könyvismertetés
Ilyés Gábor, „Hazánk szentje, szabadság vezére” II. Rákóczi Ferenc és az általa vezetett szabadságharc emlékjelei Borsitól Rodostóig, Nyíregyháza, 2020.
A Kisvárda melletti Pap település állami elemi iskolájában 1934-ben azt a feladatot kapták a gyerekek, írják le dolgozatban, hogyan csinálnák meg Rákóczi Ferenc szobrát.[1] Az egyik válasz így szólt: „Én úgy gondolom, hogy a szobor szép ezüst kőből volna.” Egy másik vélemény szerint pedig: „Rákóczi szobrát szép, fényes aranyból csinálnám. Szép díszesen. És úgy csillogna, mint a csillag az égen. Minden arany volna, hogy aki arra menne, megbámulná.” Végül valaki ezt írta: „Gyémánt kőből raknám fel és tíz méter magasra. Aztán gyönyörű fehér lóra ülne Rákóczi Ferenc. Két kardot tennék a két kezébe, mert az a két keze verte ki az osztrák katonákat az országból.”
Az elmúlt évtizedben fellendült Rákóczi-kutatások egyik kiemelkedő eredménye a Rákóczinak és az 1703–1711 közötti szabadságharcnak emléket állító szobrok, domborművek és emléktáblák teljességre törekvő katalógusa, amely az elmúlt százhúsz év köztéri vizuális keresztmetszetét adja. Ilyés Gábor nyíregyházi helytörténész, a Jókai Mór Református Általános Iskola tanára másfél évtizedes kutatómunka nyomán 2020-ban kiadott könyve lehetővé teszi Rákóczi személyi kultusza és a művészeti áramlatok változásainak szisztematikus tanulmányozását. A kötet új perspektívákat nyit meg, 610 emlékmű történetébe kínál betekintést. Az emlékezetkultúra olyan szempontjainak kiemelését helyezi előtérbe, amelyeket a szobrászat iránt kevésbé érdeklődő történészek gyakran figyelmen kívül hagynak. A munka a reprezentációs történelem részeiként tárgyalja az emlékeket.
A bevezető tanulmányban (8–14) Ilyés a kutatás eredményeit összegzi: a 19. század végétől napjainkig bemutatja az emlékállítás fő korszakait, kezdeményezőit, megvalósító művészeit, lehetővé téve a témák, előképek és fő ikonográfiai típusok nyomon követését. Hangsúlyozza, hogy a szobrászati művek sokféle, nemritkán efemer anyagokban (pl. fa) valósultak meg, és rámutat, hogy számos terv nem valósult meg,[2] mások pedig – főleg az első világháború után határon kívül kerültek – elpusztultak a két világháború között.[3] Fontos megjegyezni, hogy Rákóczi kultusza nem önmagában áll, hanem egy szélesebb kultuszhálózatban nyer teret, amelynek része Ráday Pál, Rákóczi József, Csáky Krisztina, Andrássy György, Pálffy János, Bottyán János, Bercsényi Miklós, Mikes Kelemen és mások személye. A Rákóczi-kultusz más vezető- és személyiségkultuszok összefüggésében (pl. István király, Mátyás király) történő vizsgálatával nyilvánvalóvá válik, hogy a Rákóczi személyéhez kötődő kultusz nem rendkívüli jelenség, amely egy adott politikai rendszerben merült fel a történelem egy adott időszakában, hanem egy hosszú hagyomány része.
A könyv fő egysége a Rákóczinak és a szabadságharc más személyiségeinek állított emlékművek katalógusa. Egyes leírások részletesen bemutatják azokat az ambíciókat, feszültségeket és ideológiai nyomásokat, amelyek az emlékművet formálták, mások csak két sorban jelzik az avatás időpontját és az emlékmű helyét. A szerző számos műnél a forrásait is feltünteti – a teljesség igénye nélkül. A szakirodalom természetesen bővíthető lett volna további tételekkel. Ez főleg azoknál a kiemelkedő szobroknál okoz hiányérzetet, amelyekről önálló tanulmányok születtek, mint például ifj. Vastagh György szegedi szobra esetében.[4] A katalógus leghosszabb műleírását Ilyés a budapesti V. kerületi Kossuth téren 1937-ben felavatott bronz Rákóczi-lovasszobornak szentelte, ami vitathatatlanul a korabeli Magyarország egyik legátpolitizáltabb köztéri szobra, s aminek az elmúlt nyolcvan évben sem kérdőjeleződött meg a fontossága. A szobrok jelenlegi állapotát ábrázoló fényképeket a szerző képeslapok és újságok archív fotóival egészítette ki, az elpusztult művek esetében pedig gyakran négy-öt régi felvétel mutatja a szobrot, környezetét, esetleg az avatás vagy más, a szobornál történt ünnepség pillanatát.
