recenzió

А. М. Гуревич, Сокровенные смыслы [Rej­tett je­len­té­sek], Москва, Совпадение, 2011.

Alek­szandr Mi­haj­lo­vics Gu­re­vics moszk­vai iro­da­lom­tör­té­nész kö­zel öt­ven éve fog­lal­ko­zik Pus­kin ko­rá­nak iro­dal­má­val. Leg­újabb, 2011-ben pub­li­kált ta­nul­mány­kö­te­té­be– mi­ként az az al­cí­mé­ből is ki­de­rül (Cik­kek Pus­kin­ról, 1984–2011) – az el­múlt kö­zel har­minc év­ben e tárgy­kör­ben meg­je­lent ta­nul­má­nya­it, írá­sa­it vá­lo­gat­ta össze. A ku­ta­tó­nak a Puskin-művek elem­zé­sé­vel nem volt más a cél­ja, mint hogy olyan „rej­tett”, nem nyil­ván­va­ló szö­veg­össze­füg­gé­sek­re mu­tas­son rá, ame­lyek sze­rin­te ed­dig el­ke­rül­ték az iro­da­lom­tör­té­né­szek fi­gyel­mét. A szer­ző hat mű­vet (Jev­ge­nyij Anye­gin, Bo­risz God­unov, A bronz­lo­vas, Pol­ta­va, A pikk dáma, Mese az arany­ka­kas­ról) kí­ván új pers­pek­tí­vá­ba he­lyez­ni – mind a hat elem­zés so­rán olyan né­ző­pon­to­kat kí­nál­va fel, ame­lyek az elem­zett mű­vek ed­dig fel­fe­de­zet­len ún. al­szö­ve­ge­i­re (pod­tek­st) vi­lá­gí­ta­nak rá. A kö­tet írá­sa­it ke­ret­sze­rű­en két, ma­gát a Puskin-kutatás hely­ze­tét át­te­kin­tő ta­nul­mány elő­zi meg, il­let­ve zár­ja: a kö­tet be­ve­ze­tő írá­sa a köl­tő alak­ja, élet­mű­ve és élet­raj­za kö­rül ki­ala­kult mí­to­szo­kat, le­gen­dá­kat ve­szi sor­ra, míg a kö­te­tet záró ta­nul­mány a köl­tő szü­le­té­sé­nek két­száz éves ju­bi­le­u­ma al­kal­má­ból az Orosz­or­szág­ban szü­le­tett szak­iro­dal­mi mun­ká­kat ve­szi szám­ba. A ku­ta­tót leg­in­kább Pus­kin tör­té­nel­mi, po­li­ti­kai, fi­lo­zó­fi­ai né­ze­tei, ide­ái fog­lal­koz­tat­ják. Arra kí­ván­csi, hogy a pus­ki­ni tör­té­ne­lem­szem­lé­let ho­gyan, mi mó­don je­le­nik meg az 1823 és 1834 kö­zött meg­szü­le­tett szép­iro­dal­mi mű­ve­i­ben, il­let­ve sa­ját ko­rá­nak tár­sa­dal­mi kér­dé­sei, a pus­ki­ni tár­sa­da­lom­kri­ti­ka mi­lyen mó­don ér­he­tő tet­ten ezek­ben a szövegekben.

A Puskin-kutatás mí­to­szai című írás há­rom olyan mí­toszt vesz sor­ra, ame­lye­ken ke­resz­tül Gu­re­vics sze­rint év­ti­ze­de­ken, sőt év­szá­za­do­kon át fél­re­ér­tel­me­ző­dött hol a pus­ki­ni köl­té­szet „könnyed­sé­ge”, hol Pus­kin ilyen vagy olyan kon­tex­tu­sá­ból ki­ra­ga­dott ál­lí­tá­sa, amely sa­ját vagy hő­sei tár­sa­dal­mi sze­rep­vál­la­lá­sát, tör­té­nel­mi né­ze­te­it érin­ti. Min­den mí­tosz sa­ját­ja az, hogy szi­nek­do­ché­sze­rű­en emel ki egy ele­met, egy sa­já­tos­sá­got a komp­lex és gaz­dag pus­ki­ni gon­do­lat­vi­lág­ból és ab­szo­lu­ti­zál­ja azt, véli Gu­re­vics. Ez a részt az egész he­lyé­re ál­lí­tó el­já­rás vi­szont el­fe­di az utób­bi bo­nyo­lult­sá­gát, össze­tett­sé­gét, el­lent­mon­dá­sos­sá­gát, sok­szor nem téve kü­lönb­sé­get akö­zött sem, hogy az adott ál­lí­tás a lí­rai én, a hős, a nar­rá­tor vagy a le­vél­író Pus­kin­hoz kötődik.

