Az emberi test a filozófiában, medicinában és antropológiában – Bátori Anna írása

december 28th, 2015 § 0 comments

könyvismertetés

Egy­más­ba tük­rö­ző­dő em­ber­ké­pek: Az em­be­ri test a 18–19. szá­za­di fi­lo­zó­fi­á­ban, me­di­ci­ná­ban és ant­ro­po­ló­gi­á­ban, szerk. Gur­ka De­zső, Bp., Gon­do­lat, 2014.

Az Egy­más­ba tük­rö­ző­dő em­ber­ké­pek című ta­nul­mány­kö­tet a Gon­do­lat Ki­adó tu­do­mány­tör­té­ne­ti so­ro­za­tá­nak má­so­dik ré­sze­ként je­lent meg. Míg a so­ro­zat első tag­ja, a For­má­ci­ók és me­ta­mor­fó­zi­sok (szerk. Gur­ka De­zső, Bp., Gon­do­lat, 2013. L. a re­cen­zi­ó­mat a re­ci­tin.) a geo­ló­gia, a fi­lo­zó­fia és az iro­da­lom 18–19. szá­za­di köl­csön­ha­tá­sa­i­ra fó­kusz­ált, ad­dig e má­so­dik kö­tet az em­be­ri test­tel kap­cso­la­tos 18–19. szá­za­di tu­do­má­nyos dis­kur­zu­sok­ra irá­nyít­ja a fi­gyel­met.

Hogy pon­to­san mi is ér­ten­dő az em­be­ri test fo­gal­ma alatt, hogy mi a lé­lek, il­let­ve mi­ben is áll e ket­tő vi­szo­nya, hogy ho­gyan ír­ha­tó le és vizs­gál­ha­tó az egyik vagy a má­sik tu­do­má­nyos mód­sze­rek­kel, mind­az­zal kap­cso­lat­ban ép­pen a kö­tet ta­nul­má­nyai ál­tal tár­gyalt idő­szak­ban zaj­lot­tak le azok a tu­do­má­nyos vi­ták, ame­lyek vé­gül az el­té­rő meg­is­me­ré­si for­má­kon ala­pu­ló kü­lön­bö­ző disz­cip­lí­nák ki­ala­ku­lá­sá­hoz és meg­szi­lár­du­lá­sá­hoz ve­zet­tek.

Ugyan köz­hely, hogy a 18. szá­zad vé­gé­től be­szél­he­tünk ant­ro­po­ló­gi­ai for­du­lat­ról, azaz az em­ber ön­ma­gá­ról mint em­ber­ről való gon­dol­ko­dá­sá­nak kez­de­te­i­ről, azt azon­ban ke­vés­bé szok­tuk szem előtt tar­ta­ni, hogy a kor­ban nem csu­pán a fi­lo­zó­fi­ai ant­ro­po­ló­gia szem­lé­le­te je­len­tett új­don­sá­got, ha­nem vele pár­hu­za­mo­san a bio­ló­gi­ai ant­ro­po­ló­gia is meg­je­lent a tu­do­má­nyok szín­te­rén. A kö­tet ta­nul­má­nyai alap­ján pe­dig azt is be kell lát­nunk, hogy e fo­lya­ma­tok nem csu­pán egy­ide­jű­ek vol­tak, ha­nem vol­ta­kép­pen kö­zös tu­do­mány­tör­té­ne­ti ala­pon is áll­tak. Ter­mé­szet­tu­do­má­nyos és fi­lo­zó­fi­ai szem­lé­let­vál­tá­sok eb­ből kö­vet­ke­ző­leg kö­zös ho­ri­zon­ton is vizs­gál­ha­tó­ak. Erre tesz kí­sér­le­tet a be­mu­ta­tott ta­nul­mány­kö­tet.

Olaf Bre­id­bach a kö­tet egé­szét ér­tel­mez­ni hi­va­tott nyi­tó ta­nul­má­nya, me­lyet Gur­ka De­zső for­dí­tá­sá­ban ol­vas­ha­tunk, Goe­the metamorfózis-tanát elem­zi. A me­ta­mor­fó­zis Goe­the szá­má­ra nem ki­zá­ró­lag a nö­vé­nyek át­ala­ku­lá­sa és fej­lő­dé­se szem­pont­já­ból ér­de­mel­he­tett fi­gyel­met, hi­szen egy­szer­s­mind a vál­to­zás­ban lévő ál­lan­dó­ság és a sok­fé­le­ség­ben meg­mu­tat­ko­zó egy­ség fi­lo­zó­fi­ai prob­lé­má­já­nak meg­fo­gal­ma­zá­sá­ra is al­kal­mas volt. A me­ta­mor­fó­zis ugyan­is a ter­mé­szet át­vál­to­zá­sán túl, vagy in­kább an­nak ré­sze­ként ma­gá­ban fog­lal­ja a meg­fi­gye­lő me­ta­mor­fó­zi­sát is, te­kint­ve, hogy a ter­mé­szet meg­ta­pasz­ta­lá­sa nem va­la­mely ob­jek­tív elem­re adott ref­le­xi­ó­ként, ha­nem az eh­hez való vi­szo­nyu­lás­ban ér­he­tő tet­ten:

