Török Zsuzsa recenziója a magyar nyelvű Mikes-tanulmánykötetről

május 7th, 2013 § 0 comments

recenzió

Író a szám­űze­tés­ben: Mi­kes Ke­le­men, szerk. Tüs­kés Gá­bor, Bu­da­pest, Uni­ver­si­tas, 2012 (His­to­ria lit­teraria, 28).

Mi­kes Ke­le­men ha­lá­lá­nak 250. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból az MTA Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­te Li­te­ra­turt­rans­fer und In­ter­kul­t­u­ra­lität im Exil: Das Werk von Ke­le­men Mi­kes im Kon­text der eu­ro­päis­c­hen Aufklä­rung cím­mel nem­zet­kö­zi tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­át ren­de­zett 2011. ok­tó­ber 12–15. kö­zött. A ta­nács­ko­zás fő cél­ja Mi­kes élet­mű­vé­nek jobb meg­is­me­ré­se mel­lett a Mikes-kutatás ered­mé­nye­i­nek nem­zet­kö­zi össze­füg­gés­be he­lye­zé­se volt. A kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok 2012-ben egy ma­gyar és egy több­nyel­vű (an­gol, né­met, fran­cia) ta­nul­mány­kö­tet­be szer­keszt­ve je­len­tek meg. A re­cen­zió a ma­gyar nyel­vű ta­nul­mány­kö­tet ered­mé­nye­it is­mer­te­ti.

Noha a kon­fe­ren­cia egyik cél­ki­tű­zé­se Mi­kes Ke­le­men tel­jes élet­mű­vé­nek a vizs­gá­la­ta volt, a kö­tet még­is ar­ról győ­zi meg az ol­va­sót, hogy az élet­mű­vön be­lül még min­dig a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek ré­sze­sül ki­tün­te­tett fi­gye­lem­ben. A ro­man­ti­ka eredetiség-koncepcióján is­ko­lá­zott utó­la­gos ér­tel­me­zé­sek a be­fo­ga­dás­tör­té­net so­rán meg­le­he­tő­sen tör­té­ne­ti­et­len mó­don emel­ték ki a Le­ve­les­könyvet egyéb mun­ká­i­nak kon­tex­tu­sá­ból, és tet­ték Mi­kest a ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net egyik egy­köny­ves szer­ző­jé­vé. For­dí­tá­sai így a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lekhez ké­pest má­sod­la­gos, alá­ren­delt po­zí­ci­ó­ba ke­rül­tek, az élet­mű­vön be­lü­li funk­ci­ó­juk pe­dig sok eset­ben csu­pán az volt, hogy a Le­ve­les­könyv jobb meg­ér­té­sé­hez szál­lít­sa­nak kü­lön­bö­ző szem­pon­tú ada­lé­ko­kat. Bár a ta­nul­mány­kö­tet a ko­ra­be­li, fő­ként fran­cia iro­da­lom mi­ke­si hasz­ná­la­tá­nak szá­mos kon­tex­tu­sát be­mu­tat­ja, vég­ső so­ron nem vál­toz­ta­tott a Le­ve­les­könyv pri­má­tu­sán: a hu­szon­nyolc ta­nul­mány­ból ti­zen­nyolc ki­fe­je­zet­ten a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lekkel fog­lal­ko­zik, és a má­sik tíz ta­nul­mány meg­lá­tá­sai is sok eset­ben a le­ve­lek jobb meg­ér­té­sé­hez te­rem­te­nek kon­tex­tu­so­kat. A ta­nul­mány­kö­tet ered­mé­nyei meg­erő­sí­tik to­váb­bá, hogy el­en­ged­he­tet­len a Mikes-életmű nem­zet­kö­zi kon­tex­tus­ban való vizs­gá­la­ta, s a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek is csak a ko­ra­be­li eu­ró­pai, fő­ként fran­cia iro­da­lom kon­tex­tu­sá­nak is­me­re­té­ben ér­tel­me­zen­dők, a kül­föl­di (fran­cia és tö­rök) le­vél­tá­rak pe­dig szá­mos, ed­dig fel­tá­rat­lan for­rást rej­te­get­het­nek.

