Két idézet 1790-ből

június 22nd, 2018 § 0 comments

A’ tu­do­má­nyok­nak bő kéz kell, s elme-szabadság:
E’ ket­tő nél­kűl sín­le­nek a’ nagy Eszek.
A’ ki­ket a’ szük­ség szo­mo­rú gon­dok­ba le-süllyeszt,
Nem visz­nek Mú­sák tisz­te­le­té­re te­ményt.

Ver­se­ghy Fe­renc. A ma­gyar ha­zá­nak anyai szó­zattya az or­szág nap­já­ra ké­szü­lő ma­gya­rok­hoz, 1790, 9.

Azt mond­ják a’ Po­li­ti­cu­sok, hogy az Or­szág’ bol­dog­sá­ga a’ nép­nek so­ka­sá­gá­tól függ. De mit hasz­nál az a’ sok, ha vagy mind sze­gény, vagy na­gyobb ré­sze tu­dat­lan? A sze­gény­ség és a’ tu­dat­lan­ság egy hú­ron pen­dül. Sőt min­de­nik ki ter­jed a’ má­sik­ra. Mert amaz a’ tes­tet, ez a’ lel­ket il­le­ti: a’ ket­tő pe­dig mind jót mind go­noszt együtt érez. És így szint’ oly­lyan bol­dog­ta­lan az a’ nép, a’ melyly tu­dat­lan: mint a’ melyly sze­gény.

Bes­se­nyei György. „Egy ma­gyar tár­sa­ság iránt való jám­bor szán­dék (1790)”. In Bes­se­nyei György, Prog­ram­írá­sok, vi­ta­ira­tok, el­mél­ke­dé­sek. 1772–1790, 469–487. Szer­kesz­tet­te Bíró Fe­renc. Bes­se­nyei György Összes Mű­vei. Fi­lo­zó­fia, pub­li­cisz­ti­ka, tör­té­net­írás. Bu­da­pest: Ar­gu­men­tum Ki­adó – Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 2007, 482.

Tagged ,

Vélemény, hozzászólás?