[…] a ter­mé­szet­ről sze­rez­he­tő tu­dás bi­zo­nyos­sá­ga oly mó­don ala­poz­ha­tó meg, hogy ka­rak­te­ri­zál­juk an­nak a tü­kör­nek a tu­laj­don­sá­ga­it, amely­ben a ter­mé­szet dol­gai szá­munk­ra le­ké­pe­ződ­nek. E tük­röt mi ma­gunk hoz­zuk lét­re, de az nem egy passzív regiszter-egység, ha­nem di­na­mi­kus, ma­gát a meg­is­me­rés­ben ala­kí­tó egész. (30)

Ily mó­don ma­gya­ráz­za Bre­id­bach elem­zé­se a ta­nul­mány­kö­tet cí­mét.

A ki­ad­vány öt fe­je­zet­cso­port­ra ta­go­ló­dik. E fe­je­zet­cso­por­tok a filozófia- majd tu­do­mány­tör­té­ne­ti kér­de­zés­irá­nyok­tól a ter­mé­szet­tu­do­má­nyos meg­is­me­ré­si mód­sze­re­kig íve­lő át­me­net­ként is ol­vas­ha­tó­ak. A Test és lé­lek a 18–19. szá­za­di fi­lo­zó­fi­á­ban című rész első ta­nul­má­nyá­ban a szer­ző, Gyen­ge Zol­tán mint­ha a goe­thei meg­is­me­rés mód­sze­ré­re igye­ke­zett vol­na gya­kor­la­ti pél­dát kí­nál­ni: esszé­isz­ti­kus írá­sá­ban úgy elem­zi ugyan­is Kant tes­ti­ség­re vo­nat­ko­zó so­ra­it (az iz­za­dás­tól kezd­ve a masz­tur­bá­ci­ó­ig), hogy fo­lya­ma­to­san ref­lek­tál sa­ját tes­ti­ség­hez való vi­szo­nyá­ra, min­de­nek előtt sa­ját hi­po­chond­ri­á­já­ra is. Bár a szer­ző sze­rint Kant is hi­po­chon­der volt, az azon­ban nem de­rül ki a ta­nul­mány Kant-idézeteiből, hogy maga Kant használta‑e a hi­po­chond­ria ter­mi­nust. A kér­dés azért nem mel­lé­kes, mi­vel a hi­po­chond­ria a kor­szak­ban olyan, va­lós tes­ti el­vál­to­zás­ból ki­in­du­ló lel­ki be­teg­sé­get je­len­tett, mely nem bi­zo­nyos be­teg­sé­gek el­kép­ze­lé­sé­ben, ha­nem a fo­ko­zott ér­zé­keny­ség­ben nyil­vá­nult meg (vö.: Vad­er­na Gá­bor, Tor­ló­dá­sok: Dis­kur­zu­sok össz­já­té­ka Ber­zse­nyi Dá­ni­el egyik le­ve­lé­ben = „Et in Arcadia ego”: A klasszi­kus ma­gyar iro­dal­mi örök­ség fel­tá­rá­sa és ér­tel­me­zé­se, szerk. Deb­rec­ze­ni At­ti­la, Gönczy Mo­ni­ka, Deb­re­cen, Kos­suth Egye­te­mi Ki­adó, 2005, 370–405). Bé­kés Vera amel­lett ér­vel, hogy (az egyéb­ként pú­pos) Lich­ten­berg test és lé­lek vi­szo­nyá­ra vo­nat­ko­zó afo­risz­ti­kus gon­do­la­tai a mág­ne­ses­ség és az elekt­ro­mos­ság ta­pasz­ta­la­tán ke­resz­tül Spi­no­za ta­na­it vit­ték to­vább. A kor­szak köz­pon­ti kér­dé­se volt ugyan­is, hogy a test­ben va­ló­ban megmutatkozik‑e a lé­lek, és ha igen, mi­ként? Lava­ter a fi­zi­og­nó­mia tu­do­má­nyá­val, mely sze­rint az arc­be­ren­de­zés­ből igen­is kö­vet­kez­tet­ni le­het a jel­lem­re, e kér­dés­re kí­sé­relt meg vá­laszt adni. Lich­ten­berg vé­le­mé­nye né­mi­képp ár­nyal­tabb volt: a lé­lek sze­rin­te bár meg­mu­tat­ko­zik a test­ben, azon­ban a test ugyan­úgy nem hor­do­zó­ja a lé­lek­nek, aho­gyan az elekt­ro­for ké­szü­lék­re szórt por sem hor­do­zó­ja az elekt­ro­mos­ság­nak. Az elekt­ro­mos­ság a por ál­tal vá­lik szá­munk­ra ér­zé­kel­he­tő­vé, léte azon­ban füg­get­len at­tól. Tóth Ta­más Wil­helm von Hum­boldt fi­lo­zó­fi­ai ant­ro­po­ló­gi­á­ját mint ant­ro­po­ló­gia és tu­do­mány mo­dern szin­té­zi­sé­nek meg­te­rem­té­sé­re irá­nyu­ló kí­sér­le­tet ér­tel­me­zi. Lo­bicz­ky Já­nos Schil­ler há­rom, test és lé­lek vi­szo­nyát vizs­gá­ló disszer­tá­ci­ó­já­nak té­zi­se­it tár­gyal­ja a po­pu­lár­fi­lo­zó­fi­ai ha­gyo­mány kon­tex­tu­sá­ban. Mes­ter Béla testi-lelki egész­ség 19. szá­za­di to­po­sza­it a nagy­vá­ro­si élet­fel­té­te­lek­kel és a pro­fesszi­o­na­li­zá­ló­dó, min­de­nek előtt a saj­tó­ipar­ban dol­go­zó ér­tel­mi­ség élet­mód­já­nak vál­to­zá­sa­i­val köti össze. Gon­do­lat­me­ne­te Szont­ágh Gusz­táv em­lék­ira­tos vissza­em­lé­ke­zé­sé­re tá­masz­ko­dik. Mint­hogy Szont­ágh a kül­ső vi­lág­tól füg­get­le­ne­dő fik­tív bel­ső va­ló­ság okoz­ta za­va­rok­ra pa­nasz­ko­dik, a ta­nul­mány­cím (Ideg­gyen­ge­ség és hi­po­chond­ria) fel­te­he­tő­leg ez eset­ben sem a hi­po­chond­ria mai ér­te­lem­ben vett fo­gal­má­ra utal. (Ezt azon­ban ta­lán ér­de­mes lett vol­na a ta­nul­mány­ban is egy­ér­tel­mű­vé ten­ni.)

