könyvismertetés

Vader­na Gá­bor, fszerk. Ön­arc­kép ál­ar­cok­ban: A Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um Arany János–kiállításának ka­ta­ló­gu­sa. Bu­da­pest: Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um, 2018.

Arany Já­nos szü­le­té­sé­nek 200. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból pél­dát­lan anya­gi tá­mo­ga­tás­hoz ju­tot­tak a ma­gyar kul­tú­ra (ezen be­lül is leg­fő­kép­pen az iro­da­lom) ápo­lá­sá­ért fe­le­lős és el­kö­te­le­zett in­téz­mé­nyek a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia ku­ta­tó­in­té­ze­te­i­től kezd­ve az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tá­ron át a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­u­mig. Ezen a he­lyen le­he­tet­len fel­so­rol­ni az Arany-emlékév ke­re­té­ben meg­va­ló­sult összes ese­ményt, de a nagy­sza­lon­tai Arany Já­nos Em­lék­ki­ál­lí­tás (és az en­nek he­lyet adó Cson­ka to­rony) tel­jes re­konst­ruk­ci­ó­ja, Szi­lá­gyi Már­ton mo­nog­rá­fi­á­ja, az Arany kri­ti­kai ki­adás so­ro­zat újabb kö­te­tei, a meg­annyi kon­fe­ren­cia és ta­nul­mány­kö­tet, va­la­mint a PIM Ön­arc­kép ál­ar­cok­ban című ki­ál­lí­tá­sa, il­let­ve ezek össze­adó­dó ha­tá­sa min­den bi­zonnyal túl is mu­tat az iro­da­lom­tu­do­mány ál­tal „soha el nem ha­nya­golt” (12) Arany Já­nos em­lé­ke ápo­lá­sá­nak, a szer­zői imá­gó és a gaz­dag szö­veg­kor­pusz vál­lal­tan új­sze­rű fény­tö­rés­ben való fel­mu­ta­tá­sá­nak aktusán.

Az em­lék­év­ben nagy­sza­bá­sú ki­ál­lí­tást ren­de­ző PIM 2018 so­rán négy kap­cso­ló­dó ki­ad­vánnyal je­lent­ke­zett. Egy re­lik­via­ka­ta­ló­gus, egy iko­nog­rá­fia, va­la­mint egy vers­elem­zé­se­ket tar­tal­ma­zó kö­tet mel­lett kéz­be ve­het­tük a sze­ré­nyen „ki­ál­lí­tás­ka­ta­ló­gus­nak” ke­resz­telt 450 ol­da­las, il­luszt­ris ki­ad­ványt is, amely – az ál­ta­la be­mu­ta­tott tár­lat­hoz ha­son­ló­an – a nem­ze­ti klasszi­ciz­mus nar­ra­tí­vá­já­ban „fel­szen­telt”, de en­nek so­rán „sze­mély­te­le­ní­tett” Arany Já­nos új­ra­ér­tel­me­zé­sét, job­ban mond­va ed­dig el­ha­nya­golt vagy ed­dig ke­vés­sé vizs­gált ka­rak­ter­je­gye­i­nek ér­tel­me­zé­sét tűz­te ki célul.

A kö­tet két na­gyobb és egy ki­sebb szö­veg­blokk­ból áll. Az első, a tu­laj­don­kép­pe­ni ki­ál­lí­tás­ka­ta­ló­gus a kon­cep­ci­ót ki­dol­go­zó, a je­len kö­te­tet szer­kesz­tő Kal­la Zsu­zsa, Kaszap-Asztalos Eme­se és Sidó Anna „tár­lat­ve­ze­té­se” nyo­mán kí­sé­ri vé­gig az ol­va­sót a vál­lal­tan két­szó­la­mú tár­la­ton. Az em­lék­ki­ál­lí­tás be­ve­ze­tő tere és négy ál­lo­má­sa Arany Já­nos élet­út­já­val áll szink­ron­ban, míg a „ka­rek­ter­pár te­rem­ré­szek­ben” nyolc, pá­rok­ba ren­de­zett Arany János-hős vagy hős­nő se­gít­sé­gé­vel el­ső­sor­ban a szer­zői fik­ció­kép­zés mű­he­lyé­be, il­let­ve az iro­dal­mi fik­ció ko­ra­be­li mul­ti­me­di­á­lis te­ré­be te­kint­het be az ér­dek­lő­dő. Az egy kis­mo­nog­rá­fia al­ko­tó­ele­me­i­ként is fel­fog­ha­tó al­fe­je­ze­te­ket mű­tárgy­jegy­zé­kek kö­ve­tik, a szer­zők pe­dig a szak­iro­da­lom mel­lett a ki­ál­lí­tás­ról szü­le­tett írá­sok­ból és népszerű-ismeretterjesztő ki­ad­vá­nyok­ból is gya­kor­ta me­rí­te­nek. A ki­ál­lí­tás alap­kon­cep­ci­ó­já­hoz Kaszap-Asztalos és Sidó át­ve­ze­tő szö­ve­gé­ből ér­de­mes idéz­ni hosszabban:

