Műhely

  • Bar­tos Éva, Kí­sér­let a bib­lio­te­rá­pia ha­zai al­kal­ma­zá­sá­ra, al­ko­ho­lis­ta be­te­gek kö­ré­ben [első meg­je­le­nés: Al­ko­ho­ló­gia, 1980/4, 204–206.]
    A cso­por­tos bib­lio­te­rá­pia a bib­lio­te­rá­pi­ai gya­kor­lat leg­mo­der­nebb és leg­ha­tá­so­sabb for­má­ja. Sze­ren­csé­sen egye­sí­ti ma­gá­ban mind a bib­lio­te­rá­pia, mind a csoport-pszichoterápia ha­tá­sát és elő­nye­it. Vagy­is egy­fe­lől el­von­ja a be­teg fi­gyel­mét ön­ma­gá­ról, eny­hí­ti a kór­há­zi kör­nye­zet okoz­ta izo­lált­ság­ér­ze­tet; az iro­dal­mi mű­ben fel­dol­go­zott szi­tu­á­ci­ók, prob­lé­mák a be­teg se­gít­sé­gé­re van­nak a he­lyes élet­ve­ze­tés ki­ala­kí­tá­sá­ban, az új ismeretszer­zés le­he­tő­sé­ge pe­dig elő­se­gí­ti a sze­mé­lyi­ség integrá­lódását, gaz­da­go­dá­sát és erő­sö­dé­sét. Mind­ezt pe­dig úgy éri el, hogy köz­ben ér­vé­nye­sí­ti a csoport­szellem, a kö­zös­sé­gi ho­va­tar­to­zás erős mo­ti­vá­ló ha­tá­sát, al­kal­mat te­remt, és mint kö­zös téma ala­pot nyújt az in­ter­per­szo­ná­lis kap­cso­la­tok kialakulásához.
    AN ATTEMPT TO USE BIBLIO-THERAPY FOR TREATMENT OF ALCOHOLICS
    The Aut­hor ela­bo­ra­ted her met­hod at the Szekszárd-Palánk Socio-therapeutical Al­co­ho­log­i­cal De­part­ment, and – with the help of head phy­si­ci­an Mrs. Dr. Nyá­rády – emp­loyed it the first. Dis­cus­sing the string of short stori­es in small gro­ups opens up pos­si­bi­li­ti­es to de­ve­lop the cura­tive mo­ti­ves hid­den in the patient’s per­so­na­lity, to en­lar­ge the const­ric­ted out­lo­ok, to apply di­ver­se socio-psychological dy­na­misms, etc. etc. The Aut­hor, who com­mu­ni­ca­tes her the­sis (dis­ser­ta­ti­on) in an ab­ridged form calls her met­hod ad­ju­vant the­rapy of pe­da­gog­i­cal character.
  • Lacz­há­zi Gyu­la, Di­et­eti­ka és köl­té­szet a XVII. szá­zad­ban [első meg­je­le­nés: Α ma­gyar köl­té­szet mű­fa­jai és for­ma­tí­pu­sai a 17. szá­zad­ban, szerk. Öt­vös Pé­ter, Pap Ba­lázs, Szi­la­si Lász­ló, Va­dai Ist­ván, Sze­ged, SZTE, 2005, 271–280.]
    Az iro­da­lom te­ra­peu­ti­kus funk­ci­ó­ja, a tör­té­net­mon­dás egész­sé­ges ha­tá­sa a kö­zép­kor or­vo­si iro­dal­má­ban sem volt is­me­ret­len, de iga­zán nagy fon­tos­ság­ra a re­ne­szánsz ide­jén tett szert. A leg­is­mer­tebb pél­da Boc­cac­cio De­ka­me­ron­ja: a ke­ret­tör­té­net sze­rint a pes­tis elől vi­dék­re me­ne­kü­lő, hét fi­a­tal fér­fi­ból és há­rom ifjú hölgy­ből álló tár­sa­ság az időt tör­té­ne­tek me­sé­lé­sé­vel töl­ti, s ha­bár nem biz­tos, hogy a pes­tist így el tud­ják ke­rül­ni, de a szo­ron­gás­tól, a gond­tól, az ace­di­á­tól min­den­kép­pen meg­sza­ba­dul­nak. A tör­té­ne­tek me­sé­lé­se ilyen ér­te­lem­ben nem pusz­tán szó­ra­koz­ta­tó idő­töl­tés, ha­nem a lel­ket gyó­gyí­tó funk­ci­ó­ja is van.
