Németh S. Katalin írása egy, a 18. században magyarra fordított „Petrarcha Ferenc”-mű mai kiadásáról

2016. január 30. § 0 hozzászólás

recenzió

Pet­rar­cha Fe­renc, A jó sze­ren­csé­nek és a sze­ren­csét­len­ség­nek or­vos­sá­ga­i­ról. Szé­kely Lász­ló for­dí­tá­sa (1760–1762), s. a. r. és a jegy­ze­te­ket írta Bíró Csil­la, Len­gyel Réka, Máté Ág­nes, ta­nul­mány Len­gyel Réka, Máté Ág­nes, lek­to­rál­ta és az elő­szót írta Szö­ré­nyi Lász­ló, Sze­ged, Lazi Könyv­ki­adó, 2015 (Szö­ve­gek és ta­nul­má­nyok a neo­la­tin fi­lo­ló­gia köréből).

A Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Klasszika-Filológiai és Neo­la­tin Tan­szé­ké­nek mű­he­lyé­ből olyan vas­kos kö­tet ke­rült ki, amely alatt le­sza­kad az asz­tal. A nem ta­gad­ha­tó fi­zi­kai tény rög­zí­té­sén túl a re­cen­zens fel­ada­ta an­nak meg­vizs­gá­lá­sa, va­ló­ban „kor­sza­kos, sú­lyos, je­len­tős, ne­héz” kiadvány‑e a leg­újabb, va­ló­já­ban azon­ban a leg­ré­gibb tel­jes ma­gyar Petrarca-prózafordítás?
» To­vább a tel­jes szövegre «