze­rint „[Böbe] szin­te hi­va­tal­no­ki pon­tos­ság­gal” do­ku­men­tál­ta a fog­ság idő­sza­ká­ban zaj­ló történéseket:

[g]épelt má­so­la­tot ké­szí­tett va­la­mennyi bör­tön­be írt le­vél­ről és az azok­ra ka­pott vá­la­szok­ról. Kü­lön fü­zet­ben pon­tos idő­rend­be so­rol­ta fér­je bör­tön­éve­i­nek va­la­mennyi kül­ső és bel­ső ese­mé­nyét, fel­je­gyez­ve min­den te­le­fon­hí­vást, ta­lál­ko­zást, in­téz­ke­dést (153.)

Anyag­bő­ség­nek ör­vend­het te­hát a Déry-filológus, aki az 1960. áp­ri­lis 1‑jei sza­ba­du­lá­sig tar­tó ra­bos­ko­dás­sal össze­füg­gő iro­dal­mi kor­puszt – így a Bécs, 1934 (A ma­gyar lány) vagy a sza­bad­ság­hi­ány lét­ta­pasz­ta­la­tá­nak ösz­tön­zé­sé­re írt, „sza­ti­ri­kus láz­álom­ként” (329.) de­fi­ni­ált G. A. úr X‑ben szö­ve­gét – vizs­gál­ja. A szer­te­ága­zó, szá­mos po­é­ti­kai irány­zat je­gye­it ma­gán vi­se­lő élet­pá­lya to­váb­bi sza­ka­sza­i­hoz kö­tő­dő anyag nem ke­vés­bé dús. Déry le­ve­le­zé­se­i­nek, au­to­gráf jegy­ze­te­i­nek s szö­veg­va­ri­án­sa­i­nak ki­ter­jedt kor­pu­szát a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um kéz­irat­tá­ra őrzi.

Az idei év­től a ha­gya­té­ki anya­gok vizs­gá­la­tán ala­pu­ló Déry-kutatás mér­ték­adó kö­te­te­ként Re­i­chert Gá­bor Meg­fe­le­lé­si kény­szer című mun­ká­ja jegy­zen­dő. Az utób­bi idő­szak Déry-recepciójának kö­ve­tői jól tud­ják, Re­i­chert köz­le­mé­nye­i­ből (kö­zü­lük a Déry–Örkény-négykezesről szó­ló Hol­mi-ta­nul­mány­ból [2010] vagy a „pro­pa­gan­da­szö­veg­ként író­dott” [269.] Bá­lint el­in­dul for­ga­tó­köny­vét vizs­gá­ló elem­zés­ből [2013]) ko­ráb­ban nem is­mert tény­ada­tok­ról, ha­gya­té­ki anya­gok­ról s az öt­ve­nes évek iro­dal­má­nak va­la­mennyi da­rab­ját meg­ha­tá­ro­zó kul­túr­po­li­ti­kai té­nye­zők­ről ér­te­sül­he­tünk. Re­i­chert kur­rens – a szer­ző stá­tu­szá­nak s a Déry-művek kor­társ meg­íté­lé­sé­nek re­vi­de­á­lá­sát ered­mé­nye­ző – ku­ta­tá­sai az Esz­té­ti­kum és po­li­ti­kum össze­füg­gé­sei Déry Ti­bor 1945 és 1956 kö­zöt­ti mű­vé­sze­té­ben cí­men jegy­zett, 2016-ban meg­vé­dett dok­to­ri ér­te­ke­zés­ben összeg­ződ­tek, s a Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság gon­do­zá­sá­ban pub­li­kált mo­nog­ra­fi­kus mun­ká­ban to­vább árnyalódtak.