A szí­nek­kel (zöld­del és vö­rös­sel) el­kü­lö­ní­tett tér­ré­szek alap­ve­tő­en két­faj­ta tar­ta­lom köz­ve­tí­té­sét szol­gál­ják. A vö­rös szín­nel je­lölt rész a tár­lat „me­ta­szint­je”, ahol az em­lék­ki­ál­lí­tá­sok be­vett meg­je­le­né­si for­má­it ref­lek­tív mó­don idéz­tük meg. Itt a klasszi­kus mú­ze­u­mi be­mu­ta­tás for­má­it és kód­ja­it hasz­nál­tuk, pél­dá­ul tár­lót, vagy sű­rűn a fal­ra he­lye­zett kép­anya­got. Ugyan­ak­kor arra is sze­ret­tünk vol­na utal­ni, hogy a so­ká­ig evi­dens ha­gyo­mány al­kal­maz­ha­tó­sá­ga meg­kér­dő­je­lez­he­tő, ezért je­len­nek meg a tár­lók egy meg­bo­rí­tott, ki­for­dí­tott tér­szer­ke­zet­ben: a pad­ló a fal sík­já­ra ke­rült, ez­zel is je­lez­ve az el­moz­du­lást a kul­tusz­tól. A jól is­mert ins­tal­lá­ci­ós for­má­val való já­ték me­ta­fo­ri­ku­san utal arra is, hogy nem­csak az élet­pá­lya be­mu­ta­tá­sá­ra, de az Arany-szövegek elem­zé­sé­re is rá­ra­kó­dott szá­mos kul­tu­rá­lis kód, me­lyek mögé ér­de­mes be­te­kin­te­ni. […] A ki­ál­lí­tás má­sik sáv­já­ban, me­lyet a zöld szín je­lez, […] egy szö­veg­ala­pú, az iro­da­lom­tu­do­mány újabb ered­mé­nye­it meg­mu­ta­tó tar­to­mányt sze­ret­tünk vol­na lét­re­hoz­ni. E szö­veg­vi­lág be­mu­ta­tá­sa egy pó­di­u­mon he­lyez­ke­dik el, mely fi­zi­ká­li­san is jel­zi, hogy itt az em­lék­ki­ál­lí­tá­sok te­re­pé­től el­emel­ke­dünk. A zöld tér­rész­ben be­mu­ta­tott ka­rak­ter­pá­rok­hoz nem pusz­tán il­luszt­rá­ci­ós anya­got vá­lasz­tot­tunk, ha­nem azt vizs­gál­tuk meg, hogy ugyan­az a te­ma­ti­ka és mű­vé­szi prob­lé­ma mi­lyen mó­do­kon és hány­fé­le­kép­pen je­le­nik meg az Arany Já­nos szö­ve­ge­i­vel egy­ko­rú kép­ző­mű­vé­sze­ti ágak­ban. […] Az egyes fi­gu­rák adott mű­vé­szi el­gon­do­lá­sok rep­re­zen­tán­sai let­tek, vagy­is a kor­szak kö­zös irodalomtörténeti-képzőművészeti nar­ra­tí­vá­i­nak pél­dái. (166–167)

