Antal Alexandra recenziója

március 21st, 2017 § 0 comments

recenzió

Tex­to­ló­gia – fi­lo­ló­gia – ér­tel­me­zés: Klasszi­kus ma­gyar iro­da­lom, szerk. Czif­ra Ma­ri­ann, Szi­lá­gyi Már­ton, Deb­re­cen, Deb­re­ce­ni Egye­te­mi Ki­adó, 2014 (Cso­ko­nai Könyv­tár: Bib­li­ot­he­ca Stu­dio­rum Lit­ter­ari­um, 55).

A Tex­to­ló­gia – fi­lo­ló­gia – ér­tel­me­zés: Klasszi­kus ma­gyar iro­da­lom című kö­tet az azo­nos című 2013. má­jus 29–31-én meg­ren­de­zett mis­kol­ci kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­in ala­pul, ame­lyet az MTADE Tex­to­ló­gi­ai Ku­ta­tó­cso­port­ja (a Deb­re­ce­ni Egye­tem, a Sze­ge­di Egye­tem és az ELTE klasszi­kus ma­gyar iro­da­lom­mal fog­lal­ko­zó ku­ta­tói), a Mis­kol­ci Egye­tem Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Dok­to­ri Is­ko­lá­ja, va­la­mint az MTA I. Osz­tá­lyá­nak Tex­to­ló­gi­ai Mun­ka­bi­zott­sá­ga szer­ve­zett egy kon­fe­ren­cia­so­ro­zat har­ma­dik, záró ese­mé­nye­ként. (2011 má­ju­sá­ban Fi­lo­ló­gia és tex­to­ló­gia a régi ma­gyar iro­da­lom­ban cím­mel ren­dez­ték meg az első, 2012 áp­ri­li­sá­ban pe­dig Fi­lo­ló­gi­ai és tex­to­ló­gi­ai kér­dé­sek a 20. szá­za­di klasszi­ku­sok szö­veg­ki­adá­sa­i­ban cím­mel a má­so­dik kon­fe­ren­ci­át.) Az elő­adá­sok és a ta­nul­má­nyok­ká fej­lesz­tett szö­ve­gek a 18–19. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom (nem­csak ma­gyar nyel­vű) szö­veg­komp­le­xu­má­hoz kap­cso­lód­nak. Kecs­ke­mé­ti Gá­bor elő­sza­va ex­po­nál­ja a „ha­zai fi­lo­ló­gi­ai és tex­to­ló­gi­ai gon­dol­ko­dás pa­ra­dig­ma­ti­kus meg­úju­lá­sát” (11.), az új el­vek sze­rint meg­ha­tá­ro­zott tex­to­ló­gi­ai gya­kor­la­tot, a di­gi­tá­lis plat­form nyúj­tot­ta szö­veg­ke­ze­lé­si le­he­tő­sé­ge­ket és vál­to­zá­so­kat, ame­lyek a szö­veg­gon­do­zói mun­ká­la­tok irán­ti meg­élén­kü­lést hoz­ták ma­guk­kal. Így ez a mos­ta­ni vál­lal­ko­zás sem csak a tex­to­ló­gi­ai kör­kép tel­jes­sé té­te­lét tűz­te ki cé­lul. A kö­tet a ha­zai hely­zet fel­mé­ré­sén túl az új szem­lé­le­ti el­vek köz­ve­tí­té­sét egy­aránt szol­gál­ja, és mind­eköz­ben – ahogy Szi­lá­gyi Már­ton szö­ve­gé­ben ol­vas­hat­juk – arra is rá akar vi­lá­gí­ta­ni, hogy az erre a pe­ri­ó­dus­ra jel­lem­ző spe­ci­á­lis je­len­sé­gek, ame­lyek­kel tex­to­ló­gi­ai prob­lé­ma­ként csak itt ta­lál­koz­ha­tunk, ne sik­kad­has­sa­nak el, fog­lal­koz­has­son vele az új fi­lo­ló­gia­el­mé­le­ti szak­iro­da­lom, hi­szen ez szer­ves ré­szét ké­pe­zi fi­lo­ló­gi­ai el­mé­le­tünk és gya­kor­la­tunk újrapozícionálásának.

