Buda Attila a Mikes-bibliográfiáról

október 2nd, 2012 § 0 comments

Recenzió

Mi­kes Ke­le­men vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fia, Hopp La­jos anyag­gyűj­té­sé­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val össze­áll. Kun Zsu­zsan­na, Ma­c­zák Ibo­lya, Budapest–Eger, MTA Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Intézet–Líceum Ki­adó, 2011.

Ter­mé­sze­tük sze­rint az év­for­du­lós em­lé­ke­zé­sek ugyan füg­get­le­nek az ün­ne­pelt sze­mé­lyek, szer­zők aka­ra­tá­tól, még­is nagy­ban hoz­zá­já­rul­nak az utó­kor ér­té­ke­lé­sé­hez. Igaz ez az 1761-ben el­hunyt Mi­kes Ke­le­men ese­té­ben is, aki­re 2011-ben ki­emelt fi­gye­lem­mel em­lé­ke­zett a szak­ma ha­lá­lá­nak két és fél szá­za­dos for­du­ló­ja al­kal­má­ból. A ke­rek dá­tu­mot, több szak­mai és szé­le­sebb kö­zön­ség­nek szánt prog­ram kö­szön­töt­te (ezek­ről rész­le­te­sen be­szá­mol az év­for­du­lós Mikes-honlap), s Mikes-antológiák és szö­veg­ki­adá­sok mel­lett 2011-ben je­lent meg Mi­kes vá­lo­ga­tott sze­mé­lyi bib­li­og­rá­fi­á­ja is. Meg­em­lí­ten­dő to­váb­bá, hogy a leg­in­kább le­ve­le­i­ről köz­is­mert szer­zőt 2012-ben Ro­dos­tó (Te­kir­dağ) dísz­pol­gár­rá avat­ta, ami a hosszú ide­ig konf­lik­tu­sos török–magyar múlt is­me­re­té­ben egy­ál­ta­lán nem ma­gá­tól ér­te­tő­dő ese­mény.

A bib­li­og­rá­fia el­ké­szül­tét egy, az év­for­du­ló­tól füg­get­len kö­rül­mény is elő­se­gí­tet­te. A Mi­kes mű­vek kri­ti­kai ki­adá­sá­nak saj­tó alá ren­de­ző­je, Hopp La­jos ké­szí­tett ko­ráb­ban egy össze­ál­lí­tást, amely­nek tar­tal­má­ról, fel­hasz­nál­ha­tó­sá­gá­ról Tüs­kés Gá­bor ad szá­mot az el­ké­szült mun­ka be­ve­ze­tő­jé­ben. Ezt az elő­gyűj­tést egé­szí­tet­ték ki a bib­li­og­rá­fia szer­kesz­tői – Kun Zsu­zsan­na és Ma­c­zák Ibo­lya –, mun­ká­juk azon­ban messze meg­ha­lad­ja a szimp­la össze­ál­lí­tói te­vé­keny­sé­get: az el­ké­szült jegy­zék egy­szer­re összeg­zi a ko­ráb­bi ku­ta­tá­so­kat és ins­pi­rál­ja a Mi­kes­re, va­la­mint mű­vé­re irá­nyu­ló, jö­vő­be­li ér­dek­lő­dést is.

A szám­ba­vé­tel­re ér­de­mes, re­le­váns tar­tal­mú for­rá­sok té­te­lei a művek–szakirodalom–kultusz hár­mas cso­por­to­sí­tás­ban ol­vas­ha­tók. Mind­ezt meg­elő­zi a fel­hasz­nált bib­li­og­rá­fi­ák re­giszt­rá­lá­sa, me­lyek rész­ben kéz­ira­to­sak – kö­zöt­tük Hopp La­jos már em­lí­tett gyűj­té­se, amely e mun­ká­nak is alap­ját ké­pez­te –, rész­ben nyom­ta­tot­tak, rész­ben há­ló­za­ti köz­lé­sek. Mi­vel nem tel­jes ér­té­kű bib­li­og­rá­fia az, amely nem rög­zí­ti elő­de­it, – fel­té­ve, hogy van­nak ilye­nek – s nem so­rol­ja fel azo­kat a ko­ráb­bi, ha­son­ló mun­ká­kat, ame­lyek­ből sa­ját gyűj­té­se ki­in­dult, az össze­ál­lí­tók na­gyon he­lye­sen ezt a fel­so­ro­lást he­lyez­ték elő­re, ami­vel egy­ben sa­ját mun­ká­ju­kat is po­zi­ci­o­nál­ták a Mi­kes­sel kap­cso­la­tos bib­li­og­rá­fi­ák so­rá­ban.