    Zusammenfassung
    Der Ar­ti­kel un­ter­sucht die the­ra­pe­u­tis­che Funk­ti­on der Li­te­ra­tur an­hand von Be­is­pi­e­len aus der un­ga­ris­c­hen Dich­tung des 17. Jahr­hun­derts. In der frü­hen Ne­u­ze­it wurde die hei­len­de Wir­kung der Dich­tung im Rah­men der Hu­mo­ral­pat­ho­lo­gie erklärt, wo­bei an­ge­nom­men wurde, daß Wör­ter di­rek­ten Einf­luß auf die Af­fek­te der Se­ele und da­durch auf die Kör­persäf­te au­sü­ben kön­nen. Laut di­e­ser Auf­fas­sung ist es mög­lich, durch anscha­u­li­che Dars­tel­lung von hei­te­ren Sze­nen po­sit­ive Af­fek­te beim Le­ser herv­or­zu­ru­fen. Dich­tung kann des­halb – min­des­tens aus der Sicht der Me­di­zin – die se­elis­che und kör­per­li­che Ges­und­he­it för­dern. Die Re­le­vanz der the­ra­pe­u­tis­c­hen Funk­ti­on wird in Ge­dich­ten Já­nos Szent­már­to­ni Bo­dó’s, Ist­ván Ko­há­ry’s und Pál Kő­sze­ghy’s nachgewiesen.
  • Uta­si­né Be­nes Be­á­ta, Az iro­da­lom­el­mé­let és a bib­lio­te­rá­pia ha­tár­mezs­gyéi, azaz ho­gyan hasz­no­sít­ha­tók Z. Var­ga Zol­tán szer­ző­vel kap­cso­la­tos meg­ál­la­pí­tá­sai a bib­lio­te­rá­pia el­mé­le­te szem­pont­já­ból [első közlés]
    Az iro­da­lom­el­mé­let pa­ra­dig­ma­vál­tá­sa össz­hang­ban van a bib­lio­te­rá­pi­ás szem­lé­let­tel. A bib­lio­te­rá­pi­á­ban az iro­dal­mi mű­vet, noha az ön­élet­raj­zi tér­ből ki­ra­gad­va ér­tel­mez­zük, és el­ső­sor­ban ön­ma­gunk­ra vo­nat­koz­tat­juk, a va­ló­ság és a fik­ció üt­köz­te­té­sé­vel a maga komp­le­xi­tá­sá­ban vizs­gál­juk – meg­hív­va a részt­ve­vő­ket a mi­nél vál­to­za­to­sabb meg­kö­ze­lí­té­sek­re, a sok­ré­tű értelmezésre.
  • Je­ney Éva, Bib­li­ot­he­rapy and Li­ter­ary The­ory: Dia­lo­gue as the Com­mon De­no­mi­na­tor of Bib­li­ot­he­rapy and Li­te­ra­tu­re [első közlés]
    Bib­li­ot­he­rapy is a tri­u­ne re­la­ti­on bet­ween spe­ech, read­ing and spe­ech. The th­re­e­fold re­la­ti­on is bas­ed on the plu­ra­lity of the dia­lo­gue. The­re are dia­log­i­cal con­nec­tions bet­ween the li­ter­ary work and the the­ra­pist, bet­ween the li­ter­ary work and the re­ader, and bet­ween the the­ra­pist and the reader.
  • Bé­res Ju­dit, A tranz­ak­tív iro­da­lom­el­mé­let bib­lio­te­rá­pi­ás al­kal­maz­ha­tó­sá­gá­ról [első közlés]
  • Fe­jős Edi­na, Szer­ző, szö­veg és be­fo­ga­dás a bib­lio­te­rá­pi­á­ban [első közlés]
  • Gil­bert Edit, Az ol­vas­mány­él­mény meg­osz­tá­sá­nak sze­re­pe a cso­por­tos bib­lio­te­rá­pi­á­ban [= Li­te­ra­tu­ra, 2011/4, 403–412.]
    Bib­lio­te­rá­pi­á­val nem­csak iro­da­lom­órán ta­lál­koz­hat az egyén, ám ott is. Min­den kor­osz­tály­ban szük­ség és igény van rá. Lét­re is jön­nek rend­sze­rek­től és el­mé­le­tek­től füg­get­le­nül olyan ko­or­di­nált értelmezések-alkalmak, ahol úgy be­szél­nek iro­da­lom­ról a ta­nár­ral (mo­de­rá­tor­ral) a di­á­kok (részt­ve­vők), hogy az ró­luk leg­alább annyi­ra szól, mint a mű­ről. Azt a vo­nu­la­tát kép­vi­se­lem a mű­faj­nak, ami­kor a mű nem­csak ap­ro­pó a to­váb­bi­ak­hoz; s egy­ál­ta­lán nem a mű­vé­szet, az iro­da­lom in­ten­ci­ó­i­val szem­ben, s nem is az iro­da­lom­tu­do­mány be­lá­tá­sa­i­nak ki­ha­gyá­sá­val fo­lyik a be­szél­ge­tés általa.