Az első, még Pus­kin éle­té­ben ki­ala­kult mí­tosz sze­rint Pus­kin a „szép­ség szol­gá­ló­ja” , aki­nek a mű­vé­sze­té­ből hi­ány­zik a ko­moly, je­len­tős tár­sa­dal­mi tar­ta­lom. A Gu­re­vics ál­tal elem­zett má­so­dik és har­ma­dik mí­tosz a köl­tő és a fenn­ál­ló ha­ta­lom vi­szo­nyát ab­szo­lu­ti­zál­ja, ilyen vagy olyan irány­ba el­tol­va azt. Az egyik Pus­kin mély val­lá­sos­sá­gát és a mo­nar­chia irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­gét he­lye­zi a kö­zép­pont­ba, míg a má­sik ez­zel ép­pen el­len­ke­ző­leg, a for­ra­dal­már Pus­kin fon­tos­sá­gát hang­sú­lyoz­za, és a de­kab­ris­ta köl­tő mí­to­szát bont­ja ki. Gu­re­vics az át­te­kin­té­sé­ben kri­ti­zál­ja a mí­to­szok szél­ső­sé­ges egy­ol­da­lú­sá­gát, úgy, hogy a kor szé­le­sebb tör­té­ne­ti, fi­lo­zó­fi­ai kon­tex­tu­sá­ba he­lye­zi őket vissza.

A mű­elem­zé­sek ki­in­du­ló­pont­ját min­den eset­ben a már meg­lé­vő szak­iro­da­lom lé­nye­ges té­zi­se­i­nek össze­fog­la­lá­sa al­kot­ja. Gu­re­vics el­ső­ként a Jev­ge­nyij Anye­gint elem­zi. A ver­ses re­gény leg­főbb gon­do­lat­me­ne­té­nek a hős élet­fel­fo­gá­sa és sor­sa köz­ti el­len­té­tet lát­ja. Sze­rin­te a mű leg­ér­de­ke­sebb vo­ná­sa a ko­moly téma és a könnyed hang­nem­ben rej­lő el­len­tét, amely ab­ból fa­kad­hat, hogy a fik­tív hős-szerző úgy be­szél, mint­ha sa­ját ba­rá­ti kö­ré­nek mon­da­ná el a tör­tén­te­ket. Gu­re­vics az Anye­gin by­ro­ni és schil­le­ri szö­veg­pár­hu­za­mai mel­lett Ben­ja­min Cons­tant Adolp­he című re­gé­nyét ne­ve­zi meg mint lé­nye­ges iro­dal­mi pre­tex­tust. Sze­rin­te a két mű be­fe­je­zé­se is ha­son­ló: meg­ért­ve, hogy nincs re­mé­nyük a bol­dog­ság­ra, Adolp­he és Anye­gin is cél­vesz­tet­té, élő ha­lot­tá vá­lik. A nar­rá­tor be­széd­mód­ját jel­lem­ző ba­rá­ti hang­vé­tel és a ver­ses re­gény­nek az ide­gen szö­ve­gek felé való nyi­tott­sá­ga te­rem­ti meg a szö­veg azon sa­já­tos­sá­gát, amit Gu­re­vics a „köl­csö­nös­ség po­é­ti­ká­já­nak” nevez.

