Túri Tamás írása az Enyedi 460-tanulmánykötetről

szeptember 23rd, 2016 § 0 comments

recenzió

Enye­di 460: Ta­nul­mány­kö­tet Enye­di György szü­le­té­sé­nek 460. év­for­du­ló­já­ra ren­de­zett ka­ma­ra­kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­ból, szerk., K. Ka­po­si Krisz­ti­na, Lo­vas Bor­bá­la, Bu­da­pest, MTA-ELTE HECE, 2016, 224 pp.

A 2016-os év igen ter­mé­keny­nek bi­zo­nyul az uni­tá­ri­us iro­da­lom fel­tá­rá­sá­nak te­kin­te­té­ben. A gon­do­san meg­szer­kesz­tett, szak­mai szem­pont­ból hi­ány­pót­ló szö­veg­ki­adá­sok mel­lett újabb, a mun­kák­ra vo­nat­ko­zó, mély és szé­les körű ku­ta­tá­si ered­mé­nyek is pub­li­ká­lás­ra ke­rül­tek. A régi ma­gyar iro­da­lom­mal fog­lal­ko­zók szá­má­ra evi­dens, hogy a túl­nyo­mó­részt kéz­irat­ban fenn­ma­radt, ma Ko­lozs­vá­rott a Ro­mán Aka­dé­mi­ai Könyv­tár­ban, vagy a Ma­gyar Uni­tá­ri­us Egy­ház Ko­lozs­vá­ri Gyűj­tő­le­vél­tá­rá­ban őr­zött uni­tá­ri­us iro­da­lom szak­sze­rű fi­lo­ló­gi­ai fel­tá­rá­sa el­en­ged­he­tet­len ah­hoz, hogy a kora új­ko­ri mű­ve­lő­dés­tör­té­net­ről és fe­le­ke­ze­ti kul­tú­rá­ról meg­fe­le­lő és ala­pos ké­pet al­kot­has­sunk. En­nek messze­me­nő­kig ele­get tett Mol­nár Dá­vid A Ma­gyar Uni­tá­ri­us Egy­ház Ko­lozs­vá­ri Gyűj­tő­le­vél­tá­rá­nak és Nagy­könyv­tá­rá­nak ki­ad­vá­nyai 7. kö­te­te­ként meg­je­lent mun­ká­já­ban, mely az új irá­nyok ki­je­lö­lé­sé­vel és az uni­tá­ri­us mí­to­szok le­bon­tá­sá­val igye­ke­zett a szak­ma fi­gyel­mét az ed­dig fe­le­dés­be me­rült le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mok és teo­ló­gi­ai ér­te­ke­zé­sek felé irá­nyí­ta­ni. (Mol­nár Dá­vid, „…az nagy ten­ger­ből való fo­lyó­víz­nek se­bes­sé­ge…” Ko­lozs­vá­ri uni­tá­ri­us le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mok és nyom­tat­vá­nyok gyűj­te­mé­nye Beth­len Gá­bor és I. Rá­kó­czi György Fe­je­del­mek ko­rá­ból (1613–1648), Ko­lozs­vár, Ma­gyar Uni­tá­ri­us Egy­ház, 2015.)

Lát­vá­nyos erő­fe­szí­té­sek tör­tén­nek azon­ban Enye­di György (1555–1597) uni­tá­ri­us püs­pök élet­mű­vé­nek több szem­pon­tú fel­dol­go­zá­sá­ra is. Így Si­mon Jó­zsef Enye­di ki­emel­ke­dő és mo­dern eg­ze­ge­ti­kai mód­sze­rét, va­la­mint fi­lo­zó­fi­ai mű­velt­sé­gét dol­goz­ta fel az Exp­li­ca­ti­o­nes… alap­ján (Si­mon Jó­zsef, Exp­li­ca­ti­o­nes exp­li­ca­ti­o­num: Fi­lo­zó­fia, iro­da­lom és eg­ze­ge­ti­ka Enye­di György élet­mű­vé­ben, Bp., Ty­po­tex, 2016.), míg Lo­vas Bor­bá­la Enye­di György be­szé­dei har­ma­dik tria­casának ki­adá­sá­val az ed­dig mel­lő­zött uni­tá­ri­us pré­di­ká­ció­iro­dal­mat új­fent a kora új­ko­ri ke­gyes­sé­gi irodalom-kutatás elő­te­ré­be emel­te (Enye­di György pré­di­ká­ci­ói, 1. [67–99. be­széd] 2. Ko­lozs­vá­ri Kó­dex, Ma­ros­vá­sár­he­lyi Kó­dex, Sá­ros­pa­ta­ki Kó­dex, Con­ci­o­nes ve­tus­tis­si­mae, s. a. r., az elő­szót és a jegy­ze­te­ket írta Lo­vas Bor­bá­la, Bp., MTA-ELTE HECE – Ma­gyar Uni­tá­ri­us Egy­ház, 2016.)