Az 1945 után for­má­ló­dó pá­lya­sza­kaszt – a re­gény­fo­lyam má­so­dik kö­te­te kap­csán ki­rob­bant Fe­le­let-vita fé­nyé­ben – vizs­gá­ló Meg­fe­le­lé­si kény­szer nem csu­pán a Déry-recepció fon­tos té­te­le. A kö­tet­cím pon­to­san ki­je­lö­li a tá­gabb tárgy­te­rü­le­tet: a vizs­gált idő­szak „fe­let­tébb bo­nyo­lult és nyo­masz­tó szituáció[ját]” (8.), amely a dokt­ri­ner esz­té­ti­kai és iro­da­lom­po­li­ti­kai el­vá­rá­sok­nak való meg­fe­le­lés kény­sze­rét írta elő, s „jó­for­mán az összes, a ko­ra­be­li iro­dal­mi mező sza­bá­lya­i­hoz al­kal­maz­kod­ni kí­vá­nó ma­gyar író […] öt­ve­nes évek­be­li mű­ve­i­nek ke­let­ke­zé­sét be­fo­lyá­sol­ta” (8.). A kö­tet fő re­fe­ren­cia­szö­ve­ge a re­cep­ció ké­tes meg­íté­lé­sé­ben ré­sze­sü­lő, kur­zus­mű­nek tar­tott (17.) vagy „esz­té­ti­kai zárvány[ként]” (19.) ér­tel­me­zett Fe­le­let, mely négy­kö­te­tes­re ter­ve­zett, tö­re­dék­ben ma­radt re­gény­fo­lyam a mo­nog­rá­fus ál­lí­tá­sa sze­rint ké­pes lett vol­na fel­mu­tat­ni az ér­ték­több­le­tet az öt­ve­nes évek se­ma­ti­kus, „to­tá­lis mű­vé­szi szer­vi­liz­must ide­a­li­zá­ló nyil­vá­nos iro­dal­má­hoz ké­pest” (10.). Re­i­chert köny­vé­nek nem el­sőd­le­ges cél­ja a re­gény­fo­lyam po­é­ti­kai szem­pon­to­kat ér­vé­nye­sí­tő új­ra­ol­va­sá­sa: el­ső­sor­ban arra ke­re­si a vá­laszt, hogy „mi­lyen nyo­mo­kat ha­gyott Déry élet­mű­vén a ma­gyar szo­ci­a­lis­ta re­a­lis­ta pró­za va­ló­szí­nű­leg leg­na­gyobb sza­bá­sú kí­sér­le­té­nek ku­dar­ca” (8.). A kö­tet­nek még­is fon­tos ered­mé­nye a Fe­le­let-in­terp­re­tá­ci­ók do­mi­náns érv­rend­sze­ré­nek – esz­té­ti­kai vo­nat­ko­zá­so­kat is hang­sú­lyo­zó – újraírása.

A Déry-életmű ala­ku­lá­sát Re­i­chert te­le­o­lo­gi­kus­nak tűnő fo­lya­mat­ként vizs­gál­ja. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő évek iro­dal­mi nyil­vá­nos­sá­gát (s ben­ne Déry he­lyét) le­író, majd a lu­ká­csi re­a­liz­mus­el­mé­let ha­tá­sát vizs­gá­ló fe­je­ze­te­ket kö­ve­tő­en, a vita előz­mé­nye­i­ről szó­ló szö­veg­rész­ben a mo­nog­rá­fus a rend­sze­rint 1952 őszé­re da­tált Fe­le­let-vita ter­mi­nu­sát va­la­mennyi, 1952 áp­ri­li­sa és ok­tó­be­re kö­zött meg­je­lent, Dé­ryvel fog­lal­ko­zó cikk­re ki­ter­jesz­ti (78.). Re­i­chert té­te­le sze­rint a – ha­gya­ték gyors­írá­sos jegy­ző­köny­ve­i­nek se­gít­sé­gé­vel mi­nu­ci­ó­zus mó­don re­konst­ru­ál­ha­tó – vi­tát kö­ve­tő Déry-művek Ré­vai Jó­zsef és a párt­ve­ze­tés tá­ma­dá­sá­nak nyo­ma­it vi­se­lik ma­gu­kon. A Meg­fe­le­lé­si kény­szer kon­cep­ci­ó­zus nar­ra­tí­va sze­rint szól: (1.) a Fe­le­letből (Ré­vai, Ki­rály Ist­ván és a Dra­ma­tur­gi­ai Ta­nács di­rek­tí­vái sze­rint) adap­tált Bá­lint el­in­dulról; (2.) a szo­ci­a­lis­ta re­a­liz­mus el­vá­rá­sa­i­nak meg­fe­le­lő, ugyan­ak­kor ér­té­kes po­é­ti­kai meg­ol­dá­so­kat is al­kal­ma­zó Si­mon Meny­hért szü­le­té­séről. To­váb­bá (e kro­no­lo­gi­kus lo­gi­kát kö­vet­ve) vizs­gál­ja (3.) a kor­társ iro­dal­mi éle­tet ki­gú­nyo­ló, szo­ci­a­lis­ta sza­tí­ra mű­fa­ji kód­ja­it ér­vé­nye­sí­tő A talp­si­mo­ga­tó, il­let­ve (4.) a vita ha­tá­sá­ra vég­be­me­nő írói szem­lé­let­vál­tás je­len­tős stá­di­u­ma­ként ér­tel­me­zett, Há­rom nap az Arany­kagy­ló­ban mun­ka­cí­men jegy­zett Örkény-négykezes szövegét.