A Bo­risz God­unov köz­pon­ti kér­dé­se az ön­kény­ura­lom két for­má­já­nak − a nép­el­le­nes, des­po­ti­kus és az arisz­tok­ra­ta pat­ri­ar­chá­lis for­ma – üt­köz­te­té­se. A kö­tet­ben sze­rep­lő elem­zés en­nek a konf­lik­tus­nak a Pus­kin ál­ta­li áb­rá­zo­lá­sát mu­tat­ja be. A hő­sök alak­já­nak meg­for­má­lá­sá­ban, a tör­té­nel­mi té­nyek új­ra­ér­tel­me­zé­sé­ben ér­he­tő tet­ten a köl­tő szim­pá­ti­á­ja a trón­kö­ve­te­lő Ot­rep­jev és a Pé­ter előt­ti orosz ne­mes­ség iránt. Gu­re­vics több­ször is hang­sú­lyoz­za, hogy a Bo­risz God­unov nem pusz­tán Ka­ram­zin Orosz­or­szág tör­té­ne­te című mű­vét for­rás­ként fel­hasz­ná­ló tör­té­nel­mi drá­ma­ként, ha­nem egy olyan tár­sa­da­lom­kri­ti­ka­ként is ol­vas­ha­tó, amely egy­aránt vo­nat­ko­zik a tör­té­nel­mi múlt­ra és Pus­kin je­le­né­re. Ez igaz a kö­tet­ben so­ron kö­vet­ke­ző Pol­ta­vára is, azaz a múlt fel­ele­ve­ní­té­se mel­lett a Pol­ta­va is fel­fog­ha­tó Pus­kin je­len­ko­rá­nak kri­ti­ká­ja­ként. Ahogy a Bo­risz God­unov gu­re­vi­csi in­terp­re­tá­ci­ó­já­ban, úgy a Pol­ta­váéban is lé­nye­ges sze­re­pet tölt be a már em­lí­tett, régi és új ne­mes­ség köz­ti el­len­tét hang­sú­lyo­zá­sa. Míg a Bo­risz God­unovban Bo­risz kép­vi­se­li az új és Ot­rep­jev a régi ren­det, ad­dig a Pol­ta­vában eze­ket a sze­re­pe­ket Ma­ze­pa és Ko­csu­bej töl­tik be.

