Buda Attila írása

november 28th, 2019 § 0 comments

recenzió

Tüs­kés Ti­bor vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fia. Össze­ál­lí­tot­ta Tüs­kés Anna. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Bár­mit gon­dol­jon is az ol­va­só a szel­lem­tör­té­net­ről mint egy kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó tör­té­nel­mi kor­szak kul­tú­ra­meg­kö­ze­lí­té­sé­ről, to­váb­bá az an­nak egyik le­ága­zá­sán ma­gá­ra is­me­rő táj­iro­da­lom­ról, a vi­dé­ki (pa­rasz­ti) vagy vá­ro­si (pol­gá­ri) élet idil­li tisz­ta­sá­gá­ról, il­let­ve ör­dö­gi rom­lott­sá­gá­ról, ahogy az elő­ze­tes fel­te­vé­sek ezt pre­ju­di­kál­ni szok­ták, ta­gad­ha­tat­lan, hogy az egy­sé­ges, egy­sé­ge­sü­lő nem­ze­ti kul­tú­rá­kon be­lül, fel­té­ve, hogy ilye­nek lét­re­jön­nek, a föld­raj­zi el­kü­lö­nü­lés sa­já­tos je­gyei leg­több­ször ki­ala­kul­nak. Elég csak arra utal­ni, hogy pél­dá­ul Mó­ricz Zsig­mond és Ba­bits Mi­hály vi­dék­él­mé­nye nem csu­pán tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­ge­ket, de táji je­gye­ket is hor­doz, eb­ből kö­vet­ke­ző­en pró­za­szem­lé­le­tük el­tér egy­más­tól, noha ter­mé­sze­te­sen mind­ket­ten az egy­sé­ges ma­gyar nyel­vű kul­tú­ra kép­vi­se­lői és al­ko­tói.

Eb­ben az ér­te­lem­ben Tüs­kés Ti­bor éle­te és mun­kás­sá­ga egy­ér­tel­mű­en a Du­nán­túl­hoz kö­tő­dik, an­nak is in­kább kö­zép­ső, il­let­ve nyu­ga­ti ré­szé­hez, aho­gyan ez a Tüs­kés Anna ál­tal egy­be­szer­kesz­tett bib­li­og­rá­fi­á­já­ból is ki­de­rül, s amint ezt élet­út­já­nak fő ál­lo­má­sai, Szán­tód, Pécs és Ba­la­ton­feny­ves is jel­zi.

Az anyag­gyűj­tés­sel, szer­ke­ze­ti ki­ala­kí­tás­sal, a té­tel­le­írá­sok­kal, an­no­tá­ci­ók­kal, a be­so­ro­lás­sal kap­cso­la­tos szem­pon­tok a be­ve­ze­tő­ben ol­vas­ha­tók. A bib­li­og­rá­fia a le­he­tő leg­egy­sze­rűbb, de egy­ben a leg­át­te­kint­he­tőbb szer­ke­zet­ben tar­tal­maz­za anya­gát: sa­ját mű­vek, szak­iro­da­lom, hatás- és kul­tusz­tör­té­net. Eb­ben a fel­osz­tás­ban köz­li té­te­le­it töb­bek kö­zött a két év­ti­ze­de meg­je­lent, Sta­uder Má­ria és Var­ga Ka­ta­lin ál­tal szer­kesz­tett Babits-bibliográfia is; mi­vel pe­dig e kö­tet lek­to­ra Sta­uder Má­ria volt, a Tüs­kés Tibor-bibliográfia egy­ben ko­ráb­bi ta­pasz­ta­la­tok alap­ján is ké­szült. Szer­kesz­tő­je, ahogy elő­sza­vá­ban be is szá­mol róla, má­sok el­kez­dett mun­ká­ját foly­tat­ta és fe­jez­te be, s en­nek kö­vet­kez­té­ben ke­rül­het az ol­va­sók elé az 1956 és 2009 kö­zöt­ti, írói, szer­kesz­tői élet­út összeg­zé­se. Ezen­fe­lül a bib­li­og­rá­fia ma­gá­ban fog­lal­ja az élet­mű le­zá­rá­sa után meg­je­lent, azt fel­dol­go­zó re­cep­ció té­te­le­it is. Mi­vel az el­sőd­le­ges be­so­ro­lás az idő­ren­det kö­ve­ti, a há­rom nagy egy­ség té­te­lei bi­zo­nyos ér­te­lem­ben élet­raj­zi kro­no­ló­gi­át he­lyet­te­sí­te­nek, ami­re maga a szer­kesz­tő is utal be­ve­ze­tő­jé­ben, il­let­ve szót ej­tett er­ről Mé­szá­ros B. End­ré­nek, aki az Új Du­nán­tú­li Nap­ló­ban – 2019. ja­nu­ár 25-én – a bib­li­og­rá­fi­á­ról be­szél­ge­tett vele.