Az előb­bi fe­je­zet­cso­port­hoz kap­cso­ló­dik, ám­bár erő­tel­je­seb­ben a tu­do­mány­tör­té­net ho­ri­zont­ján mo­zog A ko­ra­be­li me­di­ci­na és ant­ro­po­ló­gia szem­lé­le­ti alap­jai című blokk. Ma­gyar Lász­ló And­rás ta­nul­má­nya a test mint gép me­ta­fo­ra or­vo­si meg­je­le­né­se­it te­kin­ti át. Gur­ka De­zső pe­dig a ka­u­ká­zu­si rassz fo­gal­má­hoz kö­tő­dő vi­tá­kat, min­de­nek előtt Blu­men­bach és Mei­ners né­ze­te­it elem­zi. E tu­do­má­nyos vi­ták té­zi­sei a kor­szak­ban ön­ma­gu­kat újon­nan meg­ha­tá­ro­zó, vagy új­ra­de­fi­ni­á­ló disz­cip­lí­nák ön­le­írá­sa­i­nak sa­rok­pont­jai vol­tak. Sz. Kris­tóf Il­di­kó egy 1835 kö­rül ke­let­ke­zett, ámde 2006-ig fel­tá­rat­lan et­no­ló­gi­ai kéz­ira­tot is­mer­tet és he­lyez el a kor iro­dal­má­nak és (rész­ben) képi áb­rá­zo­lá­sá­nak kon­tex­tu­sá­ban. A szer­ző meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint Al­má­si Ba­logh Pál auszt­rá­li­ai benn­szü­löt­tek­ről szó­ló, a ko­ra­be­li eu­ró­pai szak­iro­dal­mon ala­pu­ló mun­ká­ja az egyik első ha­zai et­no­ló­gi­ai tár­gyú dol­go­zat.