A szó­ban for­gó ki­ad­vá­nyok so­rát erő­sí­ti a Lo­vas Bor­bá­la és K. Ka­po­si Krisz­ti­na szer­kesz­té­sé­ben meg­je­lent Enye­di 460. ta­nul­mány­kö­tet, mely a 2015. jú­ni­us 16-án MTAELTE HECE Len­dü­let Ku­ta­tó­cso­port ál­tal, a püs­pök szü­le­té­sé­nek 460. év­for­du­ló­já­ra meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia anya­gát tar­tal­maz­za. A gyűj­te­mény­ben sze­rep­lő tíz ta­nul­mány Enye­di sok­ré­tű élet­mű­vé­nek szé­les körű és for­rás­gaz­dag fel­dol­go­zá­sát adja. A kö­tet maga jól fel­épí­tett és ele­gán­san kap­cso­ló­dik Lo­vas Bor­bá­la szö­veg­ki­adá­sá­hoz is. A gyűj­te­ményt nyi­tó Bá­lint Ben­czé­di Fe­renc püs­pök úr há­lás so­rai és az Enyedi-hagyaték bo­nyo­lult kéz­ira­tos struk­tú­rá­já­nak táb­lá­za­tos fel­ol­dá­sa (for­rás, le­lő­hely, jel­zet, rö­vi­dí­té­sek) után át­fo­gó ké­pet ka­punk Enye­di könyv­kul­tú­rá­já­ról, me­ta­nyel­vi struk­tú­rá­i­ról, il­let­ve a mű­vek ké­sőb­bi re­cep­ci­ó­já­ról. Bíró Gyön­gyi ta­nul­má­nyá­ban a püs­pök könyv­tá­ri ha­gya­té­ká­nak sor­sát be­mu­tat­va an­nak rész­le­tes re­konst­ruk­ci­ó­já­ra ka­punk ígé­re­tet, mely re­mél­he­tő­leg egy, az uni­tá­ri­us ol­vas­mány­tör­té­ne­tet fel­tá­ró ki­ad­vány­so­ro­zat har­ma­dik kö­te­té­ben fog he­lyet kap­ni. A ku­ta­tás­tör­té­ne­tet is fel­öle­lő hasz­nos mód­szer­ta­ni meg­fon­to­lá­so­kon túl a szer­ző a füg­ge­lék­ben köz­li Enye­di au­top­szia alap­ján azo­no­sí­tott köny­ve­i­nek le­lő­hellyel és jel­zet­tel el­lá­tott lis­tá­ját. Ber­kes Ka­ta­lin Enye­di Ait­hi­o­pi­ka-for­dí­tá­sát ál­lít­ja kö­zép­pont­ba, és a ko­ra­be­li eu­ró­pai for­dí­tá­sok elő­szám­lá­lá­sá­val bont­ja le azt az Enye­di ál­tal is han­goz­ta­tott mí­toszt, hogy ő for­dí­tot­ta le elő­ször Hé­li­o­dór­osz­nak a 16. szá­za­di mű­ve­lő­dés­ben ran­gos he­lyet el­fog­la­ló sze­rel­mes re­gé­nyét la­tin­ra. A szer­ző amel­lett ér­vel, hogy a püs­pök a fe­je­de­lem tá­mo­ga­tá­sá­nak el­nye­ré­sé­ért pá­lyá­zott az első hely­re, mi­vel ő maga is tan­könyv­ként sze­ret­te vol­na hasz­no­sí­ta­ni a meg­je­le­nő nyom­tat­ványt. A ta­nul­mány to­váb­bi meg­fon­to­lá­sa, hogy a ko­ra­be­li for­dí­tók (Sta­nis­law War­sze­wic­ki, René Guil­lon, Mar­ti­nus Cru­si­us) a mű „első” tol­má­cso­ló­i­ként az 1551-es dá­tum­hoz igye­kez­tek kö­ze­lí­te­ni mun­ká­ju­kat, mi­vel 1550-ben je­lent meg Con­rad Gessner la­tin és gö­rög mun­kák­ról szó­ló kri­ti­kai bib­li­og­rá­fi­á­ja, a Le­xi­con Gra­e­co­la­ti­num…, mely el­ső­ként hív­ta fel a fi­gyel­met Hé­li­o­dór­osz re­gé­nyé­re. Si­mon Jó­zsef To­rocz­kai Máté Ex­pi­ca­ti­o­nes-for­dí­tá­sá­nak (1619/20) prob­lé­máit jár­ja kö­rül arra ke­res­ve a vá­laszt, hogy az uni­ta­riz­mus „radikális-racionalista ágá­nak” köz­ve­tí­tő­je és Enye­di szel­le­mi ha­gya­té­ká­nak ke­ze­lő­je az Exp­li­ca­ti­o­nes ma­gyar­ra for­dí­tá­sá­nál ho­gyan küz­dött meg a püs­pök idé­zés­tech­ni­kai rend­sze­ré­ből adó­dó össze­tett me­ta­nyel­vi ré­te­gek egy­más­ra épü­lé­sé­vel. A ter­je­del­mes, gö­rög szö­ve­ge­ket is meg­moz­ga­tó össze­ve­té­sek azt mu­tat­ják, hogy To­rocz­kai bi­zo­nyos for­rá­so­kat kény­te­len volt el­hagy­ni, mely­ben nem fe­le­ke­ze­ti fenn­tar­tá­sok, vagy egyes szö­ve­gek pro­fa­ni­tá­sa ját­szott sze­re­pet, ha­nem „a meta-szintekkel bo­nyo­lul­tan ré­teg­zett szö­veg­struk­tú­ra már nem bír­ta vol­na el a ma­gyar for­dí­tás újabb meta-rétegét” (58). Si­mon sze­rint a for­dí­tá­si ne­héz­sé­gek mel­lett a la­tin nyel­vű és ma­gyar ol­va­só­kö­zön­ség el­té­rő mű­velt­sé­ge és el­vá­rá­sai egy­aránt fe­le­lő­sek az el­ha­gyá­so­kért. Fon­tos ered­mény, hogy a la­tin ere­de­ti­ből hi­ány­zó tíz Ézsaiás-hely ma­gya­rá­za­tá­nak szer­ző­jét Enye­di­ben va­ló­szí­nű­sí­ti, mely­re az ér­ve­lés for­mai ele­mei mel­lett olyan mód­szer­ta­ni meg­ol­dá­sok is utal­nak, me­lyek a Szilvási-vita kéz­ira­tá­val és az Exp­li­ca­ti­o­nes más he­lye­i­vel is nagy­fo­kú ha­son­ló­sá­got mu­tat­nak.

