könyvismertetés

Molnár Eszter Edina, Parádi Andrea, Radvánszky Anikó, szerk. A varázsló kertje: Tanulmányok Csáth Gézáról. Pim Studiolo 13. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2023.

Csáth Géza kanonizációja egy izgalmas, több mint fél évszázadot felölelő, számtalan filológiai és intermediális mozzanatot tartalmazó időszakot követően időlegesen nyugvópontra jutott. Neve immár egy lapon emlegethető prominens kortársaiéval, akiknél sokkal kevesebb idő adatott meg neki egy, a náluk jóval vékonyabb életmű megszövegezéséhez. Kár lenne tagadni, hogy a boom sikeréhez a szerző híres-hírhedt szokásai, életvezetésének jól ismert szólamai is hozzájárultak, de Csáth esetében valószínűleg ezek (és a minderről részletesen beszámoló, mára közzétett, széles körben elérhető dokumentum-együttesek) kompenzálták az egyenetlen és fragmentált életműből fakadó gyengeségeket. A szerző halálának századik évfordulójának apropójából rendezett 2020-as tanácskozás résztvevői, azaz a kötet szerzői nem is haboztak belelapozni Csáth életrajzi dokumentumaiba, sőt, illusztratív jelleggel, de szorosan támaszkodtak is ezekre.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Kovács Krisztina. „…gazdag gyűjtőteknője különböző fajták patakjainak…”: Táj- és térképzetek Hunyady Sándor prózájában. Budapest: Dotnet, 2023.

Egy írói monográfia szerzője számtalan megközelítési lehetőség közül válogathat, miközben csupán egy fontos dologra kell figyelnie, tárgyának centrális helyzetben tartására. A monográfus szabadon mozgathatja a biográfia és a szoros szövegolvasás arányát szabályozó potmétert, vizsgálatában lemerülhet az adott szerző publikálatlan korpuszáig, de támaszkodhat csupán elérhető, ismert, kanonikus szövegekre is. Dönthet úgy, hogy a fókusz tágabbra nyitásával nagyobb teret enged az elsődleges kontextusnak, de mellőzheti is ezeket az elrugaszkodási pontokat. Az egy évtizeddel korábban megvédett doktori disszertációjának végső át- és kidolgozásában Kovács Krisztina egy olyan, a fenti szempontok szerint mozaikos megközelítést alkalmazott, amellyel nem egy használati utasítást, hanem egy részletgazdag térképet adott olvasói kezébe.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Martin József. Ismeretlen ismerősünk: Gajári Ödön élete és pályája: Az Újság a dualizmus liberális sajtóvilágában. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2023.

A magyar irodalom- és sajtótörténetben viszonylag ismeretlen műfaj a hírlapmonográfia. Egy neves, több évtizeden át megjelenő politikai napilap történetének megírásához több folyó(kilo)méternyi anyagot kell átlapoznia a kutatónak, miközben meg kell küzdenie a szembejövő ismeretlenekkel (mára teljesen elfeledett újság- és tárcaírók sokaságával), a magyar történetírás esetlegesen kevéssé vizsgált eseményeivel, valamint az utóbbi időben igencsak feldúsult médiaelméleti szakirodalommal is – érthető hát, miért nem jelennek meg hasonló kötetek éves rendszerességgel, dacára annak, hogy a digitalitás kellős közepén már nem feltétlenül kell hónapokat tölteni közgyűjteményi olvasótermekben, hogy egy száz évvel ezelőtti napilapba beleolvashassunk. Martin József, elmondása szerint, tizenkét évet szánt arra, hogy a dualizmus egyik legfontosabb napilapját közelebb hozza a 21. századi olvasóhoz, de kettős portréjával izgalmas interdiszciplináris munkát tett le az asztalra.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Bolaño, Roberto. The Last Interview and Other Conversations. A bevezető tanulmányt írta Marcela Valdes. Fordította Sybil Perez. New York: Melville House Publishing, 2009.

Borítékolható, hogy Jon Fosse, az irodalmi Nobel-díj 2023-as norvég nyertesének könyveladásai világszerte megugranak majd a közeljövőben. A könyvkiadók a tervezhető események (mint például a nemrég befejeződött 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, vagy a karácsonyi könyvvásárok) mellett olyan mozzanatokkal is kalkulálhatnak könyveik eladását illetően, amelyekre közvetlenül bizonyosan kevés ráhatásuk van, illetve legszívesebben elkerülnék ezeket. A rangos kitüntetések mellett így, akármilyen bizarr is ezzel együtt említeni, a szerzők halála bír hasonló könyvpiaci felhajtóerővel. Egy amerikai kiadó tulajdonképpen az utóbbi szomorú momentumokból próbál már egy bő évtizede tőkét kovácsolni – a sort a 2003-ban elhunyt Robert Bolañóval kezdték.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Beliczai Bea, vál. Tabán: Fényképek, történetek. Budapest: Bellibro, 2022.

