Róna Judit írása és hibajegyzéke a Babits Mihály-levelezés (1918–1919) kritikai kiadásáról

november 21st, 2014 § 0 comments

errata

Ba­bits Mi­hály le­ve­le­zé­se, 1918–1919, saj­tó alá ren­dez­te Si­pos La­jos, Ar­gu­men­tum, Bu­da­pest, 2011 (Ba­bits Mi­hály mű­ve­i­nek kri­ti­kai ki­adá­sa. Le­ve­le­zés)

Egy­ko­ri egye­te­mi ta­ná­rom, Kocz­kás Sán­dor, aki az Ady-kritikai ki­adás mun­ká­já­ban je­les­ke­dett, egy­szer meg­je­gyez­te: ha a pon­tos­ság, meg­bíz­ha­tó­ság kö­ve­tel­mé­nyé­nek meg akar fe­lel­ni a mun­ka, ak­kor egyet­len kritikaikiadás-kötet ele­gen­dő egy élet­re. Le­het, hogy be­le­fér egy élet­be több is, ám szin­te biz­tos, hogy nem le­het a sú­lyos té­ve­dé­se­ket ki­kü­szö­böl­ni, amennyi­ben a „hajt az idő, nem vár” el­vét ott ér­vé­nye­sí­tik, ahol a fel­adat el­mé­lyül­tebb, gon­do­sabb ku­ta­tást kí­ván­na.

A ki­vá­ló iro­da­lom­tör­té­nész, Tver­do­ta György nyi­lat­ko­za­ta sze­rint a Babits-kronológiáról, ál­ta­lá­ban e se­géd­tu­do­mány je­les ered­mé­nye­i­ről nem le­het kri­ti­kát írni, hi­szen ki az, aki mind­an­nak a ha­tal­mas anyag­nak el­len­őr­zé­sé­re vál­lal­koz­hat­na, ame­lyet a kro­no­ló­gia do­ku­men­tál. Így van ez a le­ve­le­zés­kö­te­tek ese­té­ben is, ám a kro­no­ló­gia ké­szí­tő­je­ként „az ör­dög­től való” fel­adat­ra ve­te­med­tem, mi­vel va­la­mennyi le­ve­le­zés­kö­tet anya­gát be kell épí­te­nem a nap nap után sor­já­zó ese­mény­tör­té­net­be. Így kény­te­len va­gyok azok ada­ta­it mind­un­ta­lan szem­be­sí­te­ni a szak­iro­da­lom dá­tu­ma­i­val és for­rás­hi­vat­ko­zá­sa­i­val, il­let­ve a ma­gam ku­ta­tá­sa­i­val is.

Mind­ez alap­ján saj­nos vi­tá­ba kell száll­nom Kol­la­rits Krisz­ti­na 2013 feb­ru­ár­já­ban a Babits-levelezéskötetről meg­je­lent re­cen­zi­ó­já­val, mely sze­rint: „A kö­tet jegy­ze­tei rend­kí­vül ala­po­sak és pon­to­sak, csak né­hány ki­sebb meg­jegy­zést ten­nék. […] De ne is men­jünk bele ezek­be az apró pon­tat­lan­sá­gok­ba, hi­szen ezt a ha­tal­mas mun­ká­val ké­szült kö­te­tet alap­ve­tő­en a gon­dos­ság, a szé­les körű tá­jé­ko­zott­ság és tá­jé­koz­tat­ni aka­rás jel­lem­zi… (Ar­gu­men­tum, 2011) [kiem.: RJ]” (Ba­bits Mi­hály le­ve­le­zé­se 1918–1919, Kor­tár­sOn­line).

Épp­így saj­ná­lom, hogy az ál­ta­lam fi­lo­ló­gus­ként tisz­telt Len­gyel And­rás sem gon­dolt arra, ami­kor az MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­tét el­ma­rasz­tal­ta, hogy a re­cen­ze­ált kö­tet jegy­ze­te­i­ben job­ban el­mé­lyed­jen: „S itt, mond­juk ki mind­járt: a Babits-levelezés új, 1918/19-es kö­te­te a jobb le­vél­ki­adá­sok közé tar­to­zik. Mert ha, mint erre utal­tam, egyes pon­to­kon más meg­ol­dás is szó­ba jö­het­ne, mint amit a köz­re­adó vá­lasz­tott, az ered­mény: az a szö­veg­kor­pusz, amely im­már a ke­zünk­ben van, meg­va­ló­sult for­má­já­ban is je­len­tős tel­je­sít­mény, s hasz­nos hoz­zá­já­ru­lás a Babits-értéshez.” (Ra­di­ka­li­zá­ló­dás, Hol­mi, 2013/3, 386.). Te­gyük hoz­zá, a „szövegkorpusz”-nak, ame­lyet itt di­csé­rő sza­vak­kal il­let, szin­te va­la­mennyi da­rab­ja sze­re­pel a kézirat-katalógusban, vagy más köz­lé­sek­ből pon­to­san is­mer­tek, te­hát a ku­ta­tó­mun­ka csu­pán né­hány le­vél­re kor­lá­to­zó­dik.