A sa­ját mű­vek idő­be­li egy­más­ra kö­vet­ke­zé­se, le­gye­nek bár ön­ál­ló kö­te­tek vagy idő­sza­ki ki­ad­vány­ban meg­je­lent köz­le­mé­nyek, azt mu­tat­ja, hogy Tüs­kés Ti­bor sajtó- és könyv­ki­adás­be­li je­len­lé­te a szű­kebb pát­ri­á­ból ha­ladt a fő­vá­ros felé, de azon túl, Ma­gyar­or­szág ke­le­ti ré­szé­nek le­he­tő­sé­ge­i­vel, te­ma­ti­ká­já­val, köz­lé­si for­rá­sa­i­val nem élt, vagy el­ke­rül­te azo­kat. A Ba­la­ton vi­dé­ke, Ba­ra­nya, ben­ne az Or­mán­ság­gal, So­mogy, Zala, ezek a vi­dé­kek ad­ják kez­det­ben és még so­ká­ig a meg­je­le­nés he­lyet is, té­má­it is, még ak­kor is, ha az előb­bi már át­te­vő­dött a fő­vá­ros­ba. Szű­kebb kör­ben Pécs, Mo­hács, Sik­lós, Szán­tód­pusz­ta – át­té­te­le­sen is, pél­dá­ul az első Mar­tyn Fe­renc kap­csán. Ugyan­ilyen mar­káns azon al­ko­tók sora is, akik­kel Tüs­kés Ti­bor éle­te so­rán szí­ve­sen fog­lal­ko­zott: Ko­do­lá­nyi Já­nos, Csor­ba Győ­ző, Illyés Gyu­la, Nagy Lász­ló, Pi­linsz­ky Já­nos, Ró­nay György, Fül­ep La­jos, Ta­káts Gyu­la, Fo­dor And­rás, Né­meth Lász­ló, Weö­res Sán­dor, Ko­do­lá­nyi Gyu­la, Mé­szöly Mik­lós, a ré­geb­bi iro­da­lom­ból Zrí­nyi Mik­lós, a mű­vé­szek kö­zül Ve­ress Pál, Mar­tyn Fe­renc. Ró­luk szó­ló, ve­lük kap­cso­la­tos, igen vál­to­za­tos írá­sai elő­ször kü­lön­bö­ző idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok­ban je­len­tek meg, majd az évek mú­lá­sá­val egy-egy gyűj­te­mé­nyes kö­tet ke­re­ke­dett ki ezek­ből, nem be­szél­ve az ele­ve írói mo­nog­rá­fi­a­ként kez­dett kö­te­tek­ről. A kü­lön­bö­ző al­ko­tók­kal fog­lal­ko­zó írá­sok mel­lett azon­ban köz­pon­ti sze­re­pük van a szo­cio­ló­gi­ai, il­let­ve a pe­da­gó­gi­ai, a ta­ní­tás­hoz, a kri­ti­kai élet­hez kap­cso­ló­dó elem­zé­sek­nek, ta­nul­má­nyok­nak is. Ezek az iro­dal­mi ne­ve­lést, a hat­va­nas évek kö­ze­pé­nek, vé­gé­nek nagy tech­ni­kai új­don­sá­gát, az is­ko­la­te­le­ví­zi­ót és vele pár­hu­za­mo­san a film­esz­té­ti­kát tár­gyal­ják. 1976-ban Vers­ről vers­re cím­mel adta köz­re 20. szá­za­di vers­elem­zé­se­it, ké­sőbb no­vel­la­elem­zé­se­it, s je­len­tő­sek a kép­ző­mű­vé­sze­ti tár­gyú írá­sok is. Szo­cio­ló­gi­ai té­má­jú írá­sai a vi­dé­ki élet­tel fog­lal­koz­nak. S köz­re­ad­ta töb­bek kö­zött szer­kesz­tői em­lé­ke­it is, a Je­len­kor in­du­lá­sá­val kap­cso­la­tos em­lé­ke­zé­se­it. Ön­ál­ló kö­te­tei kö­zül jó né­hány több ki­adás­ban is meg­je­lent, ami a tár­gyalt té­mák irán­ti fo­lya­ma­tos ol­va­sói ér­dek­lő­dést mu­tat­ja.

