tudom-is-én-micsoda” – Tóth Kálmán recenziója

november 5th, 2013 § 0 comments

recenzió

Ké­pek, szö­ve­gek, ol­va­sa­tok, szerk. Bartha-Kovács Ka­ta­lin, Pen­ke Olga, Szász Géza, Sze­ged, JATE Press, 2012 (Fel­vi­lá­go­so­dás, lu­miè­res, En­ligh­ten­ment, Aufklä­rung).

A Bartha-Kovács Ka­ta­lin, Pen­ke Olga és Szász Géza ál­tal szer­kesz­tett ta­nul­mány­kö­tet a szer­kesz­tői be­ve­ze­tő sze­rint a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Magyar-francia fel­vi­lá­go­so­dás ku­ta­tó­cso­portjá­nak ta­nul­má­nya­i­ból kö­zöl vá­lo­ga­tást, rep­re­zen­tál­va a cso­port tag­ja­i­nak ku­ta­tá­si te­rü­le­te­it, a ma­gyar és a fran­cia kul­tú­ra ta­lál­ko­zá­si pont­ja­i­nak elem­zé­sé­re, a mű­vé­szet­el­mé­let­re, iro­da­lom és kép kap­cso­la­tá­nak elem­zé­sé­re össz­pon­to­sít­va. A kö­tet szer­kesz­tői új kö­zön­sé­get is sze­ret­né­nek meg­nyer­ni a fran­cia kul­tú­rá­nak, ezért ad­ják köz­re a ta­nul­má­nyo­kat ma­gya­rul, és ezt a célt szol­gál­ják a kö­tet vé­gén köz­zé­tett, a tár­gyalt té­ma­kö­rök­ben fon­tos ko­ra­be­li szö­ve­gek ma­gyar for­dí­tá­sai is, ame­lyek ed­dig még nem je­len­tek meg. Je­len kö­tet a szer­kesz­tők ter­vei sze­rint egy, az előb­bi cél­ki­tű­zé­se­ket elő­moz­dí­ta­ni szán­dé­ko­zó új so­ro­zat nyi­tó­kö­te­te kí­ván len­ni, erre utal a kül­ső bo­rí­tón lát­ha­tó sor­szám is.

A ta­nul­má­nyok az al­cím­nek („Ké­pek, szö­ve­gek, ol­va­sa­tok”) meg­fe­le­lő­en in­ter­me­di­á­lis és in­ter­disz­cip­li­ná­ris kap­cso­ló­dá­si pon­tok­ból ki­in­dul­va fej­tik ki té­má­i­kat az irodalom- és kul­tú­ra­tu­do­má­nyok, va­la­mint a tör­té­net­tu­do­mány né­ző­pont­ja­i­nak és mód­sze­re­i­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val.

A kö­tet első ré­sze vál­to­za­tos te­ma­ti­kát fel­vo­nul­ta­tó ta­nul­má­nyok so­rát hoz­za. Úgy tű­nik, mint­ha a kö­tet glo­bá­lis ko­hé­zi­ó­ját biz­to­sí­ta­ni hi­va­tott esz­me­tör­té­ne­ti kor­szak­fo­ga­lom, a fel­vi­lá­go­so­dás, nem fed­né le tel­je­sen a szö­veg­kor­pusz vizs­gá­la­ti spekt­ru­mát. Re­cen­zens szá­má­ra két „ka­kukk­to­jás”: Gyi­me­si Ti­mea Gil­les De­le­u­ze iro­da­lom­el­mé­le­tét Proust-értelmezésén ke­resz­tül vizs­gá­ló ta­nul­má­nya, va­la­mint Pál Jó­zsef Dante-értelmezése kel­ti ezt az ér­ze­tet. De ezek a szö­ve­gek is, bár köz­vet­le­nül nem kap­cso­lód­nak a fel­vi­lá­go­so­dás ko­rá­hoz, az ál­ta­luk mű­köd­te­tett kon­tex­tu­á­lis háló ré­vén lét­re­hoz­zák ah­hoz való kap­cso­ló­dá­si pont­ja­i­kat.

A ti­zen­két ta­nul­mány mind­egyi­ke fel­hasz­nál­ja az írott szö­veg mé­di­u­mát vizs­gá­ló­dá­sa­i­hoz. Bartha-Kovács Ka­ta­lin, Proh­ász­ka Er­zsé­bet és Szűr Zsó­fia írá­sai kép és szö­veg kap­cso­la­tá­nak te­o­re­ti­kus imp­li­ká­ci­ó­it fej­tik ki konk­rét 18. szá­za­di pél­dá­kon ke­resz­tül; Gra­nasz­tói Olga a gróf Csá­ky Ist­ván és fe­le­sé­ge, Er­dődy Jú­lia ál­tal a sze­pes­sé­gi Il­lés­fal­va kö­ze­lé­ben ki­ala­kí­tott an­gol­kert pél­dá­ján ke­resz­tül mu­tat­ja be a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet új­faj­ta be­fo­ga­dá­sá­nak és az ol­vas­mány­él­mé­nyek­nek a kap­cso­la­tát, vizs­gá­ló­dá­sá­ba po­é­ti­kai és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti kon­tex­tu­so­kat is be­von­va.

