Fodor András és Tüskés Tibor levelezése, I.

július 18th, 2008 § 0 comments

autoreferátum

Fo­dor And­rás és Tüs­kés Ti­bor le­ve­le­zé­se, I, 1959−1966, s. a. r., a jegy­ze­te­ket ké­szí­tet­te és a név­mu­ta­tót össze­ál­lí­tot­ta Tüs­kés Anna, Pécs, Pro Pan­no­nia, 2008.

A könyv an­nak a le­ve­le­zés­nek az első ré­szét tar­tal­maz­za, ame­lyet Fo­dor And­rás és Tüs­kés Ti­bor foly­ta­tott egy­más­sal, 1959 őszén tör­tént első ta­lál­ko­zá­suk­tól Fo­dor And­rás 1997-ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­ig. A har­minc­ki­lenc év­ben a ba­rá­tok össze­sen mint­egy ötszáz-ötszáz le­ve­let ír­tak egy­más­nak. A vi­szony­lag nagy szám oka a ba­rát­ság idő­tar­ta­mán és mély­sé­gén túl az a kö­rül­mény, hogy Fo­dor And­rás Bu­da­pes­ten, Tüs­kés Ti­bor Pé­csett élt, s a sze­mé­lyes ta­lál­ko­zá­sok mel­lett a kap­cso­la­tot túl­nyo­mó­részt le­ve­le­zés út­ján tar­tot­ták. Fo­dor And­rást vi­dé­ken élő ba­rá­tai kö­zül Tüs­kés Ti­bor­hoz fűz­te a leg­in­ten­zí­vebb kap­cso­lat.

A kö­tet az 1959−1966 kö­zöt­ti nyolc év­ből össze­sen 287 le­ve­let kö­zöl. 1966-ot azért vá­lasz­tot­tam idő­ha­tár­nak, mert ek­kor vált nyil­ván­va­ló­vá, hogy a bel­ügyi szer­vek el­len­őr­zik le­ve­le­zé­sü­ket; et­től kezd­ve a le­ve­lek ter­je­del­me je­len­tő­sen meg­rö­vi­dült, a bi­zal­mas köz­lé­se­ket élő­szó­ra bíz­ták.

A for­rás­anyag hoz­zá­já­rul az öt­ve­nes évek vége, a hat­va­nas évek ele­je iro­dal­mi és iro­da­lom­po­li­ti­kai ese­mé­nye­i­nek meg­ér­té­sé­hez. Töb­bek kö­zött ké­pet ka­punk a Je­len­kor c. iro­dal­mi és mű­vé­sze­ti fo­lyó­irat in­du­lá­sá­ról, mű­kö­dé­sé­ről, tu­do­mást szer­zünk or­szá­gos és he­lyi ese­mé­nyek­ről, iro­dal­mi es­tek­ről, ki­ál­lí­tá­sok­ról, uta­zá­sok­ról, sze­mé­lyes kap­cso­la­tok­ról, va­la­mint az ezek­re vo­nat­ko­zó sze­mé­lyes vé­le­mé­nyek­ről. Szó esik más fo­lyó­ira­tok, mint pl. a Kor­társ, az Új Írás, az Élet és Iro­da­lom bel­ső ügye­i­ről. Sű­rűn sze­re­pel­nek a kor je­les írói, mint Illyés Gyu­la, Né­meth Lász­ló, Ke­resz­tury De­zső, Weö­res Sán­dor, Her­ná­di Gyu­la, Tor­nai Jó­zsef, Csa­ná­di Imre, Csoó­ri Sán­dor, Be­ney Zsu­zsa, Ta­káts Gyu­la és Csor­ba Győ­ző va­la­mint a mű­vé­szet­tör­té­nész Fül­ep La­jos. Ada­to­kat ka­punk az iro­dal­mi élet mű­he­lye­i­ről, köz­tük a könyv­ki­adók és az Író­szö­vet­ség mű­kö­dé­sé­ről.

A le­ve­le­zés ki­egé­szí­ti és se­gít ér­tel­mez­ni Fo­dor And­rás nap­ló­já­nak ki­adott rész­le­te­it, me­lyek­ből to­váb­bi in­for­má­ci­ó­kat kap­ha­tunk a le­ve­lek­ben em­lí­tett sze­mé­lyek­kel és ese­mé­nyek­kel kap­cso­lat­ban. Ezen túl­me­nő­en a le­ve­le­zés fon­tos kor‑, irodalom- és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti do­ku­men­tum, s nem el­ha­nya­gol­ha­tók a for­rás­anyag sze­mé­lyes, em­be­ri, lé­lek­ta­ni vo­nat­ko­zá­sai.