A mű­vek az in­for­má­ció­hor­do­zók vál­to­zá­sát kö­ve­tik a kéz­ira­tok­tól a nyom­ta­tott ki­adá­so­kon túl a hang­hor­do­zó­kig, il­let­ve a di­gi­tá­lis ki­ad­vá­nyo­kig. Ez a sor­rend tu­laj­don­kép­pen a nyom­ta­tott bib­li­og­rá­fi­ai fel­tá­rás ha­tá­ra­it is mu­tat­ja, hi­szen a kö­vet­ke­ző in­for­má­ci­ós szint, az on­line szö­veg­köz­lés, szak­iro­da­lom és re­cep­ció a vir­tu­a­li­tás kö­vet­kez­té­ben a leg­na­gyobb erő­fe­szí­té­sek el­le­né­re is va­ló­szí­nű­leg csak rész­le­ge­sen és idő­le­ge­sen meg­ra­gad­ha­tó – ha­bár ta­lán bő­vü­lő szá­mú – té­te­le­ket ered­mé­nyez, ame­lyek vissza­ke­res­he­tő­sé­ge bi­zony­ta­lan, tar­tal­ma pe­dig sok eset­ben nem üti meg a nyom­ta­tott vál­to­zat vá­lo­ga­tá­sá­nak mér­té­két.

A nyom­ta­tott ki­adá­sok fel­so­ro­lá­sa ele­jén a szak­ma­i­lag leg­meg­bíz­ha­tóbb szö­veg­for­rás, a kri­ti­kai ki­adás kö­te­tei áll­nak, ezt kö­ve­ti a vá­lo­ga­tá­sok, az ön­ál­ló és a sze­mel­vé­nyes mű­vek rög­zí­té­se. Ki­emel­ke­dő sze­re­pe van Mi­kes mun­kás­sá­gá­ban és be­fo­ga­dás­tör­té­ne­té­ben a Tö­rök­or­szá­gi le­ve­leknek; a té­te­lek az 1794-es első ki­adás­tól a 2009-es ha­son­má­sig ter­jed­nek. Jól lát­szik, hogy az egy­mást kö­ve­tő ki­adá­sok so­rán a mű egy­fe­lől a ma­gyar iro­da­lom ré­szé­vé vált, más­fe­lől ge­ne­rál­ta az élet­mű mé­lyebb fel­tá­rá­sát, majd a mű­vek kri­ti­kai ki­adá­sát. A kü­lön­bö­ző ki­adá­sok té­te­lei tar­tal­maz­zák az is­mer­te­té­sek, re­cen­zi­ók ada­ta­it, szük­ség ese­tén pe­dig a for­rás tar­tal­má­ra vo­nat­ko­zó an­no­tá­ci­ó­kat is. Im­po­záns a Le­ve­les­könyv ide­gen nyel­vű ki­adá­sa­i­nak szá­ma, ame­lyek kö­zött nem csu­pán sze­mel­vé­nyes, ha­nem tel­jes szö­ve­gű vál­to­za­tok is ta­lál­ha­tók. Kü­lön öröm, hogy ezek na­gyobb szám­ban nem ma­gyar in­téz­mé­nyek gon­do­zá­sá­ban je­len­tek meg, s Mi­kes kül­föl­di meg­is­mer­te­té­sé­re a ha­zai ki­adók csak rá­se­gí­tet­tek. A nem­zet­kö­zi ér­dek­lő­dés­ben ter­mé­sze­te­sen a téma játssza a fon­to­sabb sze­re­pet, a kö­zös eu­ró­pai tör­té­ne­lem, az ori­en­ta­liz­mus ma is ér­dek­lő­dést ki­vál­tó ha­gyo­má­nya, s eb­ből a szem­pont­ból a mű nyel­ve má­sod­la­gos. Utób­bi vi­szont a for­dí­tás­sal kap­cso­la­tos prob­lé­mák, az au­ten­ti­kus nyel­vi esz­köz­tár meg­te­rem­té­se so­rán lép­het elő­tér­be; Mi­kes nyel­vé­nek ide­gen nyel­vi meg­je­le­ní­té­se a for­dí­tá­sok utá­ni ku­ta­tá­sok egyik irá­nyát is je­lent­he­ti.