A kö­tet ta­nul­má­nyai négy te­ma­ti­kus cso­port­ba ren­de­ződ­nek. Az első a Mi­kes­sel kap­cso­la­tos tör­té­ne­ti ke­ret­fel­té­te­lek­kel fog­lal­ko­zik, a má­so­dik műfaj- és tárgy­tör­té­ne­ti kér­dé­sek­kel, a har­ma­dik nyel­vi, sti­lá­ris, po­é­ti­kai és re­to­ri­kai elem­zé­se­ket tar­tal­maz, a ne­gye­dik pe­dig hatás- és be­fo­ga­dás­tör­té­ne­ti tanulmányokat.A kö­te­tet a kon­fe­ren­cia meg­ren­de­zé­sé­nek előz­mé­nye­it, in­dok­lá­sát, cél­ját, a Mikes-életmű prob­lé­má­it és a ben­ne rej­lő ku­ta­tá­si pers­pek­tí­vá­kat be­mu­ta­tó elő­szó (Tüs­kés Gá­bor), va­la­mint a ta­nács­ko­zá­son el­hang­zott kö­szön­tő be­széd (Szö­ré­nyi Lász­ló) nyit­ja. A kö­te­tet le­zá­ró, Do­ku­men­tá­ció című fe­je­zet­ben a kon­fe­ren­ci­á­val pár­hu­za­mo­san, az ELTE Egye­te­mi Könyv­tá­ra és az Egri Fő­egy­ház­me­gyei Könyv­tár együtt­mű­kö­dé­sé­vel meg­ren­de­zett ka­ma­ra­ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gu­sa ol­vas­ha­tó.

A ta­nul­má­nyok és az egy­ko­ri ta­nács­ko­zás el­mé­le­ti hát­te­re egyet­len ki­emelt té­tel­ben fog­lal­ha­tó össze, mely sze­rint az eu­ró­pai iro­da­lom a ki­sebb iro­dal­mi ré­gi­ók kö­zöt­ti ál­lan­dó cse­re­fo­lya­mat és köl­csön­ha­tás ered­mé­nye­ként jött lét­re, kö­vet­ke­zés­kép­pen a nem­ze­ti iro­dal­mak tör­té­ne­te is csak eb­ben a nem­zet­kö­zi kon­tex­tus­ban mű­vel­he­tő ko­mo­lyan. Mi­kes élet­mű­ve ren­ge­teg szál­lal kap­cso­ló­dik a kor­társ fran­cia, an­gol, olasz és né­met iro­da­lom­hoz, va­la­mint a tö­rök kul­tú­rá­hoz, a ko­rai fel­vi­lá­go­so­dás kom­pa­ra­tisz­ti­kai vizs­gá­la­tá­hoz te­hát ki­vé­te­les le­he­tő­sé­get kí­nál műfaj- és ér­tel­mi­ség­tör­té­ne­ti szem­pont­ból egy­aránt. A te­ma­ti­kus cso­por­tok és a kö­tet egyes írá­sai vég­ső so­ron há­rom vissza­té­rő prob­le­ma­ti­ka köré cso­por­to­sít­ha­tók. Ezek kö­zül az első a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek kéz­ira­tá­nak tör­té­ne­té­vel, a má­so­dik a Le­ve­les­könyv ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­ge­i­vel és az elem­zé­sek ko­ron­kén­ti súly­pont­vál­to­zá­sa­i­val, a har­ma­dik kér­dés­kör pe­dig a szám­űze­tés tár­sa­dal­mi, sze­mé­lyes és írói, mű­vé­szi prob­lé­má­já­val fog­lal­ko­zik.