Igen vál­to­za­tos volt Tüs­kés Ti­bor szer­kesz­tői te­vé­keny­sé­ge. An­to­ló­gi­ák, ver­ses­köny­vek, re­per­tó­ri­u­mok, bib­li­og­rá­fi­ák és kü­lön­fé­le szö­veg­köz­lé­sek össze­ál­lí­tá­sa fű­ző­dik a ne­vé­hez; jó ré­szük azok­nak a mun­kás­sá­gát tár­ja fel, akik­ről ő maga is írt. Ba­bits Mi­hály és Pécs kap­cso­la­tá­ról kis köny­vet ál­lí­tott össze, ev­vel is se­gí­tett az em­lé­ke­zet éb­ren tar­tá­sá­ban.

A bib­li­og­rá­fia leg­ter­je­del­me­sebb fe­je­ze­te a rész­köz­le­mé­nye­ket tar­tal­maz­za, a fo­lyó­ira­tok­ban, na­pi­la­pok­ban, kü­lön­fé­le gyűj­te­mé­nyek­ben meg­je­lent írá­so­kat. Fő­leg ezek­ből lát­ha­tó, hogy Tüs­kés Ti­bor iro­dal­mi mun­kás­sá­ga a hely­tör­té­net és az iro­dal­mi ne­ve­lés kap­cso­la­tá­val kez­dő­dött. Az első for­rá­sok kö­zött a Du­nán­tú­li Nap­ló sze­re­pelt, s ér­de­kes vé­gig­kö­vet­ni meg­je­le­né­si he­lyek sze­rint is a gaz­da­go­dó élet­mű­vet. Ké­sőbb or­szá­gos és he­lyi je­len­tő­sé­gű tár­gyak vál­ta­koz­tak, s a fo­lyó­ira­tok­ban meg­je­lent írá­sok nagy ré­sze az évek mú­lá­sá­val az ön­ál­ló kö­te­tek anya­gát al­kot­ta. Meg­fi­gyel­he­tő az a gya­kor­lat, amely egy-egy té­má­nak szű­kebb és bő­vebb ki­fej­té­sét más és más for­rás­ban, más és más ol­va­só­kö­zön­ség­nek adta köz­re, pél­dá­ul a Könyv­ba­rát­ban és a Könyv­tá­ros­ban; ezek a te­ma­ti­ka­i­lag azo­nos, de tár­gya­lá­suk­ban el­té­rő köz­lé­sek egy­aránt kez­de­mé­nye­ződ­het­tek a szer­ző­től vagy az adott fo­lyó­ira­tok­tól. A kri­ti­kák iro­dal­mi al­ko­tá­sok­ról, szín­há­zi elő­adá­sok­ról, kon­cer­tek­ről szól­tak, fil­mek­ről rit­kán. Tüs­kés Ti­bor dön­tő­en ma­gyar szer­zők­ről, ha­zai je­len­sé­gek­ről írt. Szem­be­tű­nő, hogy bár az öt­ve­nes évek vé­gé­től je­len­tek meg fo­lya­ma­to­san kü­lön­bö­ző írá­sai, kö­zöt­tük szov­jet tár­gyú el­enyé­sző­en ta­lál­ha­tó – Vik­tor Ro­zov be­mu­ta­tó­ja, szov­jet film­na­pok, 1967-ben egy Tol­lal és ecset­tel a Szov­jet­uni­ó­ban című köz­le­mény: más sem­mi. A pe­ri­o­di­kák­ban meg­je­lent írá­sok­ban ér­de­kes nyo­mon kö­vet­ni azt, ami­re a kö­tet össze­ál­lí­tó­ja is utalt, a kü­lön­bö­ző uta­zá­si be­szá­mo­ló­kat. Pél­dá­ul 1968 és 1970 kö­zött ba­ra­nyai, 1983-ben bul­gá­ri­ai, itá­li­ai és gö­rög­or­szá­gi, 1992-ben és 1993-ban sváj­ci ki­rán­du­lá­sok­ról ad­tak hírt a tu­dó­sí­tá­sok. Emel­lett a nyolc­va­nas évek ele­jén egy Va­ló­ság­kö­zel­ben című so­ro­za­tot ve­ze­tett, be­fe­je­zé­se után pe­dig egy Tá­jak, em­be­rek cí­műt. A ki­lenc­ve­nes évek ele­jén szer­kesz­tői em­lé­ke­it adta köz­re, majd az év­ti­zed vé­gé­ig a Lyu­kas­óra Könyv­moly nevű ro­va­tát ve­zet­te. S ahogy ko­ráb­ban sem volt írá­sa­i­ban ideo­ló­gi­ai je­len­lét, a ki­lenc­ve­nes évek ele­jé­től sem szű­rő­dött be azok­ba sem­mi a po­li­ti­kai, iro­dal­mi csa­tá­ro­zá­sok­ból.

