Hiányból eredő többlet – Major Ágnes recenziója

november 7th, 2018 § 0 comments

recenzió

Wirágh And­rás. Chol­no­ky Vik­tor, a szép­író: Írás­gya­kor­la­tok – pub­li­ká­lá­si stra­té­gia – ko­rai re­cep­ció. Tem­pe­völgy köny­vek 24. Ba­la­ton­fü­red: Ba­la­ton­fü­red Vá­ro­sért Köz­ala­pít­vány, 2017.

Bár az el­múlt évek­ben az iro­da­lom­tör­té­ne­ti ér­dek­lő­dés nem hagy­ta fi­gyel­men kí­vül Chol­no­ky Vik­tor mun­kás­sá­gát – ezt tá­maszt­ja alá a Wi­rágh And­rás kö­te­té­nek füg­ge­lé­ke­ként köz­re­adott, az 1995-ös év­től kez­dő­dő Cholnoky-bibliográfia –, két­ség­te­len, hogy Chol­no­ky nem tar­to­zik a leg­elem­zet­tebb szer­zők közé. Wi­rágh át­fo­gó kis­mo­nog­rá­fi­á­ja te­hát min­den bi­zonnyal hi­ány­pót­ló fel­adat­ra vál­lal­ko­zott, s azon túl, hogy el­ső­sor­ban a szép­író Chol­no­ky Vik­tort he­lye­zi vizs­gá­ló­dá­sá­nak kö­zép­pont­já­ba, ké­pet kap­ha­tunk a szá­zad­for­du­lós saj­tó mű­kö­dé­sé­ről, leg­in­kább pe­dig a szö­ve­gek több­szö­rös pub­li­ká­lá­sá­nak gya­kor­la­tá­ról is.

Aho­gyan a szer­ző kö­te­té­nek elő­sza­vá­ban fo­gal­maz, Chol­no­kyt „nem a ma­gyar iro­dal­mi mag­ká­non­hoz fű­ző­dő vi­szony is­me­re­té­ben kell ér­té­kel­ni” (9). Ja­vas­la­ta és egy­ben mód­sze­re en­nek men­tén az, hogy a ko­ra­be­li saj­tó mű­kö­dé­sé­nek sa­já­tos­sá­ga­it szem előtt tart­va, a szö­ve­gek köz­lé­sé­nek ku­sza há­ló­za­tát fel­tér­ké­pez­ve te­gyen ér­vé­nyes meg­ál­la­pí­tá­so­kat Chol­no­ky szép­írói te­vé­keny­sé­gé­ről. Mind­ezek alap­ján kör­vo­na­la­zód­hat írás­gya­kor­la­tá­nak ala­ku­lá­sa, a szö­ve­gek át­ala­kí­tá­sá­nak fo­lya­ma­ta, vagy­is az át­írás pró­za­po­é­ti­ká­ja (12).

A kö­tet első nagy egy­sé­ge a Chol­no­ky ál­tal meg­te­rem­tett hő­sö­ket vizs­gál­ja. Tu­rul­ke­őy Ok­táv alak­ja kap­csán Wi­rágh rá­mu­tat, hogy Chol­no­kyt mennyi­re élén­ken fog­lal­koz­tat­ta az el­be­szé­lé­sek­ben vissza­té­rő sze­rep­lők meg­je­le­ní­té­se. A leg­is­mer­tebb Cholnoky-hőst, a Tri­vul­zi­ót sze­re­pel­te­tő szö­ve­gek ta­nul­má­nyo­zá­sa kulcs­fon­tos­sá­gú be­lá­tá­so­kat hoz ma­gá­val, hi­szen „a Trivulzió-történetek mint­egy sor­ve­ze­tő­ül szol­gál­nak a Chol­no­ky Viktor-prózapoétika szo­ro­sabb ol­va­sá­sá­hoz, főbb irány­vo­na­la­i­nak, bel­ső lo­gi­ká­já­nak meg­ér­té­sé­hez” (21). Wi­rágh nyo­mon kö­ve­ti a hős meg­je­le­né­se­i­nek ál­lo­má­sa­it a tár­cák­ban és a kö­te­tek­ben egy­aránt, rész­le­te­sen tár­gyal­ja, hol és mi­kor, il­let­ve mi­lyen cím­mel je­len­tek meg, va­la­mint hogy mi­ben kü­lön­böz­nek a szö­veg­va­ri­án­sok. Ezen fe­lül nem ke­rü­li el fi­gyel­mét a szin­te tel­jes Cholnoky-életművet vé­gig­kí­sé­rő Trivulzió-történetekhez kap­csol­ha­tó nar­rá­ci­ós meg­ol­dá­sok fel­tér­ké­pe­zé­se sem, s en­nek kap­csán a Trivulzió-szövegek és Kosz­to­lá­nyi Esti Kornél-ciklusának nar­ra­tív stra­té­gi­ái kö­zöt­ti pár­hu­zam­ra is fel­hív­ja a fi­gyel­met. Egy har­ma­dik hőst, a Chol­no­ky egy­fel­vo­ná­sos je­le­ne­te­i­ben szín­re lépő Dé­nes alak­ját is kü­lön al­fe­je­zet tár­gyal­ja: bár szá­mos Dénes-történetről van tu­do­má­sunk, a ben­nük meg­konst­ru­ált fi­gu­ra jel­le­me nem te­kint­he­tő olyan egy­sé­ges­nek, mint Tri­vul­zió ka­rak­te­re, sőt a Dé­nes nevű fő­hő­sök több eset­ben csu­pán a név­hasz­ná­lat­ban kap­csol­ha­tók egy­más­hoz.