A kö­tet írá­sa­it négy na­gyobb fe­je­zet­be so­rol­ták (Te­o­re­ti­kus di­lem­mák a szer­zői kri­ti­kai ki­adá­sok­ban; Kol­lek­tív szö­veg­for­rá­sok ki­adá­sá­nak kér­dé­sei; A nem szép­iro­dal­mi szö­ve­gek tex­to­ló­gi­ai di­lem­mái; Tex­to­ló­gia és ér­tel­me­zés), bár ez a fel­osz­tás – vé­le­mé­nyem sze­rint – nem fel­tét­le­nül lett vol­na szük­ség­sze­rű. Egy­részt nem se­gí­tet­te elő job­ban az el­iga­zo­dást és ke­res­he­tő­sé­get, mert e vá­lo­ga­tás nél­kül is tö­ké­le­te­sen kö­vet­he­tő a szö­ve­gek sor­rend­je, más­részt he­lyen­ként in­kább za­va­ró, hogy az egyes ta­nul­má­nyok akár más cso­por­tok­ban is he­lyet kap­hat­ná­nak, így vagy egy rend­sze­re­zés nél­kü­li, vagy ta­lán egy más ren­de­ző­elv sze­rin­ti fel­osz­tás al­kal­ma­zá­sa sze­ren­csé­sebb­nek bi­zo­nyult volna.

Mi­vel a meg­je­len­te­tett húsz dol­go­zat egy prob­lé­ma­köz­pon­tú kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­in ala­pul, így fő­ként eset­ta­nul­má­nyok­ként funk­ci­o­nál­nak, eb­ből adó­dó­an pe­dig – a kö­tet egé­szé­re néz­ve – ke­vés­sé kí­nál­ko­zik le­he­tő­ség az el­mé­le­ti ref­le­xi­ók ál­ta­lá­no­sabb és in­ten­zí­vebb ki­fej­té­sé­re. Az elő­szón és a két be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyon (Szi­lá­gyi Már­ton, Deb­rec­ze­ni At­ti­la) kí­vül ki­mon­dot­tan te­o­re­ti­kus szö­veg nincs a kö­tet­ben, de en­nek el­le­né­re nem tá­mad je­len­tős hi­ány­ér­ze­tünk, mert az egyes írá­sok­ra vi­szont az el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti ré­szek össz­hang­ja jellemző.

A fi­lo­ló­gi­ai mun­kát jó ide­ig egy ref­le­xi­ó­ra kép­te­len szol­gá­lat­ként ha­tá­roz­ták meg, a le­vél­tá­ri, szö­veg­ki­adói te­vé­keny­sé­get egy „ma­ga­sabb szem­pon­tú iro­dal­mi ku­ta­tás­nak alá­ren­del­ve”. (Ba­kos Jó­zsef, A fi­lo­ló­gia ár­nyé­ká­ban, Sza­bol­csi Szem­le, 1937/1–2, 39–57.) Dá­vid­há­zi Pé­ter írja egyik ta­nul­má­nyá­ban, hogy az 1980-as évek­ben sem volt ez még más­képp, „ahol lé­nye­ges kér­dé­sek­ről akar­nak szót ej­te­ni, a tex­to­ló­gust nem kér­de­zik, […] mint­ha az ér­de­mi mun­ka ott kez­dőd­nék, ahol ő be­fe­jez­te.” (Dá­vid­há­zi Pé­ter, A ha­ta­lom szét­osz­tá­sa: (poszt)modernizáció a szö­veg­kri­ti­ká­ban, He­li­kon, 1989/3–4, 329.) A ki­lenc­ve­nes évek­ben azon­ban a be­áram­ló és hat­ni kez­dő új szö­veg­kri­ti­kai el­mé­le­tek már fel­hív­ták a fi­gyel­met arra, hogy a fi­lo­ló­gus igen­is in­terp­re­tál, szin­te társ­szer­ző­vé vá­lik a ki­adá­sok so­rán. A kö­tet­ben Szi­lá­gyi Már­ton írá­sa ad egy ala­po­sabb át­te­kin­tést a fi­lo­ló­gia stá­tu­szá­ra vo­nat­ko­zó né­ző­pon­tok­ról és szem­lé­let­be­li mó­do­su­lá­sok­ról, kon­tex­tu­a­li­zál­va ez­zel a ki­ad­vány egé­szét is.

