recenzió

Bar­tha-Kovács Ka­ta­lin, Hét ara­beszk. Watteau-olvasatok. Bu­da­pest: Mar­tin Opitz Ki­adó, 2021.

Bartha-Kovács Ka­ta­lin Hét ara­beszk. Watteau-olvasatok cím­mel 2021 vé­gén a Mar­tin Opitz Ki­adó gon­do­zá­sá­ban meg­je­lent, gaz­da­gon il­luszt­rált kö­te­té­nek té­ma­vá­lasz­tá­sát az a meg­győ­ző­dés su­gall­ta, hogy a Watteau-jelenségben a mai na­pig „van va­la­mi nyug­ta­la­ní­tó”, mű­vé­sze­tét pe­dig olyan fe­szült­ség hat­ja át, amely a 18. szá­zad első év­ti­ze­de­i­ben al­ko­tó fes­tő ké­pe­it a 21. szá­za­di szem­lé­lő szá­má­ra is be­fo­gad­ha­tó­vá és bi­zo­nyos szem­pont­ból „ol­vas­ha­tó­vá” is te­szi. A szer­ző eh­hez a kul­csot egy olyan fo­gal­mi háló meg­al­ko­tá­sá­ban ta­lál­ja meg, amely­nek se­gít­sé­gé­vel a 17–18. szá­zad for­du­ló­já­nak mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sá­ba ágyaz­va tud­ja fel­vá­zol­ni a Wat­teau mű­vé­sze­te kap­csán gyak­ran fel­me­rü­lő, a kö­tet egyes fe­je­ze­te­i­ben rész­le­te­sen ki­bon­tott, egy­más­sal kü­lön­bö­ző mó­do­kon (a kö­tet cí­mé­ben hasz­nált me­ta­fo­rát meg­idéz­ve „ara­beszk­sze­rű­en”) össze­fo­nó­dó, köl­csön­ha­tás­ban álló mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ka­te­gó­ri­á­kat (kel­lem, báj, könnyed­ség, tudom-is-én-micsoda, me­lan­kó­lia stb.).
» To­vább a tel­jes szövegre «