Idegen testünk – Márjánovics Diána recenziója

május 8th, 2019 § 0 comments

recenzió

Föl­des Györ­gyi. Test – szö­veg – test. Test­rep­re­zen­tá­ci­ók és a Má­sik szép­iro­dal­mi al­ko­tá­sok­ban. Bu­da­pest: Kal­lig­ram Ki­adó. 2018.

An­ge­lo Soli­man, a fekete-afrikai rab­szol­gá­ból lett ki­vé­te­les mű­velt­sé­gű ne­mes tör­té­ne­tét – a Ki­tö­mött bar­bár óta kü­lö­nö­sen – jól is­mer­jük. Ke­vés­bé köz­ke­le­tű a Test – szö­veg – test bo­rí­tó­ján sze­rep­lő Sa­art­je Ba­art­man ese­te, mely a de­hu­ma­ni­zá­ció szél­ső­sé­ges el­já­rá­sát ha­son­ló­képp pél­dáz­za. A Fok­föl­dön szü­le­tett, Eu­ró­pá­ban hot­ten­tot­ta Vé­nusz­ként is­mert­té vált Sa­art­jét a 19. szá­zad ele­jén lon­do­ni és pá­ri­zsi arisz­tok­ra­ták kö­re­i­ben mez­te­le­nül, lát­vá­nyos­ság­ként sze­re­pel­tet­ték. Tes­ti adott­sá­ga­i­ra kü­lö­nös fi­gye­lem irá­nyult: a fran­cia ana­tó­mus, Ge­or­ges Cu­vi­er a hu­sz­ö­nöt éve­sen el­hunyt nőt fel­bon­col­ta, „agyát és »túl­fej­lett« ki­s­aj­ka­it […] for­ma­lin­ba tettet[te], s ezt csont­vá­zá­val és a tes­té­ről ké­szült gipsz­önt­vénnyel együtt kiállít[tatta] a pá­ri­zsi Em­ber­ta­ni Mú­ze­um­ban.” (115)

Föl­des Györ­gyi köny­vé­nek bo­rí­tó­ja szem­lé­le­te­sen he­lye­zi fó­kusz­ba Sa­art­je alak­ját, mely a kul­tu­rá­lis, et­ni­kai, fi­zi­kai, nemi meg­kü­lön­böz­te­tés­ről szó­ló dis­kur­zus fel­idé­zé­sé­vel utal a kö­tet­ben he­lyet kapó írá­sok köz­pon­ti prob­lé­má­já­ra. A szer­ző a test és tex­tus vi­szo­nyát vizs­gá­ló ta­nul­mány­kö­te­té­nek fel­üté­sé­ben összeg­zi fő kér­dés­fel­te­vé­se­it:

Van‑e test szö­veg nél­kül, van‑e szö­veg test nél­kül? Mi­ként író­dik bele a test­ről való tu­dá­sunk (iro­dal­mi) szö­ve­ge­ink­be, mi­képp ala­kít­ják az (iro­da­lo­mi) szö­ve­gek a test­ről való tu­dá­sun­kat? Hol a test a szö­veg­ben, hol a szer­ző tes­te a szö­veg­ben, és hol a má­sik / a Má­sik tes­te? Ki a szö­veg Má­sik­ja? (7)

A Test – szö­veg – test Föl­des 2007 és 2017 kö­zött pub­li­kált ta­nul­má­nya­i­nak, elő­adás­szö­ve­ge­i­nek te­ma­ti­kus vá­lo­ga­tá­sa­ként e komp­lex prob­lé­ma­együt­test jár­ja kör­be kü­lön­bö­ző as­pek­tu­sok­ból, s – a disz­cip­li­ná­ris ha­tár­hely­zet s az elem­zett szö­ve­gek el­té­rő kér­dés­irá­nyai mi­att – ki­ter­jedt ku­ta­tá­si te­rü­le­tet je­löl ki.