A to­váb­bi­ak­ban Enye­di pré­di­ká­ci­ó­i­nak szer­ke­ze­ti, he­lyes­írá­si és te­ma­ti­kai elem­zé­sei ke­rül­nek a kö­tet kö­zép­pont­já­ba. Lo­vas Bor­bá­la ta­nul­má­nya a tíz fenn­ma­radt ma­gyar nyel­vű kó­dex anya­ga alap­ján tisz­táz­za Enye­di be­széd­gyűj­te­mé­nyé­nek ere­de­ti, szer­kesz­tői szán­dé­kok­nak is meg­fe­le­lő struk­tú­rá­ját és egy cik­li­ku­san is­mét­lő­dő, a 3×33+1‑es szám­szim­bo­li­kán ala­pu­ló szer­kesz­té­si elv fel­tá­rá­sá­val össze­han­gol­ja a tria­casok és az amel­lett futó cent­uriák kom­po­zí­ci­ó­ját. Meg­ál­la­pít­ja, hogy Enye­di 1592 és 1597 kö­zött meg­írt be­szé­dei a ke­let­ke­zé­si sor­rend­jük­nek meg­fe­le­lő he­lyet fog­lal­ják el a szer­ke­zet­ben. Vé­gül a ku­ta­tók szá­má­ra alap­ve­tő se­gít­sé­get nyúj­tó táb­lá­zat fog­lal­ja össze az új­ra­ren­de­zés ered­mé­nye­it, mely tar­tal­maz­za a be­szé­dek szá­mát, a hor­do­zó kó­de­xet, az ol­dal­szá­mo­kat, a je­lölt té­má­kat és tex­tu­so­kat, il­let­ve a tex­tu­sok szö­ve­gét. Az­ál­tal, hogy a hi­ány­zó be­szé­dek szá­ma is sze­re­pel a táb­lá­zat­ban, tel­jes ké­pet al­kot­ha­tunk Enye­di re­konst­ru­ált be­széd­gyűj­te­mé­nyé­ről. Szijj An­gé­la a pré­di­ká­ció­gyűj­te­mény he­lyes­írá­si és nyel­vi kér­dé­se­it jár­ja kö­rül a 46. be­széd há­rom szö­veg­vál­to­za­tá­nak össze­ve­té­sé­vel, és iga­zol­ja Lo­vas Bor­bá­la szö­veg­ki­adá­sá­nak át­írá­si alap­el­ve­it, mi­vel a há­rom má­so­lat he­lyes­írá­sa oly­annyi­ra el­tér, hogy a „mo­dern kri­ti­kai szö­veg nem tá­masz­kod­hat a kó­de­xek or­tog­rá­fi­á­já­ból szár­ma­zó kö­vet­ke­ze­tes he­lyes­írá­si el­vek­re” (151). Kál­dos Já­nos Enye­di 60. be­szé­dé­nek mik­ro­tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sát raj­zol­ja meg a kor­társ tör­té­ne­ti mun­kák és a ta­ná­csi jegy­ző­köny­vek alap­ján. Mind­eb­ből lát­hat­juk, hogy a 45., 53., 56–60. be­szé­dek mi­ként ref­lek­tál­nak Ko­lozs­vár és Er­dély 1593 nya­rá­tól ok­tó­ber 17-ig be­kö­vet­ke­zett drá­mai ese­mé­nye­i­re, mely idő­sza­kot a ter­mé­sze­ti csa­pá­sok, a ter­mény pusz­tu­lá­sa és a tö­rök II. Ru­dolf el­le­ni had­üze­ne­te ár­nyé­kol­ta be Bá­tho­ry Zsig­mond há­bo­rú­pár­ti po­li­ti­ká­já­val együtt. Rész­le­tes ké­pet ka­punk ar­ról, hogy a vész­ter­hes idők­ben a vá­ros lel­ki éle­té­nek sza­bá­lyo­zá­sá­val mi­ként váll­nak a pré­di­ká­ci­ók a kö­zös­ség vé­le­mény­for­má­ló, a kö­zös kö­nyör­gé­sek pe­dig vi­gasz­ta­ló és re­ményt nyúj­tó esz­kö­ze­i­vé. N. Kis Tí­mea a 45., 95., 172., 180. és 209. be­szé­dek ide­á­lis temp­lom­ról, Is­ten áb­rá­zol­ha­tó­sá­gá­ról és szak­rá­lis tár­gyak­ról szó­ló rész­le­te­i­nek vizs­gá­la­tá­val ér­vel amel­lett, hogy Enye­di né­ző­pont­ját Eras­mus Enc­hi­ri­di­on mi­lit­is Ch­ris­ti­a­ni mun­ká­ja alap­ján ala­kít­hat­ta ki. Se­bes­tyén Ádám ha­son­ló mód­szer­tan­nal a 2. és 45. Ko­lozs­vá­ri Kó­dexek és a Sá­ros­pa­ta­ki Kó­dex né­hány mun­ká­ját ki­vá­laszt­va mu­tat­ja be Enye­di fe­je­de­lem­ké­pét pár­hu­zam­ba ál­lít­va an­nak ele­me­it Bor­nem­isza mun­ká­i­val és egyes ka­to­li­kus el­kép­ze­lé­sek­kel. A ta­nul­mány ered­mé­nyei azon­ban csu­pán a ku­ta­tá­si le­he­tő­sé­ge­ket vil­lant­ják fel, mi­vel Se­bes­tyén szá­mos a fe­je­de­lem­kép­pel fog­lal­ko­zó be­szé­det ki­hagy az elem­zé­sé­ből.

