A magyar felvilágosodás filozófiai profiljának hiányai 1. – Hegedüs Béla írása

2020. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Ibn Ṭufail, Abū Bakr. Der Philosoph als Autodidakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein philosophischer Inselroman. Hrsg. und übers. von Patric O. Schaerer. 2. Ausg. Philosophische Bibliothek 558. Hamburg: Felix Meiner Verlag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írásom szándéka szerint recenziónak álcázott figyelemfelhívás. Egyúttal egy sorozat kezdete, amire a címben található sorszám is utal. Olyan műveket fogok vizsgálni, amelyek befogadástörténete része és alapja annak a kora újkori, az élet minden területét átható paradigmaváltásnak, amelynek utólag a felvilágosodás projektje elnevezést adhatjuk. A kifejezés definícióját most mellőzöm, de a tervbe vett – recenziónak álcázott – sorozat minden egyes darabja azt fogja bizonyítani, hogy ez a projekt teljességében sosem tudott hatást gyakorolni a mindenkori Magyarország művelődési, mentális és politikai állapotára, viszont arról, hogy ennek máig ható és érezhető következményei vannak, itt nem tisztem szólni.

A műfaját tekintve persze recenzió ez az írás, ismertetése az eredetileg a főhőséről címet kapó (Hajj ibn Jakzán – Eleven, éber fia) arab filozófiai regény modern német fordításának. Kis – évezredes – ugrásokkal.
» Tovább a teljes szövegre «