A kö­tet a le­ve­lek tel­jes szö­ve­gét kro­no­ló­gi­ai rend­ben tar­tal­maz­za a leg­szük­sé­ge­sebb jegy­ze­tek­kel el­lát­va. A tá­jé­ko­zó­dást mu­ta­tók se­gí­tik.

Zusammenfassung

Die Kor­res­pon­denz zwis­c­hen And­rás Fo­dor und Ti­bor Tüs­kés I. 1959–1966, hrsg. von Anna Tüs­kés. Pécs, 2008, Pro Pan­no­nia Ki­adó.

Das Buch enthält den ers­ten Teil der Kor­res­pon­denz, die And­rás Fo­dor und Ti­bor Tüs­kés ab Herbst 1959, ih­rem ers­ten Tref­fen, bis zum Tod von And­rás Fo­dor in Jah­re 1997, mi­te­inan­der führ­ten. Im La­u­fe der 39 Jah­re hab­en die Fre­un­de ins­ge­samt etwa 500–500 Bri­e­fe einan­der ge­sch­ri­eben. Der Grund der verhält­nismäßig großen Zahl ist, außer der Zeit­da­u­er der Fre­unds­chaft, der Um­stand, dass And­rás Fo­dor in Bu­da­pest und Ti­bor Tüs­kés in Pécs leb­ten. Ne­ben den per­sön­li­chen Tref­fen hab­en sie die Ver­bin­dung über­wi­e­gend auf dem Weg der Kor­res­pon­denz auf­recht ge­hal­ten. Von al­len se­i­nen Fre­un­den hat­te And­rás Fo­dor die in­ten­sivs­te Be­zi­e­hung mit Ti­bor Tüs­kés ge­habt.

Aus den 8 Jah­ren zwis­c­hen 1959–1966, enthält das Buch im gan­zen 287 Bri­e­fe. Ich habe das Jahr 1966 als Zeit­g­ren­ze gewählt, weil es da of­fen­bar ge­wor­den ist, dass das Ge­he­im­di­enst ihre Kor­res­pon­denz be­a­uf­sich­tigt. Ab di­e­ser Zeit hat sich die Län­ge ih­rer Bri­e­fe be­de­u­tend ver­kürzt; sie hab­en die ver­t­ra­u­li­chen Mit­te­i­lun­gen der münd­li­chen Rede über­las­sen.

Das Qu­el­len­ma­te­ri­al fügt sich an das Verständ­nis der li­ter­aris­c­hen und li­te­ra­tur­po­lit­is­c­hen Ereign­is­se am Ende der fünf­zi­ger und am An­fang der sech­zi­ger Jah­re. Un­ter an­de­rem kön­nen wir uns ein Bild über die Ent­stel­lung und über die Tä­tig­ke­it der li­ter­aris­c­hen und künst­le­ris­c­hen Zeitsch­rift Je­len­kor („Ge­gen­wart“) ma­chen. In den Bri­e­fen wer­den wir über li­ter­aris­che Aben­de, Auss­tel­lun­gen, Re­i­sen, per­sön­li­che Be­zi­e­hun­gen un­ter­rich­tet, und er­fah­ren die per­sön­li­chen Mei­nun­gen der Bri­efsch­re­i­ber über di­e­se. Die Rede ist über in­ne­re An­ge­le­gen­hei­ten an­derer Zeitsch­rif­ten, wie Kor­társ („Zeit­gen­os­se“), Új Írás („Ne­ues Sch­re­i­ben“), und Élet és Iro­da­lom („Le­ben und Li­te­ra­tur“). Oft kom­men die herv­or­ra­gen­den Sch­riftstel­ler jener Zeit vor, wie Gyu­la Illyés, Lász­ló Né­meth, De­zső Ke­resz­tury, Sán­dor Weö­res, Gyu­la Her­ná­di, Jó­zsef Tor­nai, Imre Csa­ná­di, Sán­dor Csoó­ri, Zsu­zsa Be­ney, Gyu­la Ta­káts und Győ­ző Csor­ba, und der Kun­sthis­to­ri­ker La­jos Fül­ep. Wir be­kom­men In­for­ma­ti­onen über die Tä­tig­ke­it der li­ter­aris­c­hen Werkstät­ten, z. B. der Ver­le­ge und des Sch­riftstel­ler­ver­band­es.

Die Kor­res­pon­denz ergänzt und erklärt die pub­li­zi­er­ten Ein­zel­he­i­ten des Tag­e­buches von And­rás Fo­dor, aus dem wir wei­te­re In­for­ma­ti­onen über die erwähn­ten Per­son­en und Ereign­is­se er­hal­ten kön­nen. Über­di­es ist die Kor­res­pon­denz ein wich­ti­ges zeit­ge­schicht­li­ches, li­te­ra­tur­ge­schicht­li­ches und kul­tur­ge­schicht­li­ches Do­ku­ment, und die per­sön­li­chen, mensch­li­chen und psy­cho­lo­g­is­c­hen Be­zi­e­hun­gen des Qu­el­len­ma­te­ri­als sind nicht zu ver­nachlässi­gen.