A 18–19. szá­za­di me­di­ci­na in­téz­mé­nyi ke­re­tei című fe­je­zet­ben ol­vas­ha­tunk a ma­gyar­or­szá­gi or­vos­kép­zés tör­té­ne­té­ről Mol­nár Lász­ló tol­lá­ból, il­let­ve Krász Lil­la ta­nul­má­nyá­ban a Habs­burg Bi­ro­da­lom köz­pon­ti­lag kép­zett ún. hivatalnok-orvosainak (physikus-orvosok) adat­gyűj­tő, és a gyó­gyí­tás gya­kor­la­tát kont­rol­lá­ló te­vé­keny­sé­gé­ről. A ta­nul­mány ki­tér a physikus-orvosok ál­tal vég­zett le­írá­sok in­for­má­ció­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sa­i­ra is: ho­gyan vál­tot­ta fel a szö­ve­ges vé­le­mény­for­má­lást a táb­lá­za­tos adat­gyűj­tés, és ho­gyan ke­let­kez­tek az egyé­ni, lo­ká­li­san meg­kép­ző­dő ta­pasz­ta­la­tok­ból az egész bi­ro­da­lom le­írá­sá­ra al­kal­mas sta­tisz­ti­kák.

A ro­man­ti­ka ko­rá­nak me­di­ci­ná­ja című fe­je­zet ta­nul­má­nyai a ko­ráb­bi fe­je­ze­tet egé­szí­tik ki, amennyi­ben az or­vos­lás gya­kor­la­tá­nak egyes rész­te­rü­le­te­i­ről szól­nak. And­ré Kar­li­czek Gur­ka De­zső for­dí­tá­sá­ban ol­vas­ha­tó írá­sa a szü­le­té­si rend­el­le­nes­sé­gek kap­csán foly­ta­tott vi­tá­kat jár­ja kö­rül. E vi­ták tét­je an­nak el­dön­té­se volt, hogy va­jon a fo­gan­ta­tás ki­zá­ró­lag me­cha­ni­ku­san megy‑e vég­be, vagy van‑e bár­mi sze­re­pe az ér­tel­mes cél­sze­rű­ség­nek, azaz ter­mé­szet­fe­let­ti be­avat­ko­zás­nak. (Ér­tel­mes cél­sze­rű­ség alatt ér­ten­dő pél­dá­ul, hogy a ket­tős torz­szü­löt­tek­nek csak egy, és nem két szív-vérkeringés rend­sze­rük van.) Ne­mes Csa­ba a mes­me­riz­mus tu­do­mány­tör­té­ne­ti he­lyét tár­gyal­ja. A mes­me­riz­mus olyan tu­do­má­nyos el­mé­let volt, mely már egy­ko­rú­an is jog­gal éb­resz­tett gya­nak­vást a tu­dós­kö­zös­sé­gek­ben, mi­köz­ben a hoz­zá tár­su­ló gya­kor­la­tot a mű­té­tek so­rán egé­szen 1846-ig, az éte­res nar­kó­zis meg­je­le­né­sé­ig az egyet­len si­ke­res fáj­da­lom­csil­la­pí­tá­si el­já­rás­ként al­kal­maz­ták. E gya­kor­lat, amit ma a hip­nó­zis­nak ne­vez a pszi­cho­ló­gia tu­do­má­nya, azon­ban ép­pen a hoz­zá fű­ző­dő el­mé­let tu­do­má­nyos tart­ha­tat­lan­sá­ga mi­att egé­szen a 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ig fe­le­dés­be me­rült. A mes­me­riz­mus nem csu­pán az or­vos­lás­ra, ha­nem a fantázia-elméletekre is ha­tás­sal volt, ezt vizs­gál­ja Bar­tha Ju­dit Hoffman-tanulmánya.