A ki­ál­lí­tás­ka­ta­ló­gus­hoz szer­ve­sen kap­cso­ló­dó Ar­chí­vu­mok: Arany Já­nos és a köz­gyűj­te­mé­nyek című fe­je­zet­ben négy ta­nul­mányt ol­vas­ha­tunk. Mázi Béla (MTA KIK) és Ró­zsa­fal­vi Zsu­zsan­na (OSZK) az Aka­dé­mi­ai Könyv­tár­ban és Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ban fel­lel­he­tő Arany-kéziratokat és azok be­szer­zé­sé­nek, ar­chí­vum­ba ke­rü­lé­sé­nek tör­té­ne­tét mu­tat­ják be, Ke­szeg Anna (DE) Arany köz­gyűj­te­mé­nyi utó­éle­tét „szem­lé­zi” a vi­dé­ki és ha­tá­ron túli em­lék­mú­ze­u­mok tár­la­tai nyo­mán, de írá­sá­ból az új mu­zeo­ló­gia irány­za­tá­hoz, va­la­mint kor­társ mú­ze­um­pa­ra­dig­mák meg­is­me­ré­sé­hez is kö­ze­lebb jut­ha­tunk, Kal­la Zsu­zsa (PIM) pe­dig a hat­van év­vel ez­előt­ti Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um­ban ren­de­zett Arany-kiállítást te­szi új­ból át­él­he­tő­vé töb­bek kö­zött mú­ze­u­mi bel­ső for­rá­sok, ko­ra­be­li fo­tók és új­ság­cik­kek se­gít­sé­gé­vel. A ta­nul­má­nyok an­nak be­lá­tá­sá­hoz ve­zet­het­nek kö­ze­lebb, hogy bár­mennyi­re is pró­bál­ta a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um új­sze­rű, a 21. szá­za­di kultúr- és mé­dia­tech­ni­kák elő­nye­it messze­me­nő­en ki­hasz­nál­va új­ra­raj­zol­ni Arany Já­nos „kép­má­sát”, eh­hez re­ak­ti­vál­ni­uk, ha úgy tet­szik, új­ra­ren­dez­ni­ük kel­lett az év­szá­za­dok alatt bő­vült ar­chí­vu­mo­kat, a ha­gyo­mány ma­te­ri­á­lis mé­di­u­ma­it is. A ki­ál­lí­tás csak­is az ar­chi­vá­lis tér új­bó­li szó­ra bí­rá­sá­nak ese­mé­nye okán vál­hat va­ló­di (egy­sze­ri és meg­is­mé­tel­he­tet­len, ugyan­ak­kor ar­chi­vált, te­hát a meg­is­mé­tel­he­tő­ség vagy újra-átélés il­lú­zi­ó­já­val bíró) hagyománytörténéssé.

A vá­ros és mű­vé­szet al­cí­met vi­se­lő har­ma­dik te­ma­ti­kai egy­ség­ben hét, a ki­ál­lí­tás és az em­lék­év szű­keb­ben vett kon­tex­tu­sá­ból ki­ve­ze­tő ta­nul­mány ol­vas­ha­tó, ame­lyek – egy ta­nul­mány és egy rend­kí­vül ta­lá­ló mot­tó se­gít­sé­gé­vel – a ki­ál­lí­tást még meg­te­kin­tő, 2017-ben el­hunyt iro­da­lom­tör­té­nész­nek, Tar­já­nyi Esz­ter­nek, va­la­mint a kö­tet meg­je­le­né­se óta (idén) el­hunyt Té­rey Já­nos­nak ál­lí­ta­nak em­lé­ket. (Meg­jegy­zen­dő, a fő­szer­kesz­tői elő­szó utol­só mon­da­tá­ban ol­vas­hat­juk, hogy az egész kö­te­tet az Arany Já­nos „pa­ro­disz­ti­kus ha­gyo­má­nyá­ról” 2013-ban mo­nog­rá­fi­át író, a ki­ál­lí­tás meg­va­ló­sí­tá­sá­ban is te­vé­keny sze­re­pet vál­la­ló Tar­já­nyi em­lé­ké­nek ajánlják.)