A ta­nul­má­nyok­ban meg­győ­ző­en ke­rül be­mu­ta­tás­ra, hogy mi­lyen komp­lex prob­lé­mák merül(het)nek fel a szö­veg­ki­adói mun­ká­la­tok so­rán, és a fi­lo­ló­gus­nak ezek ki­kü­szö­bö­lé­sé­re mennyi­re tu­da­tos és fe­le­lős­ség­tel­jes dön­té­se­ket kell meg­hoz­nia. Mun­ká­ja so­rán nem „csak” a szö­veg­vál­to­za­tok kö­zött kell dön­te­nie, emen­dál­nia, vagy ki­je­löl­nie a ma­gya­rá­zat­ra szo­ru­ló szö­veg­he­lye­ket; már az alap­szö­ve­gek ki­vá­lasz­tá­sa so­rán szubsz­tan­ci­á­lis és komp­lex prob­lé­má­kat szük­sé­ges át­hi­dal­nia. Nem hagy­hat­ja fi­gyel­men kí­vül a szer­ző sze­mé­lyé­vel össze­füg­gő di­lem­má­kat, a szer­zői szán­dék (S. Var­ga Pál, Biró An­na­má­ria, Völ­gye­si Or­so­lya) és azo­no­sít­ha­tó­ság bi­zony­ta­lan­sá­ga­it (Gá­bo­ri Ko­vács Jó­zsef), vagy mű és mű­faj­köz­pon­tú bo­nyo­dal­ma­it sem (La­bá­di Ger­gely, Haj­du Pé­ter, Ste­in­ma­cher Kor­né­lia, Cson­ki Ár­pád, Don­csecz Etel­ka), sőt, arra is ta­lá­lunk pél­dát, hogy oly­kor akár a szö­veg­kor­pusz pon­tos kö­rül­ha­tá­ro­lá­sa is alap­ve­tő ne­héz­sé­get okoz­hat (Por­ko­láb Ti­bor). Eze­ken túl, a szö­veg­fel­dol­go­zás nem mel­lőz­he­ti az ol­va­sás­ra és be­fo­ga­dás­ra való ha­tást (Or­bán Lász­ló, Her­mann Zol­tán), a szö­ve­gek for­dí­tás­el­mé­le­ti kér­dé­se­it (Ba­logh Pi­ros­ka), de nem hagy­hat­ja ref­lek­tá­lat­la­nul a tex­tu­sok írás­mé­di­u­mon­ként való lét­mód­ját és a ma­te­ri­a­li­tá­suk­ból fa­ka­dó kü­lönb­sé­ge­ket sem (Bod­ro­gi Fe­renc Máté, Czif­ra Ma­ri­ann, Gra­nasz­tói Olga).

