Antoine Compagnon: Az elmélet démona

december 19th, 2007 § 0 comments

autoreferátum

An­toine Com­pa­gnon, Az el­mé­let dé­mo­na: Iro­da­lom és jó­zan ész, ford., jegyz. és a név­mu­ta­tót össze­ál­lí­tot­ta Je­ney Éva, Po­zsony, Kal­lig­ram, 2006.

A meg­ol­dá­sok el­múl­nak, a kér­dé­sek ma­rad­nak. Új kér­dé­sek­ként min­dig ré­gi­e­ket ve­tünk föl, leg­föl­jebb az össze­füg­gés vál­to­zik. Az egyet­len hi­te­les meg­ol­dás az arany kö­zép­út, a bi­zony­ta­lan­ság, a ren­del­ke­zés­re ál­lás, a nyi­tott­ság – va­la­hogy így fo­gal­maz­za meg el­mé­le­ti hit­val­lá­sát An­toine Com­pa­gnon, aki­től és aki­ről ma­gya­rul még nem ol­vas­hat­tunk vagy hall­hat­tunk túl so­kat. Rit­ka, mert köz­ért­he­tő köny­vet tart ke­zé­ben az ol­va­só, mely­nek dé­mo­na az el­mé­let­tel szem­be­szál­ló jó­zan ész, avagy kö­zös ér­zék, a sen­sus com­mu­nis, az, amit ál­ta­lá­ban so­kan gon­dol­nak. A dé­mon és az el­mé­let fe­szült­sé­ge tet­te le­he­tő­vé az el­mé­let fej­lő­dé­sét – fej­lő­dés, ha van –, s a ket­tő üt­kö­zé­se en­nek az írás­nak a szer­ve­ző­el­ve is. Az el­mé­let hét „fe­ke­te bá­rá­nyát” – az iro­dal­mi­ság, a szer­zői szán­dék, a vi­lág, az ol­va­só, a stí­lus, az iro­da­lom­tör­té­net és az ér­ték kulcs­fo­gal­ma­it – vizs­gál­ja meg a szer­ző, a szél­ső­sé­ges né­ző­pon­tok vég­le­tes­sé­gét odá­ig fo­koz­va, ahol az el­mé­let már ön­ma­ga el­len for­dul, s ahon­nan az el­mé­let és jó­zan ész kö­zöt­ti ki­egyen­lí­tő és köz­ve­tí­tő ál­lás­fog­la­lás igé­nye igen­csak meg­ala­po­zott­nak lát­szik.

Átemelve a régi rec.itiről.
No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?