A Mikes-kutatás egyik köz­pon­ti, máig meg­nyug­ta­tó­an nem tisz­tá­zott kér­dé­se, hogy a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek kéz­ira­ta Mi­kes ha­lá­la után ho­gyan, mi­lyen köz­ve­tí­té­sé­vel ju­tott Ma­gyar­or­szág­ra. Hopp La­jos, a kri­ti­kai ki­adás saj­tó alá ren­de­ző­je sze­rint a ro­dos­tói emig­rá­ció ira­tai nem Fran­cia­or­szá­gon ke­resz­tül ju­tot­tak az or­szág­ba. Meg­ál­la­pí­tá­sá­val szem­ben a kö­tet­ben Tóth Fe­renc írá­sa so­ra­koz­tat több, igen va­ló­szí­nű el­len­ér­vet (Mi­kes Ke­le­men és a fran­cia dip­lo­má­cia). A ta­nul­mány fran­cia­or­szá­gi és auszt­ri­ai le­vél­tá­ri for­rá­sok alap­ján tár­ja fel Mi­kes Ke­le­men és a tö­rök­or­szá­gi fran­cia dip­lo­ma­ták kap­cso­la­ta­it. Az Osz­mán Bi­ro­da­lom 16. szá­za­di elő­re­tö­ré­sé­vel Kons­tan­ti­ná­poly a mu­zul­mán Me­di­ter­rá­n­eum dip­lo­má­ci­ai köz­pont­já­vá vált, aho­vá a je­len­tős eu­ró­pai kö­zös­sé­gek dip­lo­má­ci­ai és ke­res­ke­del­mi kép­vi­se­le­te­ket de­le­gál­tak. Így jött lét­re a kons­tan­ti­ná­po­lyi fran­cia nagy­kö­vet­ség is, amellyel Mi­kes tö­rök­or­szá­gi emig­rá­ci­ó­ja so­rán fo­lya­ma­to­san kap­cso­lat­ban állt. A fran­cia­or­szá­gi és ro­dos­tói emig­rán­sok­nak te­hát a tö­rök­or­szá­gi fran­cia nagy­kö­vet­ség ré­vén is jó kap­cso­la­ta­ik vol­tak egy­más­sal; a Rákóczi-kéziratok egy ré­sze fran­cia dip­lo­má­ci­ai köz­ve­tí­tés­sel ke­rült Fran­cia­or­szág­ba. A ma­gyar iro­dal­mi köz­élet­ben a Mikes-levelek épp­így azok­ban az évek­ben buk­kan­tak fel, ami­kor a fran­cia­or­szá­gi emig­rá­ció nagy ré­sze a fran­cia for­ra­da­lom ide­jén vissza­tért Ma­gyar­or­szág­ra. A ta­nul­mány­író sze­rint va­ló­szí­nű, hogy a ko­ráb­ban, a Rákóczi-kéziratokkal együtt Fran­cia­or­szág­ba ke­rült Mikes-levelek is így ju­tot­tak Ma­gyar­or­szág­ra. Tóth Fe­renc ér­ve­lé­se meg­győ­ző, hi­po­té­zi­se iga­zo­lá­sát to­váb­bi for­rá­sok fel­buk­ka­ná­sa ten­né le­he­tő­vé.

A kéz­irat ma­gyar­or­szá­gi tör­té­ne­te sem tisz­tá­zott kel­lő­kép­pen. Kult­sár Ist­ván­hoz, a szö­veg 1794-es első saj­tó alá ren­de­ző­jé­hez való ke­rü­lé­sé­től egé­szen mai le­lő­he­lyé­ig, az egri Ér­se­ki Könyv­tá­rig több ho­má­lyos pont is tar­kít­ja út­ját. Nem tud­ni bi­zo­nyo­san pél­dá­ul, hogy Kult­sár mi mó­don ju­tott a kéz­irat bir­to­ká­ba. Hopp La­jos bé­csi kap­cso­la­to­kat fel­té­te­le­zett, ám a fen­ti ku­ta­tá­sok kér­dé­ses­sé te­szik meg­ál­la­pí­tá­sát. Kult­sár Ist­ván­tól Toldy Fe­renc­hez ke­rült a kéz­irat, aki 1861-ben egy élet­raj­zi ér­te­ke­zés­sel ki­egé­szít­ve is­mét saj­tó alá ren­dez­te, majd tőle ke­rült az egri könyv­tár­ba 1867-ben. Hopp La­jos fel­té­te­le­zé­sét, mely sze­rint az iro­dal­mi rit­ka­sá­gok gyűj­té­sé­ről köz­is­mert Bar­ta­ko­vics Béla egri ér­sek meg­vet­te vol­na a kéz­ira­tot, Tüs­kés Gá­bor kézirat- és le­vél­tá­ri ku­ta­tá­so­kon ala­pu­ló ér­ve­lé­se ár­nyal­ja meg­győ­ző­en (Ho­gyan ju­tott a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek kéz­ira­ta Toldy Fe­renc­től Bar­ta­ko­vics Bé­lá­hoz Eger­be?). A Toldy–Bartakovics- és Toldy–Ipolyi Arnold-levelezés rész­le­tes vizs­gá­la­tá­val a ta­nul­mány meg­győ­ző­en mu­tat­ja ki, hogy az 1860-as évek­ben anya­gi gon­dok­kal küz­dő Toldy­nak tar­to­zá­sa volt az egyik egri ala­pít­vá­nyi pénz­tár felé, Bar­ta­ko­vics ér­sek pe­dig en­nek az adós­ság­nak a fe­jé­ben ju­tott a kéz­irat tu­laj­do­ná­ba. A kéz­irat Eger­be ke­rü­lé­sé­nek meg­győ­ző ma­gya­rá­za­ta mel­lett a ta­nul­mány a tu­dós­le­ve­le­zé­sek ed­dig fel­dol­go­zat­lan cso­port­ja­i­nak a ku­ta­tá­sok so­rán hasz­no­sít­ha­tó ma­gya­rá­zó ere­jé­re is fel­hív­ja a fi­gyel­met.

