F. Molnár Mónika írása

2017. december 11. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Zrí­nyi dics­fé­nyé­ben: Vár­ost­ro­mok és Közép-Európa Zrí­nyi Mik­lós (1620–1664) ko­rá­ban, szerk. Buj­dos­né Pap Györ­gyi, Fej­ér Ing­rid, H. Szi­la­si Ágo­ta, Eger, 2017 (Stu­dia Ag­ri­en­sia, 34).

A cím és a meg­je­le­nés éve alap­ján az ol­va­só rög­tön azt fel­té­te­lez­het­né a szó­ban for­gó ta­nul­mány­kö­tet­ről, hogy a 2016-ban, az 1566-os szi­get­vá­ri ost­rom 450. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból meg­ren­de­zés­re ke­rült, Zrí­nyi Mik­lós – Szi­get­vár 1566 Em­lék­év cí­met vi­se­lő, megemlékezés-sorozat egyik ki­ad­vá­nyát tart­ja a ke­zé­ben. S jól­le­het az em­lék­év ilyen te­kin­tet­ben is gaz­dag ered­mé­nye­ket ho­zott (össze­sen egy tu­cat kü­lön­bö­ző mű­fa­jú és for­má­jú, de min­den eset­ben Zrí­nyi Mik­lós­hoz és az 1566-os esz­ten­dő ese­mé­nye­i­hez kap­cso­ló­dó mun­ka lá­tott nap­vi­lá­got), az itt be­mu­ta­tás­ra ke­rü­lő könyv nem eh­hez az ese­mény­so­ro­zat­hoz, ha­nem az im­már több, mint har­minc esz­ten­de­je az egri Vár­tör­té­ne­ti Mű­hely ál­tal szer­ve­zett vég­vá­ri kon­fe­ren­ci­ák so­ro­za­tá­hoz kö­tő­dik.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Olasz hadi írók és generálisok Bécs és Isztambul között

2017. január 4. § 0 hozzászólás

author abstract

F. Mol­nár Mó­ni­ka, Olasz hadi írók és ge­ne­rá­li­sok Bécs és Isz­tam­bul kö­zött: L. F. Mar­sig­li és kor­tár­sai, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2016.


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A Galata-torony árnyékában – F. Molnár Mónika írása

2015. december 6. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

In­cont­ri di ci­viltà nel Me­di­ter­ra­neo. L’Impero Ot­tom­ano e l’Italia del Ri­nas­ci­men­to: Sto­ria, arte e arc­hi­tet­tu­ra [Ci­vi­li­zá­ci­ók ta­lál­ko­zá­sa a földközi-tengeri tér­ség­ben. Az Osz­mán Bi­ro­da­lom és a re­ne­szánsz Itá­lia: Tör­té­ne­lem, mű­vé­szet és épí­té­szet], ed. Ali­re­za Na­ser Es­la­mi, Fi­ren­ze, Leo S. Ols­c­hi, 2014 (Bib­lio­te­ca dell’»Archivum Ro­ma­ni­cum« – Se­rie I: Sto­ria, Let­te­ra­tu­ra, Pa­leogra­fia, 434).

Ge­no­va vá­ro­sa – a Ve­len­cei Köz­tár­sa­ság és a Pá­pai Ál­lam mel­lett – min­dig is fon­tos sze­re­pet ját­szott az Itáliai-félsziget és az Osz­mán Bi­ro­da­lom kap­cso­la­tá­ban. A ge­no­va­i­ak a mo­dern kori ko­lo­ni­zá­ció elő­ké­pét va­ló­sí­tot­ták meg a tér­ség­ben: gaz­da­sá­gi ter­jesz­ke­dé­sük szín­he­lye Hi­osz szi­ge­te és a Krím-félsziget mel­lett Isz­tam­bul és Iz­mir volt, vagy­is előbb a Bi­zán­ci, majd ké­sőbb az Osz­mán Bi­ro­da­lom ke­res­ke­del­mi­leg két leg­je­len­tő­sebb vá­ro­sa és ki­kö­tő­je.
» To­vább a tel­jes szövegre «

F. Molnár Mónika az Identitás és kultúra a török hódoltság korában című kötetről

2014. december 22. § 0 hozzászólás

recenzió

Iden­ti­tás és kul­tú­ra a tö­rök hó­dolt­ság ko­rá­ban, szerk. Ács Pál, Szé­kely Jú­lia, Bu­da­pest, Ba­las­si, 2012.

A 2008-as ma­gyar­or­szá­gi Re­ne­szánsz Év je­gyé­ben ren­dez­te meg az MTA Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek Re­ne­szánsz Osz­tá­lya szo­ká­sos „Re­Ba­Kucs” (Reneszánsz-barokk Ku­ta­tó­cso­port) kon­fe­ren­ci­á­ját 2008. szep­tem­ber 18–20-án Esz­ter­gom­ban. A hely­szín szim­bo­li­kus, hi­szen a vá­ros, mi­u­tán Nagy Szu­lej­mán szul­tán se­re­gei 1543-ban el­fog­lal­ták és szan­dzsák­köz­pont­tá tet­ték, egé­szen az 1683-as vég­le­ges vissza­fog­la­lá­sá­ig az Osz­mán Bi­ro­da­lom egyik leg­észa­kibb vég­vá­ra volt.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Mamma li Turchi!” – F. Molnár Mónika recenziója

2013. december 17. § 0 hozzászólás

recenzió

Mus­ta­fa Soy­kut, Ita­li­an Per­cept­ions of the Ot­tom­ans: Conf­lict and Po­li­tics th­ro­ugh Pon­ti­fi­cal and Ve­ne­ti­an Sour­ces, Frank­furt am Main, Pe­ter Lang, 2011.

Mam­ma li Tur­chi! – En­nek a mára már iro­ni­kus és vic­ces je­len­tés­sel bíró olasz mon­dás­nak az ere­de­te az idők ho­má­lyá­ba vész, az azon­ban bi­zo­nyos, hogy az osz­má­nok­nak a dél-olasz par­tok men­ti meg­je­le­né­se után ha­mar a kö­zel­gő ve­szély szi­no­ni­má­já­vá vált. Nem vé­let­le­nül, hi­szen csak az olasz csiz­ma sar­ká­ban ta­lál­ha­tó Ot­ran­to vá­ros el­fog­la­lá­sa so­rán 800 la­kost mé­szá­rol­tak le 1480-ban.
» To­vább a tel­jes szövegre «