A re­cep­ció és a kultusztörténet-fejezetek is ezt a sok­szí­nű, de még­is mar­káns ér­dek­lő­dést, pá­lyát mu­tat­ják. A szer­kesz­tés a több előz­ményt sa­ját gyűj­tés­sel ki­egé­szít­ve egy­sé­ges és kö­vet­ke­ze­tes bib­li­og­rá­fi­á­vá for­mál­ta – ta­lán né­hány té­tel­nél hi­ány­zik az an­no­tá­ció, ha a cím­ből nem egy­ér­tel­mű a tar­ta­lom, il­let­ve el­vét­ve té­ve­dé­se­ket ta­lál­ni (Siki Géza Ró­nay Lász­ló ál­ne­ve volt) – de ezek em­lí­té­se csak azért sze­re­pel itt, hogy a re­cen­zens is mond­jon va­la­mit…

Summary

The life and work of Ti­bor Tüs­kés is cle­arly con­nec­ted to Trans­da­nu­bia, spe­ci­fi­cally to its midd­le and wes­tern part, as is evi­dent from the bib­lio­gra­phy edi­ted by Anna Tüs­kés, and as in­di­ca­ted by the main sta­ges of his life: Szán­tód, Pécs and Ba­la­ton­feny­ves. The bib­lio­gra­phy con­ta­ins Tüs­kés’ writing and edi­to­ri­al work bet­ween 1956 and 2009, as well as items of re­cept­ion re­la­ted to the oeuvre pub­lis­hed af­ter its comp­le­ti­on. Be­ca­u­se the pri­ma­ry clas­si­fi­ca­ti­on fol­lows a ch­ro­no­log­i­cal or­der, the items in the th­ree main units are, in a sen­se, a substi­tu­te for a bio­gra­phi­cal ch­ro­no­logy. It is clear that Ti­bor Tüs­kés’ li­ter­ary work be­gan with the re­la­ti­onship bet­ween lo­cal his­to­ry and li­ter­ary edu­ca­ti­on. The to­pics of the writings are first pro­vi­ded by the Ba­la­ton re­gi­on, Ba­ra­nya, inc­lu­ding the Or­mán­ság, as well as So­mogy and Zala; more spe­ci­fi­cally by Pécs, Mo­hács, Sik­lós, and Szán­tód­pusz­ta. Equ­ally no­te­wor­thy is the se­ri­es of aut­hors whom Ti­bor Tüs­kés was ke­enly in­ter­es­ted in du­ring his life: writers, po­ets, and ar­tists of the 20th cent­ury con­nec­ted to Trans­da­nu­bia. Ti­bor Tüs­kés’ edi­to­ri­al ac­ti­vi­ti­es were qu­i­te di­ver­se. He com­pi­led an­t­ho­lo­gi­es, po­etry books, re­pert­ori­es, and bib­lio­gra­p­hi­es and pub­lis­hed va­ri­o­us texts.

Tagged , ,

Vélemény, hozzászólás?