A má­so­dik fe­je­zet a Cholnoky-kötetekre fó­kusz­ál: a Tam­múz (1910), Az alerion-madár vére (1912) és a posz­tu­musz Né­husz­tán me­sé­i­ből (1913) című kö­te­tek vizs­gá­la­ta, azok ko­ra­be­li re­cep­ci­ó­já­nak be­mu­ta­tá­sa mel­lett a szer­ző a gyűj­te­mé­nyes kö­te­tek szö­veg­ren­de­ző el­ve­it is fel­vá­zol­ja. A kö­te­tek ta­nul­má­nyo­zá­sa­kor egy-egy rö­vid no­vel­la­elem­zés mel­lett azok pub­li­ká­lás­tör­té­ne­ti sa­já­tos­sá­ga­it is be­mu­tat­ja. Né­hol azon­ban üdí­tő­en hat­na egy-egy mé­lyebb szö­veg­elem­ző rész is, mint pél­dá­ul a har­ma­dik, posz­tu­musz kö­te­tet tár­gya­ló sza­kasz­ban meg­em­lí­tett A kö­vér em­ber című no­vel­la ese­té­ben, mely, bár aho­gyan a szer­ző meg­fo­gal­maz­za, „a ha­zai fan­tasz­ti­kus iro­da­lom egyik ko­rai re­mek­mű­ve” (65), s szür­re­a­lis­ta és gro­teszk ele­me­ket is fel­mu­tat, saj­ná­la­tos mó­don né­hány sor­nál nem kap több fi­gyel­met a kis­mo­nog­rá­fi­á­ban.

A ko­ráb­ban em­lí­tett pub­li­ká­lás­tör­té­ne­ti jel­leg­ze­tes­sé­gek, a kö­te­tek­ben meg­je­lent szö­ve­gek ge­nea­ló­gi­á­ját fel­tá­ró ré­szek olyan iz­gal­mas je­len­sé­gek­re is rá­mu­tat­nak, mint hogy a kü­lön­fé­le ki­ad­vá­nyok­ban kö­zölt szö­ve­gek egyes cím­va­ri­án­sai más és más ér­tel­me­zé­si al­ter­na­tí­vát tá­mo­gat­hat­nak. Erre pél­da Az alerion-madár vére kö­tet cím­adó szö­ve­ge, amely fo­lyó­ira­tos köz­lé­se­kor A Maupertius-család cí­met vi­sel­te, ez­zel is meg­erő­sít­ve a csa­lád­tör­té­net­ként való ol­va­sás ér­vé­nyes­sé­gét. Eb­ben a fe­je­zet­ben esik szó Chol­no­ky for­dí­tói, il­let­ve kri­ti­ku­si te­vé­keny­sé­gé­ről is, s Wi­rágh előb­bi kap­csán jegy­zi meg, hogy bár Chol­no­ky igen ak­tí­van for­dí­tott, de mi­vel az ál­ta­la át­ül­te­tett szö­ve­gek nagy ré­sze mára már nem köz­is­mert, az ilyen szem­pon­tú vizs­gá­ló­dás el­ső­sor­ban a ko­ra­be­li ká­non ala­ku­lá­sá­ról ad­hat ké­pet. Mind­eze­ken fe­lül a kö­tet a szer­zői ká­non­ba nem so­rol­ha­tó (te­hát kö­tet­ben vagy vá­lo­ga­tás­ban nem kö­zölt) szö­ve­gek­re, azaz a tel­jes kor­pusz egy­har­ma­dát ki­te­vő olyan írá­sok­ra is ki­tér, ame­lye­ket a fo­lyó­ira­tos vagy al­ma­nach­bé­li köz­lést kö­ve­tő­en nem je­len­tet­tek meg.