A kö­tet zá­ró­ta­nul­má­nyai Enye­di krisz­to­ló­gi­ai meg­fon­to­lá­sa­it tár­gyal­ják. Ar­nót­szky Ju­dit Jan­ka az ál­do­zó­csü­tör­tö­ki 91. be­széd elem­zé­sé­vel mu­tat­ja be, hogy Krisz­tus menny­be­me­ne­te­le kap­csán a szo­kat­la­nul hosszú ün­ne­pi be­széd cél­ja az uni­tá­ri­us hit­el­vek erő­sí­té­se, mely­ben fon­tos he­lyet fog­lal el a zsol­tár­ér­tel­me­zés, ugyan­is e be­széd­ben Enye­di még egy­ér­tel­mű­en a zsol­tá­rok Krisz­tus­ban való be­tel­je­se­dé­se mel­lett fog­lal ál­lást, míg ké­sőb­bi pré­di­ká­ci­ó­i­ban és az Exp­li­ca­ti­o­nesben a Dá­vid­ra való ér­tel­me­zést is meg­en­ge­di. Pap Ba­lázs a má­so­dik zsol­tár kap­csán po­le­mi­zá­ló há­rom be­széd kö­zül a 192.-et eme­li ki, és amel­lett ér­vel, hogy Enye­di el­fo­ga­dóbb ér­tel­me­zé­se, mi­sze­rint a zsol­tár betű sze­rint Dá­vid­ra, míg al­le­go­ri­ku­san Krisz­tus­ra vo­nat­koz­tat­ha­tó, a kor­ban for­ga­lom­ban lévő zsol­tár­pa­raf­rá­zi­sok ki­vál­tot­ta el­len­ál­lás ered­mé­nye. Ezek kö­zül ket­tő ugyan­is tel­jes mér­ték­ben a pre­eg­zisz­tens Krisz­tus­ra, míg Bo­gá­ti pa­ra­frá­zi­sá­nak vegy­tisz­ta his­to­ri­kus ol­va­sa­ta ki­zá­ró­lag Dá­vid­ra vo­nat­koz­tat­ja a zsol­tár fel­kent­jét. Enye­di pré­di­ká­ci­ó­ja irány­mu­ta­tó­ul szol­gál­ha­tott a hí­vek­nek a gyü­le­ke­ze­ti éne­kek ha­tá­sá­ra el­ter­jed kü­lön­fé­le ér­tel­me­zé­sek kö­zött.

