FÉNYKERESŐK – Vaderna Gábor recenziója

május 9th, 2018 § 0 comments

recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, He­ge­düs Béla, Kiss Mar­git, Len­gyel Réka és Tüs­kés Gá­bor. Fény­ke­re­sők: Fel­vi­lá­go­sult tár­sa­sá­gok, iro­da­lom és tu­do­mány Közép-Európában / Licht­su­cher: Auf­geklär­te So­zi­etä­ten, Li­te­ra­tur und Wis­senschaft in Mit­te­le­uro­pa. Bu­da­pest: Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um – MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­te, 2017.

2017. ok­tó­ber 11. és 14. kö­zött Bu­da­pes­ten nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­át tar­tot­tak Auf­geklär­te So­zi­etä­ten, Li­te­ra­tur und Wis­senschaft in Mit­te­le­uro­pa cím­mel. E ren­dez­vény kí­sé­rő ren­dez­vé­nye volt a Fény­ke­re­sők: Fel­vi­lá­go­sult tár­sa­sá­gok, iro­da­lom és tu­do­mány Közép-Európában című ka­ma­ra­ki­ál­lí­tás a Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um­ban, mely 2018. feb­ru­ár 25-ig volt lá­to­gat­ha­tó. Az idő­sza­ki ki­ál­lí­tás kí­sé­rő­ki­ad­vá­nya­ként je­lent meg ha­son­ló cím­mel, bő két­száz ol­da­lon, ma­gyar és né­met nyel­ven egy kom­men­tált for­rás­gyűj­te­mény az MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet XVIII. Szá­za­di Osz­tá­lyá­nak együt­tes erő­fe­szí­té­se ered­mé­nye­kép­pen. (A to­váb­bi­ak­ban az egy­sze­rű­ség ked­vé­ért ka­ta­ló­gus­nak fo­gom ne­vez­ni, bár – mint ha­ma­ro­san lát­ni fog­juk – nem egé­szen az.)

Egy ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gu­sá­ról nem könnyű bár­mit is mon­da­ni. A ka­ta­ló­gus ugyan­is köz­tes mű­faj, mely rend­sze­rint túl is éli az ala­pul szol­gá­ló ki­ál­lí­tást. A ki­ál­lí­tás ál­tal szín­re vitt tár­gya­kat és az e tár­gyak­hoz kap­cso­ló­dó prob­lé­má­kat a ka­ta­ló­gus ugyan fel­mu­tat­ja, ám mind­eköz­ben a ki­ál­lí­tás je­len­lé­te (ha tet­szik, au­rá­ja) a ho­mály­ba vész. A ki­ál­lí­tás fi­zi­kai érint­ke­zést is igé­nyel: a tér el­ren­de­zé­se, a be­vi­lá­gí­tás, a de­sign, de még a ki­ál­lí­tó­tér funk­ci­o­ná­lis ele­mei (mint a ru­ha­tár vagy a te­rem­őrök el­he­lyez­ke­dé­se) is fon­tos ré­szét ké­pe­zik an­nak, hogy mi­ként le­het meg­él­ni egy-egy lát­vánnyá tett kul­tu­rá­lis ob­jek­tu­mot. Még a tu­do­má­nyos igénnyel és tu­do­má­nyos cél­zat­tal lét­re­ho­zott, rá­adá­sul tu­do­mány­tör­té­ne­tet el­be­szé­lő ka­ma­ra­ki­ál­lí­tá­sok is mű­vé­szi al­ko­tá­sok bi­zo­nyos te­kin­tet­ben: va­la­mi­lyen ins­tal­lá­ci­ó­ban je­len­nek meg tár­gyai, a kí­sé­rő­szö­ve­gek, a lá­to­ga­tó ve­ze­té­se stb. – ezek mind-mind ren­de­zett, s e ren­de­zett­ség ál­tal már ele­ve adot­tan ön­ref­lex­ív kul­tu­rá­lis te­rek. Ha in­nen néz­zük, egy ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gu­sa csu­pa vesz­te­ség: nin­cse­nek fény–árny-játékok, nem ér­zé­kel­he­tő az in­tar­zi­ás bú­to­rok be­ra­ká­sa, egy ki­ál­lí­tott gyer­tya­tar­tó or­na­men­se­i­nek fi­nom­sá­ga. A ka­ta­ló­gus mé­di­um­vál­tás ered­mé­nye, ahol a fi­zi­kai tér ele­mei a könyv te­ré­be vo­nul­nak vissza, an­nak keresztül-kasul jár­ha­tó zeg­zu­gai itt szük­ség­kép­pen nar­ra­tí­vák­ba ren­de­ződ­nek, an­nak jelenlét-illúziója itt tá­vol­ság­gá ala­kul át. A ka­ta­ló­gus ugyan­ak­kor le­he­tő­ség is: el tud­ja me­sél­ni azt, ami az ins­tal­lá­ci­ó­ban nem tu­dott meg­je­len­ni, át­ren­dez­he­ti a ki­ál­lí­tás hang­sú­lya­it, új össze­füg­gé­se­ket te­remt­het, s nem utol­só sor­ban mé­lyeb­ben be­mu­tat­hat­ja azt a törzs­anya­got, amely­re a ki­ál­lí­tás ere­de­ti­leg rá­épült. A ka­ta­ló­gus ilye­tén­kép­pen a ki­ál­lí­tás­nál (és – ese­tünk­ben – a kon­fe­ren­ci­á­nál) szé­le­seb­bet me­rít­het.