A test­írás és a Má­sik című nyi­tó­fe­je­zet a könyv egé­szét meg­ala­po­zó te­o­re­ti­kus meg­fon­to­lá­so­kat kö­zöl. A kö­tet­rész há­rom ta­nul­má­nya – a Cor­pus ali­e­num cso­port ku­ta­tá­sa­it idéz­ve, a tárgy­te­rü­let út­tö­rő (ko­ráb­ban a He­li­kon 2011/1–2. és 2013/3. szá­má­ban pub­li­kált) szö­ve­ge­i­nek to­vább­írá­sa­ként – ki­me­rí­tő rész­le­tes­ség­gel szól a „test és a szö­veg kap­cso­la­tá­nak rend­kí­vül komp­lex, mul­ti­di­men­zi­o­ná­lis voltá[ról]” (11), a kor­po­rá­lis nar­ra­to­ló­gia tör­té­ne­té­ről, disz­cip­li­ná­ris hely­ze­té­ről, mód­szer­ta­ná­ról és al­kal­ma­zá­si le­he­tő­sé­ge­i­ről. A kö­tet axi­ó­má­ja, hogy a test „min­dig va­la­mely dis­kur­zus vagy nar­ra­tí­va ré­sze­ként, nyel­vi konst­ruk­ci­ó­ként áll előt­tünk, más­fe­lől pe­dig egy tár­sa­dal­mi tér­ben meg­kép­ző­dő szociális/kulturális rep­re­zen­tá­ció” (86). A test­írás­el­mé­let irá­nya­it le­író be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyok be­lát­ha­tat­la­nul tá­gas­nak tűnő vizs­gá­la­ti te­re­pet kör­vo­na­laz­nak: a test és a Má­sik kar­te­zi­á­nus, fe­no­me­no­ló­gi­ai, pszi­cho­ana­li­ti­kus, her­me­ne­u­ti­kai, struk­tu­ra­lis­ta, klasszi­kus nar­ra­to­ló­gi­ai, poszt­struk­tu­ra­lis­ta fe­mi­nis­ta és ki­borg­el­mé­le­ti meg­kö­ze­lí­té­se­it vá­zol­va ve­zet­nek a kö­tet fő tár­gyá­hoz, a test és a Má­sik szép­iro­dal­mi mun­kák­ban tet­ten ért rep­re­zen­tá­ci­ó­já­hoz.

A könyv egyik köz­pon­ti fo­gal­ma a kris­te­vai ab­jekt, mely de­fi­ní­ci­ó­ja sze­rint el­uta­sí­tást, un­dort, szo­ron­gást vagy fé­lel­met ge­ne­rál a be­fo­ga­dó­ban (95). A kö­tet kü­lö­nö­sen je­len­tős, Cor­pus ali­e­num című ta­nul­má­nya az ab­jek­ti­zá­ció ha­tás­me­cha­niz­mu­sát meg­vi­lá­gí­tó mó­don írja le, amint a nőt irracionális–amorális lény­ként lát­ta­tó el­mé­le­tek­ről, „a po­li­ti­kai gyű­lö­let és fé­le­lem” (97) tor­zí­tó ha­tá­sá­ról, a zsi­dó­sá­got de­hu­ma­ni­zá­ló, il­let­ve be­teg­sé­gek szimp­tó­má­i­val fel­ru­há­zó el­já­rá­sok­ról szól. E fe­je­zet­ben Föl­des a stig­ma­ti­zá­ló, tár­gyi­a­sí­tó te­kin­tet ra­di­ká­lis pél­dá­ja­ként a „re­a­lis­ta mú­ze­um” szem­lé­lő­i­nek pers­pek­tí­vá­ját em­lí­ti.

[A] kö­zép­kor­tól a 19. szá­zad vé­gé­ig a vi­zu­a­li­tás, a te­kin­tet elé ve­tett­ség kü­lö­nö­sen nagy sze­re­pet ka­pott a Má­sik­kal, az Ide­gen­nel szem­be­ni vi­szony ki­ala­kí­tá­sa­kor: en­nek leg­fon­to­sabb te­re­pei a vá­sá­rok, temp­lom­te­rek, mu­tat­vá­nyos­bó­dék, ba­rak­kok, ál­lat­ker­tek, cso­da­ka­bi­ne­tek […]. E he­lye­ken te­szik ugyan­is köz­sze­mél­re – együtt a kü­lön­le­ges ál­la­tok­kal – az élő és élet­te­len, fo­gya­té­kos vagy szí­nes­bő­rű tes­te­ket, e „szörny­szü­löt­te­ket”: szi­á­mi ik­re­ket, tör­pé­ket, sza­kál­las nő­ket, az Ele­fánt­em­bert, a gyer­me­két szop­ta­tó fe­ke­te anyát, va­la­mint a ha­lá­luk után ki­tö­mött fe­ke­te em­be­re­ket, üve­gek­be tett te­ra­to­ló­gi­ai min­tá­kat, sze­xu­ál­pa­to­ló­gi­ai eset­nek te­kin­tett, ana­tó­mi­a­i­lag hű vi­asz­bá­bu­kat. (105)