A kö­tet ta­nul­má­nyai ala­pos és szer­te­ága­zó be­te­kin­tést nyúj­ta­nak Enye­di György élet­mű­vé­be, for­rá­sa­i­ba és mű­velt­sé­gé­be. Rá­mu­tat­nak, hogy a püs­pök mun­ká­i­ban nem csu­pán a tör­té­nel­mi ese­mé­nyek­re, fe­le­ke­ze­ti vi­ták­ra és teo­ló­gi­ai ál­lás­fog­la­lá­sok­ra ref­lek­tál­va ala­kí­tott ki sa­já­tos né­ző­pon­tot, ha­nem a kor­szak más fe­le­ke­ze­te­i­nek egy­há­zi iro­dal­má­ra is fi­gyel­met for­dí­tott. A kö­tet to­váb­bi ér­de­me, hogy szer­zői mind­vé­gig szem előtt tart­ják az ál­ta­luk vizs­gált szö­ve­gek hoz­zá­fér­he­tő­sé­gét, ezért ta­nul­má­nya­ik bő­vel­ked­nek a for­rás­ér­té­kű rész­le­tek­ben. Bi­zo­nyos ese­tek­ben az elem­zé­sek nem csu­pán el­len­őriz­he­tő­ek, de él­vez­he­tőb­bé is vál­nak Lo­vas Bor­bá­la em­lí­tett szö­veg­ki­adá­sá­nak kö­szön­he­tő­en, így a két kö­tet együtt is jól hasz­nál­ha­tó és tö­ké­le­te­sen il­lesz­ke­dik az uni­tá­ri­us iro­da­lom­ról szó­ló leg­újabb ku­ta­tá­sok so­rá­ba.