Jan Assmann nevezetes megjegyzése szerint a közelmúltat felölelő „élénk” kommunikatív emlékezet hatótávolsága 80–100 évre terjed ki. Ha ez igaz, akkor éppen a határán vagyunk annak, hogy az 1930-as években lebontott misztikus budapesti városrész, a „régi Tabán” emlékezete lassacskán és végérvényesen a szimbolikus rögzítés állapotába, azaz a kulturális emlékezet stádiumába merevedjen.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Kelevéz Ágnes. Esti kérdések: Irodalomtörténeti nyomozás Babits költészetében. MIT füzetek IX. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2021.

A MIT-füzetek első kötete, Földes Györgyi monográfiája 2012-ben jelent meg, azóta a sorozat 2014 kivételével minden évben új kötettel bővült, de Kelevéz Ágnes kötete csak a harmadik a sorban, amely kifejezetten egy szerzőt állít középpontba. Az életművek egy-egy szakaszára koncentráló kötetek, Reichert Gábor Déry- és Tóth Csilla Márai-monográfiája (2018 és 2019) után Kelevéz Ágnes Babits Mihályról szóló újabb írásainak gyűjteménye egy abszolút központi szerző életművéhez engedi közelebb az olvasót.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Mészáros Zsolt, Parádi Andrea és Rákai Orsolya szerk. Kaffka 100: Tanulmányok Kaffka Margitról. Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2020.

Bántóan kevés helyen emlékeztek meg Kaffka Margit halálának századik évfordulójáról három évvel ezelőtt, 2018-ban, de ez is csak a recenzeált kiadvány jelentőségét értékeli föl. A Kaffka 100 ugyanis az egyetlen mérvadó emléknyom arról, hogy a honi irodalom- és kultúratudomány nem feledkezett el teljesen a Nyugat number one írónőjének centenáriumáról. Az írónőéről, akit évtizedek óta rendszeresen odasorolnak a modern irodalom (jobbára férfiúi) tagjai közé, de ezt a kötelezőnek vélt gesztust a kortársakhoz mérten ritkábban követi tényleges kanonizációs vagy újraolvasási aktus.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Bányai Elemér, Eötvös Leó, Szabados Sándor, szerk. Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1912. Budapest: BÚE, 1912.

(Az írás az almanach hasonmás-kiadványának egyik utószavaként szerepelt volna, de a kötet kiadása időközben meghiúsult. Az almanach megtalálható az Arcanum adatbázisában.)

A Budapesti Újságírók Egyesülete első, az 1905-ös évre szóló almanachja már 1904 őszén megjelent. Az egyesület ezzel a korabeli szokásjogot követte: a napilapok jelentős része azért időzítette az adott naptári év végére a (jövő évi) díszes album vagy évkönyv megjelenését, hogy ezzel egyszerre kedveskedhessen már meglévő előfizetőinek, és egyúttal ennek segítségével toborozzon új, rendszeres olvasókat.

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

• Feldolgozta és közreadja Széchenyi Ágnes. Schöpflin Aladár a Vasárnapi Újságban 1898–1921. Budapest: Argumentum, 2018.
• Szajbély Mihály. Csáth Géza élete és munkái: Régimódi monográfia. Budapest: Magvető, 2019.
• Arany Zsuzsanna. Kosztolányi Dezső élete. Budapest: Osiris, 2017.

Az elmúlt három év mindegyikében megjelent egy-egy olyan terjedelmes munka, amely ún. „nyugatos” szerzők életével és életművével foglalkozik behatóan. A magyar irodalmi modernség egyik legfontosabb periodikájának (az ebből képzett címkének) idézőjeles használata nem véletlen, ugyanis a három kiadvány többek között arra is rávilágít, mennyire hatékonyan forgolódott Csáth, Kosztolányi és Schöpflin abban a sűrű szövésű, mai szemmel átláthatatlan sajtóhálózatban, amelynek csak egyik (igaz, nagyon fontos) eleme volt a Nyugat.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Vaderna Gábor, fszerk. Önarckép álarcokban: A Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János–kiállításának katalógusa. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018.

Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából példátlan anyagi támogatáshoz jutottak a magyar kultúra (ezen belül is legfőképpen az irodalom) ápolásáért felelős és elkötelezett intézmények a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteitől kezdve az Országos Széchényi Könyvtáron át a Petőfi Irodalmi Múzeumig. Ezen a helyen lehetetlen felsorolni az Arany-emlékév keretében megvalósult összes eseményt, de a nagyszalontai Arany János Emlékkiállítás (és az ennek helyet adó Csonka torony) teljes rekonstrukciója, Szilágyi Márton monográfiája, az Arany kritikai kiadás sorozat újabb kötetei, a megannyi konferencia és tanulmánykötet, valamint a PIM Önarckép álarcokban című kiállítása, illetve ezek összeadódó hatása minden bizonnyal túl is mutat az irodalomtudomány által „soha el nem hanyagolt” (12) Arany János emléke ápolásának, a szerzői imágó és a gazdag szövegkorpusz vállaltan újszerű fénytörésben való felmutatásának aktusán.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Szénási Zoltán. Néma várostrom: Népnemzeti tradicionalizmus és konzervatív kritika a magyar irodalmi modernség kontextusában 1920 előtt. Irodalomtudomány és kritika. Budapest: Universitas Kiadó, 2018.

Ritkán találkozni olyan valóban értékes szakmunkával, amely a Nyugat – akár látensnek vélt – jelentőségét ne a folyóiratra irányított fókuszból próbálná megerősíteni, releváns rákérdezéssel próbára tenni, vagy akár megkérdőjelezni. A modern magyar irodalom intézményesülés-történetének elmesélése elképzelhetetlen a Nyugat említése nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a korszak (tágabb értelemben a századforduló, szűkebb értelemben az 1908 és 1920 közötti időszak) komplett diskurzusrendszerének feltérképezésére, akár olyan áron, hogy a folyóirat az adott megfigyelői pozíciónak csak a perifériáján foglaljon helyet.
» Tovább a teljes szövegre «

könyvismertetés

Bíró-Balogh Tamás, szerk/ed. Különben magyar költő vagyok: Radnóti Miklós levelezése I [Otherwise I’m a Hungarian poet. Miklós Radnóti’s Correspondence]. Budapest: Jaffa, 2017.

The first volume of Radnóti’s correspondence contains the letters the poet wrote and received over 19 years, between 1926 and 1945, 467 documents in total. The aim of Tamás Bíró-Balogh’s scholarly and carefully edited corpus is to publish all authentic letters Radnóti exchanged with his relatives, friends, colleagues, and publishing houses, except for those exchanged with his wife Fanni Gyarmati.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Szerdahelyi Sándor, szerk. A Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1910. évre: Utazás az újságírás körül  (Budapest: Révai és Salamon, 1910; hasonmás kiadás: Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2017).

A „holnapos-nyugatos” fellépéssel (és ennek határterületeivel, például a nemzetköziséggel, hagyomány és divat kérdésével stb.) foglalkozó 1909-es egyesületi évkönyvben is olvashatók voltak olyan írások (pl. Salgó Ernőé vagy Szini Gyuláé), amelyek az új nemzedék megjelenését és vele a modern irodalom legújabb poétikai trendjeit és sajátos kapcsolatrendszerét az egyedülálló intézményes háttérrel magyarázták. A megannyi időszaki kiadvány „tartalomgyártásába” becsatlakozó, szépirodalmi ambíciókat dédelgető személyek valódi minőségi újságírást produkáltak a századfordulón, miközben a modern magyar irodalom, ezen belül is leginkább a próza is sokat köszönhetett a tárcarovatban megjelenő igényes szövegek mai szemmel követhetetlen sorozatainak.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Nagy Beáta, Surányi Beáta és Ujvári Nóra, szerk. A fantázia hippogriffje: A romantikus képzelőerő elbeszélhetősége. Konferenciakötet. Budapest: reciti, 2017.

Három konferenciaszervezőből kötetszerkesztővé avanzsált doktori hallgató, tizenöt tanulmány nyolc tudományos műhely képviselőitől, hat magyar és hat külföldi szerző egy-egy vagy több írásának (vagy éppen zeneművének) vizsgálata három fejezetben – számokban valahogy így írható le A fantázia hippogriffje: A romantikus képzelőerő elbeszélhetősége című kötet, amelynek szövegei egy 2016 májusában rendezett konferencián hangzottak el először.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Hansági Ágnes, Tárca – regény – nyilvánosság: Jókai Mór és a magyar tárcaregény kezdetei, Budapest, Ráció, 2014 (Ráció – Tudomány, 19).

Mikszáth Kálmán Kísértet Lublón című kisregényét a kritikai szövegkiadásig (1958) – az első kötetkiadás nyomán – 1896-os szövegként tartotta számon az irodalomtudomány. Bisztray Gyula, a kritikai kiadás sajtó alá rendezője hívta fel első ízben a figyelmet arra, hogy a Pesti Hírlapban való tárcaközlés miatt a szöveg keletkezési idejét négy évvel korábbra kell helyezni.
» Tovább a teljes szövegre «