Rég­óta a Le­ve­les­könyv ér­tel­me­zé­sé­nek egyik kulcs­kér­dé­se, hogy létezett‑e a le­ve­lek cím­zett­je­ként em­le­ge­tett „édes né­ném”, vagy­is va­lós, tör­té­ne­ti do­ku­men­tum­ként is ol­vas­ha­tó szö­veg­gel ál­lunk szem­ben, avagy az írói fan­tá­zia szü­le­mé­nyé­vel. A kö­tet leg­több ta­nul­má­nya az em­lí­tett prob­le­ma­ti­ka va­la­mi­lyen as­pek­tu­sa köré cso­por­to­sít­ha­tó. A be­fo­ga­dás­tör­té­net­tel fog­lal­ko­zó ta­nul­má­nyok (Fe­nyő Ist­ván: A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek a 19. szá­zad ma­gyar irodalomtörténet-írásában, Czif­ra Ma­ri­ann: Mi­kes Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lei a ki­adá­sok tük­ré­ben) di­ak­rón hossz­met­szet­ben te­szik lát­ha­tó­vá a Le­ve­les­könyv ér­tel­me­zé­sé­nek súly­pont­vál­to­zá­sa­it. Míg kez­det­ben, fő­ként első meg­je­le­né­se ide­jén, hi­te­les tör­té­ne­ti do­ku­men­tum­ként ol­vas­ták, a 19. szá­zad fo­lya­mán fo­ko­za­to­san át­te­vő­dött a hang­súly a mű fik­tív vol­tá­nak a ki­eme­lé­sé­re. Czif­ra Ma­ri­ann ta­nul­má­nyá­nak köz­pon­ti gon­do­la­ta iz­gal­ma­san mu­tat rá a kü­lön­bö­ző ki­adá­sok ér­tel­me­zést elő­író, presk­rip­tív ten­den­ci­á­já­ra, és a le­ve­lek köz­vet­len kör­nye­ze­té­ben ol­vas­ha­tó pe­ri­tex­tu­sok ér­tel­me­zést be­fo­lyá­so­ló ere­jé­re. A kü­lön­bö­ző ki­adá­sok elő­sza­vai így nem­csak az ol­va­sás­mó­dot, ha­nem a mű­fa­ji ho­va­tar­to­zást is elő­ír­ták ol­va­só­ik szá­má­ra: ne­me­si csa­lá­dok éle­tét be­mu­ta­tó tör­té­ne­ti for­rás­ként, egy­ko­rú fel­jegy­zé­sek alap­ján meg­al­ko­tott le­vél­for­má­jú me­mo­ár­ként, a fe­je­de­lem meg­bí­zá­sá­ból ve­ze­tett nap­ló­ként, il­let­ve egy tel­jes élet­tar­tam alatt írt mű­al­ko­tás­ként, úti- és ké­pes­könyv­ként ol­vas­tat­ták a le­ve­le­ket, bi­zo­nyít­va egy­ben az iro­da­lom me­di­á­lis be­ágya­zott­sá­gá­nak 20. szá­za­di té­te­lét.