Arany Já­nos első és utol­só is­mert pub­li­ká­ci­ó­ja is ál­ne­ves köz­lés volt. Posz­tu­musz írá­sá­ban Tar­já­nyi A reg­gel című frap­páns „ter­mé­szet­raj­zot” vagy természetrajz-paródiát he­lye­zi tá­gabb kon­tex­tus­ba, fel­hív­va a fi­gyel­met az ál­név (Haj­nal Pé­ter) és a vers­szö­veg össze­füg­gé­se­i­re is. Míg Géra Ele­o­nó­ra (ELTE BTK) el­ső­sor­ban az Arany éle­te alatt (Pest-Budából és Óbu­dá­ból) Bu­da­pest­té váló fő­vá­ros sa­já­tos, szá­zad­for­du­lós ka­rak­ter­je­gye­it mu­tat­ja be, ad­dig Ep­lé­nyi Anna (Szent Ist­ván Egye­tem) „táj­tör­té­ne­ti in­terp­re­tá­ci­ó­já­nak” alap­ját Arany Margitsziget-térképvázlata adja. Gá­bo­ri Ko­vács Jó­zsef (MTA BTK) Arany hi­va­ta­li ügy­rend­jé­be en­ged ala­pos be­te­kin­tést, Kaszap-Asztalos Eme­se (PIM) Arany és a ka­ri­ka­tú­ra össze­füg­gé­se­it tár­ja föl. A két utol­só ta­nul­mány Arany Já­nos és a kép­ző­mű­vé­szet, szű­kebb ér­te­lem­ben a szob­rá­szat kap­cso­la­tá­ról, kap­cso­lat­rend­sze­ré­ről szól. Ko­vács Ida (PIM) ta­nul­má­nyá­ból meg­tud­hat­juk, mi és ho­gyan lát­szott a ma­gyar szob­rász­mű­vé­szet ala­ku­lá­sá­ból Arany sze­mé­lyes ref­le­xi­ói és aka­dé­mi­ai hi­va­tal­no­ki do­ku­men­tu­mai alap­ján, Sidó Anna (PIM) pe­dig a szer­ző ha­lá­la utá­ni, a kép­ző­mű­vé­szet te­rén meg­va­ló­su­ló re­cep­ció­tör­té­net fon­to­sabb epi­zód­ja­it re­konst­ru­ál­ja. Ezek a ta­nul­má­nyok egy el­sőd­le­ges kon­tex­tus be­jár­ha­tó­sá­gá­nak igé­ze­té­vel bír­nak. Az Arany Já­nos­sal kap­cso­la­tos jól is­mert cím­ké­ket (aka­dé­mi­ai hi­va­tal­nok­ság, Mar­git­szi­get, nagy­vá­ro­si köl­té­szet stb.) jó ér­te­lem­ben szét­ír­va for­mál­ják meg a szer­ző szá­má­ra hoz­zá­fér­he­tő, be­jár­ha­tó és ik­tat­ha­tó kö­ze­get, mi­köz­ben a ki­in­du­ló­pon­tot a le­he­tő leg­szo­ro­sabb ér­te­lem­ben vett élet­raj­zi do­ku­men­tu­mok és raj­zok biztosítják.

Az Ön­arc­kép ál­ar­cok­ban ma­ra­dék­ta­la­nul el­lát­ja há­rom fő funk­ci­ó­ját. Ka­ta­ló­gus­ként pre­cíz, iz­gal­mas, gaz­da­gon il­luszt­rált le­nyo­ma­tát adja a két éven át lá­to­gat­ha­tó nagy­sza­bá­sú ki­ál­lí­tás­nak, ké­pes al­bum­ként le­he­tő­sé­get nyújt az Arannyal kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mok és mű­tár­gyak meg­is­me­ré­sé­hez, ta­nul­mány­kö­tet­ként pe­dig el­iga­zít a „hosszú 19. szá­zad” kul­túr­tör­té­ne­té­ben, kap­cso­la­ti há­ló­za­ta­i­ban is. Ugyan­ak­kor a két kép­ző­mű­vé­sze­ti ta­nul­mány­nak és a kö­zép­ső blokk írá­sa­i­nak kö­szön­he­tő­en a kul­tusz és em­lék­ál­lí­tás 19. szá­zad kö­ze­pé­től a mai na­pig el­ve­ze­tő tör­té­ne­té­nek fon­to­sabb ál­lo­má­sa­i­ról, össze­füg­gés­rend­sze­ré­ről is éle­sebb ké­pet kap­ha­tunk. (For­mai te­kin­tet­ben csu­pán a ki­ad­vány vég­jegy­ze­te­i­vel nem vol­tam ki­bé­kül­ve: bi­zo­nyá­ra jócs­kán meg­ne­he­zí­tet­ték vol­na a tör­de­lést a láb­jegy­ze­tek, fő­leg, hogy gaz­da­gon il­luszt­rált kö­tet­ről van szó, de sok­szor így is ne­he­zem­re esett fél­per­cen­ként át­haj­to­gat­ni a rend­kí­vül gaz­dag és in­for­ma­tív jegyzetanyaghoz.)

Mint azt a ki­ad­vány cím­lap­ján ta­lál­ha­tó „pi­xe­le­sí­tett” Arany János-portré (Brück­ner Já­nos, 2017) elő­re­ve­tí­ti, a szer­ző­ről csak a 19. szá­zad­ból át­ha­gyo­má­nyo­zó­dott port­ré­tól el­lép­ve ala­kít­ha­tó ki re­le­váns, a mai igé­nyek­nek és el­vá­rá­sok­nak is meg­fe­le­lő „le­nyo­mat”. Az im­po­záns ki­ad­vány mind­azon­ál­tal iz­gal­ma­san ren­de­zi újra a sa­ját­ke­zű do­ku­men­tu­mok (vers­kéz­ira­tok és hi­va­ta­li fel­jegy­zé­sek), szak­iro­dal­mi nyo­mok, új­ság­cik­kek, kü­lön­bö­ző jel­le­gű meg­nyi­lat­ko­zá­sok, tár­gyi re­lik­vi­ák és port­rék mozaikdarabkáit.

