recenzió

Hen­ri Micha­ux, Te­hát nem. Ford. Juhász Ka­ta­lin. Bu­da­pest: Bo­zót­he­gyi Ki­adó, 2020.

Jean-Luc Ou­ters, a Fran­cia Aka­dé­mia tag­ja és a Ma­gyar­or­szá­gon is meg­je­lent Víz­mű­vek író­ja Te­hát nem cím alatt 91 le­ve­let vá­lo­ga­tott össze Hen­ri Mi­cha­ux (1899–1984) élet­mű­vé­ből, ame­lyek tár­gya a szer­ző­re oly jel­lem­ző ka­te­go­ri­kus el­uta­sí­tás. Je­len kö­tet ki­adá­sa sem ment gör­dü­lé­ke­nyen, mert az utol­só le­vél ta­nú­sá­ga sze­rint Mi­cha­ux Jean-Luc Outers-nek azt is meg­til­tot­ta, hogy ez a levél­gyűj­te­mé­nye meg­je­len­jen. Ou­ters vi­szont ahe­lyett, hogy ezer da­rab­ra tép­te és el­éget­te vol­na a le­ve­le­ket, amint azt Mi­cha­ux kér­te, an­nak ha­lá­la után Mi­cha­ux élet­tár­sa, Mi­che­line Phan­kim „ba­rá­ti hoz­zá­já­ru­lá­sa” és „tá­mo­ga­tá­sa nél­kül” meg­je­len­tet­te (181).
» To­vább a tel­jes szövegre «