Re­i­chert kö­te­té­nek nó­vu­ma azon ha­gya­té­ki anya­gok fel­tá­rá­sa és – nar­ra­to­po­é­ti­kai szem­pon­to­kat ér­vé­nye­sí­tő – in­terp­re­tá­lá­sa, me­lyek ko­ráb­ban nem is­mert tény­ada­tok­kal gaz­da­gít­ják, ír­ják újra a Déry-recepciót. Ezen szö­veg­anya­gok közt em­lí­ten­dők a Fe­le­let két pub­li­kált kö­te­té­hez kap­csol­ha­tó bel­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mi do­ku­men­tu­mok, ame­lyek a leg­job­ban ter­me­lő ma­gyar üze­mek ve­ze­tő­i­ről szól­nak (s Köpe Bá­lint ka­rak­te­ré­nek meg­for­má­lá­sá­hoz for­rás­ként szol­gál­nak [13.]) vagy a har­ma­dik kö­tet le­het­sé­ges szce­ná­ri­ó­it sej­te­tő váz­lat­fü­ze­tek. Az em­pi­ri­kus ku­ta­tó­mun­kán ala­pu­ló írói mun­ka­mód­szer meg­is­me­ré­sét mód­fe­lett se­gí­tő ku­ta­tás a ko­ra­be­li kul­túr­po­li­ti­ka sors­for­dí­tó ese­mé­nye­i­vel össze­füg­gő moz­za­na­tok­ról ugyan­csak pon­tos in­for­má­ci­ó­kat nyújt. Pél­da­képp Re­i­chert láb­jegy­zet­ben sze­rep­lő, ám nem ke­vés­sé lé­nye­ges meg­lá­tá­sa citálandó:

Ér­de­kes ada­lék a Fe­le­let-vita kon­cep­ci­ós jel­le­gé­nek bi­zo­nyí­tá­sá­hoz, hogy Déry fel­szó­la­lá­sá­nak kéz­ira­tos vál­to­za­tát a szer­ző tin­tás ja­ví­tá­sai, át­hú­zá­sai tar­kít­ják, az első lap te­te­jén pe­dig az aláb­bi, ide­gen kéz­től szár­ma­zó kéz­írá­sos uta­sí­tás ta­lál­ha­tó: „Vissza­kül­de­ni Déry elv­társ­nak.” Vagy­is Déry elő­re meg­írt hoz­zá­szó­lá­sa vagy már meg­jár­ta a párt­bi­zott­sá­got és fon­tos vál­toz­ta­tá­so­kon esett át, mi­előtt el­hang­zott vol­na; vagy a Vita iro­dal­munk hely­ze­té­ről című könyv össze­ál­lí­tá­sá­hoz kér­ték el Dé­rytől már el­hang­zott hoz­zá­szó­lá­sá­nak kéz­ira­tos vál­to­za­tát, hogy azt a kö­tet esz­mei tar­tal­má­nak meg­fe­le­lő­en for­mál­ják át. (99–100.)

A Déry-életmű (nem Bil­dungként ér­tel­me­zett [132.], még­is cél­el­vű­nek mu­tat­ko­zó) ala­ku­lá­sát nar­rá­ló Meg­fe­le­lé­si kény­szer záró fe­je­ze­té­ben a Fe­le­let har­ma­dik kö­te­tét elő­ké­szí­tő jegy­zet­anya­got és a re­gény­fo­lyam utó­éle­tét vizs­gál­ja. A ka­rak­te­rek váz­la­tos jel­lem­raj­zát, a mű tör­té­nel­mi hát­te­rét, a szü­zsé meg­ha­tá­ro­zó etap­ja­it (230.) do­ku­men­tá­ló kéz­ira­tos fü­ze­tek alap­ján Re­i­chert egy­ér­tel­mű­en cá­fol­ja a szak­iro­da­lom alap­ve­té­sét, mi­sze­rint Déry 1952 után le­mon­dott a Fe­le­let foly­ta­tá­sá­ról. A mo­nog­rá­fus e váz­lat­fü­ze­tek inst­ruk­ci­ói sze­rint a har­ma­dik kö­tet „egy Déry ál­tal el­gon­dolt, le­het­sé­ges vál­to­za­tá­nak váz­la­tos rekonstrukciójá[t]” (232.) adja. Ezen le­het­sé­ges szce­ná­ri­ók elem­zé­sé­nek egyik fő ta­nul­sá­ga, hogy Déry 1955-ben egyes po­é­ti­kai el­já­rá­sok­kal (lásd: Bá­lint ka­rak­te­ré­nek for­má­lá­sa [237.]) épp a Fe­le­let-vi­tá­ban el­hang­zó kri­ti­kák el­le­né­ben ala­kít­ja a re­gényt. Re­i­chert ál­lí­tá­sa elő­re­ve­tí­ti a kö­tet lé­nye­gi té­te­lét, mi­sze­rint a Déry-életmű leg­ér­té­ke­sebb da­rab­jai a Fe­le­let-vita okoz­ta presszió szű­né­sé­nek szimp­to­ma­ti­kus mű­vei: „vé­le­mé­nyem sze­rint Déry 1955–56-ban írt rö­vid­pró­zai al­ko­tá­sai – min­de­nek­előtt Sze­re­lem című no­vel­lá­ja és a Niki című kis­re­gé­nye – egy­ér­tel­mű­en az élet­mű csúcs­tel­je­sít­mé­nyei közé tar­toz­nak. A szer­ző öt­ve­nes évek­be­li pá­lya­sza­ka­szá­ban fo­lya­ma­to­san ér­zé­kel­he­tő út­ke­re­sés és ál­lan­dó­sult meg­fe­le­lé­si kény­szer maga mö­gött ha­gyá­sá­nak mű­ve­i­ként is ol­vas­ha­tók ezek a szö­ve­gek” (246.).