A té­te­les hi­ba­jegy­zék köz­lé­se előtt – mely ki­vo­nat a ké­szü­lő Ba­bits élet­raj­zi kro­no­ló­gia 3. kö­te­té­ből (Nap nap után – Ba­bits Mi­hály éle­té­nek kro­no­ló­gi­á­ja 1915–1920) – csu­pán össze­fog­la­ló­an je­lez­ni sze­ret­ném azo­kat az ál­ta­lá­nos prob­lé­má­kat, ame­lyek meg­kér­dő­je­le­zik a kö­tet két­sé­gek és el­len­őr­zés nél­kü­li hasz­nál­ha­tó­sá­gát (a hi­bák té­te­les fel­so­ro­lá­sát lásd alább a jegy­zék Vö. kez­de­tű be­jegy­zé­se­i­ben):

  • A Ba­bits Mi­hály 1918/1919-es ha­tal­mas­ra duz­zadt le­ve­le­zé­sét be­mu­ta­tó kö­te­tet (a to­váb­bi­ak­ban Si­pos 2011) meg­ter­he­lő jegy­zet­anyag oly­kor a konk­rét le­ve­lek­hez egy­ál­ta­lán nem kap­cso­ló­dó, a kort ugyan jel­lem­ző ada­lé­ko­kat kö­zöl, vi­szont szám­ta­lan­szor el­mu­laszt­ja, hogy a le­ve­lek­ben fog­lal­tak­ra utal­jon.
  • A hi­bák egy cso­port­ját a té­ves jel­ze­tek és katalógus-tételszámok je­len­tik – több­nyi­re az ugyan­azon szer­ző­től szár­ma­zó le­ve­lek ada­tai ke­ve­red­nek ezek­ben az ese­tek­ben.
  • Más tí­pu­sú hiba – bi­zo­nyá­ra a jegy­ze­tek össze­csú­szá­sá­nak, össze­ke­ve­re­dé­sé­nek kö­vet­kez­té­ben –, ami­kor az ada­tok nem a meg­fe­le­lő le­vél­hez ke­rül­nek; így pél­dá­ul a For­tis­si­mo mi­att be­til­tott Nyu­gat-szám és az ada­tok a Mi­atyánk című vers­sel ke­rül­nek té­ves kap­cso­lat­ba (amit per­sze még a kor­rek­tú­ra gon­dos ol­va­sá­sa­kor is ész­re le­he­tett vol­na ven­ni).
  • A „leg­öre­gebb uno­ka­hu­god”, Cse­mez Pa­u­la ál­tal írt le­ve­let Die­nes Pá­lé­nak te­kin­te­ni pe­dig ab­ból – a már az élet­raj­zi kro­no­ló­gia és más kö­te­tek ál­tal több­ször ja­ví­tott – té­ve­dés­ből kö­vet­ke­zik, mi­sze­rint Die­nes Va­lé­ria Ba­bits uno­ka­hú­ga lett vol­na („Szek­szárd […] gyer­mek­em­lé­ke­ink kö­zös szín­he­lye. Mi is a Séd part­ján lak­tunk. Nagy­szü­le­ink há­zas­sá­gi ro­kon­sá­ga mi­att csa­lád­ja­ink bi­zal­mas kö­zel­ség­ben él­tek, s ez a kis­vá­ro­si csa­lá­dok ak­ko­ri stí­lu­sá­ban sűrű érint­ke­zést je­len­tett” – em­lé­ke­zik Die­nes Va­lé­ria – lásd Die­nes, Mag­ve­tő Al­ma­nach, 1966/1, 244).
  • Az elő­ző le­ve­le­zés­kö­te­tek anya­gát nem ve­tet­ték össze en­nek a kor­szak­nak az anya­gá­val, ezért for­dul­hat elő, hogy már má­sutt, he­lyes dá­tum­mal meg­je­lent le­ve­lek itt té­ves ada­tok­kal sze­re­pel­nek. De az eb­ben a kor­szak­ban sze­rep­lő le­ve­lek­nek egy­más­ra uta­lá­sa is el­ma­rad oly­kor, noha azok ese­té­ben egyes da­tá­lat­lan le­ve­lek szin­te pon­to­san kel­tez­he­tők.
  • Igen za­va­ró a több­ször meg­is­mé­telt ese­mé­nyek kü­lön­bö­ző, oly­kor csak egy-egy nap­pal el­té­rő da­tá­lá­sa (töb­bek kö­zött az ese­mé­nyek és ar­ról a na­pi­la­pok kö­vet­ke­ző napi hír­adá­sá­nak össze­té­vesz­té­se mi­att), il­let­ve az össze­fog­la­ló szö­ve­gek össze­ke­ve­re­dő hi­vat­ko­zá­sai, va­la­mint szin­tén az össze­fog­la­ló fe­je­ze­tek­nél al­kal­ma­zott gya­kor­lat, mi­sze­rint a le­vél­hi­vat­ko­zá­sok gyak­ran az em­lí­tett ne­vek­re utal­nak, anél­kül, hogy a szö­veg­ben em­lí­tett ese­mény­re vo­nat­koz­ná­nak.