A fi­lo­ló­gi­ai mun­ka meg­be­csü­lé­sé­nek (vissza- vagy in­kább) el­nye­ré­sé­re fel­so­ra­koz­ta­tott érv­rend­szer­ben va­ló­szí­nű­leg az egyik leg­hang­sú­lyo­sabb elem a di­gi­tá­lis szö­veg­ki­adá­sok tér­nye­ré­sé­nek je­len­sé­ge. Több szö­veg­ben is fel­me­rül a ko­ráb­ban meg­old­ha­tat­lan­nak tűnő – a még csak nyom­ta­tott for­má­ban el­gon­dol­ha­tó ki­adá­sok de­ter­mi­nált kö­ze­gé­ből adó­dó – prob­lé­mák mos­tan­ra már elekt­ro­ni­kus úton való ki­vi­te­le­zé­se, a di­gi­tá­lis tér ál­tal kí­nál­ko­zó le­he­tő­sé­gek ki­ak­ná­zá­sa. Deb­rec­ze­ni At­ti­la ta­nul­má­nya jel­zi ta­lán a leg­erő­tel­je­seb­ben, hogy „a pa­pír és kép­er­nyő kü­lön­ne­mű­sé­ge” (26.) mi­at­ti szem­lé­let­vál­tás, a szö­veg­ki­adói gya­kor­lat­nak át­lép­te­té­se az elekt­ro­ni­kus kö­zeg­be, mi­lyen plusz ki­hí­vá­so­kat ál­lít a mai fi­lo­ló­gus elé. Sa­ját maga, il­let­ve egy ku­ta­tó kö­zös­ség – az MTADE Klasszi­kus Ma­gyar Iro­dal­mi Tex­to­ló­gi­ai Ku­ta­tó­cso­port – ál­tal be­járt út­nak a pél­dá­ján mu­tat­ja be, hogy mi­lyen „meg­ol­dást”, al­ter­na­tí­vát és fo­ga­lom­rend­szert ala­kí­tot­tak ki az „új” me­di­á­lis kö­zeg­nek és az ol­va­sás­tör­té­ne­ti vál­tás­nak megfelelően.

A kö­tet szer­zői kö­zül töb­ben nyo­ma­té­ko­sít­ják az elekt­ro­ni­kus ki­adás elő­nye­it, de egyi­kük sem te­szi ki­zá­ró­la­gos­sá azt a nyom­ta­tot­tal szem­ben, in­kább mind­két ver­zió szük­sé­ges­sé­gét hang­sú­lyoz­zák. A di­gi­tá­lis plat­form jól hasz­no­sít­ha­tó­nak bi­zo­nyul Ka­zin­czy Fe­renc mű­ve­i­nek ki­adá­sá­nál (Bod­ro­gi Fe­renc Máté, Czif­ra Ma­ri­ann, Gra­nasz­tói Olga, Or­bán Lász­ló), Cso­ko­nai köl­tői élet­mű­vé­nél (Orosz Be­á­ta), Mik­száth no­vel­lá­i­nak há­ló­za­ti új­ra­ki­adá­sá­nál (Haj­du Pé­ter), a fel­vi­lá­go­so­dás kori episz­to­lák di­gi­ta­li­zá­lá­sá­nál (La­bá­di Ger­gely), Aran­ka György le­ve­le­zé­sé­nél (Biró An­na­má­ria), vagy akár a kom­pi­lá­ci­ós ol­va­sás kap­csán Pa­ullus Wal­lasz­ky his­to­ria lit­ter­ari­á­já­nál (Bá­to­ri Anna).