    As one who­se main oc­cu­pa­ti­on is analy­sis of li­te­ra­tu­re – not as psy­cho­lo­gist me­di­cal the­ra­pist or tea­cher of art I re­cog­ni­ze bib­li­ot­he­rapy as an app­li­ed field of li­ter­ary scho­lars­hip. So app­li­ed li­ter­ary scho­lars­hip inc­lu­des such fields that make prac­ti­cal use of the­o­re­tic ide­as and ack­now­led­ged re­sults of the­se. Her­me­ne­u­tics for examp­le re­gards self-interpretation and in­ter­per­so­nal com­mu­ni­ca­ti­on th­ro­ugh analy­sis of li­ter­ary and art works its main are­as of in­vestiga­ti­on. The­se very met­hods are app­li­ed by bib­li­ot­he­rapy du­ring com­mon in­terp­re­ta­ti­on and read­ing. In my opin­ion and in my prac­ti­ce close read­ing, psy­cho­a­naly­ti­cal in­terp­re­ta­ti­on, cre­a­tive writing, drama-pedagogy and dif­fe­rent ways of con­tex­tu­a­li­za­ti­on make use of the­se met­hods. Per­so­na­li­za­ti­on and ne­aring or di­ver­ging analy­sis are every­day to­ols of her­me­ne­u­tics. Apply­ing the strategy of di­ver­ging iden­ti­fi­ca­ti­on with ro­les and for mit­iga­ti­on of dist­ress we use pre­sen­ce mo­ti­va­ti­on tu­ning of our minds gett­ing ins­ide then out­si­de the ro­les and step-by-step so­lu­ti­on we ma­s­ter and of­fer comp­re­hen­si­on of our readings.
  • Me­ző­si Mik­lós, Ki­út­ke­re­sés az ér­dek nél­kü­li tet­szés zsák­ut­cá­já­ból [= Li­te­ra­tu­ra, 2011/4, 375–384.]
    A vi­lág és ben­ne az em­ber vizs­gá­la­tá­nak a hagy­ma fel­fej­té­se­ként el­gon­dolt, a mo­no­lo­gi­kus irá­nyult­sá­gú elem­zés­re ha­gyat­ko­zó mód­ja lát­ha­tó­an vagy át­tör­he­tet­len kor­lá­tok­ba üt­kö­zik, vagy az el­len­ke­ző irány­ban fe­nek­lik meg, és így a sem­mi­be vezet.
    A köl­té­szet va­la­mely igen szo­ros, on­to­ló­gi­ai ala­po­kon lét­re­jö­vő kong­ru­en­ci­át mu­tat a lét­tel – a köl­tés a lé­te­zés­sel, a köl­tő pe­dig a lé­te­ző­vel. A szép­ség meg­ment, mert a szép­ség az em­ber szá­má­ra világban-benne-létének az ér­tel­mét – lo­go­sát – köz­ve­tí­ti. A fő­kér­dés itt a köl­tői mű­ben lakó szép­ség meg­men­tő, „szó­té­ri­kus” ha­tá­sa. A vi­lág­meg­ér­tés lét­szer­ke­ze­tét az em­ber szá­má­ra leg­adek­vá­tab­ban, mert to­ta­li­tá­sá­ban ér­zé­kel­he­tő for­má­ban te­hát a szép­ség mint esz­me tart­ja össze a leg­ko­he­ren­sebb módon.