A kö­tet har­ma­dik egy­sé­gé­ben a re­cep­ció és ha­tás­tör­té­net ke­rül elő­tér­be. Az első vá­lasz­tott szem­pont egé­szen ké­zen­fek­vő­nek tű­nik: Chol­no­ky Vik­tor és öccse, Chol­no­ky Lász­ló vi­szo­nyát tár­gyal­ja. Rá­mu­tat, hogy a re­cep­ció már egé­szen ko­rán fo­gé­kony volt arra, hogy együt­te­sen vizs­gál­ja a test­vé­re­ket, amit Lász­ló szö­veg­át­írá­si gya­kor­la­ta is meg­erő­sít­het, ám Wi­rágh meg­ál­la­pít­ja, hogy egy­más­tól tel­jes mér­ték­ben el­té­rő élet­mű­vek­ről és pub­li­ká­lá­si el­já­rá­sok­ról be­szél­he­tünk: Vik­tor­nál jó­val több ere­de­ti szö­ve­get tart­ha­tunk szá­mon, il­let­ve a va­ri­án­sok ese­té­ben ki­sebb el­té­ré­sek mu­tat­ha­tók ki, mint Lász­ló szö­ve­ge­i­nél. Ezen fe­lül a test­vé­rek „in­du­lá­sa” és iro­da­lom­ban be­töl­tött he­lye is kü­lön­bö­ző irány­ba mu­tat, hi­szen Lász­ló igen­csak meg­kés­ve, 1918-ban je­lent­ke­zett kö­tet­tel, s a ko­ráb­bi iro­dal­mi te­vé­keny­sé­ge jó­sze­ré­vel fe­le­dés­be me­rült. Az 1912-től, te­hát Chol­no­ky ha­lá­lá­nak évé­től 1922-ig ter­je­dő idő­szak­kal kü­lön al­fe­je­zet fog­lal­ko­zik, s a kü­lön­fé­le szö­veg­ki­adá­sok szám­ba vé­te­le mel­lett meg­jegy­zi, hogy Chol­no­ky em­lé­ké­nek meg­őr­zé­sé­ért öccsén kí­vül Krú­dy és Kosz­to­lá­nyi is so­kat tett. Egy ko­ráb­bi fe­je­zet­ben esik szó ar­ról, hogy Kosz­to­lá­nyi a Hru­ssz Krisz­ti­na cso­dá­la­tos lá­to­ga­tá­sa című no­vel­lá­já­ban – igaz, kis­sé iro­ni­kus mó­don – ref­lek­tál Chol­no­ky írás­mű­vé­sze­té­re (82), s eh­hez kap­cso­lód­va le­het iz­gal­mas ada­lék, hogy Kosz­to­lá­nyi A bús fér­fi pa­na­szai kö­te­té­ben köz­re­adott Ó, szép ma­gyar fe­jek, ti drága-régik című 1921-es ver­sé­ben Ady és Csáth Géza mel­lett szin­tén meg­idé­zi Chol­no­kyt:

köl­tők, az írás büsz­ke baj­no­ki
if­jan vi­rág­zók és ifjan-lehullók,
Ady, Csáth Géza, édes Chol­no­ky,
aki re­gés és mélyen-kék sze­med­del
jár­tál kö­zöt­tünk, kí­sér­tet gya­nánt,
té­bolyt ke­res­ve s szá­ja­don ki­gyúl­tan
égett a szesz, mint bal­jós, lila láng.

Az élet­tör­té­net­re uta­ló re­fe­ren­cia­pon­tok mel­lett az idé­zett passzus kísértet-képe a Chol­no­ky írás­mű­vé­sze­té­re oly­annyi­ra jel­lem­ző fan­tasz­ti­ku­mot is já­ték­ba hoz­za, a vers to­váb­bá pár­hu­za­mot von e fi­a­ta­lon el­hunyt szer­zők éle­te és mű­vé­sze­te kö­zött, s leg­in­kább az Ady-hagyományhoz kap­cso­lód­va mu­tat rá a mind­hár­muk alak­já­hoz kap­csol­ha­tó tit­kos­ság­ra és ide­gen­ség­re, va­la­mint ez­zel együtt bi­zo­nyos szem­pont­ból kí­vül­ál­ló vol­tuk­ra, hi­szen „[a]merre jár­tak ők, ott a ti­tok volt” (Kosz­to­lá­nyi De­zső, „Ó, szép ma­gyar fe­jek, ti drága-régik”, in Kosz­to­lá­nyi De­zső, Összes ver­sei, szerk. Réz Pál, Osi­ris Klasszi­ku­sok [Bu­da­pest: Osiris–Századvég, 1995], 345). Az 1922-től 1944-ig tar­tó idő­szak a re­cep­ció szem­pont­já­ból a Tam­múz új­ra­ki­adá­sa mi­att le­het fon­tos, de a kü­lön­bö­ző iro­da­lom­tör­té­ne­tek­ben való meg­em­lí­té­sek is azt jel­zik, hogy ezek­ben az év­ti­ze­dek­ben, ha nem is élén­ken, de két­ség­kí­vül meg­fi­gyel­he­tő bi­zo­nyos szin­tű ér­dek­lő­dés a Cholnoky-életmű iránt.