A kö­tet leg­na­gyobb ér­de­me, hogy nem­zet­kö­zi kon­tex­tus­ba he­lyez­te a Mikes-életművet, s ez­zel a kom­pa­ra­tisz­ti­kai vizs­gá­la­tok ki­apad­ha­tat­lan for­rá­sát nyi­tot­ta meg az ér­tel­me­zők előtt. A Le­ve­les­könyvnek a fran­cia le­vél­re­gény mű­fa­já­val való össze­füg­gé­se és fik­tív, po­é­ti­ka­i­lag erő­tel­je­sen ar­ti­ku­lált jel­le­gé­nek fel­is­me­ré­se for­rás­kri­ti­kai, műfaj- és stí­lus­tör­té­ne­ti, il­let­ve re­to­ri­kai elem­zé­sek so­ro­za­tát in­dí­tot­ta el.Ebben a fo­lya­mat­ban a le­ve­lek kri­ti­kai ki­adá­sát ké­szí­tő Hopp La­jos mun­ká­la­tai hoz­tak gyö­ke­re­sen új ele­met, noha a le­ve­lek fik­tív vol­tá­nak és a fran­cia iro­da­lom­mal való kap­cso­la­tá­nak már Toldy Fe­renc 1861-es ki­adá­sá­tól ki­ala­kult ér­tel­me­zői tra­dí­ci­ó­ja van. A va­ló­ság és fik­ció ke­ve­re­dé­se és az ez­zel való já­ték a fran­cia le­vél­re­gény sa­já­tos ha­gyo­má­nya volt. A 17. szá­za­di fran­cia le­ve­les­kö­te­te­ket azon­ban, akár­csak Mi­kes Le­ve­les­köny­vét, a ko­ra­be­li ol­va­sók rend­sze­rint va­lós le­vél­vál­tás­ként ol­vas­ták, és ál­ta­lá­ban a ké­sőb­bi ku­ta­tá­sok mu­tat­ták ki a kö­te­tek­nek a kom­po­zi­ci­o­ná­lis el­ren­de­zés ré­vén is erő­tel­je­sen át­po­e­ti­zált jel­le­gét. A fran­cia iro­da­lom Mi­kes élet­mű­vé­re tett ha­tá­sá­nak ku­ta­tá­sa mára már több pon­ton is bi­zo­nyí­tot­ta Mi­kes és a fran­cia le­vél­re­gény kap­cso­la­tát, és a kap­cso­lat­nak a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek po­é­ti­kai ki­dol­go­zá­sá­ban ját­szott sze­re­pét. (Ko­vács Ilo­na: Mi­kes Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lei és a fran­cia le­vél­re­gény ha­gyo­má­nya; Pál Ág­nes: Le­ve­le­zés és le­vél­re­gény ha­tá­rán: Roger de Bussy-Rabutin gróf és Sé­vig­né már­ki­né le­ve­le­zé­se – 1697).