A gaz­dag szak­iro­da­lom, re­cep­ció át­te­kin­té­se arra is al­kal­mat nyújt, hogy a szak­ma szá­má­ra meg­mu­tat­koz­zon, szű­kebb ge­og­rá­fi­ai kör­nye­ze­tünk­ben mely né­pek irodalom- vagy tör­té­net­tu­do­má­nyá­ban ha­gyott nyo­mot Mi­kes sze­mé­lye és (leg­alább) leg­is­mer­tebb mun­ká­ja. Mond­hat­ni azt, hogy Mi­kes Ke­le­men mun­kás­sá­gá­nak tel­jes­sé­ge csak a kri­ti­kai ki­adás kö­te­tei nyo­mán vált ál­ta­lá­no­san is­mert­té, ki­vé­ve ter­mé­sze­te­sen le­ve­le­it, ame­lyek tel­jes vagy rész­ki­adá­sok, il­let­ve ok­ta­tás­be­li elő­for­du­lá­sok kö­vet­kez­té­ben leg­alább em­lí­tés­szin­ten is­mer­tek vol­tak. E fe­je­zet­ben olyan té­te­lek is sze­re­pel­nek, ame­lyek­re sze­mé­lyi bib­li­og­rá­fi­ák­ban ál­ta­lá­ban nem for­dí­ta­nak fi­gyel­met az össze­ál­lí­tók, noha jel­lem­ző ké­pét ad­hat­ják egy-egy al­ko­tó be­fo­ga­dá­sá­nak; Kun Zsu­zsan­na és Ma­c­zák Ibo­lya azon­ban fel­so­rol­ják a ké­zi­köny­vek, tan­köny­vek, le­xi­ko­nok vo­nat­ko­zó rész­le­te­it, sőt az egye­te­mi ok­ta­tás kü­lön­fé­le szint­je­in ké­szült, Mi­kes­re vo­nat­ko­zó dol­go­za­to­kat is, utób­bi­ak kö­zül né­há­nyat iro­da­lom­be­li em­lí­tés és nem au­top­szia alap­ján. Ez vi­lá­go­san mu­tat­ja az át­gon­dolt és min­den for­rás­ra ki­ter­je­dő gyűj­tést, bár ép­pen a dol­go­za­tok­kal kap­cso­lat­ban fel­me­rül­het: va­jon a bu­da­pes­ti, ko­lozs­vá­ri, szom­bat­he­lyi, nyír­egy­há­zi, pi­lis­csa­bai in­téz­mé­nye­ken kí­vül más­hol nem készültek‑e ha­son­ló zá­ró­mun­kák?

Igen vál­to­za­tos anya­got re­giszt­rál a Hatás- és kul­tusz­tör­té­net című fe­je­zet, ter­je­de­lem, mű­faj, tar­ta­lom szem­pont­já­ból. A gyűj­tő­kör nem csu­pán az írá­sos do­ku­men­tu­mo­kat fog­lal­ja ma­gá­ban, ha­nem a kép­ző­mű­vé­sze­ti, szob­rá­sza­ti, érem­mű­vé­sze­ti, ze­nei al­ko­tá­so­kat s a fil­me­ket is tar­tal­maz­za. A bib­li­og­rá­fi­át a Mi­kes­sel kap­cso­la­tos in­téz­mé­nyek, em­lék­he­lyek, ki­ál­lí­tá­sok, dí­jak ve­gyes té­te­lei zár­ják.