Ép­pen ezért a Fény­ke­re­sők ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gu­sát ér­de­mes ön­ál­ló­an szem­ügy­re ven­ni, s fel­ten­ni azt a kér­dést, hogy mit is ál­lít a ki­ad­vány tár­gyá­ról – bár fel­te­he­tő­en a kon­fe­ren­cia, a ki­ál­lí­tás és a ki­ad­vány ugyan­an­nak az ér­dek­lő­dé­si kör­nek a szü­löt­te. Mi­előtt vé­gig­fut­nánk a kö­te­ten, még annyit szük­sé­ges el­mon­da­ni, hogy az va­ló­já­ban bő­vebb anya­got ad a ki­ál­lí­tás­nál (pél­dá­ul a füg­ge­lék­ben sza­bad­kő­mű­ves szim­bó­lu­mo­kat ma­gya­ráz meg, folyóirat-listákat hoz, pe­reg­ri­nu­so­kat vagy sza­bad­kő­mű­ves pá­ho­lyo­kat so­rol fel). Ugyan­ak­kor fá­jó­an hi­á­nyoz­nak a ké­pek (s mily jó lett vol­na szí­nes­ben lát­ni egy-egy tár­gyat!) – a ké­pek rit­ka­sá­ga (ta­lán anya­gi okok áll­tak a hát­tér­ben) ily mó­don is­mét csak tá­vo­lít az ere­de­ti tár­lat­tól.