A ta­nul­mány­kö­tet írá­sai jól szem­lél­te­tik azt a fo­lya­ma­tot, amely so­rán a fő hang­súly a re­fe­ren­ci­á­lis ol­va­sás­ról át­te­vő­dik a fik­tív ol­va­sás­ra, noha a Le­ve­les­könyvnek a va­ló­ság és fik­ció ke­ve­re­dé­sé­vel ját­szó le­vél­re­gény mű­fa­já­val való kap­cso­la­ta még min­dig te­remt le­he­tő­sé­get a le­ve­lek va­ló­ság­ele­me­it fel­té­te­le­ző és azok konk­rét re­fe­ren­ci­á­lis vo­nat­ko­zá­sa­it vissza­ke­re­ső elem­zé­sek­re (Mé­szá­ros Kál­mán: Az asszo­nyi szép­ség di­csé­re­te. Mi­kes és az „óbes­ter­né”). A Le­ve­les­könyv fik­tív mi­vol­tá­nak a hang­sú­lyo­zá­sa po­é­ti­kai (Bódi Ka­ta­lin: A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek mint le­vél­re­gény), kom­pa­ra­tisz­ti­kai (Fröh­lich Ida: Áron és az öz­vegy juha. A 90. le­vél agádá­já­nak for­rá­sá­hoz; Ko­vács Esz­ter: Mi­kes Ke­le­men Tö­rök­or­szá­gi le­ve­leinek azo­no­sí­tat­lan for­rá­sa­i­ról; Bá­nyász Me­lin­da: Tár­sal­gó idő­mú­la­tás: a Mu­lat­sá­gos na­pok a fran­cia ere­de­ti és az an­gol vál­to­zat tük­ré­ben) és retorikai-stilisztikai (Sáj­ter La­u­ra: Ar­cok dia­ló­gu­sa Mi­kes Le­ve­les­könyvében; Je­nei Te­réz: Az iró­nia alak­za­tai a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lekben, Knapp Éva: A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek re­to­ri­ká­já­hoz) ér­tel­me­zé­sek so­ro­za­tá­ra adott le­he­tő­sé­get. S noha a fran­cia le­vél­re­gény mű­fa­já­nak a mi­ke­si le­ve­lek­re tett ha­tá­sa vi­tat­ha­tat­lan, Knapp Éva ta­nul­má­nya fel­hív­ja a fi­gyel­met azon je­zsu­i­ta le­vél­el­mé­le­ti köny­vek­nek a le­vél­írás mes­ter­sé­gé­nek el­sa­já­tí­tá­sá­ban ját­szott sze­re­pé­re is, ame­lyek an­tik ha­gyo­má­nyok­ra, Ci­ce­ro ok­ta­tás­ra ki­vá­lasz­tott le­ve­le­i­re men­nek vissza, és ame­lyek­kel Mi­kes még a ko­lozs­vá­ri je­zsu­i­ta kol­lé­gi­um di­ák­ja­ként ta­lál­ko­zott. A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek és az egyes for­dí­tá­sok vizs­gá­la­ta (Szath­má­ri Ist­ván: Mit mu­tat­nak Mi­kes­nek Az If­jak Ka­la­u­za 1724/1744-es for­dí­tá­sán 1751-ben el­vég­zett ja­ví­tá­sai?) nem naiv író­ként, ha­nem sok eset­ben a nyel­vi nor­ma és a pro­vin­ci­a­liz­mus (há­rom­szé­ki táj­nyelv) ket­tős­sé­gé­vel ví­vó­dó, igen­csak stí­lus­tu­da­tos író­ként mu­tat­ja be Mi­kest, s a rend­kí­vü­li stí­lus­tu­da­tos­ság ér­vét erő­sí­ti a Le­ve­les­könyvbe az orá­lis kö­zeg­ből be­épí­tett szó­lá­sok és köz­mon­dá­sok elem­zé­se is (Pa­czo­lay Gyu­la: Köz­mon­dá­sok és szó­lá­sok a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lekben). Az iro­da­lom­nak és az írás­nak mint kul­tu­rá­lis gya­kor­lat­nak a men­tál­hi­gi­é­nés ér­tel­me­zé­se a mi­ke­si írás­hasz­ná­lat mo­ti­vá­ci­ó­i­ra kér­dez rá, és az iro­da­lom funk­ci­ó­ját az ál­ta­la ki­fej­tett te­rá­pi­ás ha­tás­ban je­lö­li ki. Eb­ben a szem­lé­let­ben az emig­rá­ci­ó­ban ki­bon­ta­ko­zó mi­ke­si élet­mű fő moz­ga­tó­ru­gó­ja az unat­ko­zás el­le­ni küz­de­lem a mu­lat­ság és a hasz­nos­ság el­vé­nek ér­vé­nye­sí­té­sé­vel (He­ge­düs Béla: Há­rom Mikes-mű iro­da­lom­szem­lé­le­té­nek össze­ha­son­lí­tá­sa. Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek; Mu­lat­sá­gos na­pok; A Ke­reszt­nek ki­rá­lyi uttya).