A Tex­to­ló­gi­ai Mun­ka­bi­zott­ság hon­lap­já­nak Hely­zet­ér­té­ke­lés me­nü­pont­já­ban Kecs­ke­mé­ti Gá­bor idé­zi Ben­ke Gá­bor egy 2003-as ta­nul­má­nyát, amely­ben a szer­ző az iro­da­lom­tu­dó­sok in­for­ma­ti­kai kép­zé­sé­nek hi­á­nyos­sá­ga­it is­mer­te­ti, mely sze­rint „az in­for­ma­ti­kai »anal­fa­bé­tiz­must« épp­olyan al­kal­mat­lan­sá­gi té­nye­ző­nek kell te­kin­te­nünk, mint ami­lyen a »va­ló­di« írás­tu­dat­lan­ság len­ne a böl­csé­szet­tu­do­má­nyi ku­ta­tás­ban”. (Ben­ke Gá­bor, In­for­ma­ti­kai al­kal­ma­zá­sok az iro­da­lom­tu­do­má­nyi ku­ta­tás­ban: Mód­szer­ta­ni és gya­kor­la­ti prob­lé­mák, Li­te­ra­tu­ra, 29(2003), 98–106.) Tíz év­vel a Benke-tanulmány után el­mond­ha­tó, hogy saj­nos az ok­ta­tá­si rend­szer egé­szé­nek át­ala­kí­tá­sa to­vább­ra sem ked­vez a di­gi­tá­lis kom­pe­ten­ci­ák szé­les­kö­rű ter­jesz­té­sé­nek, és az iro­da­lom­tu­do­mány in­for­ma­ti­kai hely­ze­té­ben be­ál­ló po­zi­tív vál­to­zá­sok is ki­zá­ró­lag né­hány sok­ol­da­lú és ki­emel­ke­dő tel­je­sít­mé­nyű ku­ta­tó­nak kö­szön­he­tő­ek, de a kon­fe­ren­cia­kö­tet egé­szét néz­ve jól ki­ve­he­tő­ek az iro­da­lom­tu­do­mány­ban meg­fi­gyel­he­tő szem­lé­le­ti el­moz­du­lá­sok, és né­hány dol­go­zat­ban már a di­gi­tá­lis tech­ni­ka tu­do­má­nyos né­ző­pon­tok­ra gya­ko­rolt ha­tá­sai is.

A kon­fe­ren­cia­kö­tet egyik ér­de­kes­sé­ge és ta­lán új­sze­rű­sé­ge, hogy az iro­da­lom­ról való gon­dol­ko­dás­ban egy­re in­kább meg­je­len­ni lát­szik a há­ló­zat­tu­do­mány szem­lé­let­mód­ja, ami már min­den bi­zonnyal a di­gi­tá­lis tech­ni­ka ál­tal for­mált szem­lé­le­ti vál­to­zá­sok egyik kö­vet­kez­mé­nye. Or­bán Lász­ló A szö­veg­vál­to­za­tok örö­me. Kap­cso­lat­épí­té­si stra­té­gi­ák a Kazinczy-levelezésben c. ta­nul­má­nyá­ban hang­sú­lyoz­za, a „Kazinczy-levelezés ha­tal­mas mennyi­sé­ge te­szi ért­he­tő­vé, hogy a pa­pír­ala­pú ki­adás a di­gi­tá­lis tech­ni­kák előtt mi­ért volt kép­te­len át­te­kin­te­ni és össze­vet­ni ezt a szá­mos vál­to­zat­ban lé­te­ző ha­gya­té­kot.” (114.), és a szer­ző a szö­veg­vál­to­za­tok há­ló­zat­ba ren­de­zé­sé­re ér­vé­nye­sí­ti a há­ló­zat­elem­zés né­hány fo­gal­mát. Biró An­na­má­ria Aran­ka György: Ti­tok­nok és ma­gán­em­ber. Sze­rep­ér­tel­me­zé­si prob­lé­mák az Aranka-levelezésben c. dol­go­za­tá­ban töb­bek kö­zött arra ke­re­si a vá­laszt, hogy Aran­ka „ho­gyan volt ké­pes egy ko­ra­be­li je­len­tős kap­cso­lat­há­ló köz­pon­ti ágen­sé­vé vál­ni. (303.) Bá­to­ri Anna pe­dig Kom­pi­lá­ci­ós ol­va­sás. Hi­vat­ko­zá­sok és ke­re­ső­esz­kö­zök Pa­ullus Wal­lasz­ky his­to­ria littera­ri­á­já­ban c. ta­nul­má­nyá­ban ki­fej­ti, hogy a „his­to­ria lit­ter­ari­ák­ban kö­zölt tu­dás­ele­me­ket ér­de­mes egy na­gyobb tu­do­má­nyos rend­szer­ben mű­köd­ve el­gon­dol­ni” és „be­kap­csol­ni […] más le­xi­ko­nok és tu­do­má­nyos mun­kák há­ló­já­ba”. (286.) Mind­há­rom ta­nul­mány jó pél­dá­ja an­nak, hogy a di­gi­tá­lis tech­ni­ka ho­gyan mó­do­sít­ja, írja át a tu­do­mány­ról való gon­dol­ko­dás­mó­dot, a di­na­mi­kus fe­lü­let al­kal­ma­zá­sá­val a di­na­mi­ku­sabb el­gon­do­lá­sok­nak is te­ret engedve.

