„Inkább figyeld talán az irodalmat” – Írások Veres András 70. születésnapjára

május 19th, 2015 § 1 comment

reciti könyv

„In­kább fi­gyeld ta­lán az iro­dal­mat”: Írá­sok Ve­res And­rás 70. szü­le­tés­nap­já­ra, szerk. Je­ney Éva, Kál­mán C. György, re­ci­ti, Bu­da­pest, 2015.

Na, most ezt még­is hogy kép­ze­li­tek, édes bo­ga­ra­im? Még­is, mi ez? Ugye, ezt ti sem gon­dol­tá­tok ko­mo­lyan ? Hát, ez egy vicc. Egy vicc. Egy­sze­rű­en el-ké-pesz-tő.

Ez egy ha­lom szö­veg össze­hány­va, szer­kesz­tés­nek nyo­ma sincs. Ez egy nagy sem­mi. Lát­ta­tok ti már köny­vet? Sem­mit nem ol­vas­ta­tok, azt kell, hogy mond­jam, sem­mit. Már ne is ha­ra­gud­ja­tok, édes bo­ga­ra­im, ez va­cak, úgy ócs­ka, ahogy van. Van egy­ál­ta­lán bár­mi fo­gal­ma­tok er­ről az egész­ről? Alap­ve­tő­en is­me­ret­hi­á­nyo­sok vagy­tok, és hát ezek a szö­ve­gek… El­né­zést, de én ezt ma­gas ló­ról leszarom.

letöltés

impresszum

„In­kább fi­gyeld ta­lán az irodalmat”
Írá­sok Ve­res And­rás 70. születésnapjára
‧
Szer­kesz­tet­te:
Je­ney Éva
Kál­mán C. György
‧
A kö­tet meg­je­le­né­sét támogatták:
Szi­li József
Fo­dor Pál, az MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont főigazgatója
Szép­írók Társasága
Jó­zsef At­ti­la Társaság
MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Intézetének
munkatársai
‧

by-nc-saKöny­vünk a Cre­a­tive Commons
Ne­vezd meg! – Ne add el! – Így add tovább!
2.5 Ma­gyar­or­szág Licenc
fel­té­te­lei sze­rint sza­ba­don má­sol­ha­tó, idéz­he­tő, sokszorosítható.
Kö­te­te­ink a r e c i t i hon­lap­já­ról letölthetők.
Él­jen jogaival!
‧

ISBN 978–615-5478–14‑7
‧

Ki­ad­ja a  r e c i t i,
az MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Intézetének
tar­ta­lom­szol­gál­ta­tó por­tál­ja ▶ http://www.reciti.hu
Bo­rí­tó­terv: Szi­lá­gyi N. Zsuzsa
Tör­del­te: He­ge­düs Béla
‧
Budapest
2015

Tar­ta­lom

No tags for this post.

§ One Response to „Inkább figyeld talán az irodalmat” – Írások Veres András 70. születésnapjára

  • Pankotai István szerint:
    2015. 12. 02. - 14:56

    Ve­res And­rás 70 éves!

    (Egy el­ma­radt kö­szön­tő helyett)