A Cor­pus ali­e­num a be­fo­ga­dói at­ti­tűd tör­té­ne­ti vál­to­zá­sá­ról is szól­va („a szá­zad­for­du­ló kör­nyé­kén kö­vet­ke­zik el az a pil­la­nat, ami­kor […] meg­szü­le­tik a sé­rült test, az »han­di­ca­pé«, a fo­gya­té­kos: a köz­igaz­ga­tá­si szer­vek in­nen­től kezd­ve er­kölcs­rom­bo­ló­nak, im­mo­rá­lis­nak te­kin­tik az ab­nor­ma­li­tás köz­szem­lé­re té­te­lét” [108–109]) ve­zet el a kö­tet kö­vet­ke­ző, szö­veg­in­terp­re­tá­ci­ón ala­pu­ló ré­szé­hez.

A Test – szö­veg – test to­váb­bi há­rom szö­veg­egy­sé­ge el­té­rő te­ma­ti­kus blok­kok sze­rint struk­tu­rá­ló­dik, ugyan­ak­kor tar­tal­maz­za azon kap­cso­ló­ele­me­ket, olyan – ki­vált­képp Kris­te­va, Ci­xo­us, Bart­hes, De­le­u­ze és Guat­ta­ri, va­la­mint Said kor­po­ra­li­tás­sal és ide­gen­ség­gel össze­füg­gő meg­ál­la­pí­tá­sa­i­ból ki­in­du­ló – ál­lí­tá­so­kat, me­lyek a ko­he­rens kö­tet­kom­po­zí­ció biz­to­sí­té­kai. A va­la­ha­nya­dik nem című fe­je­zet Sza­bó De­zső, Lesz­nai Anna, Czó­bel Min­ka, Gal­gó­czi Er­zsé­bet, Ra­kovsz­ky Zsu­zsa és Dar­va­si Lász­ló mű­ve­it il­le­tő­en szól töb­bek közt a – Sza­bó ál­tal ins­pi­rált – ma­gyar avant­gárd masz­ku­lin szte­reo­tí­pi­á­kat mu­ta­tó, mi­zo­gün nő­ké­pé­ről, to­váb­bá a Don­na Ju­an­na című Czóbel-darab (fér­fi és női sze­rep­lők köz­ti op­po­zí­ci­ós vi­szonyt ki­moz­dí­tó) dra­ma­tur­gi­ai el­já­rá­sa­i­ról. Itt kap he­lyet Föl­des Galgóczi-tanulmánya, mely a ke­vés­sé ka­no­ni­kus, ám ki­emelt fi­gyel­met ér­dem­lő Tör­vé­nyen be­lül transzg­resszív nar­rá­ci­ós el­já­rá­sa­it elem­zi.

A transz­na­ci­o­na­li­tás női as­pek­tu­sai és A zsi­dó Má­sik című fe­je­ze­tek a trau­ma stu­di­es dis­kur­zu­sát idé­zi, töb­bek közt Ma­ri­anne Hirsch, Eva Hoff­mann, He­len Ep­s­te­in el­mé­le­té­re ala­poz­va. A szer­ző a kö­tet­rész­ben Föl­des Jo­lán és Ago­ta Kris­tof emig­ráns lét­ta­pasz­ta­la­tot fel­dol­go­zó élet­mű­ve kap­csán je­len­tős, a szak­iro­da­lom alap­ve­té­sét cá­fo­ló ész­re­vé­telt tesz:

[M]indkét író­nő, mi­köz­ben te­ma­ti­ka­i­lag egy­sze­rű­en kép­te­len el­sza­kad­ni a mig­ráns­ta­pasz­ta­lat­tól, rend­sze­re­sen a fik­ció te­rü­le­tén mo­zog: élet­mű­vük alap­ve­tő há­nya­dát re­gé­nyek te­szik ki, s ki­sebb ré­szét no­vel­lák (eset­leg: kis­re­gé­nyek). E mű­fa­ji arány […] szem­ben áll­ni lát­szik a transz­na­ci­o­na­li­tás és a mig­rá­ció szak­iro­dal­ma meg­ál­la­pí­tá­sa­i­val, mi­sze­rint ez a ta­pasz­ta­lat azo­kat az iro­dal­mi for­má­kat pri­vi­le­gi­zál­ja, ame­lyek a me­mo­ár, a bi­og­rá­fia, az au­to­bi­og­rá­fia és az út­le­írást hasz­nál­ják ha­tár­át­lé­pé­se­ik ki­in­du­ló­pont­já­ul. (266)