Az œuvre ké­sőb­bi, bör­tön­éve­ket kö­ve­tő da­rab­ja­i­ról (Szám­adás, Fe­let-té­vé­film­so­ro­zat) is szót ejtő kö­tet a kor­puszt szá­mos to­váb­bi elem­zé­si szem­pont­tal gaz­da­gít­ja (a bourdieu‑i me­ző­el­mé­let adap­tá­lá­sa az öt­ve­nes évek iro­dal­mi nyil­vá­nos­sá­gá­nak le­írá­sá­ra; a sza­tí­ra mű­faj­tör­té­ne­té­nek, a szo­ci­a­lis­ta sze­re­lem rep­re­zen­tá­ci­ó­já­nak vagy a pro­pa­gan­da és hu­mor vi­szo­nyá­nak vizs­gá­la­ta), emel­lett a ke­vés­sé ku­ta­tott mű­vek irány­adó re­fe­ren­cia­szö­ve­ge­ként ér­té­ke­li újra Déry mun­kás­sá­gát. S nem mel­lé­kes: a Meg­fe­le­lé­si kény­szer oly mó­don te­szi mind­ezt, hogy – él­ve­ze­tes írás­mű­ként – a mo­nog­rá­fus fi­no­man ér­ző­dő hu­mo­rát is lát­tat­ni engedi.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet
tudományos segédmunkatársa,
fiatal kutatói ösztöndíjasa

Summary

The vo­lu­me en­tit­led Meg­fe­le­lé­si kény­szer. Po­li­ti­kum és esz­té­ti­kum össze­füg­gé­sei Déry Ti­bor öt­ve­nes évek­be­li mű­vé­sze­té­ben (Com­pul­si­on for con­for­mity. The co­he­ren­ce of po­li­tics and aest­he­tics in Ti­bor Déry’s art in the ’50s) scru­ti­nizes a spe­ci­fic part of Déry’s wide-ranging œuvre. Bas­ed on Déry’s works writ­ten right af­ter the cont­ro­ver­si­al se­cond vo­lu­me of “Fe­le­let”, Gá­bor Re­i­chert in­tends to bring to light what changes oc­cur­red in Déry’s po­e­tics in the 1950s as a re­sult of the so-called ”Fe­le­let de­ba­te”. Ac­cord­ing to the main the­sis of the mo­no­gra­ph, the 1951 de­ba­te was a sym­bo­lic event of Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re and cul­t­u­ral po­li­cy, whe­re the ac­tor was not only Déry but all con­tem­por­ary writers. Reichert’s work acc­ura­tely descri­bes the broa­der li­ter­ary field for­med af­ter World War II and re­cons­iders the con­vent­io­nal sta­te­ments re­la­ted to Déry’s mar­gi­nal works (such as Bá­lint el­in­dul, Si­mon Meny­hért szü­le­té­se, A talp­si­mo­ga­tó, Há­rom nap az Arany­kagy­ló­ban). In ad­di­ti­on, the aut­hor pub­lis­hes se­ve­ral cru­ci­al and for­merly unk­nown do­cu­ments from the Déry leg­acy, kept in Pe­tő­fi Li­ter­ary Mus­e­um, which re­vi­se the in­terp­re­ta­tions of some of Déry’s above-mentioned works.

Tar­ta­lom

Tagged , , , ,

Vélemény, hozzászólás?