A feltártság különböző fokain álló leírások további kutatások lehetőségét jelzik, ahogy néhány kimaradt mű is. Hiányzik a katalógusból Sződy Szilárd Rákóczi-mellszobra,[5] ami a budapesti XIX. kerület Kossuth tér 12. (Trefort Szakközépiskola) előtt állt Szent István és Mátyás király mellszobra társaságában. A három mellszobrot 1989-ben áthelyeztek a József Attila utcában lévő nyugdíjasház parkjába. A Szécsény-fejezetben (160–162) meg lehetett volna említeni, hogy 1912-ben tervben volt egy Rákóczi-szobor felállítása, annak elhelyezésén gondolkodtak a városi elöljárók.[6]
A katalógusban való eligazodást segíti, és további összefüggéseket enged felismerni az emlékműveket felavatásuk időrendjében bemutató táblázat a könyv végén (386–399). (Hasznos lett volna még a művészek szerint csoportosított táblázat is, valamint egy személy- és helynévmutató.) A táblázatból kiderül, hogy egy művész többször is megmintázta Rákóczit, s egy-egy mellszobrot több példányban is fölállítottak – ez főleg az utóbbi évekre jellemző, amikor a Rákóczi-kultusz ismét felívelőben van. Csak 2018–2019-ben hat Rákóczi-szobrot avattak, köztük Balatonakarattyán és Beregszászban. A kisebb településekre jellemző a helyi mester által fából készített nemzeti panteon felállítása. Ezek ritkán magas kvalitásúak, az alakok gyakran alig felismerhetőek.
2006-ban, Rákóczi 1906-os kassai újratemetésének százéves évfordulóján számos Rákóczi-szobrot avattak (Nagyecsed, Oroszlány, Dabas-Sári, Bekecs, Kassa, Munkács), különböző megemlékezések több hónapos sorozata zajlott le Szlovákiában és Magyarországon. Az egészalakos lovasszobrok és a mellszobrok százéves sorozata után néhány művész az utóbbi három évtizedben jobban elszakadt a klasszikus Rákóczi-ikonográfiától. Megjelenik a szobrokon a gyermek Rákóczi édesanyjával és az ülő fejedelem. Az ikonográfiai újítások mellett továbbra is dominálnak a klasszikus Rákóczi-portrék, melyek előképe Mányoki Ádám 1712-es portréja.
Jegyzetek
[1] Kovács József, „Rákóczinak szobrot emelnek a szabolcsi népiskolában”, Nyírvidék – Szabolcsi Hírlap 2, 293. sz. (1934. december 25.): 10.
[2] Pl. Pálinkó Máté, „»Büdös az a Szekfű!«, avagy egy elfeledett Rákóczi-szobor története”, in A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018) 180–185; Sümegi György, „Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón”, Bács-Kiskun megye múltjából 9. (Kecskemét, 1987) 382–398 (357–422).
[3] Pl. Kincses Katalin Mária, „A zombori egész alakos Rákóczi-szobor-ügy”, in Török Róbert et al., Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020) 147–171.
[4] Pl. Szőllősy Gábor, „A szegedi Rákóczi-szobor lova”, A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013–2015 (Budapest, 2015) 187–196.
[5] Rajna György, Budapest köztéri szobrainak katalógusa, Budapest Városszépítő Egyesület, 1989, 542, 9554. tétel; Kisberek, „Nagy magyarok vigyáznak”, Budapesti Nap 2, 67. sz. (2003. március 21.): 22.
[6] Aesópus, „Hova helyezzük Rákóczi szobrát Szécsényben?”, Szécsényi Hírlap 1912. 16. szám (1912. április 19.). közli: Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez: Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010) 376–378, 124. dokumentum.
Summary
One of the outstanding results of the Rákóczi research that has flourished in the last decade is the comprehensive catalogue of statues, reliefs, and plaques commemorating the war of independence led by Rákóczi between 1703–1711. The book by Gábor Ilyés, a historian from Nyíregyháza and a teacher at the Jókai Mór Reformed Primary School, presents a systematic study of Rákóczi’s personal cult and the changes in artistic currencies. The book was published in 2020 as a result of fifteen years of research. The author opens new perspectives and offers an insight into the history of 610 monuments. He highlights aspects of memory culture that are often overlooked by historians with less interest in sculpture. The work discusses monuments as part of the history of representation. The main unit of the book is the catalogue of monuments erected to Rákóczi and other personalities of the war of independence. Descriptions of different depths of exploration indicate the possibility of further research, as do some of the missing works.
Tartalom [+]
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.