A Fény­ke­re­sők cím, mon­da­nom sem kell, me­ta­fo­ra, mely a fel­vi­lá­go­so­dás kér­dés­kö­ré­hez ve­zet el min­ket. Az utób­bi né­hány év­ti­zed­ben rend­sze­res ku­ta­tá­sok foly­tak a fel­vi­lá­go­so­dás tár­sas szo­ká­sa­it és a kul­tú­ra ek­ko­ri­ban for­má­ló­dó in­téz­mény­rend­sze­rét fel­tá­ran­dó. A fel­vi­lá­go­so­dást e szem­lé­let hí­vei nem pusz­tán egy el­vont tár­sa­dal­mi utó­pi­á­nak vél­ték, ha­nem in­kább cse­lek­vé­sek egy hal­ma­zá­ra fi­gyel­mez­tet­tek. Nem sza­bad ter­mé­sze­te­sen le­be­csül­nünk a fel­vi­lá­go­so­dás kori gon­dol­ko­dók in­tel­lek­tu­á­lis erő­fe­szí­té­se­it, ame­lyek egy bol­do­gabb tár­sa­da­lom meg­te­rem­té­sé­re irá­nyul­tak, ám emel­lett ér­de­mes szá­mí­tás­ba ven­ni azo­kat a le­he­tő­ség­fel­té­te­le­ket, ame­lyek kö­zött a 18. szá­zad em­be­re dön­té­se­ket hoz­ha­tott bi­zo­nyos élet­hely­ze­tek­ben, vagy cse­lek­vés­re szán­hat­ta el ma­gát. Két irány­ból is meg le­het kö­ze­lí­te­ni ezt a kér­dést – s úgy lá­tom, hogy mind­két irány meg­je­le­nik vizs­gált kö­te­tünk­ben. Egy­fe­lől újra ér­de­mes és kell gon­dol­ni azt az ál­ta­lá­no­sabb prob­lé­mát, hogy a kor­szak em­be­re mi­ként gon­dol­ko­dott ön­nön tár­sas lé­te­zé­sé­ről. A fel­vi­lá­go­so­dás egyik nagy esz­me­tör­té­ne­ti új­don­sá­ga ugyan­is ép­pen ez: az em­ber nem­csak mint tár­sa­dal­mi lé­te­ző, mint egy ál­la­pot el­szen­ve­dő­je je­le­nik itt meg, ha­nem úgy, mint aki­nek tár­si­as­sá­ga ön­ma­gá­ban ké­pes meg­vál­toz­tat­ni a tár­sa­dal­mat. A fel­vi­lá­go­so­dás em­be­re úgy vél­te – s ta­lán ezt az örök­sé­get ne­künk ma­gunk­nak sem kell fel­tét­le­nül meg­ta­gad­nunk –, hogy a tár­sas érint­ke­zés so­rán a vé­le­mé­nyek üt­köz­te­té­se már ön­ma­gá­ban csi­szol­ja az el­mét, s mi­nél több éles el­mé­vel bíró egyén­ből áll össze a tár­sa­da­lom, an­nál fej­let­tebb lesz az őt kö­rül­ve­vő vi­lág. A tár­sal­gás ugyan­is már ön­ma­gá­ban va­la­mi­fé­le ha­la­dást, ci­vi­li­zá­ci­ós fej­lő­dést je­lent. Eb­ből kö­vet­ke­zik – s ez lesz a má­sik irány, ahon­nan meg­kö­ze­lít­he­tő a fel­vi­lá­go­so­dás kér­dé­se –, hogy amennyi­ben ko­mo­lyan vesszük, hogy a tár­sal­ko­dás hasz­nos do­log, ma­gá­tól ér­te­tő­dik, hogy e tár­sa­dal­mi gya­kor­lat elő­moz­dí­tá­sá­ra új te­re­ket kell meg­al­kot­ni, il­let­ve új in­téz­mé­nye­ket kell ala­pí­ta­ni.

