3. kötet

Ma­gyar iro­da­lom a 20. szá­zad­ban: az iro­dal­mi mo­dern­ség ar­cai

[Elő­ze­tes meg­jegy­zés: a tar­ta­lom­jegy­zék csak ke­ret­ter­ve­zet, jel­zi a le­het­sé­ges té­má­kat és struk­tu­rá­lis össze­füg­gé­se­ket, a pon­tok­ba sze­dett témák-szempontok nem je­len­te­nek kü­lön­ál­ló fe­je­ze­te­ket vagy al­fe­je­ze­te­ket!]

Be­ve­ze­tés: az iro­dal­mi mo­dern­ség mint a 20. szá­za­di iro­da­lom­tör­té­net cent­rá­lis fo­gal­ma

(A modernség-fogalom 20. szá­za­di ér­tel­mez­he­tő­sé­gé­nek prob­lé­mái; az iro­dal­mi mo­dern­ség és a tár­sa­dal­mi mo­der­ni­zá­ció össze­füg­gé­se; az iro­dal­mi mo­dern­ség mint el­té­rő szel­le­mi tö­rek­vé­sek gyűj­tő­fo­gal­ma; mennyi­ben egyé­ni, mennyi­ben moz­gal­mi je­len­ség; az iro­dal­mi mo­dern­ség po­é­ti­kai jel­lem­zői + a III. kö­tet fel­épí­té­se, szem­pont­jai, gya­kor­la­ti tud­ni­va­lók)

1. Az iro­dal­mi mo­dern­ség kez­de­tei (1890–1905)

a) A kor­sza­ko­lás prob­lé­mái (mennyi­re kor­szak­ha­tár 1890 és 1905; más pe­ri­o­di­zá­ci­ós le­he­tő­sé­gek; e kor­szak mint a fo­lya­ma­tos vál­to­zá­sok idő­sza­ka)

b) A szá­zad­for­du­ló társadalom- és iro­da­lom­tu­do­má­nya

– Po­zi­ti­viz­mus és nem­ze­ti ro­man­ti­ka vi­szo­nya a szá­zad­vé­gi ma­gyar gon­dol­ko­dás­ban

– A ma­gyar tör­té­ne­lem­szem­lé­let di­lem­mái és an­ti­nó­mi­ái; a szo­ci­a­liz­mus von­zás­kö­re

– Nietz­sche át­ütő ha­tá­sa a ma­gyar szel­le­mi élet­re

– A mo­dern fi­lo­zó­fi­ai kul­tú­ra kez­de­tei (Ale­xan­der Ber­nát)

– Meg­úju­lás a szá­zad­előn a szo­cio­ló­gia ne­vé­ben

– Az irodalomtörténet-írás in­téz­mé­nye­sü­lé­se: az Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Köz­le­mé­nyek

c) Iro­dal­mi élet a 19. szá­zad utol­só év­ti­ze­dé­ben (in­téz­mény­tör­té­net)

– A vá­ro­si­a­so­dás kö­vet­kez­mé­nyei: tö­meg­iro­da­lom, szín­há­zi vi­lág

– Könyv­ki­adók, iro­da­lom­pár­to­ló in­téz­mé­nyek, iro­dal­mi dí­jak

– Iro­da­lom a szá­zad­for­du­ló napi saj­tó­já­ban (az iro­da­lom­tör­té­ne­ti em­lé­ke­zet­ből ki­esett iro­da­lom)

– A kor­szak fon­to­sabb fo­lyó­ira­tai

A Hét: a mo­dern ma­gyar iro­da­lom első je­len­tős fó­ru­ma

– For­dí­tás­iro­da­lom; a kül­föl­di iro­dal­mak ma­gyar re­cep­ci­ó­ja

d) Az iro­dal­mi mo­dern­ség je­lent­ke­zé­se

– Az in­téz­mé­nye­sült iro­da­lom: a nép­nem­ze­ti ká­non

– Kí­sér­le­tek a nagy­vá­ro­si líra meg­te­rem­té­sé­re

– Ha­gyo­mány és újí­tás a szép­pró­zá­ban

da) pél­dá­za­tok a tör­té­nel­mi múlt­ról: Jó­kai és Gár­do­nyi

db) élet­ké­pek a dzsent­ri ha­nyat­lá­sá­ról: Mik­száth és Herczeg Fe­renc

dc) a fran­ci­ás irány­zat: Amb­rus, Justh, Bródy

de) hír­adás a szub­kul­tú­rák­ról: Tö­mör­kény, Thury, Lo­vik, Papp Dá­ni­el

df) a kis­pró­za mint ve­ze­tő mű­faj

– A szá­zad­for­du­ló szín­há­za: új­ro­man­ti­kus drá­ma, ope­rett; a nép­szín­mű vissza­szo­ru­lá­sa

– Régi és új kri­ti­ka; Ig­no­tus fel­lé­pé­se

e) Nagy­port­ré: Mik­száth Kál­mán; ki­sport­ré: Bródy Sán­dor, Gár­do­nyi Géza, Herczeg Fe­renc

f) Ki­emelt mű­vek:

– Mik­száth Kál­mán: Besz­ter­ce ost­ro­ma (1895) vagy Ga­val­lé­rok (1897)

– Amb­rus Zol­tán: Ni­nive pusz­tu­lá­sa és egyéb tör­té­ne­tek (1895)

– Be­ö­thy Zsolt: A ma­gyar iro­da­lom kis tük­re (ért)

– Gár­do­nyi Géza: Egri csil­la­gok (1899–1900)

– Bródy Sán­dor: A dada (1902) vagy Herczeg Fe­renc: Bi­zánc (1904)

2. Az iro­dal­mi mo­dern­ség ki­bon­ta­ko­zá­sa (1906–1919)

a) A kor­sza­ko­lás prob­lé­mái (mennyi­re kor­szak­ha­tár 1919; más pe­ri­o­di­zá­ci­ós le­he­tő­sé­gek; a há­bo­rús évek: ön­ál­ló idő­szak vagy sem; mi­ért és ho­gyan vált utóbb a Nyu­gat-moz­ga­lom po­zí­ci­ó­ja meg­ha­tá­ro­zó vo­nat­ko­zá­si szem­pont­tá)

b) A szá­zad­elő társadalom- és iro­da­lom­tu­do­má­nya

– Új­kan­ti­á­nus természet- és ér­ték­fi­lo­zó­fi­ák a szá­zad­for­du­lón (Pa­lá­gyi Meny­hért, Böhm Ká­roly)

– A szel­lem ka­land­ja: Hu­sza­dik Szá­zad, A Szel­lem, Va­sár­na­pi Tár­sa­ság

– Mit je­lent a mo­der­niz­mus a tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ban

– A ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­mány po­la­ri­zá­ci­ó­ja és ra­di­ka­li­zá­ló­dá­sa

– A pszi­cho­ana­li­ti­kus moz­ga­lom ha­tá­sa a mű­vé­sze­tek­re

– A mo­dern iro­dal­mi kri­ti­ka in­téz­mé­nyes hát­te­re

– Új­kon­zer­va­tív meg­úju­lás (az ifjú Szek­fü Gyu­la, Hor­váth Já­nos)

c) Iro­dal­mi élet a 20. szá­zad ele­jén (in­téz­mény­tör­té­net)

– Bu­da­pest meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe; a vidék-város el­len­tét iro­dal­mi ve­tü­le­te

– Könyv­ki­adók és más iro­da­lom­pár­to­ló in­téz­mé­nyek, iro­dal­mi dí­jak

– A kor­szak fon­to­sabb fo­lyó­ira­tai

– A Nyu­gat és előz­mé­nyei; a Nyu­gat és a mo­dern­ség, mit je­lent a „nyu­ga­tos mo­dern­ség”

– Az új nem­ze­dék fel­lé­pé­se; a Nyu­gat meg­osz­tott­sá­ga

– Kon­zer­va­tív el­len­tá­ma­dás; vita Ady és A Hol­nap kö­rül

– Kon­zer­va­tív al­ter­na­tí­vák

- A nő­írók je­lent­ke­zé­se (Er­dős Re­née, Kaff­ka Mar­git, Lesz­nai Anna stb.)

- A gyer­mek­iro­da­lom új kor­sza­ka (1906: Mol­nár Fe­renc: A Pál ut­cai fiúk, Mó­ricz Zsig­mond: A tö­rök és a te­he­nek)

– A saj­tó meg­újí­tá­sa: az Est-la­pok

– For­dí­tás­iro­da­lom; tá­jé­ko­zó­dás a kül­föl­di iro­dal­mak­ban

– A szín­ház meg­újí­tá­sa: új tö­rek­vé­sek a szín­pa­don

– Az avant­gárd mo­dern­ség kez­de­tei, első kor­sza­ka (Kas­sák és köre)

– Régi és új irány­za­tok az iro­da­lom­ér­tel­me­zés­ben

– Tö­meg­kul­tú­ra a szá­zad­előn

– Az első vi­lág­há­bo­rú kö­vet­kez­mé­nyei az iro­dal­mi élet­ben; az iro­dal­mi elit a há­bo­rú mel­lett és el­len

d) Az iro­dal­mi mo­dern­ség ki­bon­ta­ko­zá­sa

– A líra meg­újí­tá­sa és cent­rá­lis sze­re­pe: Ady, Ba­bits, Kosz­to­lá­nyi és Füst Mi­lán

– Nem­ze­dék­vál­tás a szép­pró­zá­ban: Krú­dy, Mó­ricz, Kaff­ka Mar­git, Csáth, Kosz­to­lá­nyi

– Stí­lus­irány­za­tok a lí­rá­ban és a pró­zá­ban (a Nyu­gatban és a Nyu­gat kö­rül)

da) poszt­ro­man­ti­ka

db) imp­resszi­o­niz­mus

dc) sze­cesszió, szim­bo­liz­mus

dd) na­tu­ra­liz­mus

de) új tár­gyi­as­ság, új­re­a­liz­mus

df) exp­resszi­o­niz­mus

dg) ak­ti­vis­ta avant­gárd

– Mű­fa­ji kí­sér­le­tek: az utó­pi­á­tól az iro­dal­mi pa­ró­di­á­ig, a nap­ló­tól a me­sé­ig

– A szín­pa­di kul­tú­ra át­ala­ku­lá­sa: Bródy, Herczeg, Mol­nár, Bíró La­jos, Len­gyel Meny­hért, Szo­mory De­zső, Szép Ernő

– A mo­dern iro­dal­mi kri­ti­ka a Nyu­gatban és azon túl (Schöpf­lin Ala­dár, Csáth, Ba­bits, Kosz­to­lá­nyi stb.)

– Az iro­da­lom és a zene ta­lál­ko­zá­si pont­jai (Ba­lázs Béla, Bar­tók stb.)

– A kon­zer­va­tív iro­da­lom esz­té­ti­kai ho­za­dé­ka

– Nép­sze­rű mű­vek és mű­fa­jok a szá­zad­előn

e) Nagy­port­ré: Ady End­re, Krú­dy Gyu­la, Mó­ricz Zsig­mond; ki­sport­ré: Mol­nár Fe­renc, Csáth Géza, Kaff­ka Mar­git, Ka­rin­thy Fri­gyes, Lu­kács György

f) Ki­emelt mű­vek:

– Ady End­re: Új ver­sek (1906), Vér és arany (1907) vagy Az Il­lés sze­ke­rén (1909)

– Mol­nár Fe­renc: A Pál ut­cai fiúk (1906)

– Mik­száth Kál­mán: A Noszty fiú ese­te Tóth Ma­ri­val (1906–1907)

– Csáth Géza: A va­rázs­ló kert­je (1908)

– Mó­ricz Zsig­mond: Hét kraj­cár (kö­tet! 1909)

– Ba­bits Mi­hály: Le­ve­lek Iris ko­szo­rú­já­ból (1909) vagy Her­ceg, hát­ha meg­jön a tél is (1911)

– Ady End­re: Kocsi-út az éj­sza­ká­ban (1909)

– Mol­nár Fe­renc: Li­li­om (1909) vagy A test­őr (1910)

– Kosz­to­lá­nyi De­zső: A sze­gény kis­gyer­mek pa­na­szai (1910)

– Ba­lázs Béla: A kék­sza­kál­lú her­ceg vára (1910)

– Lu­kács György: A lé­lek és a for­mák (1910)

– Krú­dy Gyu­la: Szind­bád if­jú­sá­ga (1911)

– Kaff­ka Mar­git: Szí­nek és évek (1911)

– Mó­ricz Zsig­mond: Az Is­ten háta mö­gött (1911)

– Ka­rin­thy Fri­gyes: Így ír­tok ti (1912)

– Füst Mi­lán: Vál­toz­tat­nod nem le­het (1913)

– Ady End­re: Az el­té­vedt lo­vas (1914)

– Kas­sák La­jos: Mes­ter­em­be­rek (1914)

– Ka­rin­thy Fri­gyes: Krisz­tus vagy Ba­rabb­ás (1918)

– Szép Ernő: Lila ákác (1919)

Sza­bó De­zső: Az el­so­dort falu (1919)

3. Az iro­dal­mi mo­dern­ség át­ala­ku­lá­sa (1920–1944)

a) A kor­sza­ko­lás prob­lé­mái (mennyi­re kor­szak­ha­tár 1920 és 1944; a kor­szak bel­ső ta­go­lá­sa: a hú­szas és a har­min­cas évek el­té­rő ka­rak­te­risz­ti­ká­ja; a negy­ve­nes évek önálló‑e vagy sem: a há­bo­rú rend­kí­vü­li kö­vet­kez­mé­nyei)

b) Társadalom- és iro­da­lom­tu­do­mány a két há­bo­rú kö­zött

– Ma­gyar tu­dó­sok itt­hon és kül­föl­dön (nyu­ga­ti és szov­jet emig­rá­ció)

– A ma­gyar fi­lo­zó­fia ural­ko­dó irány­za­tai (Pa­u­ler Ákos; a Böhm-iskola)

– Szel­lem­tör­té­ne­ti irány­zat több hul­lám­ban (Mi­ner­va, a ké­sei Nap­ke­let, Szi­get-kör)

– Vál­to­za­tok az újklasszi­ciz­mus­ra

– Mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti né­ző­pont az irodalomtörténet-írásban

c) Iro­dal­mi élet a két há­bo­rú kö­zött (in­téz­mény­tör­té­net)

– A kul­tú­ra meg­osz­tott­sá­ga és po­li­ti­kai fel­ér­té­ke­lő­dé­se Tri­a­non ár­nyé­ká­ban

– Új­kon­zer­va­tív és új­na­ci­o­na­lis­ta tö­rek­vé­sek a hú­szas évek­ben (Sza­bó De­zső és ha­tá­sa; a Bethlen-Klebelsberg-féle kul­túr­po­li­ti­ka)

– Az iro­dal­mi élet szer­ke­ze­té­nek mó­do­su­lá­sa: iro­dal­mi tár­sa­sá­gok, fo­lyó­ira­tok, na­pi­la­pok, könyv­ki­adás; iro­dal­mi dí­jak

  • A ma­gyar iro­da­lom kép­vi­se­le­te és in­téz­mé­nyei a nyu­ga­ti emig­rá­ci­ó­ban (min­de­nek­előtt a bé­csi emig­rá­ció te­vé­keny­sé­ge, a Bé­csi Ma­gyar Uj­ság stb.)

  • A ma­gyar iro­da­lom kép­vi­se­le­te és in­téz­mé­nyei az utód­ál­la­mok­ban (pl. Er­dé­lyi Szép­mí­ves Cég, Áp­rily La­jos, Dsi­da Jenő, Fábry Zol­tán)

– A Nyu­gat sze­re­pe és út­ke­re­sé­se a húszas-harmincas évek­ben

– Az avant­gárd mo­dern­ség a húszas-harmincas évek­ben

– Az új­né­pi­es irány­zat első je­lent­ke­zé­se (Er­dé­lyi Jó­zsef)

– Újklasszi­cis­ta el­len­ha­tás és a mo­dern­ség je­len­té­sé­nek át­ala­ku­lá­sa a har­min­cas évek­ben; „ha­gyo­mány­őr­ző mo­dern­ség”

– A szel­le­mi élet meg­osz­tott­sá­ga a harmincas-negyvenes évek­ben

– A népi írók moz­gal­ma, a népi-urbánus vita

– Új mű­fa­jok fel­emel­ke­dé­se: esszé­iro­da­lom, iro­dal­mi szo­ciog­rá­fia

– Az iro­dal­mi élet mint az iro­da­lom té­má­ja (pl. Kosz­to­lá­nyi De­zső: Esti Kor­nél)

– For­dí­tás­iro­da­lom; tá­jé­ko­zó­dás a kül­föl­di iro­dal­mak­ban

– Az iro­da­lom ex­pan­zi­ó­ja az új mé­di­u­mok­ban (film, rá­dió)

– Az ér­te­ke­ző pró­za meg­úju­lá­sa

A nép­sze­rű iro­da­lom első (?) arany­ko­ra (Asz­lá­nyi Ká­roly, Vas­zary Gá­bor, Nóti Ká­roly, Rej­tő Jenő stb.)

– A há­bo­rús iro­dal­mi élet

d) Az iro­dal­mi mo­dern­ség át­ala­ku­lá­sa

– A szép­pró­za elő­re­tö­ré­se a hú­szas évek­ben; a re­gény meg­ké­sett nagy­ko­rú­sí­tá­sa (Kosz­to­lá­nyi, Mó­ricz, Krú­dy, Móra, Má­rai)

  • A kor­szak iro­dal­má­nak alap­kér­dé­sei:

da) lélektani/társadalmi ka­taszt­ró­fa és (vagy) meg­vál­tás; az ön­cé­lú mű­vé­szet­esz­mény vissza­szo­ru­lá­sa

db) az egyé­ni és a kol­lek­tív lét al­ter­na­tí­vá­ja

dc) a ha­gyo­má­nyok át­for­má­lá­sá­nak kény­sze­re; tör­té­nel­mi és (vagy) utó­pi­kus pél­dá­za­tok

dd) el­len­ha­tás: ki­vo­nu­lás a szi­get­re, be­zár­kó­zás a kul­tú­rá­ba

– A líra új le­he­tő­sé­gei a har­min­cas évek­ben (Ba­bits, Kosz­to­lá­nyi, Sza­bó Lő­rinc, Jó­zsef At­ti­la)

– A kol­lek­tív és egyé­ni azo­nos­ság­tu­dat ke­re­sé­sé­nek iro­dal­mi for­mái: tény­iro­da­lom és ön­élet­raj­zi mű­fa­jok (Nagy La­jos, szo­ciog­rá­fu­sok, Illyés Gyu­la, de Kas­sák Egy em­ber éle­te és Má­rai Egy pol­gár val­lo­má­sai is!)

– A tör­té­nel­mi re­gény re­ne­szán­sza

– Kí­sér­le­te­ző iro­da­lom

de) iro­da­lom­köz­pon­tú (pl. Szent­ku­thy Mik­lós, Szerb An­tal)

df) tár­sa­da­lom­köz­pon­tú (pl. Mó­ricz Zsig­mond, Né­meth Lász­ló)

  • A népi iro­da­lom am­bi­va­lens po­zí­ci­ó­ja: mí­tosz és re­a­liz­mus ke­reszt­pont­ján (Ta­má­si Áron, Nyírő Jó­zsef, Wass Al­bert)

  • A lát­szat­tech­ni­ka ki­ter­jesz­té­se a szín­pa­don (pl. Mol­nár Fe­renc: Já­ték a kas­tély­ban, Egy, ket­tő, há­rom) és a film­víg­já­té­kok­ban (Hyp­po­lit, a la­káj stb.)

  • A lát­szat­tech­ni­ka ural­ma a nép­sze­rű mű­fa­jok­ban (min­de­nek­előtt Nóti Ká­roly és Rej­tő Jenő mű­ve­i­ben)

– A har­ma­dik nem­ze­dék in­du­lá­sa a harmincas-negyvenes évek for­du­ló­ján (Rad­nó­ti, Weö­res)

– Há­bo­rús iro­da­lom

e) Nagy­port­ré: Ba­bits Mi­hály, Kosz­to­lá­nyi De­zső, Kas­sák La­jos, Sza­bó Lő­rinc, Jó­zsef At­ti­la; ki­sport­ré: Füst Mi­lán, Sza­bó De­zső, Hor­váth Já­nos, Illyés Gyu­la, Né­meth Lász­ló, Má­rai Sán­dor, Szerb An­tal, Rad­nó­ti Mik­lós

f) Ki­emelt mű­vek:

Szek­fű Gyu­la: Há­rom nem­ze­dék (1920)

– Hor­váth Já­nos: Ma­gyar iro­da­lom­is­me­ret (1922)

– Kas­sák La­jos: A ló meg­hal a ma­da­rak ki­re­pül­nek (1922)

– Kosz­to­lá­nyi De­zső: Édes Anna (1926)

– Mol­nár Fe­renc: Já­ték a kas­tély­ban (1926) vagy Egy, ket­tő, há­rom (1929)

– Jó­zsef At­ti­la: Me­dá­li­ák (1928)

– Krú­dy Gyu­la: Utol­só szi­var az Arabs szür­ké­nél (1927) vagy Bol­do­gult úr­fi­ko­rom­ban (1930)

– Kas­sák La­jos: Egy em­ber éle­te (1927–1935)

– Tóth Ár­pád: Lé­lek­től lé­le­kig (1928)

– Ju­hász Gyu­la: Hár­fa (1929)

– Ka­rin­thy Fri­gyes: Nem mond­ha­tom el sen­ki­nek (1930)

– Mó­ricz Zsig­mond: Bar­bá­rok (1931)

– Kuncz Ala­dár: Fe­ke­te ko­los­tor (1931)

– Füst Mi­lán: IV. Hen­rik ki­rály (1931)

– Sza­bó Lő­rinc: Te meg a vi­lág (1932) vagy Kü­lön­bé­ke (1936)

Jó­zsef At­ti­la: A vá­ros pe­re­mén (1932)

– Háy Gyu­la: Is­ten, csá­szár, pa­raszt (1932)

Kosz­to­lá­nyi De­zső: Esti Kor­nél (1933)

Má­rai Sán­dor: Egy pol­gár val­lo­má­sai (1934)

Nagy La­jos: Kis­kun­ha­lom (1934)

– Jó­zsef At­ti­la: Esz­mé­let (1934) vagy Na­gyon fáj (1936)

Wass Al­bert: Far­kas­ve­rem (1934)

Szerb An­tal: Ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net (1934)

Szent­ku­thy Mik­lós: Prae ®

– Mó­ricz Zsig­mond: A bol­dog em­ber (1935)

– Né­meth Lász­ló: Gyász (1935)

– Kosz­to­lá­nyi De­zső: Ten­ger­szem (1936)

– Illyés Gyu­la: Pusz­ták népe (1936)

Szerb An­tal: Utas és hold­vi­lág (1937)

Déry Ti­bor: A be­fe­je­zet­len mon­dat (1933–1938)

– Mó­ricz Zsig­mond: Éle­tem re­gé­nye (1938)

– Weö­res Sán­dor: Da­lok Naconxypan-ból (1939–1940) vagy Me­du­za (1944)

– Ba­bits Mi­hály: Jó­nás köny­ve (1940)

– Má­rai Sán­dor: Szind­bád ha­za­megy (1940)

Rej­tő Jenő (P. Ho­ward): Pisz­kos Fred, a ka­pi­tány (1940)

– Szath­má­ri Sán­dor: Gul­li­ver uta­zá­sa Ka­zo­hi­ni­á­ba (1941)

– Füst Mi­lán: A fe­le­sé­gem tör­té­ne­te (1942)

– Má­rai Sán­dor: A kas­sai pol­gá­rok (1942)

– Rad­nó­ti Mik­lós: ké­sei ver­sek (1944–1945)

4. Az iro­dal­mi mo­dern­ség fel­szá­mo­lá­sá­nak kí­sér­le­te (1945–1962)

a) A kor­sza­ko­lás prob­lé­mái (mennyi­re kor­szak­ha­tár 1945 és 1962; ön­ál­ló periódus‑e vagy sem az 1945–1948 kö­zöt­ti idő­szak; a kor­szak bel­ső ta­go­lá­sa mi­nek alap­ján tör­tén­jen: az iro­dal­mi élet és az iro­dal­mi em­lé­ke­zet di­ver­gen­ci­á­ja)

b) A kor­szak társadalom- és iro­da­lom­tu­do­má­nya

– A sú­lyos há­bo­rús em­ber­vesz­te­sé­gek és en­nek szervezeti-intézményes kö­vet­kez­mé­nyei

– Rö­vid köz­já­ték a kul­tu­rá­lis élet ál­la­mo­sí­tá­sa előtt: tá­jé­ko­zó­dás az eg­zisz­ten­ci­a­liz­mus és más kor­társ fi­lo­zó­fi­ák irá­nyá­ban; a Freud-hatás újabb hul­lá­ma (a há­bo­rús trau­ma is köz­re­ját­szik eb­ben)

– A kul­tu­rá­lis élet ál­la­mo­sí­tá­sa és szov­je­ti­zá­lá­sa (az in­téz­mé­nyek meg­szál­lá­sa), a plu­ra­liz­mus fel­szá­mo­lá­sa, a ha­gyo­má­nyok erő­tel­jes meg­ros­tá­lá­sa („ha­la­dó” és „re­ak­ci­ós” ha­gyo­má­nyok)

– A (szov­jet) mar­xiz­mus ma­gyar­or­szá­gi adap­tá­ci­ó­ja; a mar­xis­ta fej­lő­dés­kon­cep­ció (az ipa­ro­so­dá­son alapuló)19. szá­za­di modernség-felfogása; sa­já­tos kol­lek­ti­vis­ta (és tra­di­ci­o­ná­lis) ér­ték­rend­je, a „tár­sa­dal­mi ha­la­dás” mint leg­főbb ér­ték­szem­pont; re­a­liz­mus és „szo­ci­a­lis­ta re­a­liz­mus”

– A ma­gyar fi­lo­zó­fi­ai kul­tú­ra kor­lá­to­zott­sá­ga fo­lya­ma­tos ma­rad; Lu­kács György el­lent­mon­dá­sos sze­re­pe

– Nem mar­xis­ta tö­rek­vé­sek az in­téz­mé­nyes szfé­ra pe­ri­fé­ri­á­ján (pl. Ham­vas Béla)

– A tu­do­má­nyok po­li­ti­ka dik­tál­ta me­nü­je (a pszi­cho­ló­gia és a szo­cio­ló­gia bur­zsoá ál­tu­do­mánnyá mi­nő­sí­té­se stb.)

– Az iro­da­lom­tör­té­net hi­va­ta­los ká­non­ja és en­nek mó­do­su­lá­sa: a Petőfi–Ady–József Attila-hármasság; Pe­tő­fi, il­let­ve Jó­zsef At­ti­la „el­ső­sé­ge”; a Nyu­gat-ha­gyo­mány el­uta­sí­tá­sa; a népi írók moz­gal­má­nak vál­to­zó meg­íté­lé­se stb.

c) A kor­szak iro­dal­mi éle­te (in­téz­mény­tör­té­net)

– A ko­a­lí­ci­ós idő­szak át­me­ne­ti­sé­ge; új fo­lyó­ira­tok (Ma­gya­rok, Va­ló­ság, Fo­rum, Vá­lasz, Új­hold, Al­ko­tás, Kor­társ) és iro­dal­mi irány­za­tok

– A Nyu­gat har­ma­dik nem­ze­dé­ké­nek ön­ál­ló­su­lá­sa, a ne­gye­dik (dön­tő­en az Új­hold-) nem­ze­dék el­in­du­lá­sa

– A nyom­dák, ki­adók és pub­li­ká­ci­ós fó­ru­mok ál­la­mo­sí­tá­sa; az iro­dal­mi fo­lyó­ira­tok új, köz­pon­ti­lag irá­nyí­tott rend­sze­re 1949, majd 1956 után (Csil­lag, Új Hang, Iro­dal­mi Új­ság, il­let­ve Kor­társ, Új Írás, Élet és Iro­da­lom stb.)

– Az iro­dal­mi élet szo­ci­a­lis­ta (ál­la­mo­sí­tott) mo­dell­jé­nek ki­épü­lé­se; az iro­dal­mi élet ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sa és el­len­őr­zé­se; az író­kat mint­egy „ki­ne­ve­zik”; ked­vez­mé­nyek (pub­li­ká­lá­si le­he­tő­ség, ho­no­rá­ri­um, tiszt­sé­gek, dí­jak) és el­til­tá­sok (vagy idő­le­ges szi­len­ci­u­mok)

– Az Író­szö­vet­ség in­téz­mé­nye; a párt­ve­ze­tés ál­tal el­várt és nem várt köz­fel­ada­tai; rész­vé­te­le a for­ra­da­lom elő­ké­szí­té­sé­ben; át­me­ne­ti meg­szün­te­té­se 1956 és 1959 kö­zött

– A Ki­adói Fő­igaz­ga­tó­ság in­téz­mé­nye; hi­va­ta­los és nem hi­va­ta­los cen­zú­ra az iro­dal­mi élet­ben

– A hi­va­ta­los iro­da­lom­po­li­ti­ka és iro­dal­mi ká­non ala­ku­lá­sa 1956 előtt (Ré­vai Jó­zsef, Hor­váth Már­ton, Dar­vas Jó­zsef és má­sok sze­re­pe)

– Vi­ták és ál­vi­ták (vi­ták a re­a­liz­mus­ról és a mo­der­niz­mus­ról, a két Lukács-vita, a Fe­le­let-vita, Madách-vita stb.); a kol­lek­tív po­li­ti­kai rí­tu­sok sze­re­pe az iro­dal­mi élet­ben

– Írói cso­por­to­su­lá­si kí­sér­le­tek 1945 és 1956 kö­zött; magán-kánonok a hi­va­ta­los ká­non el­le­né­ben

– Az írók el­len­ál­lá­sa 1953 és 1958 kö­zött

– Óva­tos nyi­tás 1956 után (több hul­lám­ban) – a Nagy­vi­lág és más fó­ru­mok kü­lön­le­ges sze­re­pe; a nyu­ga­ti iro­da­lom mint a kor­társ fi­lo­zó­fia köz­ve­tí­tő­je

– Az iro­da­lom­po­li­ti­ka né­ző­pont­vál­tá­sa 1956 után (Aczél György sze­re­pe); a „há­rom T” je­len­tő­sé­ge; a tes­tü­le­ti ha­tá­ro­za­tok me­cha­niz­mu­sa

– Al­kal­mi cso­port­szer­ve­ző­dé­sek an­to­ló­gi­ák kö­rül (Em­ber­ava­tás, 1955, Tűz-tánc, 1959)

– „Asztalfiók-irodalom” és meg­él­he­té­si iro­da­lom (mű­for­dí­tá­sok, gyer­mek­iro­da­lom) az öt­ve­nes évek­ben; a gyer­mek­iro­da­lom nagy­ko­rú­so­dá­sa (Weö­res Sán­dor: Bó­bi­ta stb.)

– Ma­gyar iro­dal­mi élet az utód­ál­la­mok­ban: vál­to­za­tok a ha­son­ló szer­ke­zet­re; az el­té­rő kon­tex­tu­sok (kon­ven­ci­ók) kö­vet­kez­mé­nyei

– Nyu­ga­ti emig­rá­ció 1956 előtt és után; az iro­dal­mi el­len­ál­lás utó­véd­har­ca

– Az iro­dal­mi mo­dern­ség men­té­se, il­let­ve hi­á­nya az emig­ráns írók mű­ve­i­ben (pl. Ha­tár Győ­ző, Má­rai Sán­dor)

– Kí­sér­let a tö­meg­kul­tú­ra szo­ci­a­lis­ta ki­sa­já­tí­tá­sá­ra és en­nek tra­gi­ko­mi­kus kö­vet­kez­mé­nyei

– Po­pu­lá­ris iro­da­lom (Szil­vá­si La­jos, Pas­suth Lász­ló, Ber­ke­si And­rás stb.)

d) Az iro­dal­mi mo­dern­ség vissza­szo­ru­lá­sa a ma­gyar iro­da­lom­ban

– Iro­dal­mi tá­jé­ko­zó­dás a há­bo­rú után

da) a vál­lal­ha­tó ha­gyo­má­nyok ke­re­sé­se

db) szám­ve­tés a kö­zel­múlt­tal (a há­bo­rú és a ho­lo­ca­ust te­ma­ti­zá­lá­sa: Má­rai Sán­dor: Nap­ló 1943–44, Szép Ernő: Em­ber­szag, Zsolt Béla: Ki­lenc kof­fer stb.) dc) az iro­da­lom tár­sa­da­lom­ala­kí­tó sze­re­pé­nek új­ra­ér­té­ke­lé­se

– A szov­je­ti­zá­lás iro­dal­mi kö­vet­kez­mé­nyei

dd) a nagy szov­jet pél­da eről­te­té­se; a „szo­ci­a­lis­ta re­a­liz­mus” dokt­ri­ná­ja

de) a „szo­ci­a­lis­ta mű­fa­jok” (ter­me­lé­si re­gé­nyek, téesz-történetek, szo­ci­a­lis­ta kar­ri­er­tör­té­ne­tek; ki­ált­vány­köl­té­szet) pro­pa­gan­dis­ta sze­re­pe

df) mi­lyen já­ték­tér volt a se­ma­tiz­mu­son be­lül és kí­vül (al­kal­mi szö­vet­sé­gek a nép írók­kal és má­sok­kal stb.)

dg) a kon­zer­va­ti­viz­mus sok­szo­ro­zó­dá­sa; le­szá­mo­lás min­den szel­le­mi avant­gárd­dal

e) Kí­sér­le­tek az iro­dal­mi mo­dern­ség át­men­té­sé­re

– Az iro­da­lom au­to­nó­mi­á­já­nak esé­lyei 1949, majd 1956 után (az esz­té­ti­kai szem­pon­tú ha­tás­tör­té­net)

ea) a Nyu­gat-ha­gyo­mány foly­to­nos­sá­gá­nak kép­vi­se­le­te (Ter­sánsz­ky Jó­zsi Jenő, Má­rai Sán­dor, Ott­lik Géza, Jé­kely Zol­tán, Ró­nay György stb.)

eb) az Új­hold köre (Len­gyel Ba­lázs, Ne­mes Nagy Ág­nes, Rába György, Som­lyó György stb. il­let­ve Mándy Iván, Mé­szöly Mik­lós stb.)

ec) a ha­ta­lom­tól in­takt ma­radt, irány­zat­hoz nem so­rol­ha­tó írók és köl­tők (Weö­res Sán­dor, Ott­lik Géza, Pi­linsz­ky Já­nos stb.) mű­vé­szi po­zí­ci­ó­ja

ed) kí­sér­le­tek a szo­ci­a­lis­ta vi­lág­kép és a mű­vé­szi igény össze­egyez­te­té­sé­re (Déry Ti­bor, Ör­kény Ist­ván, Ju­hász Fe­renc és má­sok mű­ve­i­ben)

ef) a népi és a szo­ci­a­lis­ta ha­gyo­mány egyez­te­té­se (Illyés Gyu­la, Ve­res Pé­ter, Sza­bó Pál; a „fé­nyes sze­lek” nem­ze­dé­ke: Ju­hász Fe­renc, Nagy Lász­ló, Ko­mor Ist­ván, Sar­ka­di Imre stb.; az öt­ve­nes évek­ben in­du­lók: Csoó­ri Sán­dor, Eör­si Ist­ván, Szé­csi Mar­git, Sza­bó Ist­ván, Sán­ta Fe­renc stb.)

eg) a mo­rá­lis ni­hi­liz­mus foly­tat­ha­tat­lan­sá­gá­nak pél­dá­za­ta a szín­pa­don (pl. Né­meth Lász­ló: Ször­nye­teg, Sar­ka­di Imre: Osz­lo­pos Si­me­on, El­ve­szett pa­ra­di­csom)

f) Nagy­port­ré: Déry Ti­bor, Pi­linsz­ky Já­nos; ki­sport­ré: Sar­ka­di Imre, Ju­hász Fe­renc

g) Ki­emelt mű­vek:

– Sza­bó Lő­rinc: Tü­csök­ze­ne (1947)

– Ör­kény Ist­ván: Bal­la­da a köl­té­szet ha­tal­má­ról (1951) vagy Ars po­e­ti­ca (?)

– Déry Ti­bor: Fe­le­let III. (1951–1952)

– Sin­kó Er­vin: Op­ti­mis­ták I–II. (1952–1954)

– Ju­hász Fe­renc: A té­koz­ló or­szág (1954)

– Déry Ti­bor: Sze­re­lem (1956)

– Illyés Gyu­la: Egy mon­dat a zsar­nok­ság­ról (1956?)

– Weö­res Sán­dor: A hall­ga­tás tor­nya (1956)

– Mándy Iván: Ide­gen szo­bák (1957) [?]

– Füst Mi­lán: Ez mind én vol­tam egy­kor. Hábi-Szábi küz­del­me­i­nek köny­ve (1957–1958)

– Sza­bó Lő­rinc: Örök ba­rá­ta­ink (1958)

– Pi­linsz­ky Já­nos: Har­mad­na­pon (1959)

– Ott­lik Géza: Is­ko­la a ha­tá­ron (1959)

– Her­ná­di Gyu­la: A pén­tek lép­cső­in (1959) vagy Fo­lyo­sók (1966)

– Hu­bay Miklós–Vas István–Ránki György: Egy sze­re­lem há­rom éj­sza­ká­ja (1960) [?]

– Sar­ka­di Imre: Osz­lo­pos Si­me­on (1960) vagy El­ve­szett pa­ra­di­csom (1961)

5. Az iro­dal­mi mo­dern­ség folytatásának-folytathatatlanságának di­lem­má­ja (1963–1989)

a) A kor­sza­ko­lás prob­lé­mái (mennyi­re kor­szak­ha­tár 1963; a kor­szak bel­ső ta­go­lá­sa: van‑e ce­zú­ra a hatvanas–hetvenes évek, va­la­mint a hetvenes–nyolcvanas évek for­du­ló­ján; a mo­dern­ség és a poszt­mo­dern össze­füg­gé­sei)

b) Az 1960–1980-as évek társadalom- és iro­da­lom­tu­do­má­nya

– Je­len­tős elő­re­lé­pés (el­ső­sor­ban a fi­lo­zó­fi­ai for­dí­tá­sok 1970-es évek­től kez­dő­dő fel­len­dü­lé­sé­nek kö­szön­he­tő­en) a 20. szá­za­di szel­le­mi áram­la­tok adap­tá­ci­ó­já­ban (az eg­zisz­ten­ci­a­liz­mus­tól a her­me­ne­u­ti­ká­ig)

– Vi­ták a mar­xiz­mus­ról; az elidegenedés-probléma és az on­to­ló­gi­ai ant­ro­po­ló­gi­ai né­ző­pont elő­tér­be ke­rü­lé­se

– Lu­kács György és a bu­da­pes­ti is­ko­la mű­kö­dé­se és je­len­tő­sé­ge

– Az el­pa­ren­tált tu­do­mány­ágak (szo­cio­ló­gia, pszi­cho­ló­gia stb.) új­ra­in­dí­tá­sa

– A gaz­da­sá­gi re­form­el­kép­ze­lé­sek; a szak­sze­rű­ség az ideo­ló­gia el­le­né­ben

– A hi­va­ta­los ká­non is­mé­telt át­ala­ku­lá­sa; az ellen-kánonok nyil­vá­nos­sá­ga

– A struk­tu­ra­liz­mus és a sze­mi­o­ti­ka mint in­ter­disz­cip­li­ná­ris irány­za­tok; vi­ták a struk­tu­ra­liz­mus­ról és a re­cep­ció­esz­té­ti­ká­ról

– Ideo­ló­gi­ai út­ke­re­sés és ideo­ló­gia­kri­ti­ka: a poszt­mo­dern je­lent­ke­zé­se

– Új tö­rek­vé­sek az irodalomtörténet-írásban; az aka­dé­mi­ai iro­da­lom­tör­té­net­től a kri­ti­ka­tör­té­ne­ti mo­nog­rá­fi­á­kig és az iro­da­lom­ok­ta­tás re­form­já­ig (a re­form­tan­köny­vek kö­rü­li vita is fon­tos)

– Az irodalomtörténet-írás in­téz­mé­nyes hely­ze­té­nek ala­ku­lá­sa; a hi­va­ta­los­ság ál­tal el­is­mert („ki­ne­ve­zett”) ve­ze­tő tudósok-tanácsadók hi­e­rar­chi­á­ja (Pán­di Pál–Király István–Szabolcsi Mik­lós tri­á­sza a hatvanas–hetvenes évek­ben); szö­vet­sé­ge­sek és ve­tély­tár­sak; Né­meth G. Béla és is­ko­lá­ja a het­ve­nes évek­ben; struk­tu­ra­lis­ta és fe­no­me­no­ló­gi­ai tö­rek­vé­sek (Han­kiss Ele­mér, Bony­hai Gá­bor stb.)

– Olvasás- és íz­lés­vizs­gá­la­tok; az iro­da­lom­be­fo­ga­dás ré­te­ge­ző­dé­se

d) Iro­dal­mi élet az 1960–1980-as évek­ben (in­téz­mény­tör­té­net)

– Az ideo­ló­gia sze­re­pe a hat­va­nas évek ele­jén még je­len­tős, a het­ve­nes évek má­so­dik fe­lé­től fo­lya­ma­to­san csök­ken; az in­téz­mény­rend­szer ke­re­tei vál­to­zat­la­nok ugyan, de kisebb-nagyobb el­moz­du­lá­sok a rend­sze­ren be­lül (iro­dal­mi dí­jak bő­vü­lő vá­lasz­té­ka)

  • Könyv­ki­adás, könyv­ki­adók, könyv­so­ro­za­tok; a két meg­ha­tá­ro­zó könyv­ki­adó (Mag­ve­tő, Szép­iro­dal­mi) rö­vid tör­té­ne­te

  • A kor­társ vi­lág­iro­da­lom le­for­dí­tá­sá­nak és ki­adá­sá­nak fo­lya­ma­tos nö­ve­ke­dé­se (kü­lö­nö­sen a het­ve­nes évek­től)

– Régi és új fo­lyó­ira­tok: a köz­pon­ti la­pok (Élet és Iro­da­lom, Kor­társ, Új Írás, Nagy­vi­lág) mel­lett vi­dé­ki fo­lyó­ira­tok (Al­föld, Ti­sza­táj, Je­len­kor, For­rás, Nap­ja­ink, Éle­tünk stb.)

– Az irodalom- és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­ira­tok (Kri­ti­ka, Li­te­ra­tu­ra, il­let­ve Va­ló­ság sze­re­pe és je­len­tő­sé­ge)

– A fi­a­tal író­nem­ze­dék in­téz­mé­nyes kép­vi­se­le­te (Fi­a­tal Írók Jó­zsef At­ti­la Köre, JAK fü­ze­tek, Moz­gó Vi­lág stb.)

– Új pub­li­ká­ci­ós fó­ru­mok a nyolc­va­nas évek­ben (Med­ve­tánc, Li­get, Új­hold év­köny­vek, Hi­tel stb.)

– Könyv­ter­jesz­tés; az ün­ne­pi könyv­he­tek je­len­tő­sé­ge

– Az iro­da­lom­po­li­ti­ka „húzd meg/ereszd el” tak­ti­ká­ja (min­de­nek­előtt a pub­li­ká­lás engedélyezésén/tiltásán ke­resz­tül)

– Az el­len­őr­zés hi­á­ba van túl­biz­to­sít­va, a ha­ta­lom sze­mé­ben bot­rá­nyos ese­mé­nyek szin­te me­net­rend­sze­rű­en kö­ve­tik egy­mást (a fi­a­tal írók és szer­ve­ze­te­ik – FIJAK, JAK, Moz­gó Vi­lág –, va­la­mint a vi­dé­ki la­pok – mint a Ti­sza­táj – re­ni­tens írá­sai is­mét­lő­dő erő­pró­bák a ha­ta­lom­mal szem­ben)

– Az Író­szö­vet­ség köz­gyű­lé­sei (1981, 1985) a nyolc­va­nas évek­ben a leg­fon­to­sabb szín­te­re­i­vé vál­nak a sé­rel­mek nyil­vá­nos meg­je­le­ní­té­sé­nek

– A re­for­me­rek mel­lett (és rész­ben el­le­né­ben) fel­lép­nek a rend­szer­kri­ti­ku­sok is (a de­mok­ra­ti­kus el­len­zék, sza­miz­dat köny­ve­ik és fo­lyó­ira­ta­ik – Be­szé­lő, De­mok­ra­ta stb. – a nyolc­va­nas évek­ben); szö­vet­ség az „un­derg­round” mű­vé­szek­kel, majd – át­me­ne­ti­leg – a népi írók­kal is

– Al­ko­tók és mű­vek a til­tott nyil­vá­nos­ság te­ré­ben: az el­len­őr­zés alól ki­sza­ba­dult kö­zös­sé­gi fó­ru­mok a sza­bad­ság zárt te­rei (Egye­te­mi Szín­pad, Kas­sák Klub, bog­lá­ri ká­pol­na); Er­dély Mik­lós mun­kás­sá­ga és köre; a nyílt el­len­zé­ki be­széd le­he­tő­sé­gei (bel­ső és kül­ső emig­rá­ció, szamizdat-lét és ki­vo­nu­lás: Kon­rád György, Pet­ri György, Eör­si Ist­ván)

– Az ideo­ló­gi­ai és szak­mai vi­ták sa­já­tos egy­ve­le­ge jel­lem­zi a kri­ti­kai éle­tet (a re­a­liz­mus és az avant­gárd is­mé­telt új­ra­ér­tel­me­zé­se; a vál­lal­ha­tó ha­gyo­má­nyok kö­ré­nek fo­lya­ma­tos bő­vü­lé­se stb.)

– A népi-urbánus el­len­tét új­ra­éle­dé­se; nem­ze­dé­ki fe­szült­sé­gek

– Küz­de­lem a csoportos-irányzatos kép­vi­se­le­tért (lap­ala­pí­tá­si hu­za­vo­nák); az in­du­ló köl­tők an­to­ló­gi­ái (El­ér­he­tet­len föld, 1969, Köl­tők egy­más kö­zött, 1969, A ma­gunk ke­nye­rén, 1971 stb., il­let­ve Na­pon­ta más, 1969, Eső a szil­fák le­ve­lén, 1975, Is­ten te­nye­rén ülünk, 1980 stb.) mennyi­ben he­lyet­te­sí­tik vagy kép­vi­se­lik a cso­por­tos je­lent­ke­zést (a fi­a­ta­lo­kat be­ve­ze­tő idő­sebb pá­lya­tár­sak sze­re­pe is fon­tos!)

  • Iro­da­lom és társ­mű­vé­sze­tek bo­nyo­lult kap­cso­la­ta (egy­fe­lől az utób­bi­ak igye­kez­nek meg­sza­ba­dul­ni az „irodalmiasság”-tól, más­fe­lől pl. a hat­va­nas évek nagy film­si­ke­re­i­ben ré­sze volt a ki­vá­ló iro­dal­mi alap­anyag­nak, il­let­ve for­ga­tó­köny­vek­nek)

– A nyolc­va­nas évek „prózafordulat”-ának sze­mé­lyes és in­téz­mé­nyes kö­rül­mé­nyei (írók, kri­ti­ku­sok, lap­szer­kesz­tők)

– Az iro­da­lom­kri­ti­ka sze­re­pé­nek és in­téz­mé­nyes sú­lyá­nak meg­vál­to­zá­sa

– A nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok bő­vü­lé­se és en­nek ha­tá­sa az iro­dal­mi élet­re (kü­lön ki­emel­ve a So­ros Ala­pít­vány sze­re­pét)

– Ma­gyar iro­da­lom Nyu­ga­ton (Má­rai Sán­dor, Fa­lu­dy György stb.; avant­gárd és poszt­mo­dern tö­rek­vé­sek előbb, mint itt­hon – Ha­tár Győ­ző, Pá­ri­zsi Ma­gyar Mű­hely stb.)

– Ma­gyar iro­da­lom az utód­ál­la­mok­ban (Ká­nyá­di Sán­dor, Pás­kán­di Géza, Gion Nán­dor, Bori Imre stb.)

– Po­pu­lá­ris iro­da­lom a hatvanas–nyolcvanas évek­ben (a sci-fi és a kri­mi elő­re­tö­ré­se)

– A „há­rom T” ha­tá­lyá­nak be­szű­kü­lé­se, az utol­só te­ma­ti­kai ta­buk (1956, szov­jet he­ge­mó­nia, Tri­a­non) le­épü­lé­se a rend­szer­vál­tás előtt

e) A szép­pró­za vál­to­zá­sai a hatvanas–nyolcvanas évek­ben [egy le­het­sé­ges fel­so­ro­lás]

– Életforma-krónika és ‑kri­ti­ka (Fe­jes End­re, Csur­ka Ist­ván, Sza­bó Mag­da, Sütő And­rás stb.)

– Történelem- és lét­pa­ra­bo­lák (Cse­res Ti­bor, Sán­ta Fe­renc, Her­ná­di Gyu­la, Mé­szöly Mik­lós, Ka­rin­thy Fe­renc, Kon­rád György stb.)

– A gro­teszk tér­nye­ré­se (Ör­kény Ist­ván)

– A mar­gi­na­li­tás vál­la­lá­sa (Csá­szár Ist­ván, Csap­lár Vil­mos, Haj­nó­czy Pé­ter stb.)

– A nyolc­va­nas évek: a pró­za nagy év­ti­ze­de (Es­ter­há­zy Pé­ter, Ná­das Pé­ter, Krasz­na­hor­kay Lász­ló, Kor­nis Mi­hály, Már­ton Lász­ló stb.)

– A poszt­mo­dern ér­tel­mez­he­tő­sé­ge (a poszt­mo­dern mint az iro­da­lom le­het­sé­ges ideo­ló­gi­ai, nyelv­szem­lé­le­ti és po­é­ti­kai ke­re­te; sa­já­tos hely­ze­te Kelet-Európában és a „puha” dik­ta­tú­rá­ban; kap­cso­la­ta a gro­teszk ha­gyo­mánnyal; a poszt­mo­dern és a ne­o­avant­gárd egy­más­ra épü­lé­se, ese­ten­ként fú­zi­ó­ja)

f) A líra vál­to­zá­sai a hatvanas–nyolcvanas évek­ben [csak egy-két pél­dá­val]

– A „kol­lek­tív” sze­mé­lyes­ség vál­to­za­tai (Nagy Lász­ló­tól és Csoó­ri Sán­dor­tól Váci Mi­há­lyig és La­dá­nyi Mi­há­lyig)

– Meditatív-vallomásos sze­mé­lyes­ség (Vas Ist­ván, Jé­kely Zol­tán, Ii­lyés Gyu­la, La­tor Lász­ló stb.)

– Régi-új mí­to­szok (Weö­res Sán­dor, Ju­hász Fe­renc, Rá­kos Sán­dor stb.)

– Új sze­rep­le­he­tő­sé­gek ke­re­sé­se (Weö­res Sán­dor [!], Or­bán Ottó stb.)

– A líra mint sze­rep nél­kü­li be­széd (Pet­ri György, Par­ti Nagy La­jos, Ra­kovsz­ky Zsu­zsa stb.)

– El­sze­mély­te­le­ní­tés és her­me­tiz­mus (Tan­do­ri De­zső, Ora­vecz Imre stb.)

g) Kez­de­mé­nye­zé­sek a drá­má­ban a hatvanas–nyolcvanas évek­ben

– hat­va­nas évek: Ör­kény Ist­ván, Csur­ka Ist­ván

– het­ve­nes évek: Sütő And­rás

– nyolc­va­nas évek: Spi­ró György, Ná­das Pé­ter, Kor­nis Mi­hály

h) Nagy­port­ré: Ör­kény Ist­ván, Weö­res Sán­dor, Es­ter­há­zy Pé­ter, Ná­das Pé­ter, Tan­do­ri De­zső, Pet­ri György; ki­sport­ré: Vas Ist­ván, Mé­szöly Mik­lós, Ne­mes Nagy Ág­nes, Nagy Lász­ló, Ker­tész Imre, Spi­ró György

i) Ki­emelt mű­vek:

– Ben­já­min Lász­ló: Ötö­dik év­szak (1962) [?]

– Fe­jes End­re: Rozs­da­te­me­tő (1962)

– Kas­sák La­jos: Va­gyo­nom és fegy­ver­tá­ram (1963) [?]

– Lu­kács György: Az esz­té­ti­kum sa­já­tos­sá­ga (1963, il­let­ve 1965)

– Sán­ta Fe­renc: Az ötö­dik pe­csét (1963) vagy Húsz óra (1964)

– Cse­res Ti­bor: Hi­deg na­pok (1964)

– Vas Ist­ván: Ne­héz sze­re­lem (1964) vagy Mért vij­jog a sas­ke­se­lyű? (1981)

– Ör­kény Ist­ván: Tó­ték (kis­re­gény, 1964) vagy Je­ru­zsá­lem her­ceg­nő­je (1966)

– Ső­tér Ist­ván (fő­szerk.): A ma­gyar iro­da­lom tör­té­ne­te 1–6. kö­tet (1964–1966)

– Nagy Lász­ló: Him­nusz min­den idő­ben (1965)

– Ju­hász Fe­renc: Harc a fe­hér bá­ránnyal (1965)

– Mé­szöly Mik­lós: Je­len­tés öt egér­ről (1967) vagy Sau­lus (1968)

– Tan­do­ri De­zső: Tö­re­dék Ham­let­nek (1968) vagy Egy ta­lált tárgy meg­tisz­tí­tá­sa (1973)

– Kon­rád György: A lá­to­ga­tó (1969)

– Sütő And­rás: Anyám könnyű ál­mot ígér (1970)

– Pet­ri György: Ma­gya­rá­za­tok M. szá­má­ra (1971)

– Weö­res Sán­dor: Psy­ché (1972) [?]

– Má­rai Sán­dor: Föld, föld!… (1972)

– Ker­tész Imre: Sors­ta­lan­ság (1975) vagy Kad­dis a meg nem szü­le­tett gyer­me­kért (1990)

– Szi­lá­gyi Ist­ván: Kő hull apa­dó kút­ba (1975)

– Gáll Ist­ván: A mé­nes­gaz­da (1976) [?]

– Sza­bó Mag­da: Ré­gi­mó­di tör­té­net (1977) [?]

– Or­bán Ottó: Táv­lat a tör­té­net­hez (1976) vagy A vi­lág te­rem­té­se és egyéb ba­dar­sá­gok (1977)

– Ná­das Pé­ter: Egy csa­lád­re­gény vége (1977)

– Ber­emé­nyi Géza: Le­gen­dá­ri­um (1978) [?]

– Es­ter­há­zy Pé­ter: Ter­me­lé­si re­gény (kiss­re­gény) (1979)

– Haj­nó­czy Pé­ter: A ha­lál ki­lo­va­gol Per­zsi­á­ból (1979)

– Es­ter­há­zy Pé­ter: Be­ve­ze­tés a szép­iro­da­lom­ba (1986) vagy [ki­emel­ve] Fu­ha­ro­sok (1983), Kis ma­gyar por­nog­rá­fia (1984)

– Ora­vecz Imre: Egy föld­te­rü­let…(1979) vagy Ho­pik köny­ve (1983)

– Krasz­na­hor­kai Lász­ló: Sá­tán­tan­gó (1985)

– Ná­das Pé­ter: Em­lék­ira­tok köny­ve (1986)

– Spi­ró György: Csir­ke­fej (1987)

– Mé­szöly Mik­lós: Volt egy­szer egy Közép-Európa (1989) [?]

6. Az iro­dal­mi mo­dern­ség utó­éle­te – avagy to­vább­élé­se új alak­ban (1989-től az új év­ez­red kez­de­té­ig)

a) A kor­sza­ko­lás prob­lé­mái (az 1989-es kor­szak­ha­tár kér­dé­ses­sé­ge: dif­fúz vol­ta és alap­ve­tő­en po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti meg­ha­tá­ro­zott­sá­ga; az iro­dal­mi al­ko­tás­mó­dok­ban ke­vés, in­téz­mény­tör­té­ne­ti­leg an­nál több új­don­sá­got hor­doz; Weö­res és Má­rai ha­lá­la ré­vén szim­bo­li­kus „nem­ze­dék­vál­tás” jel­le­ge)

b) A rend­szer­vál­tás és a rá­kö­vet­ke­ző idő­szak jel­leg­ze­tes­sé­gei a társadalom- és iro­da­lom­tu­do­mány­ban

– A ma­ra­dék te­ma­ti­kai ta­buk meg­szűn­nek (akár­csak a szép­iro­da­lom­ban). Meg­nyí­lik a le­he­tő­ség a kö­zel­múlt történet- és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fel­tá­rá­sa előtt. Meg­je­len­het­nek olyan alap­ve­tő, ha­zai és kül­föl­di szak­mun­kák, ame­lyek szak­sze­rű­en és ob­jek­tí­ven fog­lal­koz­nak 1956 vagy Tri­a­non (stb.) té­má­i­val. A ké­sőb­bi­ek­ben ideo­ló­gi­ai kont­roll nél­kül le­het nyit­ni a fel­me­rü­lő új kér­dé­sek (in­for­má­ci­ós tár­sa­da­lom, me­dia­li­tás stb.) felé.

– A tár­sa­da­lom­tu­do­mány köz­vet­len, mo­no­li­ti­kus po­li­ti­kai alá­ve­tett­sé­ge meg­szű­nik, de a de­mok­ra­ti­kus ke­re­tek közt is el­ke­rül­he­tet­len bi­zo­nyos újabb füg­gő­sé­gek ki­ala­ku­lá­sa. Ké­sőbb a po­li­ti­ka­i­lag mo­ti­vált, oly­kor a mo­der­ni­zá­ci­ós és de­mok­ra­ti­kus esz­mék­kel szem­ben­ál­ló né­ze­tek is meg­je­len­nek és ter­mé­sze­te­sen nyil­vá­nos­sá­got is kap­hat­nak.

– A tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyok ku­ta­tói vi­szony­lag ke­vés új fel­is­me­rés­re jut­nak köz­vet­le­nül a rend­szer­vál­tás kap­csán, rész­ben azért, mert az ek­kor nyil­vá­nos­sá váló té­nyek és össze­füg­gé­sek jó ré­sze a szak­mai kö­zös­ség előtt ko­ráb­ban sem volt ti­tok, rész­ben azért, mert a ko­ráb­bi év­ti­ze­dek do­ku­men­tu­mai to­vább­ra is kor­lá­to­zot­tan ku­tat­ha­tók (ki­fejt­he­tők az eb­ből ere­dő el­lent­mon­dá­sok, pl. az iro­dal­mat is érin­tő ügynök-ügyek). Ugyan­ak­kor fel­mér­he­tet­len je­len­tő­sé­gű, hogy a ré­geb­ben ér­lelt szak­mai ál­lás­pon­tok nyil­vá­nos­sá­got kap­nak, hat­ni kez­de­nek.

– A fi­lo­zó­fi­ai gon­dol­ko­dás­ban rend­kí­vü­li sze­rep­re tesz szert né­hány olyan szer­ző, akik az elő­ző év­ti­zed­ben lép­tek elő a „tiltott”-ból a „tűrt” ka­te­gó­ri­á­ba: így Hei­deg­ger, Ga­da­mer, Der­ri­da, Witt­gen­s­tein, il­let­ve (tá­vo­labb­ról, át­té­te­le­sen) Nietz­sche. Ez a ha­tás messze túl­mu­tat a fi­lo­zó­fia te­rü­le­tén, és kü­lö­nö­sen je­len­tős az iro­da­lom­tu­do­mány­ban (sőt ma­gá­ban a szép­iro­da­lom­ban is ki­mu­tat­ha­tó).

– A fen­ti­e­ken kí­vül köz­vet­le­nül az iro­da­lom­tu­do­mány­ban rend­kí­vül je­len­tős ha­tást kelt de Man, Fo­u­ca­ult, Ri­coeur, Bart­hes, Jauss, Bour­dieu (stb.) mun­kás­sá­ga, de olyan szer­zők is új meg­vi­lá­gí­tás­ba ke­rül­nek, mint Bah­tyin, a szláv struk­tu­ra­liz­mus kép­vi­se­lői, vagy Frye.

– A rend­szer­vál­tás­kor az iro­da­lom­tu­do­mány­ban „ha­tal­mi vá­ku­um” ke­let­ke­zik: a nem­csak az Aczél-korszak struk­tú­rá­ja om­lik össze, ha­nem az azt kép­vi­se­lő irodalomtudós-nemzedék is le­kö­szön.

– Va­ló­di is­ko­lák ala­kul­nak ki, meg­kü­lön­böz­tet­he­tő tu­do­má­nyos nyel­ve­zet­tel, sa­ját ka­no­ni­zá­ci­ós el­gon­do­lá­sok­kal: her­me­ne­u­ták, de­Kon, fe­mi­nis­ta tö­rek­vé­sek. Emel­lett jól lát­ha­tó egy, a ha­gyo­má­nyos, népnemzeti-képviseleti ér­té­ke­ket fa­vo­ri­zá­ló tá­bor is.

c) Iro­dal­mi élet a rend­szer­vál­tás után (in­téz­mény­tör­té­net)

– A rend­szer­vál­tás nem köz­vet­le­nül, mű­vek ih­le­té­se vagy ér­ték­ren­dek át­for­má­lá­sa ré­vén ját­szott sze­re­pet az iro­da­lom tör­té­ne­té­nek ala­kí­tá­sá­ban, az in­téz­mény­rend­szert azon­ban ra­di­ká­li­san meg­vál­toz­tat­ta.

– A cen­zú­ra el­tör­lé­se (sza­bad hoz­zá­fé­rés a szö­ve­gek­hez) mint egy­ér­tel­mű­en po­zi­tív ha­tás:

– Az aczé­li ta­bu­kat (1956 stb.) te­ma­ti­zá­ló szak- és szép­iro­da­lom hoz­zá­fér­he­tő­vé vá­lá­sa;

– Ad­dig til­tott kül­föl­di szer­zők meg­je­le­né­se (Or­well, Ko­est­ler, Szol­zse­nyi­cin stb.);

– A nyu­ga­ti ma­gyar emig­rá­ció mun­kás­sá­gá­nak in­teg­rá­lá­sa a ha­zai iro­dal­mi élet­be (Ma­gyar Mű­hely, Má­rai Sán­dor, Ha­tár Győ­ző, Fa­lu­dy György, Cs. Sza­bó Lász­ló);

– A ha­tá­ron túli ma­gyar iro­da­lom csúcs­tel­je­sít­mé­nye­i­nek tel­je­sebb in­teg­rá­lá­sa a ha­zai iro­dal­mi élet­be (Gren­del La­jos, Tol­nai Ottó, Szőcs Géza, Szi­lá­gyi Ist­ván, Bo­dor Ádám)

– A ha­zai tűrt/tiltott ka­te­gó­ria fel­emel­ke­dé­se (Pet­ri György, Kon­rád György, Ham­vas, Bibó…)

– A kul­tu­rá­lis sza­bad piac el­lent­mon­dá­sos ha­tá­sai:

– A lek­tűr­iro­da­lom és az iro­da­lom alat­ti tar­to­mány ki­szé­le­se­dé­se. A til­tott zóna meg­szű­né­sé­vel elő­tér­be ke­rül az ezo­té­ria (nem­csak iro­dal­mi, ha­nem nép­sze­rű „tu­do­má­nyos” mű­fa­jok­ban is), to­váb­bá a többé-kevésbé lep­le­zet­ten ero­ti­kus „ro­man­ti­kus” tör­té­ne­tek. A mi­nő­sé­gi bűn­ügyi és tudományos-fantasztikus iro­da­lom ugyan­ak­kor hát­tér­be szo­rul.