A Kö­vér Lajos−Szász Géza szer­ző­pá­ros ál­tal jegy­zett ta­nul­mány tör­té­ne­ti for­rás­ként kö­ze­lít a vizs­gá­la­tá­ba be­vont szö­ve­gek­hez, a fran­cia for­ra­dal­mi há­bo­rúk­ban szem­ben­ál­ló fe­lek pár­hu­za­mos kor­tár­si né­ző­pont­ja­it re­konst­ru­ál­va, a vizs­gált szö­ve­gek ala­pos tör­té­net­tu­do­má­nyi, eszme- és iro­da­lom­tör­té­ne­ti kon­tex­tu­a­li­zá­ci­ó­ját nyújt­va. Szin­tén a tör­té­net­tu­do­mány né­ző­pont­ja fe­lől kö­ze­lít az ál­ta­la kö­zölt for­rás­szö­veg­hez Mar­ja­nucz Lász­ló is, aki Gö­mör me­gye köz­gyű­lé­sé­nek a Hely­tar­tó­ta­nács­hoz az ön­ké­nyes cen­zú­rá­val kap­cso­lat­ban in­té­zett 1794-es be­ad­vá­nyát a fel­vi­lá­go­sult ren­di­ség do­ku­men­tu­ma­ként ér­tel­mez­ve fej­ti ki a saj­tó­sza­bad­ság és a ma­gyar nyelv fej­lő­dé­sé­nek össze­füg­gé­se­i­vel kap­cso­la­tos ko­ra­be­li ren­di ál­lás­pon­tot, a for­rás­ban fel­ho­zott pél­dá­kon ke­resz­tül ada­lé­ko­kat nyújt­va az iro­dal­mi szö­ve­gek tár­sa­dal­mi hasz­ná­la­tá­nak ér­tel­me­zé­sé­hez is.

Ba­lázs Pé­ter a 17–18. szá­zad for­du­ló­já­nak fran­cia nyel­vű utó­pi­kus re­gé­nye­i­ben vizs­gál­ja a mű­vé­szi te­vé­keny­ség és az esz­té­ti­kum sze­re­pét, ki­mu­tat­va az er­kölcs­fi­lo­zó­fi­ai ala­pú művészet- és esz­té­ti­ku­m­el­le­nes­ség­nek az utó­pi­kus nar­rá­ci­ó­ból kö­vet­ke­ző po­é­ti­kai szük­ség­sze­rű­sé­gét.

Ko­vács Esz­ter De­nis Dide­rot szö­ve­ge­i­nek me­ta­nar­ra­tív ref­le­xi­ó­it ér­tel­me­zi történeti-poétikai szem­pont­ból, Szé­ke­si Dóra a nagy fran­cia en­cik­lo­pé­dis­ta is­me­ret­el­mé­le­ti írá­sa­i­nak képzelet-fogalmát he­lye­zi alkotás- és be­fo­ga­dás­esz­té­ti­kai kon­tex­tus­ba.

Pen­ke Olga ta­nul­má­nya a francia-magyar in­ter­kul­tu­rá­lis érint­ke­zés egyik leg­na­gyobb ha­tá­sú ele­mé­nek, Rous­seau au­to­biogra­fi­kus szö­ve­ge­i­nek esz­me­tör­té­ne­ti, il­let­ve po­é­ti­kai szem­pon­tú re­cep­ci­ó­ját mu­tat­ja be a 18–19. szá­zad for­du­ló­já­nak ma­gyar iro­dal­má­ban, Te­le­ki Jó­zsef, Ka­zin­czy, Szentjóbi-Szabó Lász­ló, Ba­tsá­nyi, Bes­se­nyei, va­la­mint Cso­ko­nai mű­ve­i­nek kon­tex­tu­sá­ban.

A kö­tet má­so­dik, jó­val rö­vi­debb ré­sze öt 17–18. szá­za­di fran­cia szö­ve­get, il­let­ve szö­veg­rész­le­tet kö­zöl. Ezen mű­vé­sze­tek­kel és tu­do­má­nyok­kal kap­cso­la­tos ref­le­xi­ók kö­zül több­re utal­nak a kö­tet ta­nul­mány­írói, de a töb­bi szö­veg is jól il­lesz­ke­dik a tár­gyalt te­ma­ti­ká­hoz.