A szám­űze­tés tár­sa­dal­mi, sze­mé­lyes és írói, mű­vé­szi kér­dé­sé­vel fog­lal­ko­zó ta­nul­má­nyok Mi­kes sze­mé­lyét egy­részt a ro­dos­tói ma­gyar kö­zös­sé­gen be­lü­li sze­re­pe, más­részt a ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net­ben a ké­sőb­bi­ek­ben be­töl­tött szim­bo­li­kus funk­ci­ó­ja fe­lől ér­tel­me­zik, il­let­ve azok­ra a konk­rét nyel­vi ha­tá­sok­ra is rá­mu­tat­nak, ame­lyek a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek ke­let­ke­zé­sé­nek emig­rá­ci­ós kö­vet­kez­mé­nyei. Bár – írá­sos for­rá­sok hi­á­nyá­ban – a leg­ke­ve­seb­bet Mi­kes éle­té­nek utol­só há­rom évé­ről tu­dunk, va­ló­já­ban ak­kor érte el hi­va­ta­li kar­ri­er­jé­nek leg­ma­ga­sabb pont­ját: az Osz­mán Bi­ro­da­lom ki­csiny, de pri­vi­le­gi­zált kö­zös­sé­gé­nek ve­ze­tő­je, bás­búg­ja lett. Papp Sán­dor ta­nul­má­nya az isz­tam­bu­li nagy­ve­zé­ri le­vél­tár ok­má­nyai is­me­re­té­ben a ro­dos­tói ma­gyar kö­zös­ség au­to­nó­mi­á­já­val kap­cso­la­tos kér­dést fe­sze­ge­ti. S noha úgy véli, hogy a ma­gyar kö­zös­ség egy­be­tar­tá­sa a Por­ta ha­tá­ro­zott szán­dé­kát fel­té­te­le­zi, ame­lyet egy be­lül­ről vá­lasz­tott és szul­tá­ni meg­erő­sí­tés­sel el­lá­tott ve­ze­tő­vel ol­dot­tak meg, a ma­gya­rok ön­ál­ló­sá­ga meg­le­he­tő­sen el­lent­mon­dá­sos je­len­ség le­he­tett, hi­szen az osz­mán ha­tó­ság­gal szem­ben csak annyit ér­het­tek el, amennyit maga a köz­pon­ti ha­ta­lom biz­to­sí­ta­ni tu­dott szá­muk­ra (Papp Sán­dor: Is­me­ret­len osz­mán for­rá­sok Mi­kes Ke­le­men utol­só éve­i­ről). A ro­dos­tói ma­gyar kö­zös­ség au­to­nó­mi­á­já­nak kér­dé­se, úgy ér­zem, vég­ső so­ron a ta­nul­mány nyi­tott prob­lé­má­ja ma­rad, amely még to­váb­bi bi­zo­nyí­tó for­rá­sok fel­buk­ka­ná­sát igény­li.