A kö­vet­ke­ző Puskin-szövegről, A bronz­lo­vasról szó­ló írás úgy kap­cso­ló­dik az elő­ző két mű elem­zé­sé­hez, hogy ki­mu­tat­ja: a már em­lí­tett „nemesség-probléma” itt egy alak­ban, a po­é­ma fő­hő­sé­ben, Jev­ge­nyij­ben össz­pon­to­sul. Szár­ma­zá­sa ré­vén Jev­ge­nyij ugyan­is a régi ne­mes­ség­hez tar­to­zik, de a vi­sel­ke­dé­se, a gon­dol­ko­dás­mód­ja és vá­gyai már egy új tár­sa­dal­mi cso­port­hoz kö­tik. Gu­re­vics egyet­ért azok­kal a vé­le­mé­nyek­kel, ame­lyek sze­rint Jev­ge­nyij­ben je­le­nik meg a kis­em­ber szo­ci­okul­tu­rá­lis és iro­dal­mi tí­pu­sa, a sze­mé­lyi­ség nél­kü­li, ti­pi­zált hős. A bronz­lo­vas előz­mé­nyé­nek a Je­zer­sz­kij po­é­ma és a Jev­ge­nyij Anye­gin te­kint­he­tő, Gu­re­vics ezek mel­lett ki­eme­li még Ba­tyus­kov és Pope mű­ve­it, ame­lyek a po­é­ma be­ve­ze­tő, vagy­is az óda mű­fa­ját fel­ele­ve­ní­tő „elő­hang­já­nak” iro­dal­mi pre­tex­tu­sa­i­ként mű­köd­nek. Gu­re­vics A bronz­lo­vast ne­ve­zi a leg­ti­tok­za­to­sabb Puskin-műnek, ugyan­ak­kor A pikk dá­mát, az el­be­szé­lés vi­lá­gát jel­lem­ző sej­tel­mes lég­kör okán, szin­tén a ti­tok­za­tos Puskin-művek közé so­rol­ja. Mint az a ta­nul­má­nya be­ve­ze­tő­jé­ből ki­de­rül, A pikk dáma ér­tel­me­zé­sei közt van olyan, amely a fan­tasz­ti­kum, van amely a hal­lu­ci­ná­ció és van, amely a láz­álom áb­rá­zo­lá­sa­ként ol­vas­sa az el­be­szé­lést. Gu­re­vics elem­zé­sé­nek kö­zép­pont­já­ban a mű­vet jel­lem­ző ket­tős­ség prob­lé­má­ja áll, azaz a re­á­lis és az ir­re­á­lis egy­ide­jű, szi­mul­tán je­len­lé­te, amely az iro­da­lom­tör­té­nész vé­le­mé­nye sze­rint az egy­ér­tel­mű­en nem tisz­tá­zott szer­zői po­zí­ció ered­mé­nye. Emel­lett ki­eme­li, hogy a mű­ben – mi­ként az elő­ző­ek­ben is – lé­nye­ges sze­rep jut an­nak a szo­ci­á­lis fe­szült­ség­nek, amely a két ne­me­si cso­port kö­zöt­ti vi­szonyt jel­lem­zi. Her­man az új ne­mes­ség­hez tar­to­zik (szem­ben az idős gróf­nő­vel és Tom­sz­kij­jal), ame­lyet a gaz­dag­ság irán­ti min­dent fel­őr­lő vágy jel­le­mez, a meg­gaz­da­go­dást pe­dig akár a tör­vé­nyek sem­mi­be­vé­te­lé­nek árán is el akar­ja érni. Gu­re­vics iro­dal­mi pre­tex­tus­ként Hoff­mann mű­ve­it (Az ör­dög báj­ita­la, A ho­mok­em­ber) és a Fa­ustot je­lö­li meg, ez­zel a mű po­é­ti­kai gyö­ke­re­it a né­met ro­man­ti­ká­ból és kora ro­man­ti­ká­ból ere­dez­te­ti, mi­köz­ben hang­sú­lyoz­za, hogy a fan­tasz­ti­kum Pus­kin szö­ve­gé­ben más ter­mé­sze­tű, mint az em­lí­tett szövegekben.

A kö­tet záró elem­zé­se a Mese az arany­ka­kas­ról című ver­ses mese új­sze­rű meg­kö­ze­lí­té­se, amely­nek ki­in­du­ló­pont­ja Anna Ah­ma­to­vá­nak a me­sé­ről írt hí­res ta­nul­má­nya. Ah­ma­to­va el­ső­ként hív­ta fel a fi­gyel­met arra, hogy a Puskin-szöveg azon­kí­vül, hogy az orosz folk­lór­kincs to­vább­ha­gyo­má­nyo­zó­dá­sá­nak, új­ra­írá­sá­nak pél­dá­ja­ként is mű­kö­dik, rend­kí­vül fi­nom mó­don au­to­biogra­fi­kus ele­me­ket is tar­tal­maz. Pus­kin és a ha­ta­lom ek­kor­ra már a köl­tő szá­má­ra egy­re ne­he­zeb­ben el­vi­sel­he­tő vi­szo­nyá­nak szim­bo­li­kus meg­je­le­ní­té­sé­nek tör­té­ne­te­ként is ol­vas­ha­tó. Ezt a né­ze­tet erő­sí­ti meg Gu­re­vics írá­sa is. A me­sé­ben ez­út­tal is a két fél köz­ti el­len­tét te­kint­he­tő a köz­pon­ti prob­lé­má­nak, amit a leg­pon­to­sab­ban a szö­veg­ben ki­bom­ló madár-szimbolika je­le­nít meg. A me­sé­ben sze­rep­lő bölcs hattyú­ként je­le­nik meg, amely az új­já­szü­le­tés­nek, de egy­út­tal a köl­tő­nek a szim­bó­lu­ma is, míg a cárt je­len­tő éji ma­dár a dé­mo­ni­kus erőt hi­va­tott meg­je­le­ní­te­ni. Ezek­nek a mo­tí­vu­mok­nak a ki­bon­tá­sá­val kö­vet­kez­tet Gu­re­vics arra, hogy Pus­kin itt a Mik­lós cár­ral való kap­cso­la­tát dol­goz­ta fel.