    De jó! Pont így kép­zel­tem el het­ven éve­sen And­rást. Nyug­ha­tat­lan, vib­rá­ló te­kin­te­té­ben fe­szült­ség, fi­gye­lem, ag­gó­dás, ba­rát­ság. Sze­mé­ben tűz – a min­dent át­ha­tó kí­ván­csi­ság tüze: mit is akarsz mondani?
    Ve­res And­rás min­dig tud­ja, mit akar mon­da­ni. Min­dig tud­ja, kit, ho­gyan, mi­vel kell, le­het útba igazítani.
    Pró­bál­tam el­ke­rül­ni, And­rás, hogy rög­tön­zött kö­szön­té­sem­ben em­lé­ke­ket idéz­zek, de nem megy, ahogy sen­ki­nek sem. Hát ak­kor, lás­sunk bát­ran egy-kettőt a fél­tett em­lé­kek közül!
    Ré­gen volt, még a nyolc­va­nas évek tan­könyv­vi­tá­ja he­vü­le­té­ben, ami­kor meg­is­mer­ked­tünk. Sze­mé­lye­sen. A vita az újon­nan meg­je­lent, And­rás ál­tal szer­kesz­tett gim­ná­zi­u­mi tan­köny­vek kö­rül folyt. Új­sá­gok­ban, ta­lál­ko­zó­kon, kocs­mák­ban, egye­te­mi elő­adó­ter­mek­ben il­lem­mel vagy anél­kül, ud­va­ri­a­san vagy dur­ván csap­tak össze a régi szem­lé­let­mó­dot kép­vi­se­lő vé­le­mé­nyek az új, szö­veg­köz­pon­tú­ság­ban gon­dol­ko­dó, ön­ma­gát min­den­képp tisz­tá­nak és ön­zet­len­nek, s mi több, pár­tat­lan­nak val­ló „ifjú ti­tá­nok” el­kép­ze­lé­se­i­vel. A tan­köny­vek két­ség­te­le­nül friss szem­lé­let­tel, az ak­ko­ri iro­da­lom­ta­ní­tás gya­kor­la­tá­ban me­rő­ben más, szo­kat­lan nyel­ven szól­tak di­ák­hoz, ta­nár­hoz egy­aránt, még­is, hi­bái el­le­né­re úgy érez­tük, e tan­köny­vek, köny­vek üze­ne­te kö­ze­lebb vi­szi majd a di­ák­sá­got az ol­va­sás­hoz, a mű­ér­tés­hez, né­me­lyi­ket ta­lán még az iro­da­lom­tu­do­mány­hoz is. Sok éves kö­zép­is­ko­lai ta­pasz­ta­la­tom be is iga­zol­ta fel­te­vé­se­in­ket. Né­há­nyan, fi­a­tal ta­ná­rok, akik sze­ret­tünk az And­rás szer­kesz­tet­te tan­köny­vek­ből ta­ní­ta­ni, egy cikk írá­sá­ra ké­szül­tünk. Az­zal a bi­zo­nyos írás­sal pon­tot sze­ret­tünk vol­na ten­ni a vita vé­gé­re, mond­ván, elég volt, tes­sék in­kább ta­ní­ta­ni a sok okos­ko­dás helyett.
    Zemp­lé­nyi Feri, Hor­váth Iván és And­rás tár­sa­sá­gá­ban va­ló­ban egy „erő­sebb lét kö­ze­lé­ben” érez­het­tem ma­gam – úgy is érez­tem. And­rás pon­tos és vi­lá­gos uta­sí­tá­so­kat adott né­hány jól hang­zó és meg­győ­ző érv meg­fo­gal­ma­zá­sá­ra a vita kap­csán. Nem volt ne­héz inst­ruk­ci­ói alap­ján írni. Meg­szü­le­tett a cikk, ami meg is je­lent az ak­ko­ri Ma­gyar If­jú­ság­ban, ké­sőbb, a vita összeg­zé­se­ként és le­zá­rá­sa­ként 1991-ben a Tan­könyv­há­ború. Vi­ták a gim­ná­zi­umi iro­da­lom­ok­ta­tás re­form­já­ról a hetvenes-nyolcvanas évek­ben. című gyűj­te­mény­ben. Meg­tisz­te­lő, meg­in­dí­tó és rend­kí­vül ösz­tön­ző fel­adat volt And­rás­sal és Zemp­lé­nyi Fe­ri­vel együtt dol­goz­ni. En­ged­tes­sék meg itt kis el­ér­zé­ke­nyü­lés: ab­ban az idő­ben érez­tem elő­ször kö­zel ma­gam­hoz az em­bert is, nem „csak” a tu­dóst, az iro­dal­márt. És nem csak az „erő­sebb létet.”