A kö­tet füg­ge­lé­kei iga­zán ér­té­kes anya­got ad­nak a ku­ta­tók ke­zé­be: táb­lá­za­tok­ba ren­dez­ve ta­lál­juk a kü­lön­fé­le szö­ve­gek cím­vál­to­za­ta­it a meg­je­le­nés ide­jé­nek és he­lyé­nek meg­je­lö­lé­sé­vel.

Kü­lön táb­lá­za­tos sza­kasz so­ra­koz­tat­ja fel Chol­no­ky szö­ve­ge­i­nek meg­je­le­né­si he­lye­it, így szám­ba ve­szi az idő­sza­ki ki­ad­vá­nyo­kat, va­la­mint az al­kal­mi ki­ad­vá­nyo­kat és an­to­ló­gi­á­kat is. Ezen fe­lül, az élet­raj­zi kro­no­ló­gia és a már em­lí­tett Cholnoky-bibliográfia mel­lett a kö­tet az 1912-ben a Pes­ti Nap­ló­ban meg­je­lent Leg­jobb a rab­nak című (utol­só) Trivulzió-történet szö­veg­köz­lé­sét is tar­tal­maz­za.

Ta­lán e rö­vid is­mer­te­tés alap­ján is kör­vo­na­la­zód­ni lát­szik, hogy Wi­rágh And­rás rend­kí­vül adat­gaz­dag kö­te­te nem könnyed ol­vas­mány. Per­sze a szer­ző nem is ál­lít­ja en­nek el­len­ke­ző­jét, sőt, elő­sza­vá­ban az ada­tok fel­ve­ze­té­sé­nek fon­tos­sá­gát és a sű­rí­tés szük­ség­sze­rű­sé­gét hang­sú­lyoz­za. A kis­mo­nog­rá­fia ered­mé­nyei is­me­re­té­nek fé­nyé­ben ez­zel a mód­szer­rel va­ló­já­ban csak egyet­ér­te­ni le­het, hi­szen a lát­szó­lag szűk­re sza­bott vizs­gá­ló­dá­si te­rep, azaz Chol­no­ky szép­írói mun­kás­sá­gá­nak ta­nul­má­nyo­zá­sa sok eset­ben tá­gabb fel­is­me­ré­sek felé ve­zet­het. Wi­rágh And­rás kis­mo­nog­rá­fi­á­ja te­hát fi­gye­lem­re mél­tó és fon­tos, pre­cí­zen meg­ada­tolt, nagy anya­got meg­moz­ga­tó kö­tet, mely nem csu­pán a Chol­no­ky Vik­tor írás­mű­vé­sze­té­vel, de a szá­zad­for­du­lós saj­tó­tör­té­net­tel fog­lal­ko­zó ku­ta­tók szá­má­ra is min­den két­sé­get ki­zá­ró­an hasz­nos­nak bi­zo­nyul.

Summary

And­rás Wi­rágh in his mo­no­gra­ph con­cent­ra­tes on the writings of Vik­tor Chol­no­ky, but bas­ed on his book we can also get an in­sight into how the press and pub­lish­ing ope­ra­ted at the turn of the 20th cent­ury. The mo­no­gra­ph is di­vi­ded into th­ree parts. The first part fo­cus­es on the pro­ta­go­nists ap­pe­aring in the short stori­es. The se­cond part in­vestiga­tes the works of Chol­no­ky, whi­le in the last part Wi­rágh de­als with the his­to­ry of early in­terp­re­ta­tions and re­cept­ions. The ap­pen­dix lists the tit­le va­ri­a­tions of the short stori­es along with bib­lio­gra­phi­cal in­for­ma­ti­on. The ap­pen­dix also con­ta­ins a bio­gra­phi­cal ch­ro­no­logy, a bib­lio­gra­phy, and the text of ‘Leg­jobb a rab­nak’.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet
tudományos segédmunkatársa,
fiatal kutatói ösztöndíjasa

Tagged , , , ,

Vélemény, hozzászólás?