A könyv záró fe­je­ze­tei a pá­ri­zsi ma­gyar emig­ráns szer­ző, Eva Al­massy s a „leg­kaf­ka­ibb fran­cia író” (287), Ma­rie NDi­a­ye pró­zá­ja kap­csán ve­tik fel a transz­na­ci­o­ná­lis női te­rek (ko­ráb­ban ke­vés­sé vizs­gált) té­má­ját. A tér­po­é­ti­kai elem­zés a Fog­ság ese­té­ben is je­len­tős meg­ál­lí­tá­sok­kal szol­gál. Föl­des a Spiró-regényben a „no­mád tér­szer­ve­ző­dés” (309) ér­vé­nye­sü­lé­sét véli fel­fe­dez­ni:

…hőse, Uri mint ér­tel­mi­sé­gi, mint ró­mai zsi­dó, mint (eny­hén) fo­gya­té­kos tes­tű sze­mély az ide­gen, a Má­sik tö­ké­le­tes pél­dá­ja, aki­nek ál­ta­la sem ér­tett okok­ból tör­té­nő foly­to­nos utaz(tat)ása ta­lán meg­fe­lel­tet­he­tő a De­le­u­ze és Guat­ta­ri ál­tal el­kép­zelt és az ide­gen­sé­get ugyan­csak je­löl­ni ké­pes no­mád lét sa­já­tos­sá­ga­i­nak. (299)

A Test – szö­veg – test nagy­ívű záró ta­nul­má­nya a másod- és har­mad­ge­ne­rá­ci­ós ho­lo­kauszt­tra­u­ma fe­mi­nis­ta as­pek­tu­sa­i­ról szól, Turi Tí­mea, Cso­bán­ka Zsu­zsa és Clara Royer szö­ve­ge­i­re fó­kusz­ál­va. A ta­nul­mány a ho­lo­kauszt­iro­da­lom kap­csán sze­mé­lyes vo­nat­ko­zá­so­kat is kö­zöl (313) – a kö­tet egé­szé­re jel­lem­ző­en: nem di­dak­ti­kus (s a leg­ke­vés­bé sem ítél­ke­ző) mó­don, még­is egy­ér­tel­mű­en ta­nús­kod­va az em­pa­ti­kus szer­zői at­ti­tűd­ről, az eman­ci­pa­to­ri­kus szem­lé­le­tű ku­ta­tó étho­szá­ról.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet
tudományos segédmunkatársa,
fiatal kutatói ösztöndíjasa

Summary

Body – text – body pre­sents a the­ma­tic com­pi­la­ti­on of Györ­gyi Földes’s papers from the past ten ye­ars, in re­la­ti­on to the to­pic of cor­po­real rep­re­s­en­ta­ti­on and the Ot­her in li­ter­ary works. The book ser­ves as im­por­tant backg­round li­te­ra­tu­re and aims at bring­ing cor­po­real nar­ra­to­logy clos­er to a Hun­ga­ri­an au­di­en­ce. Ac­cord­ing to the main the­sis of the vo­lu­me, body is a sociological–cultural rep­re­s­en­ta­ti­on, it is al­ways a lin­gu­al con­struc­ti­on, and a substan­ti­al ele­ment of dis­co­ur­se. Földes’s work exa­mi­nes the comp­lex re­la­ti­on of text and body in the case of both inf­lu­en­ti­al and mar­gi­nal aut­hors (e. g.: Sza­bó De­zső, Ago­ta Kris­tof, Ra­kovsz­ky Zsu­zsa; Gal­gó­czi Er­zsé­bet, Ma­rie NDi­a­ye, Lesz­nai Anna). Földes’s papers scru­ti­nize this comp­lex phe­no­me­non from se­ve­ral pers­pec­ti­ves. The aut­hor emp­loys dif­fe­rent the­o­re­ti­cal app­ro­a­ches, such as her­me­ne­u­tics, Freu­di­an and Lac­ani­an psy­cho­a­naly­sis, struc­tu­ral­ism, clas­si­cal nar­ra­to­logy, trau­ma stu­di­es, post­struc­tu­ral fe­min­ism, trans­na­ti­o­nal and exi­le stu­di­es, and cy­borg the­ory.

Tagged , , ,

Vélemény, hozzászólás?