    Wan­der­ing abo­ut in the Re­gi­on of Sour­ces of Art The­rapy – Dos­to­evs­ky, Mo­zart and Interpersonality
    Treat­ing art- and bib­li­ot­he­rapy as one dis­cip­line, this paper aims to dis­cuss in­ter­per­so­na­lity in Dos­to­evs­ky and Mo­zart as one of the main sour­ces of art the­rapy. „Who is right?” “Who has the truth?” The aut­hor analy­zes pas­sa­ges from Dos­to­evs­ky’s De­vils to de­monst­ra­te in­ter­per­so­nal dia­log as in­terp­re­ted by Mik­ha­il Bakh­tin in Prob­lems of Dos­to­evs­ky’s Po­e­tics. A sce­ne from Act I of Mo­zart’s Don Gi­o­van­ni is pre­sen­ted to il­lu­mi­na­te the “clas­sic” re­la­ti­on bet­ween “psy­chiat­rist” (Don Gi­o­van­ni) and his “pa­ti­ent” (Don­na El­vi­ra). It is the psychiatrist—“the sane one”—who “as a rule” is right, not the pa­ti­ent (i.e. “the insa­ne one”). Ro­nald Da­vid La­ing, fo­und­ing father of the Bri­tish anti-psychiatrist mo­ve­ment is re­ady to re­fu­te Don Gi­o­van­ni: “Who is mad­der? The staff or the pa­ti­ents?” La­ing’s ans­wer is that the pa­ti­ent can “also” be right, but only if he or she is trea­ted as a “nor­mal” per­son, i.e. as a part­ner in the dia­log. Truth—aletheia—is re­ve­aled to po­ets, in and by the po­e­tic work, as re­la­ted by Soc­ra­tes in Pla­to’s Sym­po­si­um. It is be­auty that keeps to­get­her the on­to­log­i­cal fra­me­work of be­ing in the most coherent—and palpable—way for man, and be­auty has a po­wer­ful so­te­ric effect.
  • Papp Ág­nes Klá­ra, Bib­lio­te­rá­pia és nar­rá­ció [= Li­te­ra­tu­ra, 2011/4, 394–403.]
  • G. Tóth Ani­ta, Ricœur és a bib­lio­te­rá­pia: Gon­do­la­tok A nar­ra­tív azo­nos­ság című ta­nul­mány ol­va­sá­sa köz­ben [első közlés]

Bib­lio­te­rá­pi­á­val nem­csak iro­da­lom­órán ta­lál­koz­hat az egyén, ám ott is. Min­den kor­osz­tály­ban szük­ség és igény van rá. Lét­re is jön­nek rend­sze­rek­től és el­mé­le­tek­től füg­get­le­nül olyan ko­or­di­nált értelmezések-alkalmak, ahol úgy be­szél­nek iro­da­lom­ról a ta­nár­ral (mo­de­rá­tor­ral) a di­á­kok (részt­ve­vők), hogy az ró­luk leg­alább annyi­ra szól, mint a mű­ről. Azt a vo­nu­la­tát kép­vi­se­lem a mű­faj­nak, ami­kor a mű nem­csak ap­ro­pó a to­váb­bi­ak­hoz; s egy­ál­ta­lán nem a mű­vé­szet, az iro­da­lom in­ten­ci­ó­i­val szem­ben, s nem is az iro­da­lom­tu­do­mány be­lá­tá­sa­i­nak ki­ha­gyá­sá­val fo­lyik a be­szél­ge­tés általa.
As one who­se main oc­cu­pa­ti­on is analy­sis of li­te­ra­tu­re – not as psy­cho­lo­gist me­di­cal the­ra­pist or tea­cher of art I re­cog­ni­ze bib­li­ot­he­rapy as an app­li­ed field of li­ter­ary scho­lars­hip. So app­li­ed li­ter­ary scho­lars­hip inc­lu­des such fields that make prac­ti­cal use of the­o­re­tic ide­as and ack­now­led­ged re­sults of the­se. Her­me­ne­u­tics for examp­le re­gards self-interpretation and in­ter­per­so­nal com­mu­ni­ca­ti­on th­ro­ugh analy­sis of li­ter­ary and art works its main are­as of in­vestiga­ti­on. The­se very met­hods are app­li­ed by bib­li­ot­he­rapy du­ring com­mon in­terp­re­ta­ti­on and read­ing. In my opin­ion and in my prac­ti­ce close read­ing, psy­cho­a­naly­ti­cal in­terp­re­ta­ti­on, cre­a­tive writing, drama-pedagogy and dif­fe­rent ways of con­tex­tu­a­li­za­ti­on make use of the­se met­hods. Per­so­na­li­za­ti­on and ne­aring or di­ver­ging analy­sis are every­day to­ols of her­me­ne­u­tics. Apply­ing the strategy of di­ver­ging iden­ti­fi­ca­ti­on with ro­les and for mit­iga­ti­on of dist­ress we use pre­sen­ce mo­ti­va­ti­on tu­ning of our minds gett­ing ins­ide then out­si­de the ro­les and step-by-step so­lu­ti­on we ma­s­ter and of­fer comp­re­hen­si­on of our readings.

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?