A bio­ló­gi­ai ant­ro­po­ló­gia kez­de­tei és ki­bon­ta­ko­zá­sa fe­je­zet­rész írá­sai kö­zött Far­kas L. Gyu­la a bio­ló­gi­ai ant­ro­po­ló­gi­á­nak vég­ső so­ron az evo­lú­ció el­mé­le­té­nek lét­re­jöt­té­hez ve­ze­tő tör­té­ne­tét fog­lal­ja össze, Jó­zsa Lász­ló pe­dig a pa­leo­pa­to­ló­gia, azaz az ős­kor­tan meg­szü­le­té­sé­ről ad rö­vid át­te­kin­tést. A kö­tet egyik leg­iz­gal­ma­sabb ta­nul­má­nya szin­tén a pa­leo­pa­to­ló­gia tu­do­má­nyát érin­ti. Ez­út­tal azon­ban nem a tu­do­mány­te­rü­let 18–19. szá­za­di tör­té­ne­tét is­mer­het­jük meg, ha­nem a 18. szá­za­di Vác la­kos­sá­gá­nak min­den­nap­ja­it, még­pe­dig a pa­leo­pa­to­ló­gia je­len­ko­ri mód­sze­re­i­nek se­gít­sé­gé­vel. A dol­go­zat csak na­gyon váz­la­to­san tud­ja be­mu­tat­ni, hogy mi­lyen kér­dé­sek­re ad­hat vá­laszt a mú­mia­ku­ta­tás, gaz­dag jegy­ze­te­i­ben azon­ban gon­do­san utal a má­sutt már pub­li­kált ered­mé­nyek­re. A szá­mos kö­vet­kez­te­tés kö­zül az egyik: a 18. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben Vác pol­gá­ri la­kos­sá­gá­nak csak­nem het­ven szá­za­lé­ka volt tbc-fertőzött, a be­teg­ség pe­dig akár pú­pos­sá­got is ered­mé­nyez­he­tett, mint pél­dá­ul a Fe­hé­rek temp­lo­má­ban el­te­me­tett egyik apá­ca ese­té­ben. (Össze­kap­csol­hat­nánk ezen ered­mé­nye­ket Lich­ten­berg sze­mé­lyé­vel – ő azon­ban a ha­gyo­mány sze­rint nem tbc-fertőzöttség okán volt pú­pos.)

A kö­tet hi­á­nyos­sá­ga­ként tart­ha­tó szá­mon, hogy né­hány ta­nul­mány saj­ná­la­tos mó­don alig több egy konferencia-előadás írá­sos vál­to­za­tá­nál, a kö­tet ní­vó­ja így né­mi­képp egye­net­len. Aho­gyan az is két­ség­te­len, hogy a ta­nul­má­nyok egy ré­sze in­kább le­író jel­le­gű, mint­sem probléma-centrikus, azaz már meg­lé­vő, oly­kor több év­ti­ze­des ku­ta­tá­sok át­te­kin­té­se­it ol­vas­hat­juk. Ez azon­ban ilyen el­té­rő tu­do­mány­te­rü­le­tek egy­más mel­lett sze­rep­el­ete­té­se ese­té­ben épp­úgy te­kint­he­tő hát­rány­nak, aho­gyan előny­nek is.

Summary

The vo­lu­me tit­led: Ima­ges of Man Ref­lec­ting One Anot­her: The Hu­man Body in Phi­lo­sophy, Me­di­ci­ne, and Phy­si­cal An­th­ro­po­logy in the 18th and 19th Cent­uri­es is the se­cond part of a se­ri­es on his­to­ry of sci­en­ce edi­ted by De­zső Gur­ka, pub­lis­hed by Gon­do­lat Ki­adó. Whi­le the first part of the se­ri­es add­res­sed in­ter­ac­tions of ge­o­logy, li­te­ra­tu­re and phi­lo­sophy in the 18th and 19th cent­ury, the pre­sent vo­lu­me dis­cus­ses ap­pe­aran­ces of the hu­man body in dif­fe­rent dis­cip­li­nes. The vo­lu­me bo­asts an in­ter­na­ti­o­nal aut­hor list – al­re­ady with the ope­ning study by Olaf Bre­id­bach on Goe­the’s metamorphosis-theory. From the five main parts of the vo­lu­me, the first one coll­ects stu­di­es on the hu­man body and soul in the phi­lo­sophi­cal dis­co­ur­ses of the 18th-19th cent­ury, analy­sing works of Kant, Lich­ten­berg, Wil­helm von Hum­boldt, Schil­ler and Gusz­táv Szon­tagh. The se­cond part int­ro­du­ces a re­cently fo­und ma­nuscript on the Aust­ra­li­an Abori­gi­nals, and his­to­ri­cal analy­sis of Ca­u­ca­si­an Race as a sci­en­ti­fic de­fi­ni­ti­on. Part th­ree is de­di­ca­ted to the ins­ti­tu­ti­o­nal backg­round of 18th-19th cent­ury me­di­ci­ne. Next, we find stu­di­es map­p­ing the role of mes­me­r­ism in 18th cent­ury me­di­ci­ne and li­te­ra­tu­re, plus an ex­ci­ting analy­sis of de­ba­tes on birth dis­or­ders in the light of pre­for­mation­ism by And­ré Kar­li­czek. The clo­sing part fo­cus­es on bio­log­i­cal an­th­ro­po­logy inc­lu­ding the ori­gin of pa­leo­pat­ho­logy and it’s re­cent app­li­ca­tions.

Tagged , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?