A ta­nul­mány­kö­tet rö­vid, könnyen ér­he­tő, ugyan­ak­kor gon­do­lat­éb­resz­tő írá­sai a ma­gyar ru­szis­ták szá­má­ra is ér­de­kes ol­vas­má­nyok le­het­nek. Noha az elem­zé­sek tel­je­sen új meg­lá­tá­so­kat nem tar­tal­maz­nak, az írá­sok ele­jén fel­so­rolt és össze­fog­lalt szak­iro­dal­mi be­ve­ze­tő hasz­nos ki­in­du­ló­pont­ja le­het akár egy ké­sőb­bi monográfiának.

Аннотация

Сборник научных работ историка литературы А. М. Гуревича «Сокровенные смыслы», изданный в 2011 году, охватывает 30-летнее исследование эксперта. Цель новой интерпретации известных и для научной литературы определяющих произведений – пролить свет на те значения и смыслы, которые до сих пор не обратили на себя должного внимания исследователей. Автор интерпретирует шесть произведений Пушкина («Евгений Онегин», «Борис Годунов», «Медный всадник», «Полтава», «Пиковая дама», «Сказка о золотом петушке») с новой точки зрения, подчеркивая неизведанные подтексты и мотивы произведений. Сборник представляет новые взгляды и методы и для венгерской Пушкинианы, помогая тем самым увидеть глубокие взаимосвязи за вековыми мифами. Все статьи начинаются с рассмотрения выводов научной литературы, далее исследователь проводит сравнения, вскрывая интертексты произведений, обнаруживая литературные аллюзии, иногда обращаясь к некоторым забытым, но важным научным работам, и таким образом представляет новый смысл произведения. Статьи А.М. Гуревича открывают горизонты перед решением проблем, связанных с выстраиванием нового мифа Пушкина. Ту же цель преследует и последняя глава, содержащая такие дискуссионные замечания, которые могли бы заложить основы новой Пушкинианы. Инновационные и интересные интерпретации этого сборника будут полезны не только для литературоведов, но и для всех, кто интересуется русской литературой.

Summary

The book Hid­den Me­anings [Сокровенные смыслы] by Mos­co­wi­an li­ter­ary his­to­ri­an A. M. Gu­re­vich, pub­lis­hed in 2011, con­ta­ins the stu­di­es of 30 ye­ars worth of re­se­arch. The new in­terp­re­ta­tions of the al­re­ady well-known works, which also de­ter­mi­ne the spe­ci­a­li­sed li­te­ra­tu­re, aim to th­row new light on tho­ughts and me­anings that had es­ca­ped the at­tent­ion of ex­perts. The aut­hor brings new as­pects to six works by Ale­xan­der Push­kin (Eu­ge­ne One­gin, Bo­ris God­unov, The Bron­ze Hor­se­man, Pol­ta­va, The Qu­een of Spa­des, The Tale of the Gol­den Coc­ke­rel), att­rac­ting our at­tent­ion to the yet unexp­lor­ed sub­texts and mo­tifs of the texts. The book even rep­re­sents new met­hods and views re­gard­ing the Hun­ga­ri­an Push­ki­ni­a­na, which helps us to see the more re­le­vant con­texts be­hind the age-long myths. Each study starts with the sum­ma­ry of spe­ci­a­li­sed li­te­ra­tu­re, ac­cord­ing to which Gu­re­vich re­ve­als som­eth­ing new by pla­cing in­ter­texts, li­ter­ary al­lu­sions or an es­sen­ti­al but neg­lec­ted study in the spot­light. Gurevich’s writings open place such prob­lems, which as­sist in est­ab­lish­ing a new Push­kin myth. Fi­n­ally, this goal is strengt­he­ned by the last chap­ter of the book, which inc­lu­des key­no­te ide­as cap­ab­le of ser­ving as the base for a new Push­ki­ni­a­na. The in­no­va­tive and ex­ci­ting stu­di­es are us­e­ful not only for the re­se­ar­chers of li­te­ra­tu­re but also for the aver­age re­ader as well.

No tags for this post.