A Fény­ke­re­sők vál­lal­ko­zá­sa eze­ket az új te­re­ket és in­téz­mé­nyi le­he­tő­sé­ge­ket jár­ja kör­be. Azt ku­tat­ja, hogy mi­lyen új kom­mu­ni­ká­ci­ós for­mák jöt­tek lét­re a hosszú 18. szá­zad­ban. Az első rész az aka­dé­mi­ai esz­me tör­té­ne­tét mu­tat­ja meg. Nem­csak azért volt ér­de­mes elő­re he­lyez­ni ezt az egy­sé­get, mert a Bél Má­tyás fo­gal­maz­ta egyik első ter­ve­zet (1718) és a Szé­che­nyi Ist­ván gróf ál­ta­li fel­aján­lás (1825) kö­zöt­ti bő év­szá­zad je­lö­li ki a tár­si­as­ság­ról való gon­dol­ko­dás új ke­re­te­ink ki­ala­kí­tá­sát, ha­nem azért is, mi­vel az aka­dé­mi­ai esz­me mint­egy a prob­lé­ma sine qua nonja: egy olyan, so­ká­ig csak kü­lön­bö­ző ví­zi­ók­ban lé­te­sü­lő in­téz­mé­nyi ke­ret, mely ké­pes vol­na meg­szer­vez­ni a tu­do­má­nyos kom­mu­ni­ká­ció el­jö­ven­dő fo­lya­ma­ta­it, s nem­csak az­ál­tal, hogy te­ret (értsd: ta­lál­ko­zá­si al­kal­mat) biz­to­sí­ta­na tu­dó­sok­nak a tár­sal­ko­dás­ra, ha­nem az­ál­tal is – mi­ként ez a be­mu­ta­tott leg­több ter­ve­zet­ből fel­sej­lik –, hogy lét­re­hoz­za egy el­jö­ven­dő, szé­le­sebb tár­sa­dal­mi kör­ben mű­velt tu­do­mány lehetőség-feltételeit, s még ezen fe­lül nyel­vet is te­remt a tu­do­mány szá­má­ra. Az itt be­mu­ta­tott ter­ve­ze­tek egy­más mel­lé he­lye­zé­se nem pusz­tán mennyi­sé­gé­vel mu­tat­ja fel a nagy igényt egy ilyen tár­su­lá­si for­ma iránt, s nem is csu­pán sok­szí­nű­sé­ge za­var­ba ejtő (van itt szláv ala­pí­tá­sú tu­dós tár­sa­ság­ra tett ja­vas­lat vagy ud­va­ri csil­la­gász ál­tal szor­gal­ma­zott ter­mé­szet­tu­dós egye­sü­let). Sok­kal in­kább fi­gye­lem­re mél­tó, hogy ezek a vál­lal­ko­zá­sok nem va­ló­sul­hat­tak meg. Hogy mi­ért ala­kult ez így, még meg­vá­la­szo­lan­dó kér­dés.

A má­so­dik rész a Kom­mu­ni­ká­ció­tör­té­net cí­met vi­se­li, ami ta­lán kis­sé ál­ta­lá­no­sabb, mint amit a fe­je­zet vé­gül is tel­je­sít. Pe­dig az sem ke­vés: itt sze­dik össze a szer­kesz­tők, hogy mely ki­ad­vány mi­kép­pen állt a tu­do­mány szol­gá­la­tá­ba, s mi­lyen tu­do­má­nyos ér­ték­ren­det kép­vi­selt. A saj­tó meg­je­le­né­sé­nek 18. szá­za­di tör­té­ne­te több te­kin­tet­ben is for­du­ló­pont a ma­gyar fény­ke­re­sés tör­té­ne­té­ben. Egy­fe­lől igen ra­di­ká­li­san vál­to­zott meg az in­for­má­ci­ók áram­lá­sá­nak mód­ja és se­bes­sé­ge. A ma­gán­le­ve­lek­ből új­ság­le­ve­lek­ké ala­ku­ló, kéz­ira­tos tu­dó­si há­ló­za­to­kat fel­vál­tó nyom­ta­tott pub­li­ká­ci­ók és hír­adá­sok alap­ja­i­ban mó­do­sí­tot­ták a tu­do­má­nyok min­den­na­pi mű­kö­dés­mód­ját is. A fe­je­zet a több­nyel­vű ma­gyar­or­szá­gi saj­tó mér­föld­kö­ve­it mu­tat­ja be, emel­lett pre­zen­tál még ki­ad­vány­ter­ve­ze­tet is. E rész­ben eset­leg ki le­he­tett vol­na tér­ni arra is, hogy mi­kép­pen szer­ve­ző­dött meg a hí­rek és szö­ve­gek áram­lá­sa e pub­li­ká­lá­sok so­rán, s mi­kép­pen áram­lot­tak to­vább az in­for­má­ci­ók, amíg el­ju­tot­tak az ol­va­sók­hoz. E könyv­tör­té­ne­ti táv­lat per­sze túl­mu­tat a vizs­gált vál­lal­ko­zá­son – s nem is fel­tét­le­nül pre­zen­tá­lan­dó egy ki­ál­lí­tás­ban.