A ki­ad­vány­ban – a fi­lo­ló­gi­ai mun­ka új­ra­po­zí­ci­o­ná­lá­sá­nak ér­de­ké­ben – jól fel­so­ra­koz­ta­tott és ér­de­kes, prob­lé­ma­ori­en­tált szö­ve­ge­ket ol­vas­ha­tunk, a kö­tet min­den egyes ta­nul­má­nya hoz­zá­te­szi té­ma­spe­ci­fi­kus ér­ve­it és bi­zo­nyí­té­ka­it a ko­ráb­bi szem­lé­let cá­fo­lá­sá­ra. A tex­to­ló­gi­ai, fi­lo­ló­gi­ai mun­ka res­pek­tá­lá­sa mel­lett azon­ban nem je­len­ték­te­len ér­de­me még a kon­fe­ren­cia­kö­tet­nek, hogy a ma­gyar­or­szá­gi szö­veg­ki­adá­sok hely­ze­té­ről is át­fo­gó kör­ké­pet ad, ér­zé­kel­te­ti az iro­da­lom­tu­do­mány­ban le­zaj­ló új­sze­rű el­moz­du­lá­so­kat, ami re­mél­he­tő­leg to­váb­bi szak­mai együtt­mű­kö­dé­sek­re, együtt­gon­dol­ko­dá­sok­ra ins­pi­rál­ja a kutatóközösségeket.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet segédmunkatársa
(XIX. századi Osztály)

Summary

The vo­lu­me en­tit­led Tex­to­ló­gia – fi­lo­ló­gia – ér­tel­me­zés: Klasszi­kus ma­gyar iro­da­lom (Tex­to­logy – phi­lo­logy – in­terp­re­ta­ti­on: Clas­si­cal Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re) is bas­ed on the lec­tu­res of the con­fe­ren­ce en­tit­led Tex­to­logy – phi­lo­logy – in­terp­re­ta­ti­on: Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re in the 18th – 19th cent­ury, held in Mis­kolc bet­ween 29–31 May, 2013. The con­fe­ren­ce was or­ga­ni­zed by the MTA-DE Tex­to­log­i­cal Re­se­arch Gro­up (re­se­ar­chers of clas­si­cal Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re from the Uni­ver­sity of Deb­re­cen, the Uni­ver­sity of Sze­ged and ELTE), the Doc­tor­al Scho­ol of Li­ter­ary Stu­di­es at the Uni­ver­sity of Mis­kolc, and the Tex­to­log­i­cal Re­se­arch Gro­up of MTA De­part­ment I.

The twenty stu­di­es pub­lis­hed are bas­ed on the lec­tu­res of a problem-centric con­fe­ren­ce, func­tion­ing as case stu­di­es re­lat­ing to the text comp­lex of Hungary’s 18th-19th-cent­ury li­te­ra­tu­re (and not only in the Hun­ga­ri­an language).

Bes­ides de­monstrating the textological-philological work, the con­fe­ren­ce vo­lu­me gi­ves an over­view of the cur­rent sta­te of text pub­lish­ing in Hun­gary, and the chang­ing app­ro­a­ches in li­ter­ary scholarship.

The texts show what comp­lex prob­lems may ari­se du­ring the pro­cess of pub­lish­ing, what so­lu­tions are ava­i­lab­le, and in some of the stu­di­es we can see ex­cel­lent examp­les of the op­por­tuni­ti­es of­fe­red by di­g­ital space and the ways they can be utilized.

Tar­ta­lom

Tagged , , , ,

Vélemény, hozzászólás?