A Vidám srácok, Harmsz és a késő szovjet szamizdat – Kalavszky Zsófia recenziója

2020. november 27. § 0 hozzászólás

Наталья Доброхотова-Майкова и Владимир Пятницкий. „Лев Толстой очень любил детей…”: Анекдоты о писателях, приписываемые Хармсу. Pед. Софья Багдасарова. Москва: Бомбора, 2020.

2020 nya­rá­nak vé­gén a mű­vé­szet­tör­té­nész Szof­ja Bag­da­sza­ro­va kez­de­mé­nye­zé­sé­re és szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg Moszk­vá­ban a „Lev Tolsz­toj na­gyon sze­ret­te a gye­re­ke­ket…”: Írók­ról szó­ló anek­do­ták, ame­lye­ket Harm­sznak tu­laj­do­ní­tot­tak című kö­tet. A ki­ad­vány szá­mos cél­ja kö­zül az egyik az volt, hogy a nagy­kö­zön­ség vég­re a va­ló­di szer­zők neve alatt, fak­szi­mi­le ki­adás­ban – az ere­de­ti kéz­írá­sos szö­ve­get a hoz­zá­tar­to­zó il­luszt­rá­ci­ók­kal együtt be­mu­tat­va –, rész­le­tes kom­men­tá­rok­kal fel­sze­rel­ve is­mer­hes­se meg azo­kat az iro­dal­mi anek­do­tá­kat, ame­lyek az 1970-es évek kö­ze­pé­től a késő szov­jet sza­miz­dat­ban ha­tal­mas nép­sze­rű­ség­nek ör­vend­ve kezd­tek el ter­jed­ni, és ame­lyek a in­ter­net ko­rai idő­sza­ká­ban – im­már nem til­tott, de nyom­ta­tás­ban nem hoz­zá­fér­he­tő szö­veg­ként – kü­lön­bö­ző, iro­dal­mi ma­gán­ol­da­la­kon, on­line könyv­tá­rak­ban vál­tak ilyen-olyan for­má­ban el­ér­he­tő­vé.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Kalavszky Zsófia recenziója az új orosz akadémiai, kritikai Puskin-kiadás Líceumi versek, 1813–1817 című kötetéről

2019. július 29. § 0 hozzászólás

recenzió

А. С. Пушкин, Лицейские стихотворения, 1813–1817, Том 1. Санкт-Петербург, «Наука», 1999.  (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).

Pus­kin ko­rai, ún. lí­ce­u­mi ver­sei – vagy­is az éle­té­nek első és egyet­len tan­in­téz­mé­nyé­ben, a carsz­ko­je sze­lói lí­ce­um­ban el­töl­tött hat éve alatt (1811–1817) írt szö­ve­gei – a köl­tő élet­mű­vé­ben kü­lön­le­ges sze­re­pet töl­te­nek be. Élet­raj­zi, po­é­ti­kai, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti és még sok egyéb szem­pont­ból is zárt kor­puszt al­kot­nak, amely kor­pusz­nak az idő­be­li ha­tá­ra­it az 1813-as év ele­je (a leg­ko­ráb­bi, fenn­ma­radt Puskin-szöveg idő­pont­ja) és 1817. jú­ni­us 7‑e (a lí­ce­u­mi zá­ró­vizs­ga nap­ja) je­lö­lik ki. A zá­ró­vizs­gát kö­ve­tő­en két nap­pal Pus­kin el­hagy­ja Carsz­ko­je Sze­lót, Szent­pé­ter­vár­ra uta­zik, ahol egy tel­je­sen más tí­pu­sú élet­mód kez­dő­dik szá­má­ra, amely – er­ről a kéz­ira­tai egy­ér­tel­mű­en ta­nús­kod­nak – egy, a lí­ce­u­mi­tól me­rő­ben el­té­rő al­ko­tás­lé­lek­ta­ni ál­la­pot­tal pá­ro­sult.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Hajlandó lennék örökkön-örökké e földön élni, ha előbb mutatnának egy sarkot, ahol fütyülnek a hőstettekre” – Kalavszky Zsófia recenziója Venyegyikt Jerofejev biográfiájáról

2018. december 22. § 0 hozzászólás

recenzió

Лекманов Олег, Свердлов Михаил и Симановский Илья, Венедикт Ерофеев: посторонний [Ve­nye­gyikt Je­ro­fej­ev: a kí­vül­ál­ló], Литературные биографии (Москва: АСТ, 2018).