    Ké­sőbb meg­ma­radt a ha­tás, bár sza­vai oly­kor éle­sek vol­tak, erőst kri­ti­ku­sak, néha ta­lán bán­tó­ak is, de ne­kem még­is in­kább be­fo­ga­dó­nak, őr­ző­nek, in­tő­nek és ta­ní­tó­nak tűn­tek. Érez­tem, ba­rát­ság szövődik.
    Nagy ka­land és nagy él­mény volt, mi­kor az Or­szá­gos Kö­zép­is­ko­lai Ta­nul­má­nyi Ver­seny (OKTV) vizs­ga­bi­zott­sá­gá­ba meg­hí­vást kap­tam And­rás­tól. Bár sok mun­ká­val, fel­ké­szü­lés­sel, haj­na­lo­kig tar­tó ol­va­sás­sal, te­le­fo­ná­lás­sal járt, még­is mi, javító- és kér­de­ző ta­ná­rok tele vol­tunk iz­ga­lom­mal, ami­kor ta­lál­koz­tunk, hogy meg­vi­tas­sunk egy-egy dol­go­za­tot. A szó­be­li vizs­gák még na­gyobb iz­ga­tott­sá­ga je­len­tett újabb örö­möt és ki­hí­vást. And­rás sze­ret­te, ahogy kér­de­zek: akár az Or­szá­gos Kö­zép­is­ko­lai Ta­nul­má­nyi Ver­seny vizs­gá­in, akár ba­rá­ti, vi­dám kör­ben. Én meg sze­ret­tem ezért.
    Iga­zán kö­ze­li kap­cso­lat egy me­to­di­kai tan­könyv, a Be­ve­ze­tés az iro­dal­mi mű­vek ol­va­sá­sá­ba, az olvasni-értelmezni ta­nu­lás nagy­sze­rű ké­zi­köny­vé­nek lek­to­rá­lá­sa köz­ben ala­kult ki ket­tőnk kö­zött. A cél kon­zer­va­tív, de ne­mes volt: az ol­va­sás­nak, a köny­vek­nek, az iro­dal­mi mű­vek­nek meg- és vissza­hó­dí­ta­ni az if­jú­sá­got. Bíz­tunk a könyv si­ke­ré­ben, so­kat vár­tunk az ered­mény­től, vé­gül is egy olyan ké­zi­könyv ke­rül majd fel­té­te­lez­he­tő­leg a di­á­kok ke­zé­be, ami nem csak And­rást di­csé­ri, de a kö­zép­is­ko­lai iro­da­lom­ta­nár mun­ká­ját, azaz az én min­den­na­pos fel­ké­szü­lé­se­met is meg­könnyí­ti majd.
    Mi­lyen iz­gal­mas órák, na­pok vol­tak azok! Mi­lyen iz­gal­mas be­szél­ge­té­sek, te­le­fo­nok, oly­kor vi­ták! El­fo­gad­ta a gon­do­la­ta­i­mat, ta­ná­csa­i­mat – el­vég­re én él­tem a kö­zép­is­ko­lás di­á­kok kö­zött, én is­mer­tem őket, ta­lán én érez­tem job­ban, mit és ho­gyan tud­nak, sze­ret­nek, akar­nak be­fo­gad­ni. És And­rás ezt tud­ta, res­pek­tál­ta. De más­kor – nem fo­gad­ta el a vé­le­mé­nye­met. Ak­kor vi­táz­tunk. Bol­dog esz­me­cse­rék vol­tak ezek!
    A Be­ve­ze­tést… sok évig ta­ní­tot­tam. Nagy örö­möm­re a di­á­kok is ha­szon­nal forgatták.
    És to­vább. Hát, per­sze! A mű­vé­sze­tek. A zene. Furtwäng­ler. És a töb­bi­ek. Eb­ben is ver­he­tet­len vagy, And­rás? Film­ben? Tör­té­ne­lem­ben? Min­den­ben? Ve­res And­rás mi­ben verhető?
    A pél­da sok éve előt­tem van. Utol­ér­he­tet­le­nül, be­hoz­ha­tat­la­nul. Se­baj. Le­gyen így még sok évig! Na­gyok tesz­nek még nagyobbá.

    Vi­vát, Ve­res András!

    (kí­ván­ja: Pan­ko­tai István)

Vélemény, hozzászólás?

  • reciti
  • „Inkább figyeld talán az irodalmat” – Írások Veres András 70. születésnapjára