A ma­gyar di­asz­pó­rá­nak a tö­rök tár­sa­da­lom­mal való kap­cso­la­ta és érint­ke­zé­si le­he­tő­sé­gei áll­nak a nyel­vé­sze­ti kér­dést vizs­gá­ló Ka­kuk Zsu­zsa ta­nul­má­nyá­nak kö­zép­pont­já­ban is. A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek kö­zel 100 tö­rök szót, több mint 20 sze­mély­ne­vet és 41 tö­rök hely­ne­vet tar­tal­maz, ame­lyek Ka­kuk sze­rint rész­ben sze­mé­lyes él­mé­nyek, rész­ben pe­dig a fran­cia nyel­vű for­rá­sok ha­tá­sá­ra ke­rül­tek be a mun­ká­ba (Ka­kuk Zsu­zsa: Tö­rök sza­vak Mi­kes Tö­rök­or­szá­gi le­ve­leiben). A Le­ve­les­könyv a ké­sőb­bi­ek­ben maga is to­váb­bi mun­kák for­rá­sa, hi­vat­ko­zá­si alap­ja, az emig­rá­ci­ós iro­da­lom örök ki­in­du­ló­pont­ja, Mi­kes maga pe­dig a szám­űzött tu­dat rep­re­zen­tán­sa ma­rad az 1944–45-ös, az 1947–48-as és az 1956-os emig­rá­ció iro­dal­má­ban (Hi­tes Sán­dor: Szám­űze­tés­be szü­let­ni. Mi­kes és a ma­gyar iro­dal­mi emig­rá­ci­ók). A ha­tás­tör­té­net szer­te­ága­zó as­pek­tu­sa­i­ra mu­tat­nak rá azok a ta­nul­má­nyok, ame­lyek Rá­kó­czi és a köz­köl­té­sze­ti anyag kap­cso­la­tát (Csör­sz Ru­men Ist­ván: Rá­kó­czi ha­lá­la nagy­pén­te­ken – Mi­kes­től a köz­köl­té­sze­tig), Mi­kes kép­ző­mű­vé­sze­ti ha­tás­tör­té­ne­tét (Tüs­kés Anna: Mi­kes Ke­le­men kép­ző­mű­vé­sze­ti áb­rá­zo­lá­sai), a 20. szá­zad ma­gyar regény- és drá­ma­iro­dal­má­nak ala­ku­lá­sá­ban ját­szott sze­re­pét (Szen­te­si Zsolt: Mi­kes Ke­le­men alak­ja a 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek ma­gyar regény- és drá­ma­iro­dal­má­ban), Mi­kes há­rom­szé­ki kul­tu­szát (Boér Hu­nor: Mi­kes Ke­le­men kul­tu­sza Há­rom­szé­ken), to­váb­bá a Le­ve­les­könyv kü­lön­bö­ző nyel­vű for­dí­tá­sa­it (Ber­nard Adams: A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek an­gol for­dí­tá­sai, Tas­ná­di Edit: Mi­kes Ke­le­men Tö­rök­or­szá­gi le­ve­leinek há­rom tö­rök­or­szá­gi ki­adá­sá­ról) vizs­gál­ják.

Két ta­nul­mány­ról nem esett még szó. A Mi­ke­sek zá­go­ni ud­var­há­zá­nak egy fenn­ma­radt in­ven­tá­ri­um alap­ján való rész­le­tes be­mu­ta­tá­sát tar­tal­ma­zó írás to­váb­bi lé­nye­ges, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti meg­lá­tá­sok­ra ad­hat le­he­tő­sé­get – hi­á­nyol­tam is a szer­ző­től a lel­tár le­írá­sán túl a for­rás ilyen tí­pu­sú kon­tex­tu­a­li­zá­ci­ó­ját (Csá­ki Ár­pád: Zá­go­ni Mi­kes Ke­le­men, a bir­to­kos szé­kely ne­mes).

A ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net­ben a Mikes-életmű azon ki­vé­te­les ese­tek közé tar­to­zik, ame­lyek­nek lé­te­zik tel­jes, min­den mun­kát fel­öle­lő kri­ti­kai ki­adá­sa. A tel­jes élet­mű­vet fel­dol­go­zó tu­do­má­nyos ki­adás az alap­ja a ké­szü­lő di­gi­tá­lis Mikes-szótárnak, amely azon túl, hogy a 18. szá­zad első fele nyel­ve­ze­té­nek szótörténeti-etimológiai, alak- és mon­dat­tör­té­ne­ti, dia­lek­to­ló­gi­ai, sti­lisz­ti­kai és iro­dal­mi nyel­vi vizs­gá­la­tá­hoz já­rul­hat hoz­zá, az iro­da­lom­mű­ve­lés kor­társ el­vá­rá­sa­i­nak is ele­get tesz majd (Kiss Mar­git: A di­gi­tá­lis Mikes-szótár).

Az el­múlt két év­ti­zed­ben kü­lö­nö­sen meg­élén­kült az emig­ráns írók élet­mű­ve irán­ti ér­dek­lő­dés, ily mó­don pe­dig a kü­lön­bö­ző iro­dal­mi és tár­sa­dal­mi je­len­sé­gek­nek a nem­zet­kö­zi me­zőny­ben való vizs­gá­la­ta. A szám­űze­tés­ben élő és al­ko­tó Mi­kes, aho­gyan a kö­tet ta­nul­má­nyai is bi­zo­nyít­ják, a ma­gyar művészemigráns-problematika örök tör­té­ne­ti hi­vat­ko­zá­si alap­ja ma­rad, is­me­re­té­ben ért­he­tő és ér­tel­mez­he­tő szá­mos kor­társ je­len­ség is.

Summary

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?