 

Vári Er­zsé­bet emlékére

Rég­óta fog­lal­koz­tat a kér­dés, hogy a kü­lön­bö­ző tár­sa­dal­mi, kul­tu­rá­lis és po­li­ti­kai fel­té­te­lek kö­zött lét­re­jö­vő iro­dal­mi kul­tu­szok for­má­ló­dá­sá­ban mi­lyen tí­pu­sú kul­tu­rá­lis stra­té­gi­ák ér­vé­nye­sül­nek? Mi­lyen cé­lok moz­gat­ják az adott kul­tusz­ban részt­ve­vő ol­va­só­kat, mi­lyen igé­nye­ik van­nak, mi­lyen nor­mák alap­ján cse­lek­sze­nek, mind­ezek­ből mi­lyen vi­sel­ke­dé­si for­mák szü­let­nek, és az utób­bi­ak mi­lyen tár­sa­dal­mi ak­ci­ók­hoz, in­ter­ak­ci­ók­hoz ve­zet­nek?
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Az életrajz mint sajátos textuális és szociális praxis – Kalavszky Zsófia recenziója Dmitrij Kalugin könyvéről

2017. október 30. § 0 hozzászólás

recenzió

Дмитрий Калугин, Проза жизни: Русские биографии в XVIIIXIX вв., Европейский Университет в Санкт-Петербурге, Санкт-Петербург, 2015.


» To­vább a tel­jes szövegre «

Kalavszky Zsófia recenziója az új orosz akadémiai kritikai Puskin-kiadás „Drámai művek” című kötetéről

2015. december 11. § 1 hozzászólás

recenzió

А. С. Пушкин, Драматические произведения, Том 7. Санкт-Петербург, «Наука», 2009 (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).

1999-ben in­dí­tot­ta út­já­ra az Orosz Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia a tel­jes Puskin-életmű új kri­ti­kai ki­adá­sát. A két­száz éves Puskin-évfordulóra a szer­kesz­tői kol­lek­tí­va a húsz kö­te­tes­re ter­ve­zett so­ro­zat első kö­te­tét, az 1813–1817 kö­zött szü­le­tett köl­te­mé­nye­ket fel­vo­nul­ta­tó Lí­ce­u­mi ver­seket ren­dez­te saj­tó alá. Ezt kö­vet­te 2004-ben a má­so­dik kö­tet, a Ver­sek. Első könyv (Pe­tyer­burg. 18171820) cím­mel. A most re­cen­ze­á­lan­dó kö­tet, amely a drá­mai mű­ve­ket tar­tal­maz­za, an­nak el­le­né­re, hogy a so­ro­zat­ban a he­te­dik, 2009-ben – meg­előz­ve a 4–6. kö­te­te­ket – har­ma­dik­ként lá­tott nap­vi­lá­got.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Kalavszky Zsófia írása a Text within Text − Текст в тексте című tanulmánykötetről

2014. december 27. § 0 hozzászólás

recenzió

Text wit­hin Text − Cul­tu­re wit­hin Cul­tu­re: Rus­si­an Li­te­ra­tu­re (19th Cent­ury) in Con­texts of Cul­t­u­ral Dy­na­mics. Текст в тексте Культура в культуре: Русская литература (19 век) в контекстах динамики культуры, eds. Ka­ta­lin Kroó, Pe­eter Torop, Budapest−Tartu, L’Harmattan, 2014.