Hor­váth Já­nos iro­da­lom­tör­té­ne­ti evo­lú­ci­ó­já­ban Arany Já­nos ta­lál­ha­tó a nem­ze­ti klasszi­ciz­mus kép­ze­let­be­li tró­nu­sá­ban – ez egye­dül­ál­ló (és bi­zo­nyos mér­ték­ben kény­sze­re­dett) po­zí­ci­ót biz­to­sít a szer­ző szá­má­ra, noha sze­mé­lyé­vel és élet­mű­vé­nek je­len­tő­sé­gé­vel kap­cso­lat­ban szin­te per­ma­nens kon­szen­zus­ról be­szél­he­tünk. A mo­no­lit­sze­rű Arany János-kultusz tör­té­ne­té­nek utol­só év­ti­ze­de­i­ben úgy kap­hat­tunk rá­lá­tást a szer­ző „könnye­debb” ka­rak­ter­je­gye­i­re, hogy az őt kö­rül­öle­lő ka­no­ni­kus ran­got és tisz­te­le­tet egy pil­la­na­tig sem fe­nye­get­te ve­szély. Mil­ba­cher Ró­bert, aki ko­moly sze­re­pet vál­lalt az Arany-kultusz ez­red­for­du­lós új­ra­ér­tel­me­zé­sé­ben, a kö­vet­ke­zők­kel ve­zet­te fel az Arany 200 ke­re­té­ben ké­szült miniportrét:

Bölcs, nem­ze­ti köl­tő, szo­bor­rá me­re­ví­tett ha­tal­mas gé­ni­usz, szto­i­kus bölcs, ami per­sze nyil­ván­va­ló­an igaz, de nyil­ván­va­ló­an nem igaz. Ilyen em­ber nincs.

Az Ön­arc­kép ál­ar­cok­ban cí­met vi­se­lő ki­ál­lí­tás és ki­ál­lí­tás­ka­ta­ló­gus en­nek a ket­tős­ség­nek a já­té­kos fenn­tar­tá­sá­val nyit új fe­je­ze­tet a recepciótörténetben.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet
posztdoktori ösztöndíjas tudományos munkatársa

Summary

Ön­arc­kép ál­ar­cok­ban (Self-Portrait in Masks) was a rep­re­s­en­ta­tive ex­hi­bit­ion hos­ted by Pe­tő­fi Li­ter­ary Mus­e­um, Bu­da­pest bet­ween 2017 and 2019. It was one of the main events of the Já­nos Arany-memorial year (Arany was born in 1817). The il­lustra­ted ca­ta­lo­gue con­ta­ins a pre­ci­se descript­ion of the ex­hi­bit­ion, vir­tu­ally gui­ding us th­ro­ugh the dif­fe­rent rooms and pre­sent­ing the ex­hi­bi­ted ob­jects (paint­ings, ma­nuscripts, fur­ni­tu­re, clot­hes, etc.) The re­ader may also re­cog­ni­ze the main con­cept, na­mely the two synch­ro­ni­zed “nar­ra­ti­ves” of the ex­hi­bit­ion. The red part, like an or­di­nary pre­s­en­ta­ti­on, showed the life of the aut­hor, whi­le the green part fo­cu­s­ed on the fic­ti­o­nal he­ro­es and he­ro­ines of the oeuvre. The se­cond part of the ca­ta­lo­gue is abo­ut dif­fe­rent ar­chi­ves: the­se four papers descri­be the ori­gi­nal ma­nuscripts kept in the Aca­demy Lib­rary and the Na­ti­o­nal Szé­ché­nyi Lib­rary, the ex­hi­bit­ions in Nagy­sza­lon­ta and Nagy­kő­rös (Arany was born in the for­mer and wor­ked as a tea­cher in the lat­ter), and the ex­hi­bit­ion of the Pe­tő­fi Li­ter­ary Mus­e­um abo­ut Arany in 1957. In the third part of the vo­lu­me we can read papers abo­ut Arany’s last pub­lis­hed poem, abo­ut the prog­r­es­si­on of the ca­p­ital city and one of its parks, Mar­ga­ret Is­land, abo­ut the author’s ye­ars as the sec­re­tary of the Aca­demy, abo­ut ca­ri­ca­tu­res of the 19th cent­ury, and abo­ut Hun­ga­ri­an sculp­tu­re (inc­lu­ding mo­nu­ments to Arany and his fic­ti­o­nal characters).

Tagged 19.század, Arany János, kiállítás, múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum