Doromb

Doromb, 4.

Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 4, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2015.

Va­jon mit érez­tek, akik be­lül­ről is­mer­ték a régi po­pu­lá­ris kul­tú­rát? Szé­gyen­kez­tek avít­tas vagy csö­pö­gős ol­vas­má­nya­ik, tö­re­dé­ke­sen meg­jegy­zett da­la­ik mi­att? Megszólták‑e azo­kat, akik­nek a ke­zé­ben pony­vát vagy ver­ses kéz­ira­tot lát­tak, mi­köz­ben ma­guk is rej­te­get­tek ilyes­mit? Formálták‑e a ha­gyo­mányt, vagy csak kény­szer­ből köz­le­ked­tek a lit­te­rae ko­pott lép­cső­há­zá­ban? Ké­szen vet­ték a szö­ve­ge­ket, pi­a­ci pony­va­sá­tor­ban, avagy költői-írói ön­tu­dat­tal (eset­leg is­ko­lai kö­te­le­zett­ség­ként) fog­tak a vers­fa­ra­gás­hoz? Lehet‑e szel­le­mes egy an­tik re­mi­nisz­cen­cia egy bor­so­di vő­fély­vers­ben, vagy az ilyes­mit csak el­té­vedt, je­len­tés­vesz­tett kul­túr­mor­zsa­lék­nak tart­suk? Kul­tú­ra volt‑e egy­ál­ta­lán mind­ez, avagy el­len­kul­tú­ra, ál-kultúra? Ér­ték­men­tés vagy a szel­le­mi igény­te­len­ség jele?

Ér­le­lő­dik egy mon­dat, ame­lyet ta­lán most már nem túl­zás le­ír­ni. A köz­köl­té­szet lát­ha­tó­lag már nem azt je­len­ti, mint a 2000-es évek ele­jén. Nem kor­lá­to­zó­dik a ver­ses írott folk­lór tör­té­ne­ti ré­te­ge­i­re, de még csak a tá­gabb köz­köl­té­szet­re, te­hát a mű­köl­tői ter­més va­ri­á­ló­dá­sá­nak, szét­ter­je­dé­sé­nek ta­nul­sá­ga­i­ra sem.  Vol­ta­képp meg­ér­kez­tünk ah­hoz az pont­hoz, hogy a nép­köl­té­szet ana­ló­gi­á­já­ra a folk­lór jel­le­gű írott po­pu­lá­ris mű­fa­jok összes­sé­gét je­lent­se – te­hát épp­úgy be­le­ér­ten­dő a pró­zai ha­gyo­mány, mint a ver­sek és da­lok. Így a vizs­gált re­per­to­ár szé­le­sít­he­tő, a mód­szer­tan köl­csö­nö­sen csi­szo­lód­hat, s egy­re töb­bet tud­ha­tunk meg a ma­gyar pró­za­tör­té­net hé­za­go­san is­mert je­len­sé­ge­i­ről is. En­nek je­gyé­ben ké­szült a Do­romb. Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok 4. kö­te­te.

Doromb, 3.

Do­romb: Köz­köl­té­szeti ta­nul­má­nyok, 3, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­citi, 2014.

A Do­romb so­ro­zat egy­részt ka­ta­li­zá­tora, más­részt hű tük­re sze­retne len­ni a szak­mai dis­kur­zus­nak, amely a ma­gyar köz­köl­té­sze­tet érin­ti, bár­mi­lyen irány­ból kö­ze­lít­se­nek hoz­zá a ku­ta­tók. Így ke­rül­het egy­más mel­lé for­rás­köz­lés és prog­ram­ta­nul­mány, tárgy­tör­té­neti és mű­faji át­te­kin­tés, il­letve a nép­rajz, történet- és ze­ne­tu­do­mány ide vágó ered­mé­nye­i­nek be­mu­ta­tása. A szer­kesztő leg­főbb szán­déka, hogy a kö­zös meg­je­le­nés le­he­tő­sé­gé­vel még ott is pár­be­szé­det kez­de­mé­nyez­zen, ahol ere­de­ti­leg erre nem volt esély, s a sok­fe­lől ér­kező tu­dás­ele­me­ket en­gedje egy kö­zös, de – a ku­ta­tott tárgy­hoz mél­tó mó­don – he­te­ro­gén, szer­ves, ön­sza­bá­lyozó, akár ön­el­lent­mon­dá­sok­tól sem men­tes ku­ta­tói iránnyá for­má­lódni.

A so­ro­zat har­ma­dik kö­te­té­hez vá­ra­ko­zá­son fe­lüli szám­ban és mi­nő­ség­ben csat­la­koz­tak a szer­zők. A név­sor ma­gá­ért be­szél: az aka­dé­miai és az egye­temi ku­ta­tó­he­lyek je­les kép­vi­se­lői mel­lett ki­váló mu­zeo­ló­gu­so­kat és egy Kossuth-díjas mű­vészt is üd­vö­zöl­he­tünk kö­zöt­tük.

Doromb, 2.

Do­romb: Köz­köl­té­szeti ta­nul­má­nyok, 2, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­citi, 2013.

Év­szá­za­dos ta­pasz­ta­lat, hogy a köz­köl­té­szet vé­ge­lát­ha­tat­lan svéd­asz­ta­lát (ne­tán bol­ha­pi­a­cát?) egy­aránt kö­rül­áll­ják hi­va­tá­sos és mű­ked­ve­lő köl­tők, de „szűrös-gubás em­be­rek” is, s min­den­ki le­emel róla va­la­mit, ami meg­tet­szik neki. Ta­lán le is tesz­nek ide ezt-azt: a köz­köl­té­szet új ele­me­ket szív­hat ma­gá­ba a szó­be­li­ség­ből, nép­da­lok­ból, mon­dák­ból, köz­mon­dá­sok­ból. E kap­cso­lat­rend­szer leg­alább ak­ko­ra (ha nem na­gyobb) ér­té­kek köz­ve­tí­tő­jé­vé te­szi, mint ami­kor a mű­köl­té­szet „ház­tá­ji”, gyen­gécs­ke vissz­fé­nye­ként vi­sel­ke­dik.

A Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok 2. kö­te­te az előz­mé­nyek szel­le­mé­ben, még­is új irá­nyok­ból ke­re­si a vá­laszt a fen­ti­ek­re. Ez­út­tal e ha­gyo­mány tág ha­tár­vi­dé­ké­re ki­rán­du­lunk: az al­kal­mi mű­köl­té­szet, az epi­go­niz­mus, a pro­pa­gan­da vi­lá­gá­ba.

Doromb, 1.

Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 1, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2012.

A so­ro­zat nyi­tó da­rab­já­nak ta­nul­má­nyai a kö­zép­kor­tól a re­form­ko­rig sok­féle köz­köl­té­szeti érint­ke­zé­sekről, hát­tér­tu­dás­ról, a po­pu­lá­ris kul­túra iro­dalmi kap­cso­la­ta­i­ról tu­dó­sí­ta­nak. Ta­lán íze­lítőt ad­nak ab­ból a kör­for­gás­ból, amely száj­ha­gyo­mány és írás­be­li­ség, elit mű­vé­sze­tek és a köz­népi, fa­lusi, mező­vá­rosi, ké­sőbb pol­gári kö­zös­ségi mű­velt­ség kö­zött fi­gyel­hető meg. S ne gon­dol­juk, hogy csak e régi ko­rok­ban, hi­szen nap­ja­in­kig egé­szen ha­sonló fo­lya­ma­tok tart­ják éb­ren a po­pu­lá­ris kul­tú­rát.

Doromb

2012-től új, éven­ként meg­je­le­nő tanulmánykötet-sorozatot in­dí­tot­tunk út­já­ra

DOROMB. KÖZKÖLTÉSZETI TANULMÁNYOK

cím­mel. A so­ro­zat ön­ál­ló fó­ru­mot biz­to­sít az élén­kü­lő kora új­ko­ri köz­köl­té­sze­ti ku­ta­tá­sok mód­szer­ta­ni, tex­to­ló­gi­ai, retorika- és po­é­ti­ka­tör­té­ne­ti, iro­da­lom­szo­cio­ló­gi­ai stb. ta­pasz­ta­la­ta­i­nak át­adá­sá­ra, va­la­mint a társ­tu­do­má­nyok­kal (nép­rajz, ze­ne­tu­do­mány, könyv­tár­tu­do­mány stb.) foly­ta­tan­dó esz­me­cse­ré­re.

A so­ro­zat fő pro­fil­ja a XVIIXVIII. szá­za­di ma­gyar vi­lá­gi po­pu­lá­ris vers­kul­tú­ra, de nem­csak az ano­nim köz­köl­té­szet, ha­nem a köl­tői élet­mű­vek folk­lo­ri­zá­ló­dá­sa, pl. Ama­de Lász­ló, Fa­lu­di Fe­renc, Cso­ko­nai, Pá­ló­czi Hor­váth Ádám, Má­tyá­si Jó­zsef stb. köz­köl­té­sze­ti kap­cso­la­tai, a ka­len­dá­ri­u­mi és pony­va­kul­tú­ra, va­la­mint a pa­rasz­ti száj­ha­gyo­mány („nép­köl­té­szet”) egy­ko­ri fel­fe­de­zé­sé­nek és is­me­re­té­nek do­ku­men­tu­mai. Öröm­mel vesszük a pró­zai mű­fa­jok, a ko­ráb­bi és XIX. szá­za­di ro­kon je­len­sé­gek vizs­gá­la­tá­ban szü­le­tett ered­mé­nye­ket, il­let­ve a po­pu­lá­ris vers­ter­més nem­zet­kö­zi hát­te­rét, pár­hu­za­ma­it elem­ző ta­nul­má­nyo­kat is. Szí­ve­sen kö­zöl­nénk új ta­nul­má­nyo­kat a Kárpát-medence né­met, ro­mán, szlo­vák, dél­szláv és neo­la­tin köz­köl­té­sze­té­nek alig is­mert össze­füg­gé­se­i­ről. Egy­út­tal biz­tat­juk a mo­dern ma­gyar iro­da­lom ku­ta­tó­it egy ha­son­ló pro­fi­lú ki­ad­vány lét­re­ho­zá­sá­ra.

A kö­te­tek az MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek re­ci­ti ki­adó­já­nál je­len­nek meg, in­gye­ne­sen el­ér­he­tő pdf és epub for­má­tum­ban, il­let­ve né­hány nyom­ta­tott pél­dány­ban a szer­zők és a köz­könyv­tá­rak ré­szé­re (az OTKA K 104758 sz. pá­lyá­zat tá­mo­ga­tá­sá­val).

A ta­nul­má­nyok, for­rás­köz­lé­sek stb. ma­xi­mált ter­je­del­me: 1 ív (40 000 ka­rak­ter). Il­luszt­rá­ci­ók köz­lé­sé­re is van mód, ame­lye­ket kü­lön fáj­lon­ként, leg­alább 300 dpi fel­bon­tás­ban ké­rünk. Jegy­ze­te­lés: az Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Köz­le­mé­nyek alap­el­vei sze­rint.

Min­den ta­nul­mány­hoz 1 be­kez­dés­nyi an­gol nyel­vű re­zü­mét is ké­rünk. A szer­kesz­tő­ség fenn­tart­ja a jo­got, hogy vá­lo­gas­son a be­ér­ke­zett írá­sok kö­zül.

A 2014. évi kö­tet­be szánt ta­nul­má­nyok­ra vo­nat­ko­zó re­giszt­rá­ció (té­ma­meg­je­lö­lés és re­zü­mé): 2014. áp­ri­lis 15., a cik­kek be­kül­dé­si ha­tár­ide­je: 2014. szep­tem­ber 15.

A szer­kesz­tő­ség ema­il­je: doromb.kozkolteszet@gmail.com

Meg­tisz­te­lő együtt­mű­kö­dé­sü­ket elő­re is kö­szön­jük, üd­vöz­let­tel,

Csör­sz Ru­men Ist­ván

(OTKA K 104758 té­ma­ve­ze­tő, szer­kesz­tő)

MTA BTK ITI, XVIII. szá­za­di osz­tály

No tags for this post.

§ One Response to Doromb

Vélemény, hozzászólás?