Levitan_ozero28


» To­vább a tel­jes szövegre «

Kalavszky Zsófia írása egy, az orosz kultuszkutatás legutóbbi eredményeit összegző tanulmánykötetről

2014. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Культ как феномен литературного процесса: автор, текст, читатель [A kul­tusz mint az iro­dal­mi fo­lya­mat fe­no­mén­je: szer­ző, szö­veg, ol­va­só], М. Ф. Надъярных, А. П. Уракова, Москва, ИМЛИ РАН, 2011.

2005-ben az Orosz Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia moszk­vai szék­he­lyű Vi­lág­iro­dal­mi In­té­ze­té­ben (IMLI RAN) meg­ala­kult egy, az iro­dal­mi kul­tu­szo­kat vizs­gá­ló cso­port. Ter­ve­zett ku­ta­tá­si ide­jük vé­gé­re egy olyan ta­nul­mány­kö­tet lét­re­ho­zá­sát tűz­ték ki cé­lul, amely­ben az iro­dal­mi kul­tuszt – a tár­gyát a kul­tú­ra szö­ve­té­ből ki­eme­lő és ez­ál­tal ki­tün­te­tő szim­bo­li­kus gya­kor­la­tot – em­pi­ri­kus vizs­gá­la­tok se­gít­sé­gé­vel kí­ván­ják be­mu­tat­ni.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Kalavszky Zsófia a Közelítések – Közvetítések c. Csehov-tanulmánykötetről

2012. november 10. § 0 hozzászólás

Recenzió

Kö­ze­lí­té­sek – Köz­ve­tí­té­sek: An­ton Pav­lo­vics Cse­hov. Spi­ró György Cseresznyéskert-fordításával, szerk. Re­gé­czi Il­di­kó, Deb­re­cen, Di­dakt Ki­adó, 2011.

1

Az eget el­ta­ka­ró fák ha­ma­ro­san el­fogy­tak, s a bok­rok kö­zül egy meg­zöl­dült Csehov-mellszobor né­zett mé­lán Mi­tyá­ra, amely kö­rött egy össze­tört vod­kás­üveg szi­lánk­jai csil­log­tak a hold­fény­ben” (63). Vik­tor Pe­le­vin A ro­va­rok éle­te című re­gé­nyé­ben Mi­tya, az éj­sza­kai pil­lan­gó eb­ben a fény­tö­résben pil­lant­ja meg Cse­ho­vot. A pil­le fény felé tö­rek­szik című fe­je­zet­ben kü­lön­bö­ző ro­var­em­be­rek – le­gyek, lep­kék, szú­nyo­gok – ve­tik bele ma­gu­kat a fé­nyek­től csil­lo­gó krí­mi éj­sza­ká­ba. Pil­la­na­tok alatt ki­de­rül, hogy a fény­for­rá­sok (gyu­fa­láng, lam­pi­o­nok, ut­cai lám­pák, hold­su­gár) nem csu­pán fi­zi­ka­i­lag vonz­zák őket, de lét­ér­tel­me­zé­sük cent­ru­mát is al­kot­ják. A fő­hő­sö­ket a fel­vil­la­nó és el­ha­ló fé­nyek a csak egy pil­la­nat­nyi­ra meg­vi­lá­gí­tott, majd sö­tét­be bo­ru­ló, tö­re­de­zett va­ló­ság ké­pé­nek elem­zé­sé­hez ve­ze­tik. Gon­do­lat­fu­ta­ma­ik­ban a fény és a láng az élet és a ha­lál egy­ide­jű je­len­tő­i­vé vál­nak, a fény felé való tö­rek­vés nem szű­nő in­ge­re pe­dig au­tor­ef­le­xív fi­lo­zó­fi­ai fej­te­ge­té­se­ik kö­zép­pont­já­ba kerül.


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.