Még­is ér­de­mes lett vol­na ebbe az irány­ba is egy pil­lan­tást vet­ni, mi­vel a kö­vet­ke­ző két rész mint­ha ép­pen erre a kér­dés­re ke­res­né a vá­laszt. A har­ma­dik egy­ség azok­kal a ma­gyar­or­szá­gi tu­dó­sok­kal fog­lal­ko­zik, akik kül­föl­di tu­dós tár­sa­sá­gok tag­jai let­tek. Fon­tos gyűj­tés ez, mert fel­vil­lant­ja: a ma­gyar tu­dó­sok mily ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en lép­tek be a nem­zet­kö­zi tu­do­má­nyos há­ló­za­tok­ba. Nem ön­ma­gá­ban a si­ker, az el­ért ered­mény ér­de­kes itt, ha­nem az a fo­lya­mat, ami­ként ezek a há­ló­za­tok ki­épül­tek, s ami­ként egy-egy tu­dós szin­te ka­put nyi­tott egy-egy hely­re, aho­vá az­tán már má­sok is kö­vet­het­ték. A ne­gye­dik rész a tu­dás­meg­osz­tás he­lyi sa­já­tos­sá­ga­it ve­szi szem­ügy­re. A fó­kusz itt – az elő­ző rész­hez ké­pest – a Ma­gyar­or­szá­gon zaj­ló tu­do­má­nyos élet­re esik, s a nagy ter­vek he­lyét ezen be­lül is a ki­sebb kö­zös­sé­gek­ben mű­kö­dő mű­he­lyek vizs­gá­la­ta ve­szi át. Ez a rész mint­ha össze­gez­né az ed­di­gi­e­ket: az aka­dé­mi­ai esz­me ott kí­sért a szá­mos mű­vé­sze­ti tár­sa­ság ter­ve­ze­te mö­gött (nem vé­let­len, hogy ez a rész is Bél Má­tyás­tól in­dul), itt je­len­nek meg az első ön­ál­ló iro­dal­mi fo­lyó­ira­tok, mint pél­dá­ul a Ma­gyar Mus­e­um (lásd a má­so­dik részt), s itt is ele­men­tá­ri­san fon­tos ma­rad a tu­dás­köz­ve­tí­tés kér­dé­se.

Az utol­só há­rom rész a sza­bad­kő­mű­ves­sé­get ál­lít­ja a kö­zép­pont­ba. E ki­emelt he­lyet in­do­kol­hat­ja a kér­dés je­len­tő­sé­ge a tár­sas szer­ve­ző­dé­sek tör­té­ne­té­ben, il­let­ve a ma­gyar­or­szá­gi gon­dol­ko­dás­tör­té­net­re tett nagy ha­tás. Tud­juk, hogy a sza­bad­kő­mű­ves­ség kér­dé­se a ma­gyar felvilágosodás-kutatások nagy mu­mu­sa. Ám mint­ha az utób­bi idő­ben meg­élén­kül­tek vol­na a vizs­gá­ló­dá­sok, amit a He­li­kon nem­ré­gi­ben meg­je­lent te­ma­ti­kus szá­ma (2016/4) mel­lett ép­pen a Fény­ke­re­sők vál­lal­ko­zá­sa mu­tat­hat fel.