Das Buch enthält den gan­zen Text der Bri­e­fe in ch­ro­no­lo­g­is­cher Re­i­hen­fol­ge mit den not­wen­dig­sten Fuß­no­ten. Die In­for­ma­ti­on wird durch In­di­ces er­leich­tert.

Summary

The Cor­res­pon­den­ce of And­rás Fo­dor and Ti­bor Tüs­kés, part I. 1959−1966. Edi­ted by Anna Tüs­kés. Pécs, 2008. Pub­lis­hed by Pro Pan­no­nia Ki­adó.

This book comp­ri­ses the first part of the cor­res­pon­den­ce that And­rás Fo­dor and Ti­bor Tüs­kés kept up from the­ir first mee­ting in the autumn of 1959 un­til the death of And­rás Fo­dor in 1997. Du­ring the 39 ye­ars the fri­ends wro­te abo­ut 500–500 let­ters to each ot­her. The rea­son for the re­la­ti­vely gre­at num­ber, bes­ide the length and the closeness of the fri­ends­hip, was the cir­cum­stance that And­rás Fo­dor li­ved in Bu­da­pest and Ti­bor Tüs­kés in Pécs, and in ad­di­ti­on to the per­so­nal mee­tings they ma­in­ta­ined the­ir re­la­ti­onship mostly via the­ir let­ters. Out of his fri­ends from out­si­de the ca­pi­tel, it was Ti­bor Tüs­kés with whom And­rás Fo­dor had the most in­ten­sive re­la­ti­onship.

The first vo­lu­me inc­lu­des 287 let­ters from the 8 ye­ars bet­ween 1959 and 1966. I cho­se 1966 as the time li­mit be­ca­u­se was then that they re­a­li­sed that the Sta­te Pro­tec­ti­on Aut­ho­rity mo­ni­tor­ed the­ir cor­res­pon­den­ce; from that time on the length of the­ir let­ters shorte­ned, and they left the con­fi­den­ti­al part of the com­mu­ni­ca­ti­on to per­so­nal mee­tings.

The ma­te­ri­al cont­ri­bu­tes to our un­der­stand­ing of the li­ter­ary and li­ter­ary po­li­ti­cal events of the late fif­ti­es and early six­ti­es in Hun­gary. Among ot­her things, we can get a bet­ter pic­tu­re of how the li­ter­ary and ar­tis­tic pe­ri­o­di­cal Je­len­kor was fo­un­ded and crea­ted; we get to know abo­ut lo­cal and na­ti­o­nal events, li­ter­ary eve­nings, ex­hi­bit­ions; the­ir journeys, per­so­nal re­la­tions, and the per­so­nal opin­ion of the let­terw­riters abo­ut all the­se. Ment­ion is made of the in­ter­nal mat­ters of ot­her pe­ri­o­di­cals, like Kor­társ, Új Írás, and Élet és Iro­da­lom for ins­tance. The pro­mi­nent writers of the pe­ri­od such as Gyu­la Illyés, Lász­ló Né­meth, De­zső Ke­resz­tury, Sán­dor Weö­res, Gyu­la Her­ná­di, Jó­zsef Tor­nai, Imre Csa­ná­di, Sán­dor Csoó­ri, Zsu­zsa Be­ney, Gyu­la Ta­káts and Győ­ző Csor­ba ap­pear fre­qu­ently in them, and also the art his­to­ri­an La­jos Fül­ep. The let­ters also in­form us abo­ut the ac­ti­vi­ti­es in li­ter­ary work­shops like pub­lish­ing hous­es and the Writers’ As­so­ci­a­ti­on.

The cor­res­pon­den­ce comp­le­tes and in­terp­rets the al­re­ady pub­lis­hed parts of And­rás Fo­dor’s di­ary, from which we can gain furt­her know­ledge of per­sons and events ment­ion­ed in the let­ters. In ad­di­ti­on to this, the cor­res­pon­den­ce is a storehou­se of in­for­ma­ti­on abo­ut im­por­tant his­to­ri­cal, literary-historical and historico-cultural do­cu­ments. The more do­mi­nantly bio­gra­phi­cal pas­sa­ges also al­low us to get a glim­pse of the fasci­nat­ing li­ves of the­se two men of let­ters.

The book con­ta­ins the comp­le­te, an­no­ta­ted and in­de­xed text of the cor­res­pon­den­ce in ch­ro­no­log­i­cal or­der.

Átemelve a régi rec.itiről.
No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?