– Egyes szer­zők kam­pány­sze­rű túl­ér­té­ke­lé­se (jel­lem­ző­en ideo­ló­gi­ai ala­pon). A rend­szer­vál­tás ide­jé­nek fel­fe­de­zé­sei és új­ra­fel­fe­de­zé­sei. Egy jel­lem­ző pél­da: a Wass Albert-kultusz.

– Az ér­ték­el­vű „köz­pon­ti” fi­nan­szí­ro­zás for­rá­sa­i­nak be­szű­kü­lé­se: a szép­iro­da­lom esé­lyei a sza­bad pi­a­con. A jel­lem­ző pél­dány­szá­mok ala­ku­lá­sá­nak be­mu­ta­tá­sa a ko­ráb­bi év­ti­ze­dek­hez ké­pest. Az iro­da­lom he­lyé­nek meg­vál­to­zá­sa a tár­sa­da­lom ér­ték­rend­jé­ben.

– A be­lé­pő új mé­di­ák (ke­res­ke­del­mi te­le­ví­zi­ók, in­ter­net) ha­tá­sa az ol­va­sá­si szo­ká­sok­ra. Az iro­da­lom he­lyé­nek és sze­re­pé­nek meg­vál­to­zá­sa az egyén ér­ték­rend­jé­ben.

– Ala­ku­ló, új­já­ala­ku­ló és el­tű­nő ele­mek a ki­adók és fo­lyó­ira­tok spekt­ru­má­ban. A folyóirat-választék (a le­het­sé­ges prog­ra­mo­kat és a gazdasági-kulturális kör­nye­ze­tet jel­leg­ze­tes pél­dá­kon mu­tat­juk be).

– Jel­lem­ző pél­dák az új ki­adók kö­zül: Ale­xand­ra, Ul­pi­us, Ba­las­si, Osi­ris, At­lan­tisz

– Jel­lem­ző pél­dák az át­ala­ku­ló ki­adók kö­zül: Kos­suth, Mag­ve­tő, Eu­ró­pa

– Jel­lem­ző pél­dák az új fo­lyó­ira­tok kö­zül: Hol­mi, 2000, Buksz, Pom­pei, Enig­ma

– Jel­lem­ző pél­dák az át­ala­ku­ló fo­lyó­ira­tok kö­zül: ÉS, Kor­társ; a re­gi­o­ná­lis la­pok meg­nö­ve­ke­dett sze­re­pe.

– Az érdekérvényesítés/érdekvédelem, a fi­nan­szí­ro­zás és a jutalmazás/elismerés régi és új in­téz­mé­nyei

– A ma­gán­me­ce­na­tú­ra: a So­ros Ala­pít­vány sze­re­pe a 80-as 90-es évek­ben. Más je­len­tős kez­de­mé­nye­zé­sek: Pri­ma Pri­mis­si­ma stb.

– Ál­la­mi me­ce­na­tú­ra: NKA, mű­vé­sze­ti dí­jak (Kos­suth, Szé­che­nyi stb.) oda­íté­lé­se, al­ko­tói és ki­adói pá­lyá­za­tok stb.

– Al­ter­na­tív cso­por­to­su­lá­sok: Szép­írók Tár­sa­sá­ga, FISZ, al­ter­na­tív dí­jak és ju­tal­mak stb.

– Az írói ér­vé­nye­sü­lés, ki­emel­ke­dés új esz­kö­zei. Az elekt­ro­ni­kus mé­dia el­len­áll­ha­tat­lan sze­re­pe.

– Új­faj­ta köz­éle­ti­ség és fe­le­lős­ség­vál­la­lás: a po­li­ti­kát ala­kí­tó írók és az író­kat át­ala­kí­tó po­li­ti­ka. A rend­szer­vál­tás ér­tel­mi­sé­gi hát­or­szá­gá­ban, majd a de­mok­ra­ti­kus be­ren­dez­ke­dés és a ké­sőb­bi szellemi-politikai meg­osz­tott­ság lét­re­ho­zá­sá­ban sze­re­pet ját­szó írók út­jai és vá­lasz­tá­sai. (Pet­ri, Eör­si, Kon­rád, Csoó­ri, Csur­ka, Csen­gey)

d) Ten­den­ci­ák a ki­lenc­ve­nes évek szép­pró­zá­já­ban

– A „tör­té­nel­mi re­gény” ironikus-reflektált vál­to­za­tai (Már­ton Lász­ló, Dar­va­si Lász­ló, Láng Zsolt)

– A ma­gán­tör­té­net át­ér­tel­me­zé­se (Ga­ra­czi Lász­ló, Né­meth Gá­bor, Zá­va­da Pál)

– Realista-referenciális el­be­szé­lés, szociális-lélektani te­ma­ti­ka (Tar Sán­dor, Háy Já­nos, Bar­tis At­ti­la)

– Gro­teszk pél­dá­zat és mes­ter­sé­ges nyelv: (Par­ti Nagy La­jos, Ha­zai At­ti­la, Gren­del La­jos)

– A Gesamtkunstwerk-ként el­gon­dolt re­gény (Krasz­na­hor­kai Lász­ló)

– A ten­den­ci­ák szin­té­zi­se: Har­mo­nia ca­eles­tis és Ja­ví­tott ki­adás

e) Ten­den­ci­ák a ki­lenc­ve­nes évek lí­rá­já­ban

– Lí­rai sze­rep­já­té­kok (Or­bán Já­nos Dé­nes, Ko­vács And­rás Fe­renc, Té­rey Já­nos)

– A líra mint az „ala­nyi be­széd” il­lú­zi­ó­ja (Ke­mény Ist­ván, Tóth Krisz­ti­na)

– Kí­sér­le­tek a nyelv de­for­má­lá­sá­val (Ku­kor­elly End­re, Par­ti Nagy La­jos)

f) Ten­den­ci­ák a ki­lenc­ve­nes évek drá­má­já­ban

– Iro­ni­kus já­ték, „sti­li­zált re­a­liz­mus” (Par­ti Nagy La­jos, Háy Já­nos, Ga­ra­czi Lász­ló)

– A szín­há­zi pra­xis­ból ki­nö­vő drá­ma­szö­veg (Tas­ná­di Ist­ván)

– Lá­to­má­sos stá­ció­drá­ma (Kár­pá­ti Pé­ter)

– Klasszi­kus bo­hó­zat és ba­rokk lát­vány­szín­ház (Ham­vai Kor­nél)

g) Ki­sport­rék:

– Ke­mény Ist­ván

– Par­ti Nagy La­jos

– Ku­kor­elly End­re

– Té­rey Já­nos

h) Ki­emelt mű­vek

A ha­zai iro­dal­mi köz­tu­dat­ba ek­kor be­lé­pő, ré­geb­ben írt mun­kák kö­zül, [a ha­tás­tör­té­ne­ti elv fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel:]

– Má­rai: Nap­ló

– Ha­tár Gőző: Ani­bel

– Fa­lu­dy György: Po­kol­be­li víg nap­ja­im

– Ham­vas Béla: A bor fi­lo­zó­fi­á­ja

– Bibó Ist­ván: Vá­lo­ga­tott ta­nul­má­nyok I‑IV. (1990)

– A ne­o­avant­gárd­ból: Szó­get­tó an­to­ló­gia (1989)

Ek­kor szü­le­tett mű­vek:

– Pet­ri György: Hogy el­ér­jek a nap­sü­töt­te sá­vig [Va­la­mi is­me­ret­len, 1990]

– Bo­dor Ádám: Si­nist­ra kör­zet (1992)

– Dar­va­si Lász­ló: könny­mu­tat­vá­nyo­sok le­gen­dá­ja (1999)

– Ga­ra­czi Lász­ló: Egy lem­úr val­lo­má­sai (1995, 1998)

– Par­ti Nagy La­jos: Ibusár–Mauzóleum (1996)

– Tar Sán­dor: Szür­ke Ga­lamb (1996)

– Ke­mény Ist­ván: Egy nap élet [A néma H, 1996]

– Es­ter­há­zy Pé­ter: Har­mo­nia ca­eles­tis (2000)

– Krasz­na­hor­kai Lász­ló: Há­bo­rú és há­bo­rú (1999)

– Már­ton Lász­ló: Át­ke­lés az üve­gen (1992)

– Háy Já­nos: Xan­adu (1999)

Kro­no­ló­gia

Ne­ve­ze­tes politika- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti ese­mé­nyek; tu­do­mány­tör­té­ne­ti

for­du­la­tok; je­len­tős mű­vé­sze­ti tel­je­sít­mé­nyek; a leg­fon­to­sabb mű­vek a ma­gyar és a vi­lág­iro­da­lom­ban

Mu­ta­tók

Al­ko­tók, irány­za­tok és in­téz­mé­nyek ne­vé­nek, mű­vek cí­mé­nek, a leg­ne­ve­sebb ese­mé­nyek, hely­szí­nek ne­vé­nek jegy­zé­ke, va­la­mint fogalom-(tárgy)mutató

.….….….….….….….….….….….…..

MŰHELY (Hát­tér­ta­nul­má­nyok és a ké­zi­könyv mun­ká­la­ta­i­val össze­füg­gés­ben szü­le­tő cél­zott alap­ku­ta­tá­sok ered­mé­nyei)

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?