Az előt­tünk fek­vő mun­ka az el­ké­szül­te fe­let­ti öröm mel­lett azt is eszé­be jut­tat­ja a re­cen­zens­nek: hány olyan XVIII. szá­za­di, XVIII. szá­zad végi, re­form­kor előt­ti ma­gyar szer­ző van, aki ef­fé­le összeg­zés­sel még nem ren­del­ke­zik. Ne­ve­ket nem kell fel­so­rol­ni, de mi­cso­da le­he­tő­sé­get rejt(ene) e fel­is­me­rés az egye­te­mi könyvtár- vagy iro­da­lom­sza­kok ma­ga­sabb év­fo­lya­mú hall­ga­tói szá­má­ra, hogy el­mé­lyed­je­nek vá­lasz­tott fog­lal­ko­zá­suk egy-egy ré­szé­ben, gya­kor­la­ti ta­pasz­ta­la­to­kat sze­rez­ve, me­lyek ered­mé­nye má­sok szá­má­ra is gyü­möl­csö­ző le­het­ne. Per­sze mind­ez fel­té­te­le­zi a szak­ta­ná­ri el­kö­te­le­zett­sé­get, út­mu­ta­tá­so­kat és jó­zan kész­te­té­se­ket is… Min­den­eset­re a Mikes-bibliográfia té­tel­le­írá­sai pon­to­sak, a gyors és biz­tos tá­jé­ko­zó­dást uta­lá­sok, meg­jegy­zé­sek és név­mu­ta­tó se­gí­tik. Ál­ta­lá­nos­ság­ban is igaz, hogy itt min­den a tu­do­má­nyos ku­ta­tás szol­gá­la­tá­ban áll, amit pél­dá­ul az an­no­tá­ci­ók, az ana­li­ti­kus le­írá­sok, vagy a szá­mo­zat­lan ol­da­lak­ra is ki­ter­je­dő fi­gye­lem mu­tat­nak. Ugyan­csak hasz­nos se­gít­ség, hogy – ahol van – a té­te­lek tar­tal­maz­zák a re­cep­ci­ót, ami a kri­ti­ka és a be­fo­ga­dás ak­tu­á­lis ál­la­po­tát is jel­zi. Meg kell je­gyez­ni azon­ban, hogy, ha már a cím­ol­dal és a tar­ta­lom két­nyel­vű, ami nyil­ván a meg­je­le­nés egyik tá­mo­ga­tó­ja felé tett gesz­tus volt, ak­kor leg­alább egy rö­vid né­met re­zü­mé is a kö­tet­be ke­rül­he­tett vol­na, mond­juk az elő­szó után.

E mun­kát össze­vet­ve más, a kor­ral pár­hu­za­mos idő­szak bib­li­og­rá­fi­á­i­val, vi­lá­go­san lát­szik, hogy mi­cso­da kü­lönb­ség van egy ál­ta­lá­nos, iro­dal­mi, iro­da­lom­tör­té­ne­ti, il­let­ve egy sze­mé­lyi bib­li­og­rá­fia tar­tal­ma, struk­tú­rá­ja, mély­sé­ge kö­zött. Nem he­lyet­te­sí­tik, el­len­ben jól ki­egé­szí­tik egy­mást. A sok­szí­nű és vi­rág­zó bib­li­og­rá­fi­ai kul­tú­ra is egyik fok­mé­rő­je a nem­ze­ti mű­ve­lő­dés élet­re­va­ló­sá­gá­nak, az ér­tel­mi­ség ál­ta­li tá­mo­ga­tott­sá­gá­nak. De 250 pél­dány­ban meg­je­len­tet­ni egy ilyen mun­kát, e so­rok író­já­ban egy­szer­re kelt hi­ány­ér­ze­tet, más­fe­lől a pa­zar­lás té­nyét jel­zi.

Summary

Ide

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?