Az Ezo­te­ri­kus ha­gyo­mány­te­rem­tés a sza­bad­kő­mű­ves moz­ga­lom­ban című rész vol­ta­kép­pen egy tab­lót ad: a sza­bad­kő­mű­ves alap­ira­to­kat, tör­té­ne­ti for­rá­so­kat, nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok fel­tá­rá­sát a sza­bad­kő­mű­ve­sek te­vé­keny­sé­ge irán­ti el­len­ál­lás tör­té­ne­té­nek do­ku­men­tu­mai egé­szí­tik ki. Bár a sza­bad­kő­mű­ves­ség tör­té­ne­té­vel csak most is­mer­ke­dők­nek nem aján­la­nám ön­ma­gá­ban ezt a részt, aki egy ki­csit tá­jé­ko­zot­tabb, af­fé­le Wun­der­kam­mer­ként hasz­nál­hat­ja. A fel­ve­tett szem­pon­tok so­ka­sá­ga mi­att ugyan­is nem ala­kul egy­sé­ges kép­pé a pá­ho­lyok tör­té­ne­te, ha­nem ér­de­kes for­rá­sok so­ro­za­tá­ból sej­lik fel egy egy­kor gaz­dag, ám a jo­ze­fi­niz­mus évei után – le­szá­mít­va a li­pó­ti né­hány évet – fé­nyét vesz­tett (ám az­tán ki­tar­tó­an, mind­má­ig lé­te­ző) vi­lág. Ezt a sok­szí­nű­sé­get foly­tat­ja a kö­tet ha­to­dik ré­sze, amely Pá­ló­czi Hor­váth Ádám sza­bad­kő­mű­ves re­gé­nyé­nek cí­mét vá­lasz­tot­ta: Fel­fe­de­zett ti­tok. Itt a sza­bad­kő­mű­ves­ség min­den­nap­ja­i­ba ka­punk be­te­kin­tést, fő­ként tár­gyi em­lé­kek alap­ján. Míg a ki­ál­lí­tás első öt egy­sé­ge leg­in­kább pa­pír­ala­pú for­rá­sok­ra tá­masz­ko­dott, s eze­ket ké­pek­kel gaz­da­gí­tot­ta – itt in­kább a tár­gyi kul­tú­ra ke­rül a kö­zép­pont­ba: pi­pák, mes­ter­kö­té­nyek, zseb­óra, asz­tal, tál, csé­sze­alj stb. Akár­csak az elő­ző rész­ben, itt sem egy tör­té­net­re van­nak fel­fűz­ve a tár­gyak: esz­té­ti­kai fi­nom­sá­guk, ki­dol­go­zott­sá­guk in­kább is­mét a sza­bad­kő­mű­ves­ség sok­ar­cú­sá­gá­hoz ve­zet. Fél­re­ér­tés ne es­sék: a tör­té­net hi­á­nya itt in­kább a ku­ta­tá­si tárgy szer­te­ága­zó vol­tá­ból ered, s nem va­la­mi­fé­le hi­á­nyos­ság­ként em­lí­tem. A sza­bad­kő­mű­ves­ség ma­gyar­or­szá­gi tör­té­ne­té­nek fá­jó­an hi­ány­zó el­be­szé­lé­se to­váb­bi, jó­val na­gyobb ívű fel­adat.

A he­te­dik rész egy erős ér­tel­me­zé­si ke­re­tet ad az ed­di­gi­ek­nek: azt ál­lít­ja ugyan­is, hogy a tár­si­as szer­ve­ző­dé­si for­mák, s azon be­lül is a sza­bad­kő­mű­ves­ség a pol­gá­ri tár­sa­da­lom meg­te­rem­té­sé­nek az elő­szo­bá­ja volt. Ez egy igen erős ál­lí­tás, mely­nek nem­csak a nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom­ban, de a ma­gyar his­to­riog­rá­fi­á­ban is van­nak hí­vei. Mis­kolczy Amb­rus több mun­ká­ját idéz­het­ném itt – hadd em­lít­sem most csak Kazinczy-kvadrológiáját [Mis­kolczy Amb­rus. Ka­zin­czy Fe­renc útja a nyelv­újí­tás­tól a po­li­ti­kai meg­úju­lá­sig. I–IV. Ki­sebb­ség­ku­ta­tá­si köny­vek (Bu­da­pest: Lu­ci­dus, 2009–2010).], mely­nek vissza­té­rő alap­gon­do­la­ta, hogy a tit­kos­tár­sa­sá­gi kul­tú­ra rak­ta le a maj­dan el­jö­ven­dő re­form­ko­ri li­be­rá­lis el­len­zék po­li­ti­kai kul­tú­rá­já­nak alap­ja­it. A foly­to­nos­ság és meg­sza­kí­tott­ság (en­gem amúgy na­gyon iz­ga­tó) tyúk-tojás prob­lé­má­já­hoz ju­tunk itt: hi­szen egy tör­té­ne­tet úgy is el­be­szél­he­tünk, hogy azért gon­dol­kod­tak so­kan bi­zo­nyos for­má­ban a vi­lág­ról, mert ré­sze­sei vol­tak a sza­bad­kő­mű­ves kul­tú­rá­nak, vagy azok ke­res­ték már ele­ve e tár­su­lá­si for­mát, akik úgy gon­dol­kod­tak, hogy a kul­tú­ra in­téz­mé­nyi fel­té­te­le­it újra ki kel­le­ne ta­lál­ni. Min­den­eset­re az a Fény­ke­re­sőkben ho­zott gaz­dag pél­da­tár­ból is fel­sej­lik, hogy a tár­sa­da­lom mo­der­ni­zá­lá­si fo­lya­ma­tai igen szo­ro­san össze­kap­cso­lód­tak a tár­si­as kez­de­mé­nye­zé­sek­kel. Itt a tár­sa­sá­gi kul­tú­ra politika- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti össze­füg­gé­se­i­nek komp­le­xi­tá­sa vol­na to­vább vizs­gál­ha­tó.