A szerző a Szegedi Tudományegyetem,
Irodalomtudományi Doktori Iskola,
Régi Magyar Irodalom képzés doktorandusza

Summary

This re­view pre­sents the coll­ec­ti­on of ten sig­ni­fi­cant stu­di­es abo­ut the works, eru­di­ti­on and lib­rary of the Uni­ta­ri­an bishop György Enye­di (1555–1597). The papers were de­li­ve­red at the con­fe­ren­ce for the 460th ju­bi­lee of Enyedi’s birth and the edi­ti­on is an in­teg­ral part of new in­vestiga­tions abo­ut Uni­ta­ri­an li­te­ra­tu­re in the 16th and 17th cent­uri­es. It ta­kes a huge step to­wards a comp­re­hen­sive analy­sis and exp­lo­ra­ti­on of Enyedis’s multi-faceted (theo­log­i­cal, exe­ge­ti­cal, po­e­ti­cal) oeuvre and is a gre­at supp­le­ment for Enyedi’s re­cently pub­lis­hed ser­mons.

The first part of this book aims to de­monst­ra­te Enyedi’s li­te­racy and know­ledge. Th­ro­ugh the study of Gyön­gyi Bíró we get an in­sight into the bishop’s re­con­struc­ted lib­rary, whi­le Ka­ta­lin Ber­kes de­li­nea­tes the con­text of Enye­di’s La­tin trans­la­ti­on of He­li­o­do­ros’ fa­mous no­vel, Ait­hi­o­pi­ka. From Jó­zsef Simon’s study we can learn abo­ut Máté To­rocz­ka­i’s dif­fi­cul­ti­es when he trans­la­ted Enye­di’s en­ligh­te­ned exe­ge­ti­cal work, Exp­li­ca­ti­o­nes… into Hun­ga­ri­an in 1619/20.

The se­cond part of the papers fo­cus on Enyedi’s ser­mons. Bor­bá­la Lo­vas gi­ves us de­tai­led pre­s­en­ta­ti­on abo­ut the tria­cas and cent­uria sys­tems of the whole re­con­struc­ted ser­mon coll­ec­ti­on which con­ta­in the re­dac­tor’s ori­gi­nal int­ent­ion. An­gé­la Szijj de­als with the ort­ho­gra­phi­cal spe­ci­fi­ca­tions of co­pi­es of ser­mons and gi­ves some cons­ide­ra­tions abo­ut the met­hod of mo­dern transcript­ion. Re­gard­ing the cont­ents of the­se ser­mons, Já­nos Kál­dos pre­sents a his­to­ri­cal backg­round of the 60th ser­mon with mic­ro his­to­ri­cal met­hods. Whil­st Tí­mea N. Kis exa­mi­nes the con­cept of the ide­al church, which shows the inf­lu­en­ce of Eras­mus’s Enc­hi­ri­di­on mi­lit­is…, Ádám Se­bes­tyén pre­sents the image of the ide­al prin­ce in the ser­mons. Ju­dit Jan­ka Ar­nót­szky and Ba­lázs Pap deal with theo­log­i­cal quest­ions in the­ir stu­di­es. Ar­nót­szky analy­ses Enye­di’s view­point on the na­tu­re of Ch­rist, the Holy Spi­rit, and God’s rule in the 91th ser­mon. Pap dis­cus­ses the po­le­mi­cal ser­mons abo­ut Psalm 2 and gi­ves in­sight into the Ch­ris­to­log­i­cal de­ba­te re­gard­ing the ot­her con­fes­sions’ li­tur­gi­cal pi­e­ces from the Book of Psalms.

Tagged , , ,

Vélemény, hozzászólás?