Mi­lyen felvilágosodás-kép bon­ta­ko­zik ki, il­let­ve mennyi­ben ár­nyal­ja a vizs­gá­lat tár­gyát ké­pe­ző kor­szak­ról al­ko­tott fo­gal­mun­kat e 2012-es ta­nul­mány­kö­tet? Re­cen­zens szá­má­ra az egyik ta­nul­mány cí­mé­ben is meg­je­le­nő „tudom-is-én-micsoda” fo­ga­lom tű­nik a kö­tet kulcs­fo­gal­má­nak, mely első ol­va­sás­ra ko­moly­ta­lan­nak tűnő fo­ga­lom a kö­tet esz­té­ti­kai tár­gyú ta­nul­má­nya­i­ból el­szórt, de köz­pon­ti je­len­tő­sé­gű uta­lá­so­kon ke­resz­tül bon­ta­ko­zik ki. A kö­tet egyik szer­kesz­tő­je és szer­ző­je, Bartha-Kovács Ka­ta­lin Szé­csé­nyi End­ré­vel kö­zö­sen szer­kesz­tett ko­ráb­bi köny­vé­ből (A tudom-is-én-micsoda fo­gal­ma: For­rá­sok és ta­nul­má­nyok, Bu­da­pest, L’Harmattan, 2011.) már tud­hat­juk, hogy a „tudom-is-én-micsoda” fo­gal­ma a 17. szá­za­di fran­cia mo­ra­lis­ták és fi­lo­zó­fu­sok szá­má­ra pl. a lát­ha­tó, de meg­fog­ha­tat­lan és ki­fe­jez­he­tet­len kellem-fo­ga­lom meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra való tö­rek­vés­nek a ter­mé­ke: sza­vak­ban nem ki­fe­jez­he­tő, csak az ér­zé­ke­lés ré­vén fel­fog­ha­tó sa­já­tos esz­té­ti­kai mi­nő­ség­re utal. Jel­lem­ző meg­je­le­né­si for­má­ja nem az aka­dé­mi­ai dis­kur­zus, ha­nem a kö­tet­le­nebb for­mák. Azt ra­gad­ja meg, ami vál­to­zik, ala­kul, és ki­von­ja ma­gát a vi­lá­gos, egy­ér­tel­mű de­fi­ní­ci­ók bűv­kö­ré­ből. A kor­szak egyes je­len­sé­ge­i­re fel­fi­gye­lő, de a sa­ját, min­dig vál­to­zó tör­té­ne­ti né­ző­pont­já­ból vizs­gá­ló­dó ku­ta­tó szá­má­ra így vá­lik ha­son­ló­vá a fel­vi­lá­go­so­dás fo­gal­má­hoz. Mi te­hát a fel­vi­lá­go­so­dás? Vál­to­zó, kép­lé­keny „tudom-is-én-micsoda”, su­gall­ja a ta­nul­mány­kö­tet, amely in­ter­disz­cip­li­ná­ris és in­ter­me­di­á­lis meg­kö­ze­lí­tés­mód­já­val to­vább mé­lyí­ti és ár­nyal­ja e ne­he­zen meg­ha­tá­roz­ha­tó tárgy­ról ki­ala­kít­ha­tó ké­pün­ket, in­duk­tív mó­don kö­ze­lít­ve a fel­vi­lá­go­so­dás lé­nye­gé­nek meg­ér­té­sé­hez.

Summary

The re­vie­wed vo­lu­me is a rep­re­s­en­ta­tive se­lec­ti­on from the es­says of the Hungarian−French En­ligh­ten­ment Re­se­arch Gro­up of the Uni­ver­sity of Sze­ged.

The first part of the vo­lu­me comp­ri­ses es­says that ac­cord­ing to the sub­tit­le of the vo­lu­me (Pic­tu­res, texts, in­terp­re­ta­tions) app­ro­ach the­ir the­me more or less re­la­ted to the li­ter­ary, cul­t­u­ral and his­to­ri­cal as­pects of the Age of En­ligh­ten­ment us­ing in­ter­me­di­al and in­ter­dis­cip­li­nary met­hods.

The se­cond part of the vo­lu­me con­sists of Hun­ga­ri­an trans­la­tions of five French texts from the 17th−18th cent­ury that are more or less re­la­ted to the es­says of the first part. They ser­ve to il­lustra­te the men­ta­lity of the pe­ri­od re­gard­ing arts and sci­en­ces.

The re­vie­wer emp­has­i­zes the sig­ni­fi­cance of the ex­ten­si­on of the ori­gi­n­ally aest­he­tic con­cept of ”I know not what” to the me­dia­ted Enlightenment-image of the vo­lu­me as a pos­sib­le way to a more subt­le un­der­stand­ing of the pe­ri­od.

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?