A Fény­ke­re­sők kö­tet fur­csa vál­lal­ko­zás. Ere­de­ti­leg egy ki­ál­lí­tás­hoz ké­szült, ám ezt a funk­ci­ó­ját csak ideig-óráig tölt­he­ti be. In­kább egy ki­in­du­ló se­géd­könyv ez, mely fel­tesz kér­dé­se­ket, ám azok meg­vá­la­szo­lá­sa itt még el­ma­rad. A katalógus-szerű, frag­men­tált szer­ke­zet ugyan­is ezt alig­ha ten­né le­he­tő­vé, no nem mint­ha ez min­den­kép­pen szük­sé­ges vol­na. Ez a kö­tet ép­pen ele­gen­dő fényt vet tár­gyá­ra. Ép­pen annyit, hogy mi is ke­res­ni kezd­jük a fényt.

Vaderna Gábor
irodalomtörténész, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi
Intézetének oktatója, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet munkatársa
(Irodalmi nyilvánosság a polgárosodó Nyugat-Magyarországon, 1770–1820 Lendület Kutatócsoport)

Summary

In Oc­to­ber 2017 an in­ter­na­ti­o­nal con­fe­ren­ce on fre­e­ma­sonry and sci­en­ce (Auf­geklär­te So­zi­etä­ten, Li­te­ra­tur und Wis­senschaft in Mit­te­le­uro­pa) was held in Bu­da­pest. Unu­su­ally, a ca­bi­net ex­hi­bit­ion was also ope­ned on that oc­cas­ion in the Hun­ga­ri­an Na­ti­o­nal Mus­e­um. Unu­su­ally, be­ca­u­se one ra­rely finds that a scho­larly mee­ting on li­ter­ary stu­di­es goes hand in hand with an event of mus­e­o­logy. The ca­ta­lo­gue of the ex­hi­bit­ion is also unu­su­al. Apart from the list of ex­hi­bits and ar­tis­tic pi­e­ces, this book shi­nes the spot­light on the the­ma­tic se­lec­ti­on of dif­fe­rent is­sues. The chap­ters fol­low di­ver­gent sto­ry­li­nes: the his­to­ry of aca­demy, com­mu­ni­ca­ti­on his­to­ry, sci­en­ti­fic net­wor­king in the early mo­dern pe­ri­od, the dis­t­ri­bu­ti­on of know­ledge, eso­te­ric tra­di­tions and fre­e­ma­sonry, and the ad­vent of the mo­dern ci­vil so­ci­ety. In every chap­ter the quest­ion re­turns: who is the app­rop­ria­te per­son for se­ar­ch­ing or spark­ing light; and whe­re can that light be fo­und? This ca­ta­lo­gue is more than a ca­ta­lo­gue ne­eds to be. It sheds light on the his­to­ry of the Hun­ga­ri­an En­ligh­ten­ment.

Tagged , , ,

Vélemény, hozzászólás?