A múlt­tal, tör­té­ne­lem­mel, iro­da­lom­tör­té­net­tel fog­la­la­tos­ko­dót óva­tos­ság­ra és sze­rény­ség­re inti az új­bó­li fel­is­me­rés: szá­mos do­log­nak, tör­té­nés­nek va­ló­szí­nű­leg már so­sem jö­he­tünk nyo­má­ra, le­gyen az ap­rócs­ka vagy nagy hord­ere­jű for­du­lat” – int a Ba­bits élet­raj­zi kro­no­ló­gi­á­ról szól­va re­cen­zi­ó­já­ban Tar­ján Ta­más; azon­ban úgy vé­lem, leg­alább a meg­lé­vő ada­tok pon­tos köz­lé­sé­re min­dig le­het és kell is tö­re­ked­nünk.

A tel­jes hi­ba­jegy­zék a 2015 ele­jén meg­je­le­nő Ba­bits élet­raj­zi kro­no­ló­gia 3. kö­te­té­nek lesz ré­sze, s köz­lé­sé­vel az ügy irán­ti el­kö­te­le­zett­ség szán­dé­ka ve­zé­rel, amit, úgy vé­lem, leg­in­kább a kro­no­ló­gi­ai kö­te­tek meg­írá­sá­val bi­zo­nyí­tot­tam. Ko­ránt sincs ínyem­re az ef­fé­le hi­ba­gyűj­te­mény, hi­szen min­den­ki té­ved­het, hi­báz­hat, de saj­nos itt a hi­bák szá­ma már a mi­nő­ség ro­vá­sá­ra megy (az 524 le­vél­ből 46 a hi­ány­zó­ként föl­tün­tet­tek szá­ma, így a fenn­ma­ra­dó 478 le­vél­ből az itt kö­vet­ke­ző jegy­zék­ben kisebb-nagyobb hi­bá­val 137 sze­re­pel – ter­mé­sze­te­sen a jegy­ze­tek va­la­mennyi ada­tát nem állt mó­dom­ban el­len­őriz­ni, csu­pán a kro­no­ló­gi­á­ban fel­tün­te­tett ada­tok el­té­ré­se­it re­giszt­rá­lom). (Azt is csak zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, hogy a ko­ráb­bi két és a ké­sőb­bi egy kö­tet is több seb­ből vér­zik, de az ifjú ku­ta­tó­kat most nem sze­ret­ném kár­hoz­tat­ni, hi­szen a fi­lo­ló­gia szak­ma, még­hoz­zá rab­szol­ga­mun­ka, ame­lyet meg kell és meg is le­het ta­nul­ni – én is olya­nok­tól ta­nul­tam, mint pél­dá­ul Láng Jó­zsef, en­nek a kö­tet­nek a ki­adó­ja, az Ar­gu­men­tum igaz­ga­tó­ja vagy Ke­ré­nyi Fe­renc, aki saj­nos már nincs kö­zöt­tünk.)

A köz­re­adás­sal biz­ta­tom te­hát az Ar­gu­men­tum Ki­adót, adja ki en­nek a kö­tet­nek a saj­tó alá ren­de­ző ál­tal ja­ví­tott ki­adá­sát, mert száz éven be­lül bi­zo­nyá­ra sen­ki nem fog újra ne­ki­ve­sel­ked­ni egy kri­ti­kai igé­nyű le­ve­le­zés­kö­tet pub­li­ká­lá­sá­nak. (Azt pe­dig ugyan­csak zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, hogy ta­lán nem len­ne ha­szon­ta­lan elébb a le­ve­lek szö­ve­gé­nek össze­ol­va­sá­sa sem. En­nek hi­á­nyá­ra, szük­sé­ges vol­tá­ra a Kosztolányi-levelezés kri­ti­kai ki­adá­sá­nak első kö­te­te [1901–1907, Kal­lig­ram, Po­zsony, 2013.] is rá­vi­lá­gít. Erre azon­ban már az én el­szánt­sá­gom sem ele­gen­dő!)

hibajegyzék

A hi­ba­jegy­zé­ket (89 ol­dal, B5-ös mé­ret) a re­ci­ti a ké­szü­lő Babits-kronológia szer­zői kéz­ira­tá­ból szer­kesz­tet­le­nül köz­li.

Le­töl­tés (PDF, 446KB)

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?